Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 2. szám - Rainer Mária Rilke: Záródarab (Hárs Ernő fordítása)
82 HAJNAL LÁSZLÓ GÁBOR: NŐK, LUTHER-KABÁTBAN rítőn, párnán lassan életre kelnek a virágok. Ha kislányom lesz, fehér ruhákat veszek neki, s a vászonra öltögetem népem álmait. Jó lenne tudományos szinten foglalkozni Pál apostol leveleivel, ám úgy érzem, sem időm, sem energiám nem lesz rá. Egy nő csak a gyülekezet vagy a család rovására valósíthatja ezt meg, inkább lemondok róla, mert felelős leszek a gyülekezetemért, mint asszony pedig az otthonomért. Nem tudom, mi és mennyi valósul meg terveimből. Hivatásom mottójául azt az idézetet választom, amit Kazantzakis írt, Jelentés Greconak című regényében: „Megkértem a mandulafát: Nővérem, beszélj nekem Istenről! S a mandulafa virágba borult!” JEGYZET 1. Közel négy esztendeje hallottam először, hogy nők is lehetnek papok. Tájékozatlanságom szégyeltem, ám hasonló végzettségű, foglalkozású barátaimat, kollegáimat faggatva kiderült, ők sem tudnak erről semmit. Ezt követően fogalmazódott meg az ötlet: érdemes lenne egy kívülálló szemével nézve szociográfiát írni e témáról. így kezdtem hozzá 1977 tavaszán, de minél inkább beleástam magam az anyaggyűjtésbe, annak arányában töprengtem mind többet a megoldáson. Nevezetesen: a fogalmazás ne tűnjék klerikális propagandának, vászomit azt se képzeljék a laikus olvasók ezekről a lányokról, hogy olyan apáca-életű nők, akik a parókia csöndjébe menekülnek a világ zaja elől, ugyanakkor a hozzáértőknek is adjak valami érdekes információt. A kb. 100 oldalnyi kéziratból azért ezt a háromnegyed ívnyi terjedelmet „emeltem ki”, mert ezt tekintem a majdan — talán — megírandó mű szinopszisának. Továbbá: tárgyilagosan illusztrálja mind a teológák (közülük azóta néhányan már végeztek, férjhez mentek és most „lelkészi munkatársak”: Házi Magdolna, Kepenyes Erzsébet, Smidéliusz Katalin, Drobina Erzsébet), mind a már felavatottként szolgálók vágyait, életmódját, valamint azt a szándékot, hogyan lehet, miért érdemes ellentmondásokkal teli korunk egyik figyelemreméltó jelenségéről az irodalom eszközeivel szólni. RAINER MARIA RILKE Záródarab (Schluss-stück) Nagy a halál. Urunk, miközben szánk mosolyog. Ha azt hisszük, pályánk delelőben, ő vakmerőén bennünk zokog. Hárs Ernő fordítása
