Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 1. szám - Káldy Zoltán: "Diakonia?"
KÁLDY ZOLTÁN „Diakonia”? Isten iránti hálával bocsátjuk útjára a Magyarországi Evangélikus Egyház időszaki folyóiratát, a Diakoniá-1. Negyedévvel ezelőtt ünnepeltük az állam és evangélikus egyházunk között kötött egyezmény harmincadik évfordulóját, amikor örömmel állapítottuk meg, hogy a népi állam és egyházunk közötti viszony nem pusztán rendezett, hanem gyümölcsöző is. Ebben a bizalmi légkörben érlelődhetett meg folyóiratunk, a Diakonia. Abban a reményben indulunk, hogy lapunk, mint a jó gyümölcs, frissít és gyógyít, mindenütt ahova elér és ahol élnek vele. Evangélikus szemle ez az időszaki folyóirat. Evangélikus alapállásból — ha tetszik szemszögből vagy megközelítésben — fejti ki egyházunk álláspontját teológiai, egyházpolitikai, politikai, társadalmi, kulturális, művészeti, ökumenikus kérdésekben, valamint az emberiség égető problémáira nézve. Meggyőződésünk szerint a sajátos evangélikus látás érvényesítésének igénye nem egy önigaz és „mindent a legjobban tudó egyház” magatartása, hanem azé az evangélikus egyházé, amely magát az „egy keresztyén egyház” részének tudja, de ezzel együtt tudatában van külön karizmáinak (Istentől kapott lelki adományoknak), amelyeket „forgatni” akar az egész egyház és a társadalom javára. Lapunk címlapjára tudatosan tettük azt a Krisztus monogramot, amelyet ásatások folyamán egy boltozati téglába vésve Tolna megyében találtak és a IV. századból való. Ezzel is jelezzük, hogy az evangélikus egyházunk történetét nem egyszerűen 1517. október 31-től számítjuk — amikor Luther Márton 95 tételét kiszögezte a wittenbergi vártemplom kapujára —, és magyarországi evangélikus egyházunk történetét sem pusztán az 1523-as budai országgyűléstől — ahol a lutheránusokat „fej- és jószágvesztésre” ítélték —, hanem sokkal korábbról: nevezetesen a keresztyén egyház megalapításától. Ezzel együtt tudatosan állunk a lutheri reformáció talaján, annak felismeréseit meggyőződéssel a magunkénak valljuk, nagyra értékeljük és munkánkban érvényesítjük. A lutheri reformáció és annak szellemisége magyar népünk életében, történetében és művelődésében is jelentős szerepet játszott, amelyet a történet-, irodalom- és művelődéstörténetírás legjobbjai is elismernek és bizonyítanak. Hazai egyházunk történetével is kontinuitásban tudjuk magunkat. Így az „evangélikus álláspont”-ban ötvöződik és egybefonódik az „egy keresztyén egyház”, a lutheri reformáció és a magyar talajon meggyökerezett lutheri reformáció öröksége, és ennek az örökségnek
