Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 1. szám - Frenkl Róbert: Az élet megnövekedett esélyei – Negyven éven aluliaknak
FRENKL RÓBERT Az élet megnövekedett esélyei között Negyven éven aluliaknak Századunk harmincas éveiből származó adatok szerint, akkor 40 év volt Magyarországon az átlagos életkor. Ma hazánkban a férfiak átlagos élettartama 67—68 év, a nőké 72—73 év. Anélkül, hogy ennek az első pillanatban egyszerűen fel sem fogható társadalmi jelentőségű és következményű ténynek a részleteit boncolgatnánk, megállapíthatjuk, hogy a tudományos-technikai forradalom, a társadalmi-gazdasági fejlődés számos tényezője közül a gyermekhalandóságot csökkentő, a fertőző betegségeket, járványokat megelőző, illetve leküzdő felfedezések, intézkedések játszották a változásban a legközvetlenebb szerepet. A mai 40 évesek élettartam-esélye tehát annyi, mint alig egy emberöltővel ezelőtt a 13 éves serdülőké volt. Több lett az emberiség legősibb, legtitokzatosabb vagyonából, az időből, több jut belőle az egyéneknek és ily módon szükségszerűen az egyének alkotta társadalomnak. (Jellemző, hogy tudományos pályázatokban 35 évben, olykor 40 évben jelölik meg a pályázni jogosult fiatal kutatók korhatárát.) „Mindennek rendelt ideje van” — ez az, ami nem változott, de a szaporodó időben viszonylagossá vált a korábbi szilárdnak vélt rend. Tovább bonyolítja a képet egy jelenség, amire ma már nemcsak a pedagógusok, a pszichológusok, az orvosok figyelnek. Korábban érnek és magasabbra nőnek a mai gyermekek, mint apáik és különösen nagyapáik, dédapáik. Az antropológusok által szekuláris trendnek nevezett — akceleráció néven is ismert — változás fontos része, hogy a serdülők növekedése, érése korábban is fejeződik be. Míg néhány évtizede még azt tanultuk, hogy az ember a huszonévek kezdetén válik biológiailag felnőtté, akkor záródik a csontosodás, ma ezt a tizenévek végére, a 18—19 éves korra tehetjük. Korábbi felnőttség, hosszabb alkotó kor, későbbi öregség —, ennyire jók a ma emberének az esélyei. Minden esély azonban annyit ér végül is, ameny- nyi megvalósul, amennyit megvalósítunk belőle. Az első, a talán legnagyobb gond, rögtön az ifjúságnál jelentkezik. Nem lezárt a vita, de úgy látszik a korábbi biológiai érés nem párhuzamos pszichikai érettséggel. A fiatalok számára mindig is problémát jelentő, a modern életben fokozottan érvényesülő ellentét, a biológiai érettség és a társadalmi „éretlenség” között, most a biológiai és a pszichikai érettség kiegyensúlyozatlanságával súlyosbodott. Viszonylagossá vált az emberi életkor, viszonylagosabbá, mint bármikor
