Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 1. szám - Káldy Zoltán: "Diakonia?"
KÁLDY ZOLTÁN: DIAKONIA? 7 nyeit tartotta szem előtt, hanem a testieket is. Az egész ember minden ügyét vette fel. Amikor prédikált, akkor is az egész embernek hirdette az igét. Ez a diakonos a legnagyobb diakóniát akkor végezte el, amikor a golgotái kereszten életét adta a világért. 9 Bennünket tehát elsősorban nem etimológiai, hanem hitbeli, teológiai megfontolások vezetnek, amikor evangélikus egyházunk egész szolgálatát — a sajtómunkát is — diakóniának valljuk. Ez a diakónia Krisztus rajtunk végzett diakóniájából ered és abból táplálkozik. Mondhatnám azt is, hogy a diakónia nem más, mint a Diakonos követése, tehát Krisztus követés. A mi evangélikus egyházunk nem számításból és nem kénytelen alkalmazkodásból végzi segítő szolgálatát a szocialista társadalom építésében, és nem azért vállalunk közösséget népünkkel, mert nincs más választásunk, hanem abból a belső meggyőződésből, hogy akkor követjük Krisztust, ha segítünk, építünk, szépítünk egész népünkkel együtt és egész népünk javára. De az ő nyomukban is Amikor népünk és az emberiség nagy családja segítéséről és szolgálatáról beszélünk, egyben azoknak a nyomában is járunk, akik az elmúlt 400—450 évben magyar földön evangélikus egyházunk tagjaiként éltek és munkálkodtak népünk felemelkedéséért. Magyarországi evangélikus egyházunk százalékarányát messze meghaladó mértékben ajándékozta meg népünk történelmét, kulturális életét kiváló államférfiakkal, tudósokkal, írókkal, költőkkel és művészekkel. A magyar lutheri reformátorok jeles szolgálatot végeztek népünk művelődése, az iskolaügy és kultúra terjesztése terén. A szabadságharcok élén számos nagyszerű evangélikus politikust és hadvezért találhatunk. Tudósaink, pedagógusaink hazai és nemzetközi tekintetben megbecsülést szereztek a magyar művelődésnek. Nem dicsekedni akarunk velük valamiféle hamis evangélikus öntudattal, hanem nyomukban akarunk járni talentumaink szerint, népünk további felemelkedése érdekében. A sok közül hadd ragyogjon előttünk néhány név: Dévai Bíró Mátyás, Ozorai Imre, Huszár Gál, Sztárai Mihály, Bornemisza Péter, Petrőczy Kata Szidónia, Kis János, Berzsenyi Dániel, Bajza József, Petőfi Sándor, Székács József, Győry Vilmos, Mikszáth Kálmán, Gyóni Géza, Reményik Sándor, Darvas József, Mihályfi Ernő költők és írók; Illésházy István, Thököly Imre, Kossuth Lajos államférfiak, Dessewffy Arisztid és Leiningen-Westerburg Károly aradi vértanúk, Bél Mátyás, Tessedik Sámuel, Berzeviczy Gergely, Wallaszky Pál, Schedius Lajos, Balassa János, Markusovszky Sámuel, Heim Pál, Irinyi János, Fabó András, Bőhm Károly, Schneller István, Schulek Frigyes, Pecz Samu, Sándy Gyula, Herman Ottó, Domanovszky Sándor, Gombocz Zoltán, Melich János, Péterfy Sándor, Zalánfy Aladár, Benczúr Gyula, Glatz Oszkár. Lux Elek, Lux Kálmán, Lühnsdorf Károly, Rudnay Gyula, Tichy Kálmán tudósok, pedagógusok, közgazdászok, nyelvészek, orvosok, festők, zeneművészek. És még lehetne folytatni. Tudásuk, művészetük, egész életük beleépült népünk életébe, és gazdagította azt. Ma azt mondanánk: ez is diakónia volt. Örülünk, hogy ma is vannak kiváló evangélikus tudósok, írók, költők, zenészek, akik vállalták a szolgálatot lapunkban. Akik kezükbe veszik lapunkat, fogadják szeretettel.
