Diakonia - Evangélikus Szemle, 1979

1979 / 2. szám - Bodrog Miklós: Sugarak tánca (vers)

36 KOMJÁTHY MIKLÓS: ARCKÉPVÁZLAT MÁLYUSZ ELEMÉRRŐL házmegyei irattárakban megmaradt forrásai számbavételét és levéltárba gyűjtését. A régi, jelentéktelen egyetemes levéltárból az ő szaktudása, szer­vező képessége, körültekintő, szívós munkája hozta létre az Evangélikus Or­szágos Levéltárat, amely ma példás rendben, segédletekkel ellátva nagy szol­gálatot tesz nemcsak az egyháztörténeti kutatásoknak, hanem az egész ma­gyar történettudománynak. Az évekig mellőzött tudós, aki megkapta a tudományok doktora fokozatot, 1954-ben a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa lett. Fiatalokat is megszégyenítő, hatalmas volu­menű, kiváló eredményeket hozó munkásságát itthon és külföldön az elisme­rés külső jeleivel is méltányolták. Belső törvényszerűségét tekintve, szüntelenül felfelé ívelő, töretlen, az élete derekán csaknem kettétört pálya Mályusz Eleméré, a legmagyarabb és a legeurópaibb evangélikus magyar történetíróé. BODROG MIKLÓS Sugarak tánca Óceán-titok, benned élek: testvéred, égi fény; büszkén dobálsz a kósza szélnek s borzongva játszom én. Borzongva játszom rebbenésed, félem félelmedet, futó habod taraján égek, tükrödben reszketek, megvillanok vadul, ha mozdulsz, beragyoglak, ha állsz, villámot szórok, ha bolondulsz, teszem, amit csinálsz — aranyküllős kocsin rohanlak, lángom hasít s üzen: nem hagyhatsz, tenger, s nem hagylak, vak volnál nélkülem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom