Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 1. szám - Zolnay László: Budavári kövek és a reformáció
ZOLNAY LÁSZLÓ Budavári kövek és a reformáció Harminc esztendeje, 1949-ben, a budai várásatások során, a romos királyi palota Nagyudvarán a Csonkatorony alapfalainak feltárásán dolgoztunk. Ásatási naplómnak 1949. december 3-i feljegyzése szerint1 csoportommal e napon a hajdan rettegett börtönül szolgáló toronynak beomlott pincéjében, másfél méterrel a talaj szintje alatt egy megkapó, a börtön falába vésett feliratra akadtunk. Ez állt a kváderkövön:2 GEORGIUS PRESBITER vagyis GYÖRGY PAP IN TE DOMINE SPERAVI TEBENNED BÍZTAM URAM TETRAGRAMATHON ISTENEM Akadt itt néhány más, töredékes felirat is.3 Raboknak a napok keserves múlását jelző rovásai, a minden börtönben megtalálható börtönnaptárak. S az omlásban bilincsmaradványok, s mintegy húsz, tővel-heggyel egymásra vetett tetem, omlásnak, tűznek a maradványával együtt. Mikor ment végbe ez a tömeghalál? Talán 1686 szeptember első napjaiban, amikor is az európai egyesült keresztyén haderők felmentették Budát! A török őrizte itt kiváltatlan magyar foglyait. De az is meglehet, hogy a palotát elfoglaló katonák vetették ide a törökök holttesteit. A feltáráskor György papnak kőbevésett fohásza, ez a reménytelen reménykedés ragadott meg. A Te Deum zárórészéből ismert és a lutheri zsoltárköltészetben megújult szavak ezek. Még inkább megragadott ez a véset, amikor a Csonkatorony írott emlékei után kutatva ráakadtam a torony rabjainak adataira. Hiszen a Csonkatoronyban a törökkor másfél évszázadán át egy valóságos magyar rab-község élt. György presbiter kőbe vésett latin fohásza a budai Csonkatorony falán
