Detroiti Magyar Újság, 1975 (65. évfolyam, 2-49. szám)

1975-06-20 / 25. szám

4. OLDAU DETROITI MAGYAR ÚJSÁG 1975. JÜNIUS 20. Somogyi Ferenc dr.: MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM 1825-tői 1925-ig Folytatás _ PETŐFI SÁNDOR ÉLETRAJZA Petőfi Sándor 1925 január 1-én, Kiskörösen született. Apja, Petrovics István, Aszódon született, szerb eredetű magyar nemes család sarja volt, mészárszéket — későbbi időnként kocsmát — béréit és kis birtokon gazdálkodott. Anyja, Hrúz Mária a felvidéki I uróc vármegyéből szár­mazó tót cselédlány volt, amikor lérjbez ment. A költő családi neve természetesen eredetileg szintén Petrovics volt, ennek magyar fordításaként használta eleinte a Petői i nevet, amelyen országos hírnévre tett szert, ezért később hivatalosan is erre változtatta családi nevét. Vérségi szár­mazásával kapcsolatban meg kell még jegyeznünk, hogy 1824-től 1850-ig Kiskunfélegyházán töltötte gyermekéveit, ahol színmagyar (kiskun) környezetben nevelkedett s ennek megfelelően kora ifjúságától kezdődően ingerült érzékeny­séggel mindig magyarnak vallotta magát. verskötetében megörökítette. Ez a kötet foglalja magában az akkori szerelmi líra legszebb alkotásait. 1846-ban sok támadás érte, csak a legjobbak — Vö­rösmarty, Bajza, Szemere Pál, Toldy és Eötvös József báró — álltak melléje. Ebből az időből származó alkotásain érez­hetővé vált bizonyos tépelődő keserűség, de az elkedvetle­­nedésnek nyoma sem akadt. Gyakran fordult meg Szalk­­szentmárlonban szülei házánál, ahol több költeményét is irta. Az év derekán otthagyta Vackot Imre lapját, a Pesti Divatlap -ot, kilenc fiatal írótársával együtt megalakította a tízek társaságát,Hs> amely önálló, új lap megindítását tűzte céljául, de szándéka meghiúsult, mert a gyanakvó hatósá­gok nem ^adták meg a szükséges engedélyt. A különös hely­zetet az Életképek szekesztője, Frankenburg Adolf oldotta meg azzal, hogy a tízek társaságának lapját tapintatosan rendelkezésére bocsátotta s így annak tagjai, akik az év de­rekától kezdődően már egyik lapnak sem írtak, ismét nyil­vánossághoz jutottak. Az érintett írók erre a tízek társaságát | feloszlottnak nyilvánították. Petőfi 1846 augusztusának végén Erdélybe indult. Szeptember 8-án Nagykárolyban megismerkedett Szendrey Ignác leányával, az alig 18 éves, de nagyműveltségű Júliá­val, aki iránt komoly szerelmet érzett, amely erdélyi útjáról történt visszatérése után se múlt el. 1847 májusában tehát újból Szatmárba utazott és megkérte Júlia kezét. Szendrey Ignác eleinte hallani sem akart a házasságról, később leá­nyára bízta a döntést. 1847 szeptember 8-án az erdődi vár kápolnájában a fiatalok végre egybekelhettek. A mézes­heteket Teleki Sándor gróf költői kastélyában töltötték, az­tán Kolozsvárra mentek, ahol igén melegen ünnepelték őket, majd Szalontán Arany Jánosékat látogatták meg. Pesten telepedtek le, a Dohány-utcában béreltek emeleti lakást. Iskolába sok helyen járt142’ és tanulmányait változó eredménnyel végezte. Aszódon kitűnő tanuló volt. Sebne­­cen azonban (1837-38-ban) magyarellenes felfogású, tót nemzetiségű történelemtanára elkedvetlenítette, meg is buk­tatta. Ugyanekkor édesapja vagyoni helyzete is megromlott. A,, kettős ok arra kényszerítette, hogy iskolai tanulmányait | megszakítsa. Előbb a Nemzeti Színház statisztája lett, aztán 1 egyik rokona Salkovics Péter mérnök a vasi Ostíiasszony­­fára vitte magával. Fiával együtt a soproni evangélikus lí­ceumba akarta beíratni. Petőfi azonban inkább katona létt. A soproni Gollner-gyalogezred kötelékebe került, G rá eb au és Karlsbadban teljesített szolgálatot. 1840-ben az őszi n ágy gyakorlatokon megbetegedett. Kórházba került. 184 1 február 28-án el is bocsátották. Iskolai tanulmányait most Pápán lolytatta, ahol Jókai Mórral és Orlai Petries Somával került barátságba s ön­­kepzőköri sikereket aratott. Hamarosan mégis megint ván­dorbotot vett kezébe. Színész akart lenni. Pozsonyban. Győ­rött keresett társulatot, de csak ,—■ Dunaveesén lakó szülei meglátogatása után — Ozorán jutott be Sepsy Károly tár­sulatába, amely azonban Mohácson rövidesen feloszlott. * Petőfi visszatért Pápára. Befejezte a középiskola Vlb osztályának tanulmányait, az önképzőkörben úibb jutalmat nyert, az évzáró ünnepségen nagy sikert aratott, 1842 má­jus 22-én pedig az Athenaeum -ban A borozó című költeménye is megjelent. A nyári szünidőben Jókaival es Örlaival megtlátogatták egymás szüleit Komáromban, Du­­návecsén és Mezőberényben, aztán Debrecenen át a Horto­­bágyra rándultak ki, mielőtt Pápára visszatértek. Petőfi kereset hiányában nem tudta folytatni tanulmányait. Ván­dorszínész lett. Előbb Székesfehérvárott, Esőbb Kecskemé­ten játszott kisebb szerepeket. Sokat nélkülözött. Pozsony­ban keresett új elhelyezkedést, az ottani színtársulat azon­ban hely hiányában nem tudta alkalmazni. Az Ország­­gyűlési I udósítások kiadója juttatott neki másolásért sze­rény díjazást. Közben megismerkedett a fiatal írókkal. Vachott Sándor közbenjárására hamarosan Pestre került, ahol Nagy Ignác a Kisfaludy- I ársaság Külföldi Regény tái -a számára németből regények fordításával bízta meg.11"1 A színjátszás iránt érzett vonzalma itt sem hagyta nyugton. Erdélybe indult, útközben azonban a debreceni társulat igazgatója (1845 október elejen) meghívta együtte­sének tagjai közé. Petőfi csak egy hetten később tudta meg, hogy Kolozsvárott majd énekelnie is kell. Erre nem vállal­kozott, inkább kisebb társulathoz csatlakozott, amely né­hány hétig Diószegen és Székelyhidon játszott, aztán fel­oszlott. Petőfi a telet Debrecenben vészelte át. kötetlen szo­bában lakott, sokat éhezett, de rengeteget olvasott, megta­nult franciául, Hugo és Béranger munkáit tanulmányozta, QL I ic kőin af áKKc* r» f n Ö I a 107 OÍT 144' 1844 februárjának elején gyalogszerrel Pestre indult. Azt remélte, hogy ott kötetnyi versét ki tudja adatni és így némi pénzt is tud magának szerezni, t Jtközben Egerben meglátogatta I árkányi Bélát,140 aki a kispapokkal együtt igen lelkes fogadtatásban részesítette. Pesten a kiadók tá­volról sem tanúsítottak iránta hasonló figyelmet. Mindenütt elutasították. Végső elkeseredésében Vörösmarty Mihályhoz fordult, aki rögtön felismerte Petőfi verseinek értékét. Aján­lására a Nemzeti Kör március 27-én elhatározta, hogy a verskötetet kiadja, Vakot Imre pedig ugyanekkor meg­hívta a Pesti Divatlap segédszerkesztőjének. Sikerében az volt az első dolga, hogy meglátogatta szüleit, akik érthető boldogsággal fogadták már-már elve­szettnek hitt fiúkat, aki 21 éves korában hamarosan orszá­gos hírű, befutott költő lett. Népszerűségének a régies, finomkodó verselés hívei részéről meginduló támadások sem ártottak. A Pesten összegyűlt fiatal írók között jól érezte magát, a fesztelen viták megtermékenyítették istenadta te­hetségét. Megírta két elbeszélő költeményét, A helység kalapácsá -t és a János vitéz -t. amely Vörösmarty Mi hálynak különösképpen tetszett."'1' 1844 végén Petőfi beleszeretett Vachott Sándorné11'1 bugába, Csapó Etelkába, aki lírai költészetének ihletűjévé lett. Amikor a leány 1845 január 27-én váratlanul elhúnyt. emlékét “Cipruslombok Etelka sírjáról'' címmel külön kia­dott verskötetben örökítette meg. 1845 tavaszán Kerényi Frigyes meghívására felvidéki körútra indult. Eperjes, Késmárk, Losonc és Rimaszombat népe fáklyásmenetekben vonult fel előtte. Gömör vármegye I táblabírájává választotta. Hírnevét és népszerűségét ősszel k a korszakalkotó János vitéz megjelenése még inká bb fo- I kozta. Az év második felében gyakran rándult ki Gödöllőre, [ahol az előkelő, szép Mednyánszky Bertával találkozott, lakit levélben meg is kért, mert azt hitte, hogy szereti. Ann­ikor a leány apja kikosarazta, csalódását hamar kiheverte, ■érzelmeit azonban “Szerelem gyöngyei” címmel kiadott A házasság révében Petőfi szerelmi költészetének láng­ja az eddiginél is magasabbra lobogott. A “Minek nevez zelek túlnő a “Reszket a bokor líraiságán, a “Szeptember végén borongó hangulata pedig messze felülmúlja a ha leszek, ha fának vagy virága megkapó költői szépségeit. De feszülten figyeli a világ folyását, a politikai élet for­rongó fejlődését is. 1848 tavaszán a szabadság halhatatlan költőjévé válik. Március 1 5-én maga szavalja el a Nemzeti Múzeum lépcsőjén a magyar ifjúság és a nemzet vértelen forradalmának zengő riadóját, a “Nemzeti dal -t. Szenvedélyes szabadságszeretete később elragadta, szélsőségesen radikális és köztársasági álláspontra sodorta. I öbbször kifakadt a kormány ellen is, ellentétbe került Vörösmarty Mihállyal és Jókai Mórral. Az országgyűlési képviselőválasztáson megbukott. Önként jelentkezett kato­nai szolgálatra. Októberben századossá nevezték ki és Deb recenbe vezényelték, ahol a katonák kiképzésével fog­lalkozott. December I 5-én itt született meg fia, Zoltán, aki­nek Arany Jánosné lett a keresztanyja. 1849 január derekán Bem, fózsef erdélyi seregéhez helyeztette át magát. I öbb ütközetben vett részt. A piski csata előtt Bem lutártisztkén küldte a debreceni kormány­hoz, ahol nyakkendő és keztyű nélkül jelent meg Mészáros Lázár hadügyminiszter előtt, aki ezt kifogásolta. Petőfi sér­tődötten lemondott rangjáról, de február 25-án polgári ru­hában jelentkezett Bemnél, aki katonai megbízatással Ko-1 lozsvárra küldte. Április 1 -én Nagyszebenben — mint köz­katona — újból jelentkezett Bemnél, aki visszaadta neki századosi rendfokozatát, hadsegédévé nevezte ki és egyik kedves lovával ajándékozta meg. A szászsebesi előnyomu­lás után érdemrenddel tüntette ki, május 3-án pedig I e­­mesvár közelében őrnaggyá léptette elő, majd a várható véres csaták elől. mint futártisztet, újból Debrecenbe küldte Kossuthhoz és Klapkához. Klapka — Bem egyik levele miatt —< szemrehányással fogadta-, mire Petőfi. megint le­mondott rangjáról. Ekkor értesült apja haláláról, mire Pestre sietett, ahol néhány nappal később édesanyja is meghall (május 17-én). A költő most nehéz anyagi körülmények közé került, mert lemondása következtében tiszti fizetését nem kapta tnég. Szemere Bertalan miniszter segített rajta. “A honvéd című költeményét 25.000 példányban kinyomatta és kiosz­tatta a honvédek között. Petőfinek pedig szerzői tiszteletdíj­ként 500 forintot utalt ki. Petőfi családjával együtt Pesten maradt, csak akkor költözött Mezőberénybe, amikor a kormány (július 3-án) el­menekült Pestről. Szörnyű idő című költeményét még Mezőberényben. Orlai házában írta július 18-án. az oroszok előrenyomulásának hírére azonban kéziratait és em [éktár­gyait Orlaira bízta, aztán ismét Bemhez indult Erdélybe. Feleségét és kisfiát Tordán hagyta, maga pedig Bereckre sietett, hogy Bemmel találkozzék. Bereckről július 29-én Márosvásárhelyre érkeztek. Két nappal később folyt le Fe­héregyháza és Segesvár között az utolsó erdélyi ütközet, amelyben Bem 2500 főnyi serege 16.000 orosszal küzdött. Petőfi a csata kezdetén — ló és fegyver nélkül — Bem közelében tartózkodott, később a hadvezér a tartalékhoz rendelte. I ovábbi sorsáról semmit sem tudunk. Csak annyi bizonyos, hogy ott esett el, ahogy kívánta, "a harc meze­jén ”, valahol a segesvári síkon, az orosz túlerő áradatával szemben. Halálának hírét a köztudat sokáig nem akarta tudomá­sul venni. Sokáig visszavárták. Személye köré mondák fűződtek. Földi maradványai ismeretlen sírba kerültek, hír­neve és költészete azonban az örökkévalóság birodalmába került. Üstökösként robogott fel a magyar i roclal om egére és állócsillag, fénylő nap gyanánt maradt ott örökre. Petőfi Sándor az egész világon legjobban ismert ma­gyar költő lett. KÖLTÉSZETE Petőfi Sándor költészete sok regényes, még több né­pies elemet ölel fel, valójában azonban lírai realizmus. Tükör, amely a valóságos élet jelenségeihez kapcsolódó ér­zelmeket közvetlenül vetíti vissza. Nyelvezetében is, elő­adási módjában is egyszerű és természetes. Szakít a régi költői hagyományokkal. Elveti a fennkölt stílust, amely Kazinczy Ferenc óta kötelező volt és nem használja azt a választékos nyelvezetet sem, amelyet az almanach-Iíra lan­tosai vezettek be. Mellőzi Vörösmarty Mihály ízig-vérig magyar, bár szónokias, regényes irányzatának követését is. Byron és Heine méltó kortársa. Még romantikus, de már nem nemzeti, hanem népi vonatkozásban. Ugyanígy egyút­al klasszikus is. Nem követi a régi klasszikus költészet vers­formáit, kifejezésmódjait, de népies költészetének nyelve nem póriasodik el; tiszta és valóságos irodalmi nyelv marad. Mindez együtt sokszor ellentmondó, mégis teljes és tökéle­tes, szerves egység költészetében, amelyben a régi magyar dicsőség történeti emlékeinek romantikus fel id ézgetése mel­lett a mindent lerombolni akaró vad forradalmiság is egya­ránt megtalálható. Igaza van egyik életrajzírójának, amikor azt mondja, hogy Petőfi életrajzi költő . Valóban, költészetét csak élet­rajzának pontos ismeretében tudjuk maradéktalanul meg­érteni. Költeményeit sokféleképpen osztályozhatjuk, leg­újabban azonban ezt az osztályozást már mellőzni szok­ták.14'0 Ha mégis osztályozást akarunk, akkor családi, sze­relmi, népies, elbeszélő, leíró és hazafias költeményeit kell megkülönböztetnünk. Ez az osztályozás azonban korántsem kielégítő, mert varr Petőfinek például bölcselő költeménye is ( Az ember ). Családi költészetéből kiemelhetjük a ’ Füstbe ment terv , A jó öreg kocsmáros”, az Egy estém otthon , az Apám mestersége és az enyém , továbbá az Anyám tyúkja . valamint az István öcsémhez című, többnyire jól ismert költeményeit. Szerelmi költészetének legszebb gyöngyei: a "Fa le­szek, ha fának vagy virága”, a Reszket a bokor , a Minek nevezzelek , a Feleségek felesége , a ’ Szerelmes vagyok én” és a Szeptember végén”. Népies költeményei közül legismertebbek: a “Befor­­rhiltam a konyhára ”, az Árvalányhaj a süvegem bokré­tája a "Fürdik a holdvilág , a Megy a juhász számá­ram ” és a Falu végén kurta kocsma”. Elbeszélő költeményei közül a János vitéz , A hely­ség kalapácsa ”, a "Szerelem átka ”, a “Tündérálom ’, a Salgó”, a Szilaj Pista , a Bolond Istók , a Szécsi Mária és Az apostol említhető. Leíró költeményei közül szemléletességében különösen kiemelkedik "Az Alföld , "A I isza”, a "Kiskunság”, A csárda romjai ”, a "Kutyakaparó és "A puszta télen című. Leíró költeményeihez csatlakoznak mesteri életképei: A vándorlegény A téli esték , Panyó Panni , Sári néni , Téli világ és a * Vándorelet . Hazafias költeményei közül ki kell emelnünk "A ha­záról , "A magyar nemzet , a Magyar vagyok , az "Er­délyben , a “Honfidal , a Rég veri mór a magvart a I eremtő”, a "Nemzeti dal , A nép nevében , a Palota és kunyhó”, "A honvéd , A vén zászlótartó , a "Csata­dal”, a "Csatában”, A székelyek című költeményeit és időrendben két utolsó, alig ismert Föl a szent bábomra és "Szörnyű idő című versét. A felsorolt költeményeken kívül és részben azok közül csak kis csokorra valót mutatunk be. Lássuk először is a költő hivatásáról szóló érdekes val­­'•omását, amelyet “A költő és a szőlővessző című befejezet­len, alig ismert költeményében tett 1845 őszén: Semmi vágyam, semmi kedvem A borostyánkoszorúhoz! Magyarország szép leányi, Szőlővessző-koszorúval Koszorúzzatok me^ engem! Mert a szőlővesszó és a Költő sorsa oly hasonló. Költő és a szőlővessző A világnak adja lelkét. Szőlővessző lelke a bor, A költőnek lelke a dal. Lelkünket, ha általadluk - Borban, dalban a világnak: Elhervadunk, elenyészünk. És mikor már elenyésztünk: Leikeink — a bor s dal — melleit Vígad a világ! . . . "Jövendölés című költeményében már 1843-ban meg­jósolta halhatatlan hírnevét, amikor azt írta: Anyám, az álmok nem hazádnak: Takarjon bár a szem födél: Dicső neve költő-fiadnak. Anyám, soká, örökkön él.” Három évvel később, 1846-b an az akkor már ország­szerte ünnepelt költőóriás Halhatatlan a lélek kezdetű költeményében is ugyanez a költői hivatástudat nyilatkozik meg: Halhatatl an a lélek, hiszem, De más világba nem megy ót, Csak ill lenn, a földön marad. A földön él és vándorol. Többek közt: én, emlékszem, Rómában Cassius valék. Helvéciában Teli Vilmos, Párizsban Desmoulins Kamill . . . Itt is leszek tán valami. tője. És lett. A szabadság és a szerelem legnagyobb köl IEGYZETEK A SZERENCSE FIA Abdul Azisz egyiptomi herceg addig kérlelte Gály Lajost, a világ legnagyobb kártyását, amíg az kijelentette, elutazik a herceghez Kairóba. A hajóút kellemes volt. Meg­érkezése után a Shepheards-hotelben szállt meg, holott ba­rátja invitálta, hogy a palotában lakjék. Másnap kikocsizott. A város szépségei hidegen hagyták. A herceg minden reg­gel megjelent a hotelben és kora délelőttől estig kártyázott barátjával. Akkor Gály megvacsorázott és lefeküdt. Így tar­tott ez két hétig. Bár a herceg megismertette magyar ba­rátját a Sbepheards-hotel összes előkelőségeivel, Gály estéit magányosan töltötte, mert a társaságot halálosan unta. Egy szeretetreméltó angol főúr, Lord Montague egyszer így szólt Gályhoz: — Roppant érdekes ember lehet ön. Eljön Kairóba, hogy ecartét játsszék. Az rendben van, hogy egyetlen pira­mist még nem látott . . . Hogy nem érdekli Afrika . . . Ezt a közönyét egyenesen tiszteletreméltónak találom. Én csak azon csodálkozom, hogy itt a Shepheards-hotelben tőlünk, angoloktól nem sajátította el a whisky imádatát. Egyetlen eset kivételével Gály mindennap nyert, A herceg már kezdett bosszankodni. —- Amikor játszunk — mondotta a herceg, érzem, hogy süt a tekintete. Ahogy keveri a kártyát, minden aka­rata az ujjaiban gyűlik össze. Tudom, hogy vesztenem kell. És mégis játszom Önnel. Azt hiszem, mazohista vagyok. Egy este Gály tekintélyes nyereséggel akarta abba­hagyni a játékot. A herceg újabb és újabb partikat kért. A helyzet ekkor már kezdett kínos lenni, a herceg annyira erőszakoskodott, hogy Gály nem tudott ellentállni, mindig újra és újra osztott. Végül a nyerő játékosok régi trükkjéhez lolyamodolt. Hosszú ujjaival végigsimította homlokát. — Fáj a fejem . . . A h erceg belenyugvóan mosolygott, de látszott rajta, hogy a fejfájást üres kifogásnak találja. Gály, hogy sza­vainak hitelt adjon, fogta felöltőjét és botját és olyan lela­­i(latra vállalkozott, amely lényétől teljesen idegen volt. Sé­­'tára indult ő, aki sohasem sétált, hogy ,— amint ő mondta kiszellőztesse a fejét. Abdul Azisz herceg egy darabig kísér­­gette barátját, aztán kocsiba ült és elhajtatott. Gály foly­tatta útját a szűk, kanyargós utcákban, gondolta, majd ha elfárad, kocsiba ül. Egy sötét sikátorban ijesztő alak került melléje, az utca néptelen, sehol járókelőt nem látott. Hir­telen hosszú tőr villant meg az idegen kezében. Gály szem­­pillantás alatt észrevette ezt és hatalmas öklével kicsavarta a tőrt az idegen kezéből. Az balkezével orronütötte Gályt, aki megtánlorodott és a vére eleredt. Most iszonyú dulako­dás kezdődött a tőrért. Öltötték, rúgták és harapták egy­mást. A földön hemperegtek és a verekedés hevében a tőr belefúródott a támadó szívébe. A szerencsétlen azonnal meghalt. Gály felállt, letörölte vérző arcát. Megnézte óráját. Fél kilenc volt. Na, most mit csináljon? Ott állt Kairóban, a szűk sikátorban, egy emberrel, akit ő ölt meg. Verejték gyöngyözött a homlokán, ez valóban súlyosabb eset, mint az. hogy megrakja-e a manqueot maximummal vagy sem? A halott arcát letakarta zsebkendőjével, aztán hosszú keres­gélés után kocsit kerített és megkérdezte egy járókelőtől, hogy van-e itt rendőrség? Egy angol világosította fel, hogy természetesen van, kocsiba ült és egy másik kocsiban pedig a halottat szállította el a rendőrség épületébe. Kis várakozás után bejutott ahhoz a tisztviselőhöz, aki kihallgatta. Bemu­tatkozott, majd így szólt: — Abdul Azisz herceg meghívására tartózkodom Kai­róban. A Shepheards-hotelben lakom. Ma este sétára in­dultam. Egy ember megtámadott. 1 őrét belém akarta szúrni. Verekedtünk és a dulakodás hevében én öltem meg őt. Azért jöttem, hogy ezt bejelentsem és ezennel feljelentem magamat. — Ki volt az az ember, aki Önt megtámadta? Gály Lajos széttárta karjait: ■— Honnan tudjam? Igazán nem mutatkozott be, mi­előtt le akart volna gyilkolni. '— Persze, persze . . . A rendőrtisztviselő pillanatra magára hagyta Gályt, hogy megtekintse a halottat. A hulla ruhájában talán akad valami írás, amiből meg lehet állapítani, bogy ki volt. Né­hány perc múlva visszatért a rendőrtisztviselő. <— Az az ember, akit Ön leszúrt, Ali Lutiv volt. Is­merte ezt a nevet? .— Nem . . . A rendőrtisztviselő kulcsával kinyitotta íróasztalának egyik fiókját, kiszedett belőle néhány bankjegyet és átnyúj­totta -Gálynak. — Mi ez? — kérdi és a tisztviselőre bámul. — Akit Ön megölt, Ali Lativ, Egyiptom legveszedel­mesebb rablógyilkosa volt. Eddig ötvennégy áldozatáról tu­dunk. Egy héttel ezelőtt falragaszokon közöltük Kairó la­kosságával, hogy aki Ali Lativot élve vagy holtan előkeríti, az háromszáz font jutalomban részesül. Nos, Ön előkerí­tette Ali Lativot ,— holtan. I essék ezt a nyugtát aláírni és a háromszázfontos jutalmat átvenni. Gály kocsiba szállt és arra gondolt, hogy aki szeren­csében játszik, az embert is ölhet, azon is nyer háromszáz lontot ... iw) Félegyházán, Kecskeméten, Sárszentlőrincen. Pesten, Aszó­don. Selmecen, Pápán. Aszódon tanult meg németül és latinul, itt tűnt ki a magyar fogalmazásban és itt kezdett verselgetni. 113) horos hölgy ' Bernardtól 1845-ban, a “Robin Hood Jamestől 1844-ben jelent meg. 144* A debreceni kollégium főiskolai könyvtárát használta. 145) Tárkányi Béla (1821-1886) kanonok, jéles költő és kiváló egyházi szakíró volt. 14fi* A János vitéz -nek nem akadt kiadója. Vackot Imre vette meg 100 forintért s a következő évben ő adta ki. I47* Vacbolt Sándorné Csapó Mária (1830-1869) kiváló író volt. lapokat és kiadványokat szerkesztett, bárom regényt írt — “Derű és ború , Margit és Irma hagyományai címmel, emlékiratait is kiadta. 148) A Tízek Társaságának tagjai: Bérczy Károly, Degré Ala­jos, Jókai Mór. Kerényi Frigyes, Lisznyai Damó Kálmán. Öbernyik Károly. Pákb Albert. Pálffy Albert, Petőfi Sándor és Tompa Mihály. 149) Ezt teszi az 1959-ben 50.000 példányban megjelent gyűj­temény is; Petőfi Sándor Összes Költeményei, Budapest, Szépiro­dalmi Könyvkiadó, 1959., 544 oldal. Folytatjuk A LEGRÉGIBB ÁLLATI KÖVÜLET A “Virginia Polytechnic Institute” földrajz-tanára, Glover Lynn dr. és egyik végzett hallgatója, Wright E. James a múlt év folyamán North Carolinában, Piedmont környékén olyan kövületre bukkant, amelyről a szakemberek megállapították, hogy több mint 620 millió éves, az úgy­nevezett pre-Cambian korból származik. A kövület valójá­ban óriási tengeri giliszta maradványa, több mint egy láb hosszú és világosan mutatja az őslény testének szelvényes felépítettségét. A kövületet a "Duke” egyetem szakértői most tárták fel, de valószínűleg a VPI őrizetére bízzák. A kövü let hasonló azokhoz, amelyeket korábban Angliá­ban, Ausztriában és Newfoundlanden találtak. A new­­foundlandiről eddig úgy tudták, hogy Észak-Amerikában a legrégibb állati kövület. Korát ugyan még nem állapítot­ták meg pontosan, de a leletek kőzeteinek összehasonlítá­sából arra következtetnek, hogy a mostani ásatások eredmé­nyeként színre került north-carolinai kövület régibb, mint a newfoundlandi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom