Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 2. szám - Kulturális figyelő
94 KULTURÁLIS FIGYELŐ nyező világ komolyan vétele. A másik, hogy — ebben az esetben — az európai teológia felekezeti vitáit, történeti múltját és hagyományait a saját szempontjukból teljesen érdekteleneknek tartják, sőt határozott szándékuk, hogy az új környezetben az evangéliumot megszabadítják az európai keresztyénség torzulásaitól: intellektuális és individuális egyoldalúságától, megmereve- dettségótől, cselekvőképtelenségétől, és így teológiai téren is szembefordulhat az európai és nyugati gyámkodással, melynek lerázása politikai és gazdasági téren már régi törekvésük. A nyugati teológia aggódva figyeli a fejleményeket, mint az a szülő, aki egy szép napon arra ébred, hogy gyermeke nemcsak nagyra nőtt, de önálló gondolatai is vannak, melyeket érvekkel támaszt alá. Sokfelé mély megértési tapasztalható, azonban az aggodalomnak is van jogosultsága, hiszen éppen a keresztyénség és a teológia európai történetének tapasztalatai segíthetnének régi tévedések és hibák mai elkerülésében. A különféle teológiák az evangélium adott időben, adott kultúrában, adott helyhez szóló megfogalmazására tett kísérletek. Ez a sokféleség világunk sokféleségéből adódóan szükségszerű. Mégis az egy evangéliumnak kell megszólalnia bennük! Ha a különféle teológiák kihívást, ellenkezést, kritikát is jelentenek egymással szemben, a teológia egysége a középpontjában, fő tartalmában, Jézus Krisztusban van, akire nézve az egyes kész legyen elfogadni a kritikát, és merhet mást kritizálni. Hiszen a teológia feladata éppen az, hogy konkrét történeti helyzetben, egy meghatározott kultúrában, de univerzális érvénnyel és igénnyel szólaltassa meg Krisztus evangéliumát. A kulturális határok átlépése nemcsak földrajzi értelemben vehető. Zairében néhány évtized alatt naggyá nőtt az úni. Kimbangu-egyház: vezetőinek, igehirdetőinek, tagjainak talán többsége írástudatlan, de a világ sok táján élnek emberek, akik az evangéliumot — hozzájuk hasonlóan — nem fogalmi absztrakciók, nem könyvek, hanem beszéd, történet, példázat útiján értük meg és adják tovább. Primitív emberek primitív keresztyénsége? Ki tudja, az absztrakt gondolkodás mesterei az élet más területén nem primiitívek-e? Tág értelemben vett kulturális határ a szociális helyzet. A gazdag ifjú példázatát nem egyformám hallgatja és érti a villanegyed milliomosa és a városszéli nyomornegyed lakója. Noha e beszámoló hátteréül szolgáló tucatnyi tanulmány nem tesz említést róla, tulajdonképpeni „határátlépés” a diakórpai teológia is: a mi társadalmi helyzetünkből és rendszerünkből adódóan, ebben megélhetően, de ugyanakkor univerzális igénnyel, mert nem az adott helyzetet, a kultúrát, a rendszert hirdeti, hanem mindezekben Krisztust. Reuss András
