Detroiti Magyar Újság, 1975 (65. évfolyam, 2-49. szám)
1975-03-28 / 13. szám
8. OLDAU. DETROITI MAGYAR ÜJSÄG 1975. MÁRCIUS 28. 25. SZÁMÚ KERESZTREJTVÉNY ÍGY SZERESSED FELEBARÁTODAT! Aki a rejtvény függ. 20., 19., vízsz. 68. és függ. 32. sz. soraiban található parancsot megfogadja, — már pedig enélkül nincs üdvösség, — az sosem fordul a vízsz. 84. sz. sor aljas eszközéhez. VÍZSZINTES SOROK 1. A gyűlölködőknek egy kanál víz is elég hozzá. Zárt betűk: G, I, S. 15. Hamis. 16. Üj életre kelni. 17. Evőeszköz. 18. Római 150. 19. Szegednél ömlik a Tiszába. 20. Fordított jelen. 21. Magyar király előnevel 25. Ez is ellentétben áll a szeretet parancsával. 26. ... az Ember. 27. Sav is teszi. 28. Postán küldhetjük. 31. A-val a végén: becézett szülő. 33. Kötőszó. 54. Bányaváros a függ. 1. havasaiban. 37. Utolsó D-ban felesleges V-vel: politikai alakulat. 39. Van ideje, ékezethibával. 40. Ez Lucifer szelleme. 41. Ószövetségi szent hegy. 42. OC. 43. Vissza: Ábrahám felesége. 45. NNJ. 46. Bejön — angolul. 47. Viszsza. Ezt todd, ha találni akarsz. 50. Juttat. 51. P. • • - a, sejtképző anyag. 52. Mocsár. 53. Időszakok mutatónévmással. 56. Kína egynemű betűi. 58. Kül ellentéte. 60. Vissza: Valóban Isten szolgája? 61. Jogtalanul eltulajdonít. 64. Csonthéjas gyümölcs. 65. Felső — németül. 65. A vízsz. 84-ben rendszerint ez áll. 67............Pál, Gárdonyi: Mesgyekő c. elbeszélésének hőse. 68. Az idézet harmadik része. 69. Atilla egyik fia volt. 71. Egyiptomi napisten. 75. Vissza: tulajdonod. 76. Női név. 77. Csillagkép. 80. Mesebeli lámpásos. 83. Kettősbetű. 84. Ilyet küldeni: aljasság és bűn a legfőbb parancs, a szeretet ellen. 85. Női név. FÜGGŐLEGES SOROK 1. Északkeleti vármegye és hegység. 2. Távozóban. 5. Jobb, mintha megijed. 4. Állati lakhely. 5. Bélyeg, ismertető. 6. J ádé egynemű betűi. 7. És angolul. 8. Csodálkozást kifejező szócska. 9. Végtag mutatószóval. 10. Esztergomhoz közel ömlik a Dunába. 11. Fiatal, ritkás erdő, < de visszafelé. 12. Nem ugyanaz. 13. Hamis. 14. A Bega partján fekyő város, hajdani várát Losonczy István védte a török ellen. 18............vál, farsangi felvonulás. 19. Az idézet második része. 20. Az idézet első része. 22. Esztergom híres renaissance bíborosa (Tamás). 25. Szent József is ez volt. 24. Kérdés is van ilyen. 25. Bizonyos számban. 29. Esetlenek. 30. Földbe vetik. 32. Az idézet befejező szava. 35. T-vel a végén: bibliai hegy. 56. Sokat beszélő, panaszkodó, siránkozó. 58. Előkelő szálloda — alapítója után nevezve. 44. Vissza: bírósági ügy. 46. Fordítva: sark, sarok, pólus angolul. 48. Rövid ellenség. 49. Becézett női név névelővel. 53. Egyik szülőd díszei 54. Szülő. 55. Örök város. 57. Vissza: görög lantos névelővel. 58. Árkon.............túl van. 59. Kutya. 60. Származik. 62. Óvoda. 64. Vissza: ok..........., hónap. 66. Föld felé. 67. KALN. 70. Római 51 és 49. 72. Fordított korszak. 74. Edény. 75. Üt egy bizonyos része (van ilyen gyaloglás is sportban). 78. Papírmérték. 79. Tiltószó. 81. Mint a függ. 66. 82. A hangsor második hangja. AZT BESZÉLIK A FALUBA, 1-2. Azt be-szé-lik a fa_ln-ba hogy te bús vagy hall - ga-t aff 1-2. Ki ki állsz a ka - pu -tok-ba két sze-raed-ből köny fa - kad Azt hit-ted hogy en - gém csalsz meg-, A vi - rág’ csak egy-szer nyi - ük meg-csal-tad te ma-g-a-dat és el-her-vad az u - tán En leg-a-lább meg-si -ratlak Sze -ret-ni csak egyszer lehet neked sir- nőd tiszta szív-bői nem szabad, i - g-a-eán. I. MIKLÓS (1796—1855) orosz cár, kit a maga korában országa Iegdaliásabb emberének tartottak, a lérfias szépséget nagyrabecsülte, szerette maga is a délceg legényeket, de annál inkább megvetette a piperkőcöket. Egy alkalommal, amikor a cár a Nevvski- Prospekten kocsikázott, egy licsur került eléje, aki az akkori legutolsó francia divat szerint öltözve feszített végig a gyalogjárón. Mintha csak a divatot irányító párizsi szabó kalapos és divatárus boltjából szalajtották volna egyenest az orosz fővárosba. A gigerli lapos karimájú, cukorsüveg alakú fényes kalapot viselt, derékig érő rövid, de bő kabátot, trombitaaljú nadrágot és keskeny, de szinte végtelen hosszúságú hegyes cipőt. Az ujjain tömérdek gyűrű, a gomblyukából pedig egész csomó apró lánc csüngött alá. A cár, amint megpillantotta ezt az ifjút, megállíttatta a kocsiját, magához hivatta a gigerlit, aki mélyen bókolgatva közeledett a hatalmas úrhoz. A cár végigmérle és mosolyogva kérdezte tőle: — Hogy hívják, fiatal úr? — Jakoviev vagyok, felségednek hódolattal teljes, hűséges alattvalója. — Nos, jakoviev úr, üljön csak ide mellém. A gigerli szörnyű zavarba jött, ijedten engedelmeskedett. A cár pedig egyenesen palotájába hajtatott és Jakoviev urat karonfogva vitte a cárné elé. — íme, bemutatom neked hódolattal teljes hűséges alattvalónkat, Jakoviev urat — szólt a cár nejéhez. — Lássál te is valami szépet. Nos, Jakoviev úr, mutassa magát — élűiről. A gigerli mozdulatlanul állt, reszketve és némán. — No, most oldal! . . . Most hátulról!. . . Most forogjon; de úgy, hgy csörögjenek a Iáncocskái!. . . A cár vezényelt és a szegény verejtékező gigerli fordult, ugrott, ahogy parancsolta. Végre is a cárné megelégelte a tréfát. Intett, hogy elmehet a boldogtalan. A cár azonban utánaszólt: — Nagyon szép volt, kedves Jakoviev! Ha megint lesz ilyen szép új ruhája, legyen megint szerencsénk! Mutassa meg! BALLAGI ALADÁR (1855—1930) történetíró, a budapesti egyetem tanára, életének utolsó évében maga beszélte el ezt az esetet. Akkor még teljes erőben volt, nagy munkakedvvel dolgozott s csak azon kesergett néha, hogy százesztendős koráig sem tudná feldolgozni azt az értékes történelmi anyagot, melyet egy életen át gyűjtött. Zavarta az is, hogy dolgozószobájának túlzsúfoltsága miatt már alig fér hozzá könyveihez. -Hosszú töprengés után elhatározta, hogy egy második könyvtárszobát is berendez. Asztalost hivatott, hogy megbeszélje vele az új könyvállványokat. Az asztalos régi ismerős volt, ferencvárosi választója és nagy tisztelője. Töviről-hegyire mindent meghánynak-velnek, méregetnek, kalkulálnak és a költségeken alkudoznak. Az asztalos öreg ember, mindenekfölött pedig szókimondó, kedélyes öreg. Nem kellett feszesen állnia a híres tudós előtt, mert Ballagi mindig szívesen elbeszélgetett vele. Beszélgetés folyamán az asztalos csak ezt kérdezte Ballagitól: — Ha szabadna kérdeznem, hány éves a méltóságos úr? — Hetvenkettő. Megcsóválja a fejét az asztalos és hamisítatlan ferencvárosi kedélyességgel mondta: — Minek a méltóságos úrnak ez a sok állvány ? Nem könyvespolc kell már ide asztalostól, hanem koporsó. Fiatalosan csillant meg Ballagi szemében a jókedv és nagyot nevetve felelte az öregnek: — No, magából sem lett volna jó udvaronc, csak csinálja meg rendesen az állványokat, öreg! BONAPARTE NAPOLEON (1769-1821) francia császár egy napon szép arany tubákosszelencét mutatott meg néhány tisztjének, kik nála ebédeltek. Néhány pillanattal később egy csipetnyi tubákot akarván a szelencéből kivenni, nem találta szelencéjét, bár minden zsebét végigtapogatta. — Uraim — szólt akkor, — legyenek szívesek utánanézni, hogy valamelyikük szórakozottságból nem tette-e zsebébe a szelencémet. Erre mindenki felkelt és zsebeit kiürítette, de az aranyszelenc nem került elő. Egyedül csak egy hadnagy maradt ülve, látszólag nagy zavarban volt, zsebeit nem akarta kiüríteni és így szólt: — Becsületszavamra kijelentem, hogy a tubákos szelence nincsen nálam. A tisztek rögtön elhúzódtak a hadnagytól, mert meg voltak győződve, hogy ő a tolvaj. A következő napon Napoleon hivatta a hadnagyot és így szólt hozzá: — A tubákos szelencét megtaláltam; a kabátom hajtásába csúszott és azután a zsebembe, anélkül, hogy észrevettem volna. De most mondja meg, miért nem akarta tegnap zsebeit kiüríteni, amint ezt a többi tiszt habozás nélkül megtette? — Felség — felelte a hadnagy, — ezt a dolgot senkinek sem vallanám meg, csakis Felségednek. Az én szüleim nagyon szegény emberek és ezért zsoldomnak felét nekik adom. Ennek következtében én sohasem ebédelek meleg ételt. Midőn tegnap Felséged abban a megtiszteltetésben részesített, hogy meghívott ebédre,az én rendes ebédem már a zsebemben volt. Most már könnyen elképzelheti Felséged, hogy mily nagy zavarban lettem volna, ha a császár asztalánál ebéd után kihúzok zsebemből egy szelet sonkát és egy darab kenyeret. ANTOINE GRAMONT HERCEG (1604-1678) Franciaország mars állj a, ostromolt egy várat, melynek kormányzója rövid ellenállás után kapitulált. A meghódolás után a vár kormányzója így szólt a marsallhoz: — Bizalmasan bevallom, hogy nem ajánlottam volna fel önnek a kapitulációt, ha puskaporunk el nem fogyott volna. — Bizalomért bizalom — felelte Gramont. — Nem teljesítettem volna kérelmét, ha az ólmunk ki nem fogyott volna. GUILLEAUME BOUTRU (1588-1665) francia költőt gyakran meglátogatta egy ügyvéd. A költő nem jó szemmel nézte ezt a látogatóját, mivel nagyon tolakodóan viselkedett. Egy reggel, szokás szerint, bejelentették neki ezt az alkalmatlan látogatót, Boutru kiüzente a szolgájával, hogy még ágyban van. — Uram — tért vissza a szolga, — azt felelte nekem az ügyvéd, hogy megvárja, míg ön felkel. — Mondd neki, hogy beteg vagyok. — Azt üzente vissza, hogy valami gyógyszert akar ajánlani. — Mondd neki, hogy haldoklóm. — Azt válaszolta, hogy “Isten hozzád -ot akar mondani. — Mondd neki, hogy meghaltam. — Azt mondta, hogy szentelt vízzel meg akarja önt hinteni. Mit volt mit tenni, az alkalmatlan vendéget Boulrunek fogadnia kellett. BEAUMARCHAIS-nak, aki a hárfajáték egyik nagy mestere volt, éppen ezért megvolt az a kiváltsága, hogy Marie Antoinette királyné előtt ülve játszhatott. Emiatt az udvaroncok féltékenyek is voltak rá. Egy alkalommal, mikor a hárfajáték után a királyné eltávozott, egy udvaronc meg akarta alázni Beaumarchais-t, aki egy órásmester fia volt s értékes óráját odanyújtotta neki. — Mennyit ér ez az óra? — kérdezte. Beaumarchais érezte a megalázó gúyt, átvette az órát, azonban a földreejtette. — Ügyetlen — sziszegte felindultan a lovag. —Igaza van — válaszolta nyugodtan Beaumarchais, — éppen ezért nem taníttatott apám a saját mesterségére. BERNHARD VON WEIMAR, XIII. Lajos híres hadvezére egy alkalommal haditanácsot tartott. A haditanácson résztvett a király bizalmasa, József, kapucinus atya is, aki legteljesebb mértékben bírta a király bizalmát. — íme — mutatta a térképen mutatóujjával a szerzetes, — ezen a ponton keljen át a Rajnán, fővezér. — Hm, egy baj van csak — felelte Bernhard. Nos, mi? — Az, főtisztelendő atyám, hogy az ön ujja nem híd. NAGY FRIGYES porosz király békeidőben egyszer 1 kitüntetést tűzött egyik tisztjének mellére. A tiszt híres volt túlzott szerénységéről és mikor a király átadta a kitüntetést, szerénykedve így szólt: — Felség, tulajdonképpen nem , is érdemiem meg ezt a kegyet, mert nincs is háború, hogy ezt megfelelően kiérdemelhettem volna. — Ostoba — felelte dühösen Nagy Frigyes, — elvégre miattad csak nem kezdhetek háborút. GARRICK-nak, a könnyelműségéről híres nagy angol színésznek volt egy gazdag nagybátyja, aki szinte rajongott Garrick mimikái tehetségéért és a színészt szinte elhalmozta pénzzel és mindenfajta figyelmességgel. Mikor azonban a derék ember látta, hogy unokaöccse az ő jóságával visszaél, végül így fakadt ki: — Hallgass ide, nem akarlak többé sem látni, sem hallani. Te ha akarod megrikatsz és ha akarod, megnevettetsz. Mától kezdve, ha valamire szükséged van, írj nekem, mert ha az arcodat látom, akkor egyszerűen képtelen vagyok neked ellentmondani. Egy színésznek különösebb és hízelgőbb bókot talán még nem mondtak a világon. SAINT FOIX, a híres udvaronc, fiatal korában szűkebb pátriájában, Bretagneban egy ismerősétől egy tallért kért kölcsön. Tizenöt év múlva: 26. SZÁMÚ KERESZTREJTVÉNY N AGY C SÜT ŐRT ÖK-ESTI ÉNEK Az éneket megtaláljuk a függ. 14., 50., 45., vízsz. 1., függ. 8. és vízsz. 68. sz. sorokban. VÍZSZINTES SOROK 1. Az ének negyedik része, zárt kockákban: O, F, A, M. 14. Viszsza: Akit legjobban tisztelünk a menny lakói közül, első D-ban kettős betű. 15. M. . .rd, 40 napos esőt hozó szent. 16. Fordítva: tűzből lobog fel. 17. . . • .án, jelszó, első D-ban kettős betű. 18. Egyház — latinból magyarosított régi szóval. 20. Állítólag a szerelmes szakács teszi ezt az étellel. 25. Ha a harmadik betűt megkettőzzük: női becenév. 24. Fordítva: a betűsor kezdete. 26. Félig nála. 27. Értük. 28. Végén Y-nal: vízinövény, szőnyeg, függöny készülhet belőle. 51. Vasúti egynemű betűi. 55. Egyforma mássalhangzók. 55. GJ. 56. Energia lelőhely, zárt kockában: RR. 59. Egy váza — németül. 40. Ellentétes kötőszó. 41. Kettősbetű kiejtve. 42. Szarvasmarha. 44. Fél mozi. 45. Angol tojás (második D-ban egyforma két betű). 47. Vállalkozók érdekszervezete, tárgyesetben. 50. Katonák alakulata. 55. Becézett Margit. 54. Fordított előkelő világ. 56. Becézett férfi és női név. 57. Kettősbetű fonetikusan. 59. Az idézet ének utolsó két szava. 60. Elszórt, gyér. 61. Szőnyeg tisztítására használták — valaha. 64. Germánium vegyjele. 65. T. . . .r, valóban titkokat őriz? 66. Vissza: formai. 68. Napfényes, meleg nap. 72. Hunor és Magyar édesapja. 74. És latinul. 75. A második □ L-je nélkül: becsléssel megállapított díj. 78. Gárdonyi Géza nagy sikert aratott népszínműve. 79. Nem oda. 80. Nagyon szegényes. 81. A cukor is ilyen. FÜGGŐLEGES SOROK 1. Bőséges étkezés a nap kezdetén, 9-ik D-ban két egyforma betű. 2. Szerelem istene. 3. Fogammal őrölöm. 4. ZM. 5. Vissza: az aromája. 6. Varróeszköz. 7. Fordított északi rokonnép, középső D-ban kettős betű. 8..............................ed, az idézett ének ötödik része. 9. Női név. 10. Régi harcos nép. I I. Becézett Ágnes. 12. Üt angolul, közepén: A=0. 13. Mássalhangzó kiejtve. 14. Az idézet első része, második kockában kettős betű, zárt betű: Á. 19. Skandináv férfinév. 21. Város a Száva torkolatánál, utolsó kocka betűje kettős. 25. Régi császárvárosi. 29. Fordítva távozik. 50. Az ének második része, zárt kockában: FÖ. 32. Növény része. 34. J oil enélkül nem sokat ér. 57. 50%-a. 58. Vissza: ilyen ige is van. 45. Az idézet harmadik része. 51. A sűrűjéből kitépdeső. 52. Fordított öreg. 53. Két szó: az ember munkáját könnyíti és: bíróságon szerepel. 55. Maró folyadék. 62. A tett rugója. 65. A keresztség nélkül meghall gyermekek itt várnak az utolsó itélelet napjára. 67. Főütőér az elején. 69. Olyan röviden. 70. M. . .e, asszonyom. 71. Háziállat, személyes névmással. 75. IAG. 74. Férfinév. 76. Cipészszerszám. 77. YS. Római 499. MÚLTHETI REJTVÉNYEINK MEGFEJTÉSE KERESZTÉT: XI. ÁLLOMÁS A gyalázat és átok fája volt S Te ragyogóvá tetted a keresztet, Mikor hagytad, hogy három súlyos szeggel Rászegezzék isteni tested. KÖZMONDÁSOK Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad az ökörnek. Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. Pénz beszél s kutya ugat. ^ Madarat tolláról, embert barátjáról Ami tetszik, az a szép. Reá se ránts. meglátogatta őt Párizsban, a királyi udvarnál ez az ismerős és emlékeztette régi adósságára. Saint Foix becsengette egyik szolgáját és így szólt hozzá: — Hozz egy létrát és nézd meg, hogy a szekrény tetején nem fekszik-e egy könyv. A szolga engedelmeskedett és átnyújtott urának egy molyoktól és egerektől félig szétrágott könyvet. — Itt van — mondta Saint Foix és átnyújtotta a könyvet hitelezőjének, aki ezeket a dolgokat ugyancsak nagy szemmel nézte. — Itt van ez a jutalomkönyv, melyet én még iskoláskoromban jó emlékező tehetségemért kaptam. Ügy látom, ön jobban megérdemli, mint én. * * * * BARÁTNŐK KÖZÖTT-Ha én azt mondom, fehér, a férjem azt mondja, fekete, ha én azt mondom, sárga, a férjem azt mondja, zöld és így tovább . . . — Sajnállak, édesem! Hát ilyen összeférhetetlen a férjed? — Miért lenne összeférhetetlen! Színvak. Lassan bánatosan. Ének. Zongora nem szabad, i - gazán.
