Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 2. szám - Botta István: Dévai Mátyás és Serédy Gáspár –További szempontok a Dévai-kutatáshoz
BOTTÁ ISTVÁN: DÉVAI MÁTYÁS ÉS SERÉDY GÁSPÁR 73 foglalgatták János király trencsén-, liptó-, szepes-, heves-megyei birtokait. Szolgálataikért Ferdinánd király roppant nagy birtokok uraivá tette őket. Serédy György sárosi főispánná lett. Serédy Gáspárt 1528-ban Ferdinánd király felsőmagyarországi főkapitányává nevezte ki. Nemcsak világi birtokai gyarapodtak, hanem hatalmas egyházi vagyonokra is rátette kezét. Lefoglalta a jászói, mislei, széplaki, egri, szepesi prépostság javadalmait, Szalaházy Ferenc egri püspöknek, s utódjának, Frangepán Ferenc későbbi kalocsai érseknek jövedelmeit, majd megszerezte az erdélyi püspöki javadalmakat is. Külön is ki kell emelnünk egy tényt, amelyet eddig nem igen vettek figyelembe: 1528-tól Serédy Gáspár volt Sárospatak plébánosa. Ez év június 12-én írja Nádasdy Tamásnak, hogy ígéretének eleget téve, már nemcsak a plébániát tartja kezében, hanem bevette a várost is. Kéri Nádasdyt. hogy plébánossága megtartása érdekében járjon közben a királynál. Levelét így írta alá: „Caspar Serédy, Plebanus de Sárospatak”. Nádasdy három nappal később már megköszöni Ferdinánd királynak, hogy a plébániát Serédynek adományozta, s e nagylelkűségért mindkettőjük háláját ígéri.4 A sárospataki plébániatemplom, bár az egri püspökség területén volt, közvetlenül az esztergomi érsek jurisdictiója alá tartozott. Ez magyarázza, hogy Szalaházy egri püspök tehetetlen volt Serédyvel szemben, s ez teszi érthetővé azt, amit Zoványi Jenő feloldhatatlan ellentmondásnak tart, hogy Perényi a reformációhoz hajlása ellenére meghagyta a katolikus templomot és hite gyakorlására saját templomot építtetett.5 Ezt nyilván a Ferdinánd királlyal kötött egyesség értelmében tehette. Bár a hagyomány és egy okirat Dévait Perényi „concionator”-ának mondja, kísért az a gondolat, hogy a reformátor Serédy megbízásából, vagy tanácsára került Perényi mellé.6 Perényi a főurak tekintélyes csoportjával tárgyalásokat folytatott a Ferdinándhoz pártolás feltételeiről. Lehetséges, hogy Dévai Mátyás Serédy embereként bizonyos szerepet játszott e tárgyalásokban. Képzett papokat gyakran vettek igénybe diplomáciai tárgyalásokban. Az irodalom is úgy tartja számon, hogy Perényi feltételeit — amelyek között szerepel az is, hogy a király hagyja meg őt vallása szabad gyakorlásában — Perényi prédikátora írta. Ez szükségessé teszi a bécsi levéltárban őrzött egyességlevél és Dévai kézírásának egybevetését. Perényi bizonyos feltételeket szabott Serédy rovására is.7 Elképzelhetőnek tartom, hogy nem pusztán egy úrvacsorái dogmatikai vita volt az oka annak, hogy Perényi eltávolította környezetéből a Serédy által pártfogolt Dévait, hanem közrejátszott ez a politikai szituáció is. Dévait pedig újból Serédy vette oltalmába és alkalmazta Szikszón tanítómesterként.8 Serédy az egyházi birtokok és javadalmak lefoglalásával ellenségeivé tette a római egyház főpapjait. Szalaházy Tamás egri püspök 1528-tól kezdve ontja panaszos leveleit, s kéri a királyt, hogy „torolja meg” Serédy hatalmaskodásait. Frangepán Ferenc Serédyt „rablónak és tolvajnak” nevezi, s 1539- ben arra kéri a királyt, hogy kapitányát tiltsa el a zemplénmegyei tizedek szedésétől és mentse meg a lakosokat ennek a „sárkánynak zsarolásaitól”. Az egri vicarius is állandó zaklatásokról panaszkodik.9 Elsősorban e panaszok alapján szokták Serédy Gáspárt a korlátokat nem ismerő erőszak és a harácsolás embereként jellemezni, akinek számára a reformáció csupán ürügyet jelentett a birtokfoglalásokra és hatalmaskodásokra.
