Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 1. szám - Botta István: "A magyar Luther" – Új szempontok a Dévai-kutatáshoz
48 BOTTÁ ISTVÁN: „A MAGYAR LUTHER” nántúli község, Unyom és Déva között: melyik jelentette Dévai Mátyás származási helyét, vagy a család birtokát, melyik volt eredeti és melyik a felvett családi neve. Ennek megoldásában nyújthat némi támpontot Dévai Mátyás címerhasználata is. Nádasdy Tamásnak írt leveleit többnyire papirosra zöld viasszal nyomott pecséttel látta el. Gyűrűspecsétje a szokásos, két karaján ívelt pajzsban kardot tartó kart ábrázol, felül „M. D.” betűkkel, monogramjával. Hasonló betűjeles címerrel találkozunk L(adislaus) K(anizsai)nál, Dforothea) K(anizsai)nál, Mfartinus) K(echeti) veszprémi püspöknél és a Nádasdy által támogatott S(ebastianus) T(inódi)-nál —, csupa dunántúli, rokon és familiáris családoknál. Ez is segíthet Dévai származásának kutatásában, s esetleg nemesi voltának igazolásában is.13 További támpontot nyújt Dévai dunántúli származására és életkörülményeire a krakkói egyetem anyakönyvének „dioecesis” rovatába beírt „Albe Regalis” megjelölés. Unyom a győri, Déva az esztergomi dioecesishez tartozott, székesfehérvári dioecesis pedig nem volt. Az anyakönyvi bejegyzés közreadói tehát látszólag joggal tettek utána felkiáltójelet. A megoldást azonban más úton kell keresnünk. Bár Székesfehérvár a veszprémi püspökséghez tartozott, a koronázó királyi város prépostsága „exempt” prépostságként ki volt emelve a veszprémi püspök jurisdictiója alól, s közvetlenül Róma alá volt rendelve. Az egyetem anyakönyvének dioecesis rovatába tehát sem „Vesprimiensis”-t, sem „Strigoniensis”-t nem jegyeztethetett be a beiratkozó, amennyiben a prépost szolgálatában álló pap vagy személy volt, hanem csak „Albe Regalis”-t. Székesfehérvárott azonban két prépostság is volt. A Boldogságos Szűzről elnevezett bazilika prépostsága, melynek vezetőjét általában „nagyprépostnak” is nevezték, és a városfalon kívül épült Szent Miklósról elnevezett templom prépostja, akit általában „kisprépost”-nak neveztek. 1527-től ez utóbbi egyház prépostja volt a Dévait támogató Pelsőczi Bebek Imre. Problematikus, ezért további kutatást igényel, hogy ez a prépostság is „kivételezett” volt-e, vagy sem.14 Egyetlen más dioecesis beírása sem árult volna el többet Dévai életéről, mint az „Albe Regalis” bejegyzése. Ez nemcsak Dévai dunántúli származását támasztja alá, hanem azt jelenti, hogy Dévai Mátyás, amikor 1523 téli félévére beiratkozott a krakkói egyetemre, már valamelyik prépostság szolgálatában álló pap volt, s külföldi iskolázása költségeit is bizonyára prépostsági javadalomból fedezte. Ez viszont életkorára is nyújthat bizonyos támpontot. Egyetemi beiratkozásakor 24. életévét már alighanem betöltötte. Nádasdy Tamás és Dévai Mátyás Horváth János írja, hogy „a változott körülményekhez képest új központok létesültek: a nagybirtokosok udvarai... a Mohács utáni évtizedek írói nagyrészt ily nagyúri központok körül csoportosulnak”.15 A polgáriasodó városok szerepét nem is tekintve, a reformátoroknak és íróknak egy ilyen szempontú csoportosítását kénytelen sematizálni és egy már megszilárdult hatalmi helyzetet visszavetíteni a forrongás és átalakulás korára. Ez a szempont több ponton félrevezetőén hatott már a kortársak s közvetlen követőik szemléletében is. Dévai életútját sem tudjuk egyetlen főúri udvarhoz kap
