Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979
1979 / 2. szám - Mihály Dezső: Alkotmányunk többlete
MIHÁLY DEZSŐ: ALKOTMÁNYUNK TÖBBLETE 39 ködés a fogyatékos gyermekek gondozása terén. Az ilyen célra szolgáló állami intézmények befogadó képességét bővítjük egyházi intézményeinkkel, ahol az önhibájukon kívül károsodott gyermekek javára az intézmény evangéliumi lelkületét képviselő dolgozók különösen értékes munkát végeznek. Az öregekről való gondoskodás Alkotmányunkban rögzített kötelezettségének tett eleget államunk egy évvel ezelőtt is akkor, amikor egyházi nyugdíjasaink részére is biztosította azt az ellátási szintet, amelyben a többi állampolgárokat részesíti. Ebben a lépésben nem is annyira a jogszerűséget, hanem a mögötte levő anyagi áldozatot méltányoljuk. De az egyháznak sem mindegy, hogy öreg, a szolgálatban elfáradt vagy megrokkant lelkészei milyen életkörülmények között élik hátralevő éveiket. Az Alkotmány 61. § (1) bekezdése kimondja, hogy „A Magyar Népköztársaság állampolgárai a törvény előtt egyenlők és egyenlő jogokat élveznek.” írásomnak a „többlet” címet adtam, és igyekeztem megvilágítani olyan kérdéseket, amelyek látásom szerint számunkra, evangélikusok számára különösen is többletként mutatkoznak. „... Hát semmi szükség arra, hogy itt elmondjuk, hogy a világi kormányzás isteni rend és állapot, erről én már sokat beszéltem, úgyhogy remélem, senki sem kételkedik abban; hanem arról kell tárgyalnunk, hogyan nyerhetünk arra derék és ügyes férfiakat és ebben a pogányok roppant mód megszégyenítenek minket, akik hajdan, különösen a rómaiak és görögök éppenséggel nem tudták, hogy az efféle rend tetszik-e Istennek, vagy nem, és mégis oly nagy komolysággal és buzgó- sággal taníttatták és neveltették a serdülő fiúkat és leánykákat, hogy arra alkalmasakká lettek.” Luther Márton: „Németország összes városai polgármestereinek és tanácsosainak ..1524.
