Diakonia - Evangélikus Szemle, 1980
1980 / 2. szám - Ritoókné Szalay Ágnes: Albani Csirke György, Melanchthon magyar tanítványa
i8 RITOÖKNÉ SZALAY ÁGNES: ALBANI CSIRKE GYÖRGY őriz egy igen szép lyoni kiadású bibliát 1558-ból.7 A kötet elején az üres lapokon Csirke ajándékozó sorait olvashatjuk. Nádasdy Tamás nádor négyéves kisfiának kedveskedett a könyvvel, ajándékul 1560 újévre. Melanchthon, Camerarius, Georg Maior és Paul Eber professzorok is írtak az előzéklapokra emléksorokat. Melanchthon utolsó évei kedves történelemfilozófiai tételét jegyezte be a közelgő világvégéről. Ez az ajándékkönyv tanúsítja, hogy Csirke György tanulmányainak anyagi támogatója Nádasdy Tamás nádor lehetett, aki Bornemisza Pétert is pártfogolta. Az 1560-nal kezdődő év volt Melanchthon utolsó féléve az egyetemen. Tanítványaival az Apostolok Cselekedeteit olvasták görögül, a Rómaiakhoz írt levelet pedig latinul. Euripides görög drámáinak olvasása során a nyelvi megértés mellett igen nagy hangsúlyt kapott az etikai magyarázat. Nagyon látogatottak voltak Melanchthon egyetemes történelem órái, amelyeken több féléven át, az akkori teljes ismeretanyagot rendszerezve a világtörténetet mint egy egységes folyamatot adta elő. Az előadások vezérfonala a tőle átdolgozott, úgynevezett Cárion krónika volt. Ezek az órák Bornemiszában is maradandó emléket hagytak, ő is tervezte egy magyarra fordított Cárion kinyomtatását. Csirke György első tanévét töltötte Wittenbergben, amikor 1560 áprilisában meghalt Melanchthon. Az egész egyetem őszintén gyászolta nagy tekintélyű professzorát. A tanítványok, sok közülük maga is tanár már, a mester szívéhez legközelebb álló módon vettek búcsút. Melanchthon kedves és sokat hangoztatott tétele volt, hogy a költői ihlet, különösen a tudós költőé Isten ajándéka, amelyben őt magát ismerhetjük föl. Még a „pogány bölcsek”, az ókori költők elemzése során is mindig ehhez a következtetéshez jutott. A szeretettől indíttatott tudós igyekezet Melanchton halála alkalmából egy egész kötetnyi verset eredményezett.8 Csirke György verse nincs benne a kötetben, önállóan jelent meg. Az akkor éppen Wittenbergben tartózkodó mintegy negyven magyarországi diák közül tudomásunk szerint egyetlen résztvevője volt e költői versenynek. Műve az akkori ízlésnek megfelelő allegorikus költemény. Címe szerint Urania múzsa búcsúja az Elba (latinul Albis) folyótól. Témája röviden az, hogy a kesergő költő magányosan bolyong az Elba partján, ahol a riadtan menekülő Urania múzsára talál. A múzsa pedig azért készül örökre búcsút mondani régi otthonának, mert meghalt az, aki Wit- tenberget a tudomány és művészetek otthonává tette. A vers a személyes vallomás miatt érdekes. Megtudjuk belőle, hogy Melanchthon tanítványát nemrégen Dániába küldte, az utat az Elbán tette meg. Tapasztalatszerzés és bizalmas küldemények továbbítása volt az ilyen utazások célja, kitüntető megbízatás. A vers végén ír a tanár és tanítvány kapcsolatáról. ... scribere jussit amor. O quoties tu me de religione docebas Quique Deo verus, sit tribuenda honor, Et mundi fluxus qui sint, qua lege tributi Tu praeceptor eras, tu meus hospes eras. Azaz: a szeretet késztette e vers írására, mert olyan sokat tanult tőle a hitről és a helyes istentiszteletről. Megismertette vele a világ folyását, a történelem törvényszerűségeit. És nemcsak tanára volt, hanem házába, otthonába is befogadta. Tudjuk, hogy a 2500 lakost számláló Wittenberg ezekben az
