Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 2. szám - Kulturális figyelő
92 KULTURÁLIS FIGYELŐ küzdenek különféle emberek. Egy másik film, Gothár Péteré, az Ajándék ez a nap, a lakásért s talán a boldogságért vívott küzdelem harcmodorát .jellemzi, s mutat rá különféle erkölcsi (vagy épp erkölcstelen) magatartásokra. Mi az erkölcs* sokain sokféleképpen fogalmaznák meg, ráadásul a köznapi használat) általában jócskán leszűkíti az értelmezést. Hasonlóképp az erkölcstelenség is félreérthető; a többi között azért is, mert az, akit erkölcstelennek tartamiak, többnyire valamiféle erkölcs alapján gondolkodik és cselekszik, csakhogy más etika alapján, mint ami elfogadott. Mérlegelni lehetne azonban ezt az elfogadást is: gyakran képmutató módon mást fogadnak el szóban az emFényszóró Elsőként a Köznevelés 1980. május 16-i számának „A Biblia mint irodalmi tananyag a középiskolában” c. cikkére hívjuk fel olvasóink figyelmét. Szerzője, Versényi György már bevezetőjében hangsúlyozza : „ . . . Mi nem cáfolni, hanem megismertetni akarjuk a Bibliát, amely számunkra nem valamelyik egyház szent könyve, hanem az ókori kelet egyik legnagyszerűbb remekműve” A továbbiakban Mózes első könyvéből a világ teremtéséről szóló részt elemzi, és felettébb tanulságos módszertani útmutatót ad hozzá. Érdeklődést keltő magyarázata, gondolkodásra késztető feladatai nemcsak a tananyag megértését és megőrzését szolgálják, de élményszerűvé teszik az órát és elindítják a diákot az önálló olvasás felé. „Az idő doktora” a címe Szabó Magda Augustinusról szóló esszéjének, mely a Nagyvilág 1980. áprilisi számában jelent meg. Szabó Magda írói átéléssel, ihletett szavakkal tanít itt egyháztörténelmet, világtörténelmet és irodalom- történetet, azzal a szimultán technikával, amellyel minden históriai témát kezel; fölvázolva; a kor hátterét, az egymás mellett és egymás után futó eseményeket, mindezek középpontjába állítva hősét. Ez esetben író-ősét is, hiszen Augustinus Vallomásairól szólva berek, mint aminek alapján élnek és ítélnek. Ezért is kavart vitákat Jeles András filmje, A kis Valentino. Egy fiatalember céltalan csellengését mutatja ez a film: némelyek szerint a társadalmi erkölcs jónéhány hibájának érzékeltetésére, mások szerint azonban visszás hatással, hiszen épp a főhős (egyszersmind a tükrözés fő eszköze) valójában híjján van mindenféle etikus tartásnak. Bizonysága tehát ez a film annak, hogy a vászon-tükörben sem megmutatni, sem megfigyelni nem elegendő sosem vagy csak egy arcot vagy csak a közösség (ilyenkor elmosódó) arcát, hanem a kettőt együtt kell tükröztetni és a tükörben. meglátni is. Zay László éppen azt bizonyítja be, hogy a szubjektív időt nem Bergson, az időfelbontást nem Proust találta ki, mert mindez már másfél évezreddel korábban, megvolt a Vallomásokban. Ilyen értelemben Augustinus a XX. századi próza igazi mestere. Nála a „lélek vár, figyel és emlékezik”, a múlt örök jelenként lüktet a* sorokban, bármelyik pillanatban megelevenedik, miközben az idősíkok váltakoznak. Ennél azonban fontosabb a Vallomások tartalma: az Istennel való találkozás. Augustinus azért vall, hogy ezt tudtunkra adja, s hogy ezen az úton vezetőnk legyen. Fényszórónkat most komorabb téma felé fordítjuk: a Valóság 1980. áprilisi száma Blasszauer Béla: Eutanázia, érvek és ellenérvek című tanulmányát közli. Az összefoglaló szándékú írás történetileg is áttekinti a sokat vitatott témát, utal a görögöknek, s főként a rómaiaknak a miénktől élesen eltérő élet- felfogására, hiszen mindkét kultúrkörben szokásban volt a gyönge és torz csecsemők kitevése, s az öngyilkosságnak, mint halálhoz való jognak az elfogadása, sőt az öngyilkos fokozott megbecsülése. Hangsúlyozza, hogy az élet abszolút tisztelete a keresztyénséggel veszi kezdetét, a továbbiakban azonban már homályosan', a fogalmakat keverve
