Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 1. szám - Botta István: "A magyar Luther" – Új szempontok a Dévai-kutatáshoz
50 BOTTÁ ISTVÁN: „A MAGYAR LUTHER" Dévai tanácsára is, de mindenképpen Nádasdy engedélyével és támogatásával. Dévainak Nádasdyhoz írt levelei ugyanis arról tanúskodnak, hogy az ifjú Hássághy az ő gondjaira volt bízva, s anyagilag róla is főként Hássághy atyja és Nádasdy gondoskodtak. 1536 őszén indultak az útra, a Dévai már november 10-én írja Nádasdynak, hogy megérkeztek. Ö szem- és gyomorbaja kezeltetése végett még Nürnbergben maradt Veit Dietrichnél, várva egy szemorvos érkezésére, Hássághy Ferenc pedig tovább ment Wittenberg- be, a tőle és Veit Dietrichtől Melanchthonnak és a többi testvérnek írt ajánlólevelekkel. Dévai Nürnbergben maradva is mind Hássághy Ferenccel, mint Nádasdyval tartotta a kapcsolatot. Szinte kötelességszerűen számol be Nádasdynak mindkéttőjük sorsáról, ügyeiről. December 19-én Brandenburgi György őrgrófnál tett látogatásából visszatérve, még mindig Nürnberg- ből kéri Nádasdyt, hogy sürgesse Hássághy atyját a pénz küldésében. Hássághy Ferenc pedig Dévai által kéri Nádasdyt, hogy engedélyezze Witten- bergben maradását a következő esztendőre is.24 1537 tavaszán már Dévai is Wittenbergben van. 1538 tavaszán érkezett haza, körülbelül abban az időben, amikor az egy esztendei haladékot kérő, s bizonnyal megkapó Hássághy Ferencnek is haza kellett érkeznie. Van Dévainak egy 1536. december 3-án Nürnbergben kelt levele, s benne egy olyan közlés, amelyre nem szoktak felfigyelni, s meg sem kísérelték értékelését. „Az Űjtestamentumot itt magyarul ki lehetne nyomtatni, ugyanis Ottó barátom elvállalta a munkát, amiről más testvéreknek is írtam, de úgy hiszem, hogy most fontosabb ügyek is vannak, amelyekre szükséges lenne a pénz”.25 Dévainak tehát Nádasdytól kapott megbízatása lehetett az is, hogy kiadót, nyomdát keressen Sylvester János Üjtestamentum-fordítása kinyomtatására. Dévainak e híradásából több következtetést vonhatunk le. „A reformáció és nyomdászat Magyarországon” című tanulmányomban már bőségesebben kifejtettem26, hogy az Űjtestamentum magyar fordíttatásának és kiadásának terve a humanista képzettségű, kezdetben a reformáció felé erősen hajló, majd erazmista, s mindvégig egyházi reformpárti, kezdeményező képességgel megáldott és áldozatkész Nádasdy fejében születhetett meg. Nem célom Sylvester érdemeinek kisebbítése, az igazsághoz azonban hozzátartozik annak hangsúlyozása, hogy nem Sylvester keresett tervéhez pártfogót, hanem Nádasdy keresett „tudós embert... maga mellé”, tervei megvalósítására. Az irodalomtörténetírás szükségképpeni egyoldalúságához vezet, ha a mű és alkotója mellett nem tekinti céljának bizonyos irodalompolitikai szempontok vizsgálatát is. A fordításhoz szükséges könyveket, anyagi eszközöket ugyanúgy Nádasdy tudta biztosítani Sylvester számára, minta a kiadással járó költségeket. Dévai tudósítása azt is elárulja, hogy Nádasdy először külföldi kiadóra gondolt, s ennek felkutatását tette Dévai feladatává. Amikor Dévai Hássághy Ferenccel elindult Wittenbergbe, még ez volt a terv. Sylvester János is csak 1536. december 27-én kelt levelében nyugtázza örömmel s némi aggodalommal is a hírt, hogy maga Nádasdy talált olyan nyomdászt, aki magyar földön, Sárváron felállítandó nyomdájában vállalja az Ojtestamentum kiadását. Dévai levele írása idején erről még nem értesülhetett, amelyben még ajánlotta Ottót. Dévainak Ottó barátját mindenképpen számon kell tartanunk. Johann Otto nürnbergi kiadó és könyvkereskedő volt. Kottás kiadványaira 1533-ban I.
