Detroiti Magyar Újság, 1975 (65. évfolyam, 2-49. szám)

1975-02-07 / 6. szám

2. OLDAU DETROITI MAGYAR ÜJSÁG 1975. FEBRUAR 7. DETROITI MAGYAR ÚJSÁG DETROIT HUNGARIAN NEWS Megjelenik minden pénteken Weekly except two weeks during the summer (last week in July and first week in August) Főszerkesztő — Editor In Chief KÖTAI ZOLTÁN Kiadó — Publisher KÁRPÁT PUBLISHING Co. INC. 1017 Fairfield Avenue, Cleveland, Ohio 44113 P.O. Box 5348, Cleveland, Ohio 44101 Telephone: (216) 696-3655 A detroiti szerkesztőség és kiadóhivatal hívható (hétfőn és csütörtökön este 5:30 és 7:30 óra között) Telephone: (313) 935-4666 ELŐFIZETÉSI ARAK SUBSCRIPTION RATES Egy évre.............. $12.00 For one year .. $12.00 Fél évre.................. 7.00 For 6 months .. 7.00 Egyes szám .... 0.20 Each copy........................ 0.20 Second Class postage paid at Cleveland, Ohio Charlotte Amalie-nek, az egykori királynőnek, akiről a városkát elnevezték, jó ízlése kellett legyen, mert ez a vá­roska igen szépen fekszik, egy igen mutatós öbölben, égé- ’ szén komoly hegyek övezik körül és természetesen, minden szép zöld és csupa virág ... Itt is befizettünk persze a túrá­ra és ezúttal egy igen szép, modern kocsit kaptunk, nagy fekete sofőrrel (Big Síim volt a neve, mondtam is neki, hogy a Big-en nem tud változtatni, ele a Slim-re vigyáz­zon . . .-ne hízzon meg, mert a slim-karcsút jelent), aki aztán körülvitt a szigeten . . . Első meglepetésünk az volt, hogy itt bal ra hajtottak a kocsik . . . Amerikai terület lévén, ez meglepett s megkérdeztük Slim-et, mi ez? Azt mondta, hogy már többször elrendelték a jobbra hajtást, de senki nem volt eddig hajlandó rá .. . Első megállónk az un. Bluebeard’s Castle nevű szál­loda volt, amely a város közepén, de egy karcsú domb te­tején áll s onnan valóban gyönyörű kilátásunk nyill az öbölre és a kikötőre ... A hajónk mögött ott állt már a Song of Norway, testvérhajónk, amely azonban csak egy­­hétés cruiseokat csinál s inn^íí’Tu'ár'i szinte fordul is vissza, M iami felé . . . Azután további kiadós balra-hajtás követ­kezett, fel, fel, fel a h egyre, ót a gerincén s onnan gyönyörű kilátás nyílott a további Virgin-szigetekre, r-< a háttérben St. Croix-val, amely szemben a mi hegyes szüzünkkel, tel­jesen lapos (pedig nincs jobban felkapva, mint St. Croix), alattunk egy hatalmas öböl, egészen szegletes formájú, mint­ha mesterségesen vájták volna ki, modern építkezésre haj­lamos mesteremberek. Aztán fenn, a legmagasabb ponton: egy nagy üzlet, szuvenírek tömkelegével és itt hirdetik, mint egyedülálló specialitást a banán-daiquiry-t . . . sajnos, nem tudtam meginni az egészet, nem mert olyan erős, hanem mert olyan hideg és nem-kellemes izű volt . . . De a kilátás nagyon szép volt innen is és sajnáltuk, amikor el kellett in­dulnunk vissza, lefele, az öbölbe . . . De nem vitt vissza sofőrünk a hajóhoz, hanem letett a “down-town -ban, azaz annál az utcánál, amely tele volt üzletekkel, hogy shop­­ping ’-olhassunk . . . (Tudom, hogy odahaza rendszeresen és hivatalosan “camping’ -ólnak a magyarok, tehát nekem is félhivatalos felhatalmazósom van a jelenlegi Tud. (nincs tovább) Akadémiától, hogy újítsam gyönyörű anyanyelvűn­ket . . . S aztán . . . shoppingoltunk . . . Egyik boltból ki, a má­sikba be . . . valóban sok szép és érdekes dolog volt itt kap­ható, de a leginkább a vámmentes üzlet volt érdekes, még­pedig abból az okból, hogy . . . amerikai lakosoknak, ha a Virgin Islandon, pontosabban St. Thomas szigetén “shop­­pingolnak”, joguk van a különben megengedett 1 quart szeszes (tömény) ital mellé további 4 quarttal vásárolni . . . Hát csak természetes, hogy nem tudtunk ellenállni a csábí­tásnak s levásároltuk a kvótánkat. . . Csak egy példa: egy quart jóminőségű gin-t $ 1.28-ért kaptunk ... Ez odahaza 4-5 dollár . . . Az italokat nem adják ki, felszállítják a hajó­ra, nehogy valaki kinn az utcán tovább adja helyi lakosok­nak, felárral; t.i. azok nem kapják ezeket az árakat. . . Délután 5 volt, amikor hajónk kihúzott az öbölből . . . szép napsütésben, lassan, méltóságteljesen ... s elindult Guadelupe, francia sziget felé . . . Este tudtuk meg, hogy másnap ugyanott, velünk egyszerre lesz látogatóban Gis­­card d Estaing, francia köztársasági elnök is . . . amire elha­tároztuk, hogy ezúttal nem vesszük meg a túrát, hanem ■— mivel a kikötő úgyis a városka szívében van, csak kisétálunk majd a városba . . . Úgy is történt. . . Még ki sem tudtunk rögtön szállni, pedig már megadták az engedélyt rá, mert egy kiadós zápor mosta tisztára előttünk a kövezetei . . . De hamar elállt az eső s nekiindultunk a városnak . . . Nagy különbség volt az előző napi angolnyelvű sziget utón, most a francia-nyelvű felírások, utcanevek, színek, zászlók... Hát ho gyne, minden fel volt lobogózva s hamarosan ész­revettük azt is, hogy az üzletek javát is bezárták s a fő-utca közpetáján nagy tömeget láttunk . . . Odaigyekeztünk tehát mi is. Az épületeken ,— ez volt a piactér, mint kiderült \—• hangszórók . . . s beszédet közvetítették, tehát nyilván az el­nök beszélt vagy őt üdvözölte valaki . . . A piac azért nyitva volt, sok színes árussal s rengeteg gyümölccsel . . . summa summarum, nem a legjobb alkalom volt a látogatásunkra . . . így hamarosan visszairányítottuk lépteinket a kikötő felé, e ott még megálltunk, hogy a kötelező francia konyakot meg­­vegyük (duty-free, vámmentesen, persze), hölgyeink megte- I kintették a parföm osztályt is •— francia parfömökü! ,— s s megborzadtak az áraktól s aztán . . . vissza a hajóhoz, mert I . . . there is no place, like home . . . azaz; mindenütt jó, de i legjobb otthon ...’Annál is inkább, mert most már kita- 1 nultuk, hogy valahányszor a hajó kikötőben áll, a délebecT < nyitott büffé s mindenki azt és annyit eszik, ami jólesik, a I rengeteg, csábító hideg nyalánkságokból . . . Ezek voltak a j legjobb étkezéseink . . . Utána még volt alkalom egy kiadós i úszásra is az uszodánkban s hat órakor megint csak a kapj- i tány feje fölött figyeltük, hogyan kötik el hajónkat a móló- I tói s hogyan indulunk utunkra, ezúttal Grenada szigete < felé... í Grenada-ba reggel 9 tájban érkeztünk ... S itt izgal- l más dolognak voltunk szemtanúi, megérkezéskor. ... Ahogy l hajónk farral befordult a móló mellé,, a propellerekkel szem- < ben egy kisebb halászhajó volt kikötve ott, oldalvást állva < hajónknak... S egyszerre: bumm, mintha ágyút sütöttek I volna el ... a kis halászhajónak egyik kötele úgy pattant el, mintha centi vastagságú lett volna: nem sokkal utána a má- 1 sik . . . Hajónk propellere, a beparkolás során, ágy látszik, ( olyan vízörvényt képezett hajónk fara előtt, hogy az else- 1 perté a kis hajót helyéről s vagy öt percig tartott, amíg i annak legénysége meg tudta állítani a hajócskát s vissza- i vinni, a mólóhoz ... de most már tisztes távolságra hajónk- i tói . . . t Eme kis intermezzo után hamarosan engedélyt kaptunk ) a kiszállásra, de előtte még — s ez volt az egyetlen eset, í hogy ilyesmit tapasztaltunk —-- a hajó hangszóróján keresztül i egy kellemes női hang üdvözölt bennünket Grenada kor- q mányzatának nevében . . . s mindjárt ki is oktatott, hogy a i sziget-állam nevét Grenédának kell helyesen kiejteni. (In­nen is láthattuk, hogy ez angol-terület, mert az angolban alapszabály hogy még véletlenül sem szabad semmit úgy I ejteni, ahogy leírtak, . . . s azt is megtanultuk, hogy Grena­da angol gyarmat volt, de pár éve önnállóságot kapott s most független állam -ka, (U.N. szavazati joggal . . .) Mi­vel előzetes kloktásunk szerint ez a sziget természeti kin­csekben is gazdag, zsebünkben volt a tura-jegy s hamaro­san kocsiban ültünk, hogy indus származású soför-idegen­­vezetönk körülvigyen Grenada, bocsánat, Grenéda szige­ten . . . A lakosság kb. 105%-ban fekete, a többi sötétszí­nű... mint a mi sofőrünk is volt. aki egy Toyota minibusz­ba ültetett be bennünket s később elmondta, hogy a kocsija kb. 3-4 éves csak és ezt igen helyesen tette, mert addig mindnyájan kb. 20 évesnek néztük . . . így kissé megnyu­godva indultunk útnak s még jobban megnyugodtam, ami­kor i—i hegyre föl, hegyről le, sofőröm közölte azt is, hogy jók a lékek a kocsibaú . . . Az úttest annál kevésbé volt jó, így néha vigyázva kellett beszélnünk, nehogy valaki útköz­ben lenyelje a nyelvét, de mindettől eltekintve, amit lát­tunk, nagyon szép volt és romantikus. Grenada a fűszerek szigete, így mindenütt kakaó, szerecsendió (nutmeg) banán, vanília stb. Iák és bokrok szegélyezték az utat; egy ízben meg is álltunk, ahol egy raktárszerű helyen megmagyaráz­ták, hogy pl. a kakaó gyümölcse Iilás-vörös lesz, amikor beérik, de amikor barna, az azért van. mert akkor még zöld . . . (Lehet, hogy felcseréltem a színeket, de a lényeg az stimmel.) Itt is felmentünk jó magasra, aztán lementünk egészen a partra, a sziget másik oldalán; onnan megint w, fel, fel . . . egészen a sziget egyik legmagasabb pontjához, ahol egy kihunyt tűzhányó kráterében szép kis- vagy nagy, minden relativ tó pihen . . . s amely területet u.n. nem­zeti parknak nyilvánították . . . Persze, nem szabad hason­lítani, >— mint túra direktorunk, nagyon helyesen mondotta előre, r— de azért minden szé'p lett volna és kellemes, ha . . . nincs mindenütt millió gyermek, fiúk és leányok, akik vala­hányszor kiszálltunk a minibusból, körülzsibongtak és — daddy megszólítással, nálam például, —- valamit el akartak adni. Utitársunk, Rózsika végül nem tudott ellentállni egy szép, gyűrhető és tiporható, csipkeszerűen szőtt háncskalap nak, mint hosszas alkudozás után 1 dollárért megvásá­rolt . . . Igaz, ő vett egy fűszer-csomagot is, a hivatalos eláru­sító-helyen s aztán később, valahol útközben, egy magas­laton, ugyanazt ajánlották neki, kéz alatt, féláron . . • Már majdnem visszaértünk St. George’s-ba a kikötő­város neve), amikor sofőrünk hirtelen megállt s kijelentette, hogy a hátsó kerékbe gummiclefektet kaptunk . . . Harmad­szori nekifutásra sikerült aztán, r— segítséggel a kocsi farát végül is felemelni . . . s ismét megnyugodtam, hogy innen már sima utunk lesz hazafele, mert a pótkerék, amit nagykeservesen feltettek, abszolúte sima felületű volt. . . Még maradt időnk arra is, hogy leszálljunk a “‘város­ka’ közepén s megnézzük a nagyobb üzleteket ... s a mil­liónyi embert az utcán . . . Hétköznap volt. déltájban . . . hogy került ennyi ember az utcára, sosem fogom tudni meg­érteni. De ott voltak s ennek eredményeképpen mi is igye­keztünk hamarosan visszajutni a hajóra . . . már csak ezért is, hogy le ne maradjunk a remek büféről és . . . az uszoda , is vonzott, mert ilyenkor az utasok nagyrésze a városban i shoppingolván «— mindig kevesebben voltak az uszodában s így kellemesebb volt az úszás. Megint c u. 3-kor indult hajónk, tovább, Barbados szi­gete felé, amely szintén angol gyarmat . . . volt. Miután az előzetes ismertetés szerint itt nem sok érdekes látnivalót Ígért I a túra, úgy határoztunk, hogy ezt a szigetet arra fogjuk fel­­j használni, amire a legtöbb itl-nyaraló idegen szokta . . . egy jó úszásra a tengerben ... így reggel mindjárt taxit fogad­tunk s az elvitt az u.n. Paradise Beach-re, amely tulajdon­képpen az azonos nevű szálloda strandja s amely aztán valóban paradicsomi fürdőnek bizonyult . . . Nagy pálmafák árnyékában tanyáztunk s onnan eredtem neki a víznek, újra f s újra . . . sajnos, a hullámverés aránylag enyhe volt, csak utólag tudtuk meg, hogy a másik irányban, egy másik f beachen mindig nagy hullámok vannak . . . Sajnos, ennek j. a beachnek — már a hajón is említették — nehezebben meg­jegyezhető neve volt, igy választottuk a ... paradicsomi beachet... ^ jellemző, hogy taxisofőrünk mennyire megkedvelt rmn­} kel : amikor letett a szálloda előtt, megkérdezte, mikor jöjjön értünk. . . s valóban ott is várt, amikor kifürödve, készek voltunk bemereszkedni a városba, hogy ott is megnézzük, milyen a barbadosi “shoppingolás. . . . Tömeges volt, de láttunk nagyon szép porcellán-dolgokat (Barbados erről 1 híres), amiket még itt is kevesen tudnak megfizetni, semmi­esetre sem a magamfajta . . . Barbadosból csak késő este indult a hajónk, mert jó i kétnapi út voll előttünk s ha hamarabb indulunk, akkor éj- s szaka közepén értünk volna utunk következő célpontjára: < La Guairába . . . Tehát: kaptunk megint egy szép, nyugodt \ napot a hajón s ez a háromnapos sziget-csatangolás után I bizony, ne tagadjuk, jól is esett már. . . Jó volt nyugodtan 1 elnyúlni az uszoda szélén, levő fekvőszékekben, süitetni a \ h . . . . homlokunkat, az áldástadó' decemberi jó-meleg nap­pal s áltakibon nem csinálni semmit . . . Nem csinálni sem- i mit? Hát ez túlzás kérem, mert a hajón mindig volt prog- 1 ram, mindig volt mit csinálni . . . aki akart . . . .Újra meg- i kezdődtek a tánc-leckék, a sport-versenyek, a mozi-előadá- i sok s az esténkinti ‘show -k. Ezek egyikén egy Formás ( Sacha nevű u.n: hegedűművész is szerepelt, akinek a veze- c téknevén keresztül a világon semmi sem utalt magyar vol- i tára . . . annál nagyobb sikere volt a Fiddler on the Roof c és az Exodusból vett egyvelegeivel . . . Biztos, hogy mi, ma gyarok, ebből a szempontból igen nagyon kisebbségben vol : tunk a hajón ... i Hétfői reggel volt, amikor kora reggel megláttuk ka- í binunk ablakából Dél-Amerika hegyes partvonulatát s még 1 elég korán is volt, .— úgy reggel 8.30 körül — amikor hajónk beállt a venezuelai kikötő mólója mellé . . . Itt természetesen t már nem lehetett kihagyni az alkalmat, hogy megvegyük : a tura-jegyeket/ (ha 20 dollár is volt darabja), s így aztán I reggel 9 sem volt még, amikor már benn ültünk a léghű- e téses, szép modern autóbuszban, amely hivatva volt felvinni minket Caracas városába . . . Felvinni? . . . Igen, t.i. Ca­racas 1000 méterrel a tenger színe felett fekszik s kb. 16 s mérföldre van a kikötőtől . . . Nagyon szép és modern ex­­'pressway visz fel La Guairából Caracasba, ,—• még egy kia­dós alagúton is átmentünk . . . s még mindig kora délelőtt ! volt, amikor megálltunk valahol, a parlament közelében . . . ■ Itt kb. egy órát töltöttünk szabadlábon és gyalog, amig meg­tekintettük a parlament épületét, a külön nagy fogadó-ter­met, ahol az állami hivatalos ünnepségeket tartják, Simon Bolivar, a venezuelai függetlenség kivívójának lovas-szob­rát . . . majd szülőházát is . . . Innen elvittek a drótkötélpálya feljárójához, ahol beszálltunk a 24 személyes kabinok egyi­kébe s az felrepített minket 2000 méter magasba, a város feletti hegység egyik gerincére . . . Innen le lehetett látni észak felé a tengerre (sajnos, egy-két felhő alattunk kissé elrontotta a kilátást), délfelé pedig a hatalmas, három mil­liós városra, amelyet az ellentétek fővárosának lehetne talá­lóan nevezni ... Van itt ugyanis minden: a legmodernebb, hatalmas felhőkarcolók; a legelőkelőbb luxus-villák ,—< vagy paloták sora és , . . itt-ott ezek között, a hegyoldalakban a nyomortanyák tömegei . . . Egy barátom, aki Venezuelából jött ide, Chicagóba, elmagyarázta, hogy ezek a hegyoldalba épített vityillók ingyen laknak ott, a várostól úgy kapják a telket , aján ­dékba, de olyan is. . . nem egyszer előfordul, hogy egy na« gyobb esőnél egy-egy egész utcát lemos a víz a völgybe, utána újra felmásznak a hegyoldalba, újraépítik a “házat ’ s megy az élet tovább . . . Lenn viszont, ahol van vízvezeték, csatornázás, stb . . . egy-egy aránylag középosztályú igényű ház már nem igen kapható 50-80,000 dollár alatt . . . El­képzelhető, mibe kerülnek az un. Country Club District palotái? De láttunk a városban egy BUDAPEST nevű üzletet is, amely vegyes mészáros és fűszeres-üzlet volt —- s mint utólag megtudtam, már nincs magyar kézben ... És láttuk a város keleti végében, egy magaslatra építve, a Tamanaco Hotelt, ahol ebédeltünk ... ez minden igénynek megfelelő luxus-szálloda volt . . . Ezúttal elég késő délután volt, amikorra visszaértünk hajónkhoz s már majdnem sötét volt, amikor az elindult szokásos éjszakai útjára . . . Nem kellett sokat mennünk és ( kora reggel arra ébredtünk, hogy hajónki már ki is kötött Willemstad (Curacao) hatalmas kikötő-öblében . . . Utitár­sunk, Rózsika, aki korábban ébredt, látta a hajó bevonulását a kikötőbe, mi csak délután láttuk ugyanezt, távozóban, de nagyon érdekes volt mindenképpen. Willemstad ugyanis, ez a holland-építésű —< és stílusú városka, mindjárt a ten­ger partján épült, a kikötő azonban jóval beljebb van . . . egy majdnem folyó-szerű szakaszon megy be a hajó az öböl­be, melynek belső végében van a személyhajók kikötője. De hatalmas »— és forgalmas hajókikötő ez mindenképpen, egy óriási olajfinomító is van a közelben, ahol a venezuelai oki­ját dolgozzák fel, így mindig tele van hcijókkal . . . Furát ezúttal nem vettünk, de taxit,igen . . . s fejenként valami 75 centért utaztunk vissza a tengerpartra és a városba . . . Az összes eddig látott városkák (bocsánat, Caracas), között Cc iracao tetszett nekünk a legjobban. Hiába, látszik, hogy itj hollandusok irányítják a dolgokat; minden kínosan tiszta volt, a pár százéves épületek frissen festve..-, s kel­lemes pasztell-színekben, festői látványt nyújtottak ... S természetesen, itt is nagy szám volt a shoppingolás . . . még részünkre is. Meglátogattuk még az Intercontinental Hotelt; ahová a hajón ingyen belépőt kaptunk, azaz: ezzel been­gedtek a gambling roornba s ott kaptunk négy darab 23 centest . . . amit rohamos gyorsasággal el is veszítettünk az egykarú banditáknak nevezett szerencsejáték automatákban (annyi lelkierőnk volt, hogy eddig, de nem tovább!) kaptunk egy italt is s aztán vissza, ki a szabadba, kellemesebb volt a friss levegőn ... A reggeli pár felhőt elfujta a szél s ra­gyogó napon sétálgattunk, majd megint taxi: s vissza a ha­jóra . . . Nyitott büfé, uszoda . . . s este maszkabál, ahol jól mulattunk a különböző ötletes, magagyártotta jelmezeken... A győztes: egy hölgy volt, aki valahogyan teljesen kerekre 1 fújta fel magát, körben a hajó menükártyáit akasztotta ma ; gára s elől egy tábla volt a nyakában: 2 hét a Sun Vikingen. i felírással . . . S hangosan figyelmeztette a közönséget, hogy ■ mindnyájan így járhatunk . . . A másnapi napot megint a tengeren töltöttük, Haiti : felé . . . Gyönyörű volt az idő, a tenger . . . s este különös- volt megfigyelni az új Holdat, amely itt nem C betűt ma i tatott, hanem egy levágott tetejű U-t . . . Hiába, innen más szögből látja az ember nem csak a csillag-képet az égen,- hanem a Holdat is . . . (Vagy az is lehet, hogy közben mégis 1 sikerült egy orosz rakétának leszállnia s az ütés ereje kibil- i lentette egyensúlyából Hold önagyságát?) , > Csütörtök reggel értünk Port-au-Prince kikötőjéhez > . . Ili egy hatalmas, hosszú földnyelvvel megy párhuzamosan I a hajó, órák hosszat, amig beér a földnyelv belső végéhez,- Haiti fővárosához s legnagyobb kikötőjéhez . . . Természeti leg Haiti az, egyik legszebb a szigetek közül ... s ez is iga­zolja Columbus zsenialitását, aki tulajdonképpen ezen a szigeten —azért is hívják Hispaniolának — szállt először amerikai pdttra 1492-ben . . . Port au Prince jelentős nagv­­város, szintén a végletek városa, szép és díszes épületek mel lett igen sok az egyszerű, kopott, leromlott putri-szerű házi­kó .. . Az utak porosak, a nép szegény, de sehol annyi mű­vész-hajlamú feketét nem láttunk, mint .éppen itt. Haiti már közel kétszáz,éve független ország: annak­idején a nagy Napoleon seregét verték meg s szabadították fel országukat . . . ugyanakkor minden élő fehér embert meggyilkoltak a szigeten . . . Ma már, persze, csak a fehé­rek zsebe a célpont. . . ezt aztán üldözik is, ahol és ahogyan csak tudják. De . . . nem oly tolakodó módon, mint Grené­­dában tapasztaltuk, itt csak mindenki akar valamit tenni nekünk és értünk . . . mint visszatértünkkor tapasztaltuk. De előbb induljunk el, mielőtt visszatérnénk . . . Kora reggel volt,, amikor már kinn voltunk a hajóból s mivel ismét megvettük a felajánlott túrát, hamarosan bele is ültettek az egyik ott várakozó kocsiba. Vezetőnk beszélt angolul, aminek örvendtürtk . . . csak később jöttünk rá, hogy ez a tudománya egyirányú úton halad ... el tudja mondani, amit akar, de hiába kérdezel tőle, arra már nem tud válaszolni. M indegv, ígv is szépen körülvitt minket a szigeten . . . elmagyarázta a nem nagyszámú középépülete­ket, megmutatta a katedrálist, melynek szép, ólomkeretes ablakait jórészben benyomta, megrongálta pár év előtt egy ciklon, . . . azóta is úgy maradtak. Aztán megindultunk megint fel, fel. lel a hegyre, . . . kanyargós úton, de mindig szebb kilátással hol a jobb, hol a baloldalon . . . Kb. félúton megálltunk s ott egy hatalmas áruház várt, amely tele voll fafaragásokkal, faszobrokkal s festményekkel, hasonlók­kal . . . Valób an. a sok szlereotyp szuvenír’ mellett akadt valóban művészi alkotás is szépszámmal . . . mi megeléged­tünk pár kisebb faszoborkával . . . Innen tovább felment az út a hegyre, amig aztán egészen a tetején megálltunk s on­nan pazar kilátás tárult elénk . . . s meggyőződhettünk arról is, hogy a hajónk is ott van még a kikötőben, csak egészen picire összemenve . . . Visszafordulva egy újabb érdekes helyre vitt el vezetőnk: a Iikörkostolóra . . . amelyről már a hajón mesélt a túra-direktor, hogy■ ki ne hagyjuk. Nagyon szépen megépített, jelentős épület volt itt, fenn, magasban, zene is játszott s bevezettek egy kényelmes, szellős helyiségbe, ahol egy udvarias fekete fiatalember kezdte töltögetni a pohárkáinkat különböző ízű, rum-alap­anyagból készült likőrökkel. Volt ott ananász, banán, kávé. kakaó, ánizs, barack s még mit tudom, milyen ízű likőr . . . nekünk a sárgabarack izlet a legjobban, abból vettünk egy üveggel ... $ 2.50-ért. Kb. literes, üveg volt . . . Ez már felül volt megengedett kvótánkon, de nem lehetett ellentáll­ni .. . A hegyről fejövet áthajtottunk a belvároson, ahol bá­mulva néztük a közúti “ autóbuszokat . amelyek olyan teher­autóból átalakított, egyenes padokkal leiszereit közlekedési eszközök, de mind fantasztikus színekre, mintákra van fest­ve s nem számuk van, hanem . . . mindegyiknek neve, egyé­ni neve . . . Fel ülni nem kívántam volna egyikre sem, lát­ványnak azonban érdekesek voltak . . . Utána áthajtottunk az un. Iron Márket-en . . . persze, ennek is francia neve van, mint ahogy az egész “országban francia a hivatalos nyelv... s örültünk, hogy itt csak áthajtottunk s nem kellett kiszáll­nunk, mert hihetetlen tömegnyi ember szorongott a külön­böző stand -bk körül . . . Végül megkönnyebbülés volt lát­nunk, hogy visszamegyünk a kikötőbe . . . s itt ért a — per­sze; ma már csak mulatságosnak látszó — bosszúság. Alig hogy megérkeztünk, a kb. egy kilót nyomó papírzacskót ki­kapta a kezünkből egy fekete polgártárs s elindult vele a hajó felé . . . Nem lehetett elvenni tőle . . . a baj csak ott volt, amikor aztán a hajó bejáratánál az ő kezéből is ki­kapta azt egy másik fekete polgártárs és egy fujtatóval min­dent bepermetezett, főleg a fa-holmikat’ ,— mondván, hogy ez hivatalos előírás ... így aztán két haitii polgárnak kellett borravalót adni szorgos szolgálataikért. . . Ezzel lényegében be is fejeződtek kalandjaink, mert Vk 5-kor elindult hajónk s másfél napos út után szombaton kora reggel visszaért velünk Miamiba. Ahol viharos gyor­sasággal vége volt a vendéglátásnak . . . hogyne, hiszen délután már jöttek az új utasok, a 6-kor induló következő cruise-ra . .. Ezek a befejező mozzanatok kicsit elrontottak az első 14 nap sok-sok szépségéből s kelleméből ... de mindezt már elfeledtük ... a szépre azonban sokáig fogunk emlé­kezni. ' Vége —­- ITT VÁGJA KI ÉS KÜLDJE BE -Mellékeltem küldök.............dollár A DETROITI MAGYAR ÚJSÁG előfizetésére. Sajtóalapra . . . . . . dollárt. Előfizetésem lejár: 19. . . . év.-. . . . hó.............n Régi előfizető r] Uj előfizető Q Soproni Bálint: TIZENNÉGY NAP, NYOLC "ORSZÁG", EGY ABLAK... Folytatás —­- FIZESSEN ELŐ -A DETROITI MAGYAR ÜJSÁG hetenldnt jelenik meg. Előfizetés egy évre $12.00, félévre $7.00. Nevem: . ... . Utca, h ázszám V áros: ............. Állam:............. * Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni * . Z.ipcode: . . . .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom