Detroiti Magyar Újság, 1975 (65. évfolyam, 2-49. szám)

1975-03-28 / 13. szám

1975. MÁRCIUS 28.

DETROITI MAGYAR ÚJSÁG

5. OLDAL.

Of

Somogyi Ferenc dr.:

MAGYAR

NYELV ÉS IRODALOM 1825-től 1920-ig

^ Folytatás

VÖRÖSMARTY LÍRIKUS KORTÁRSAI

T : ■■ '

CZUCZOR GERGELY KÖLTÉSZETE

: T A FALUSI KISLÁNY PESTEN

Jaj, be szép az a Pest, Istenem, be szépl S benne milyen úri, mily szelíd a nép.

Összevissza jártam útat, útfelet,

De szemem nyugonni nem talált helyet.

Ablak ablakon van Károm, négy soron,

Oly magas falunkban nincsen a torony,

A sok utca tömve, mint a méheraj,

Jobbra, balra fényes gyöngy, ezüst, arany,

S mintha búcsú állna későn és korán,

Cifra ott a férfi, asszony és leány.

Ám csudálni méltó mindenek fölött,

Hogy kevély alig van annyi úr között.

Mert kosárka almát vittem áruba,

S feltakarva szépen ültem kapuba.

Ott Kogy üldögéltem én szegény leány.

Szépen néze minden átmenő reám,

És sokan, de Kogy mért, nem tudom bíz én, Visszafordulának többször is felém.

, S Károm könyves úrfi máris körbe vett.

. Egyik kérdi tőlem: “Húgom, mi neved?

, t Kérdi a másik is: Hol lakói, babám?

És a harmadik mond: Lelkem, nézz reám!

Én meg elpirultam, ó, de Kogy is nem.

És csak úgy susogva mondtam meg nevem. Hányával kel almám, meg sem kérdezé,

Ám Ka annyi lett is volna, megvevék.

S mennyi furcsa szépet kelle hallanom,

Azt úgy elbeszélni, ó, dehogy tudom!

“Hozsz-e még be almát, itt ülsz akkor is? Kérdezének, Isten tudja, hányszor is.

Jaj, be szép az a Pest, Istenem, be szép S benne milyen úri, mily szelíd a nép!

Ahogy álldogáltam utca szögletén.

Nagy sietve jött egy szálas úr felém,

Fénylett rajt’ ezüstös szép kalap s ruha:

Gazdag úr lehet, de mégsem katona.

Állni cifra hintón láttam olyat én,

■ Bajsza jól kikenve, barna, mint a szén.

Ejnye, gyöngyöm-adta kis magyar leány,

Nem szeretsz-e engem? Én szeretlek ám.” így köszönte szépen és tán ismere,

Mert úgy híva, hogy csak menjek el vele.

Nem lehet”, feleltem, s kérdezé: " Miért?”

Mert anyámtól meg van tiltva, hát azért.”

Be ne menj, leányom”, ez volt a szava,

Bár akárki Kína, házba sehova”.

* Kis szívem, tehát csak nem jössz el velem?” Monda s megszorítá kétszer a kezem.

S búsan ott hagyott az utca szögletén,

No, de mit tegyek, ha tiltja a szülém?

Ja j, ha megharagszik az az úr reám!

Mit míveljek akkor, mert hatalmas ám!

> Égy kosár almával bémegyek megint,

És há majd anyám a régi módra int,

’ Szépen kérem őtet, hadd legyen szabad Fölkeresnem azt a szép ruhás urat,

S hogy haragja szűnjék: csókolok kezet,

Neki nyújtom által a legszebbeket.

És ígérem, hogy azt nem teszem soha S félni nem fogok, mert ő nem katona.

Hazafias lírájánuk legerőteljesebb megnyilatkozása a Riadó , amely a Kossuth Hírlapjá -ban 1848 december 21-én jelent meg és érthető módon szokatlanul nagy hatást keltett. A lap szerkesztője, Bajza József, először nem akarta közölrii a költeményt, csak a szerző követelésére adott neki lapjában helyet. Czuczort hatévi várfogságra ítélték érte.

RIADÓ

Sikolt a harci síp: riadj, magyar, riadj!

Csatára hí hazád, kifent acélt ragadj!

Villáma fesse a szabadság hajnalát,

S fürössze vérbe a zsarnokfaj bíborát! ►—

Él még a magyarok nagy Istene,

Jaj annak, ki feltámad ellene!

Az Isten is segít ki bír velünk?

Szabad népek valónk s azok legyünk!

Nem kell zsarnok nekünk, csatára magyarok!

Fejére vész, halál, ki reánk agyarog;

Ki rabbilincseket s igát kohol nekünk,

Mi sárga-fekete leikébe tőrt verünk!

Él még stb.

A föld talpunk alatt, fejünk felett az ég,

Tanú legyen, hogy áll Árpád és népe még;

S mely a szent földre hull, minden csepp honfivér, Kiáltson égbe a bitorra bosszúért!

Él még stb.

Tiporva szent jogunk, szent harccal óvjuk azt. Pusztítsa fegyverünk a fondorlelkű gazt,

S a zsarnokok torán népek vigadjanak,

A nép csak úgy szabad, ha ők Iebuktanak.

Él még stb.

Elé! EléÖ Jeltek, haramia-hadak,

Kiket nemzetbakók reánk uszítanak,

Temetkezéstekül, ti bősz szelndekek,

Helyet dögvész-vadak gyomrában leljetek! ^TEgstb.

Szívünk elszánt keserv, markunk vasat szorít, Csatára milliók imája bátorít;

Ó, drága véreink, vagy élet, vagy halál,

De szolganépre itt a zsarnok nem talál.

Él még stb.

Vitézek, őrhadak, fogjunk búcsúkezet.

Iszonytató legyen s döntő az ütközet,

Ős áldomás gyanánt eresszünk drága vért,

Végső piros cseppig hadd folyjon a honért.

Él még a magyarok nagy Istene,

Jaj annak, ki feltámad ellene!

Az Isten is segít ki bír velünk?

Szabad népek valánk s azok legyünk!

Czuczor Gergely irodalmi munkássága a költészet határain túl is értékes volt. Történeti tanulmányokon kívül népies ismeretterjesztő munkákat írt és dolgozott át, Vörösmarty Mihállyal együtt az első középiskolai magyar nyelvtanokat rendezte sajtó alá és műfordításokat végzett.25* A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából 1845-től 1861-ig egyedül, 1861-től haláláig pedig Fogarasi Jánossal együtt szerkesztette “A magyar nyeli> szótárá’-t, amelyet Czuczor halála után Fogarasi egyedül fejezett be, az Akadémia pedig 1874-ben emlékéremmel tüntetett ki és hat nagyalakú kötetben adott ki.26* A Magyar Nemzeti Színháznak mindvégig egyik drámabírálója maradt.

BAJZA JÓZSEF

1823-ban a Kisfaludy Károly szerkesztésében megjelenő Aurora új költő dalát közölte. Ez a költő Bajza József (1804-1858) volt, aki a Heves vármegyében lévő Szűcsi községben született. Apja evangélikus vallású birtokos nemes volt. A pesti egyetemen és Pozsonyban jogot végzett. 1829-ben ügyvédi oklevelet szerzett, gyakorlatot azonban nem folytatott. Ifjúkori barátjával, Toldy Ferenccel együtt Kisfaludy Károly irodalmi köréhez csatlakozott. Előbb szerelmi dalaival tűnt lel, később a szabadságról szóló dalaival és hazafias költeményeivel aratott sikert. Kisfaludy Károly halála után ő lett az Aurora-kör vezetője.

Költői munkássága mellet sokat foglalkozott elméleti kérdésekkel is. “Az epigramma theoriája című tanulmánya 1828-ban szembe állította Szentmiklóssy Alajossal, a neves epigrammaköltővel. Ekkor ismerte fel magában a bírálói tehetséget. Az “Aurora” szerkesztésének átvételekor, 1850- ban “Kritikai Kapok címmel külön folyóiratot indított, amelynek hasábjain előbb az irodalmi lelkiismeretesség és az írói függetlenség elvét, később az írói tulajdonjog kérdését fejtette ki. Bírálataival, tollharcaival tekintélyt vívott ki magának.

A Magyar Tudományos Akadémia 1831-ben levelező, 1832-ben rendes tagjává választotta. 1837-ben Vörösmarty Mihállyal és Toldy Ferenccel együtt megindította az Athenaeum című szépirodalmi hetilapot és a Kritikai Lapok -at pótló ‘ Figyelmezö -t. mint az “Athenaeum” állandó mellékletét. A kettős lap három szerkesztője, az irodalmi hármas (trimvirátus)) olyan tekintélyre tett szert, amilyenre sem előtte, sem utána nem volt példa.

Szí gorú, de mindig fejlett igazságérzéssel és nagy fel készültségről tanúskodó biztos ítélőképességgel végzett bíró latai nemcsak az irodalom, hanem a színjátszás szempont jából is javító és fejlesztő hatásúak voltak. Érdemes meg említeni, hogy a Magyar Nemzeti Színház vezetését két ízben is rábízták. Érthető, hogy szépirodalmi tevékenysége mindinkább háttérbe szorult.

Petőfi Sándor költői sikere után már inkább csak politikai tartalmú verseket írt. 1847-ben az Ellenzéki Kör megbízásából “Ellenőr címmel politikai almanachot adott ki, amikor pedig Kossuth Lajost pénzügyminiszterré nevez ték ki, átvette a Kossuth. Flírlapja című politikai napilap szerkesztését. A világosi fegyverletétel után Vörösmarty Mihállyal együtt bújdosnia kellett. Később a nemzet sorsán való tépelődései lelki egyensúlyát rendítették meg. 1851 után élete már csak vergődés volt.

Költészetét bizonyos érzelmesség, finomkodó elmésség, bánatos epekedő hangulat jellemzi. Hiányzik belőle az eleven átélés ereje s az egyéniség újszerűsége. Sikert csak addig ért el, amíg Petőfi Sándor lírája fel nem zendült. Dalainak szinte személytelenül megnyilvánuló érzelmei alapján líráját később almanach-Iírának nevezték el, mivel annak termékei az Aurora évkönyveiben (almanachjaiban) jelentek meg és így váltak ismertekké. Az utókor ezeket lassan el is feledte, példaként azonban érdemes közülük néhányat idézni.

ESTHAJNAL

Bájló aranyfény Csillog szelíden A reszkető tó Hullámain.

Fölserken a szél Rózsák öléből,

S völgyek hüs árnyain Zokogva leng.

Némúl az erdő,

A messze síphang Reszketve nyögdel A légen át.

Kéklő virággal Hímzett ligetben Rejtezve csattog A csalogány.

1823

Leányka, édes! Még most öledben Elszenderülve Mennyet lelek:

Ki tudja? holnap Falán síromra Leng a lenyugvó Est bíbora?

Ah vájjon e szív, Mely hőn pihegve Hófályolodnak Alatta ver:

Fog-e felettem Sohajtozásban, Mint a nyögő szél, Kesergeni?

SAJTÓ ALAPRA ADAKOZTAK:

MHBK clevelandi csoportja $75.00

Gróf Sándor, West Branch, Mi. 3.00

Reskó György, Cleveland, Oh. $3.00

Hálás köszönet a megértő támogatásért.

IRMA GYULÁHOZ

T iltsa bár az ész szava,

I iltsa végzetem,

Érted lángol, érted él Minden érzetem.

Lassanként megölnek a Hosszas bánatok, mint a hévütött virág Földre hervadok.

Állj meg, majd ha nem leszek, Csendes alkonyon,

Melybe gyötrelem temet, Néma síromon,

S halld, midőn a domb alól Felsohajt neved,

Mint az ősznek bús szele Tar mezők felett.

És ha kétled, hogy talán Túl síron is él,

Lángol, s olthatatlan e Földi szenvedély.

Szólj és hív! »— TanújelűI Lelkem megjelen Hold tűnő csillámaként Puszta éjjelen.

1835

APOTHEOSIS

Nyugosznak ők, a hősfiak,

Dúló csaták után,

Nyugosznak ők, sírjuk felett Zöldell bokor, virány;

Zöldell bokor, zöldell virány,

Mert vérük öntözé,

És hálakönnyek hulltanak Az égharmat közé.

Csatájuk nem volt pártcsata S ábrándos képzelet,

Mely dúl alkotni várait A közromlás felett:

Mely poklok mélyiből idéz

Viszályok angyalát,

Hogy vérszinnel borítsa be

A béke hajnalát;

*

Hogy nyomdokán Iángvész, gyilok, Rablás pusztítsanak,

S a század szebb reményei Sírokba hulljanak.

Csatájuk a védelmezett Népjog csatája volt,

Melyet szent eskü, szent kötés Ellen zsarnok tiport.

Keblükben a közérdekek Szerelme lángola,

Karjukba’ tiszta honfitűz Szablyája villoga.

Vad kényt, zsarnok-parancsokat, Láncot nem tűrtenek,

S Szabadság, te szép égi lény, Érted vérzettének.

Vérzettek és elhulltak ők,

De győzedelmesen:

Tettük sugár átragyog Időn, enyészeten.

Dicsőség bájvirágai Vérükből termenek,

S sírjukról nagy világba át Hírszellők lengenek.

Márványlapokra tettüket Örök betűivel A történt komoly szavú Múzsája vési fel.

Mint vitának, mint estek el Szabadság harcain,

Beszéli a vándor rege Utódok ajkain. /—<

Llazájuk most bús temető, Népetlen pusztaság,

Paloták és faluk helyén Fű nő s fenyérvirág.

Kikel megkímélt a halál,

A férfi bajnokok,

Vagyontalan földönfutók, Hazátlan vándorok.

Roppant zajongó városok Utcáin hallgatás,

Sápadt nők arcán siralom,

Bánat, szíyszaggatás.

Romok között erőtlen agg Apák lézengenek.

Kik egy jövő szebb kor felől Kétségbe estenek.

Fi gyászló nők, őszült apók, Gyómatlan magzatok!

Elgázlott honnotok felett Szűnjön siralmatok!

E porba omlott szép haza Fel fog születni még,

Van tíró a felhők felett,

Áll a villámos ég.

Az ész mindenható tüze Támad föl ellene,

S a zsoldos szablyák ezrein Győz a kor szelleme.

E síri gyászolyás öröm- Hangokká változik,

Keresztüldörgi a hazát Kelettől nyúgotig:

S hol legtöbb honfivér Iepé A harci síkokat:

A népszabadság ott tenyészt Legszebb virágokat.

1834

ISTEN HOZZÁD

Bércről visszanéz a vándor, Vígan int kies hazája,

Ott mosolyg a róna táj:

De a messze távozónak Szíve vérzik, szíve fáj;

Zeng felé a búcsúszó:

Isten hozzád, bujdosó!

Bérc alatt áll völgyek árnyán, Csak felhőket Iát honából, Elmerült a róna táj:

Ámde búja nem maradt el, Szíve gyászol, szíve fáj;

Zeng felé a távol szó:

Isten hozzád, bujdosó!

Bérc és völgy is elmaradtak, Felhőt sem Iát már honából, Ábrándkép a róna táj:

Búja mint az ég kiséri,

Szíve vérzik, szíve fáj;

Mély keservvel zeng szava: Isten hozzád, szép haza!

Múlnak évek, fürte ősz már, Elfeledte rég hazája:

Ám a kedves róna táj Sírig képben él előtte.

Szíve gyászol, szíve fáj,

S a halónak végszava:

“Isten hozzád, szép haza!”

1835

FOHÁSZKODÁS

Isten, aki láttad E roppant vihart.

S nem nyújtál ügyednek Védelemre kart,

Állnak templomidnak Szent oltári még?

Vagy tán a pokol Ie- Döntögette rég?

Millió ajakból Szállt fohász feléd:

Mind hiába! mintha Meg sem értenéd. Szívekből kihalni Hagytad a hitet,

Bukni engedvén a Legszentebb ügyet.

Törvényhez s hazához Aki hű vala,

Mint az úti rabló Vérpadon hala.

S akinek szívében Nem volt semmi szent. Aki rabla, gyilkolt.

Vére, élte, ment.

Égből a szabadság Védre nem talált,

Érte harcoló nyert Láncot vagy halóit;

És ki ezred óta Annyit vérezett, Eltapodni hagytad A hős nemzetet.

A jámbort nyomorral, Kínnal hálmozád,

Eskü- s szószegőket Megjutalmazád;

A pokol kígyóit Itt megfészkeléd,

S gaz merény uralmát Győzni engedéd.

Van-e még hatalmad Élők- s holtakon?

Vagy Sátán lön úrrá A világokon?

Elfogyának tán az Ég villámai,

Hogy oly vakmerők a Gazság karjai?

Törvény és igazság Tán csak ámulat, Mellyel a halandón A pokol mulat?

Tán nem is valóság A Jézus tana,

Aki eljött, embert Hogy megváltana?

Tán nincs is jövő túl A sír éjjelén?

S álszín és hazugság Erköl cs és erény?

Van-e oly halandó Aki még remél?

Van-e még keresztyén Aki hitben él?

Szándd meg, isten, embert, Szándd meg hívedet!

Aki bízva benned Annyit szenvedett.

Adjad újra vissza Elvesztett hitét.

Lásson egy hatalmas Kéz intézetét.

Dörgő mennyköveddel Sújtsd le a gonoszt.

Aki a világon Kínt, gyötrelmet oszt; Nyerje meg jutalmát A szilárd erény,

L.égyen népszabadság Ür a földtekén . ..

Vagy ha e világnak Eljött vége már,

S a nem-lét öröklő Semmisége vár;

Sújts le egy csapóssal Minden életet,

S alkoss új világot S új természetet.

Istenképre embert Ámde ne teremts,

S lelkedből belé egy Szikrát el ne ejts;

Alkoss a világnak Balga lényeket,

Egyszerű parancsra Forgó gépeket.

Kiknek keble márvány. Szíve jég legyen:

Lelke szépre tompa, Nagyra képtelen.

Kiknek jog, szabadság Örült gondolat,

Nem szőnek jövőkről T ündérálmokat.

Kikben nincsen elme Égre szárnyaló,

Lényük, mozdulatjuk Szolgához való:

Akkor jobb jövőkért Egy szív sem zokog,

S lesznek a világon Népek boldogok.

1849

JEGYZETEK

25) Latinból magyarra fordította Tacitus ''Germania'’-ját, Cornelius Nepos műveit és Horatius “Ars poetica”-ját. Tacitus római történetíró volt, kb. 55-től 120-ig élt. Cornelius Nepos ugyancsak római történetíró volt, kb. Kr. e. 100-től Kr. u. 32-ig élt. Horatius, teljes nevén Quintus Horatius Flaccus, az egyik legnagyobb római költő volt, Kr. e. 65-től Kr. e. 8-ig élt. 162 költeményén kívül 476 soros levele maradt fenn a költészetre vonatkozó nézeteiről. Ez a levél az “ars poetica ”, amelyet Czuczor magyarra fordított.

26) Alsó-viszti Fogarasi János (1801-1878) ügyvéd, jogtudós és nyelvész volt. Több jogtudományi műve jelent meg, nyelvészeti tanulmányokat írt, magyar-német zsebszótárt szerkesztett. “A magyar nyelv szelleme” címmel 1843-ban megjelent tanulmányát 1858-ban a Marczibányi-jutalommal tüntették ki. 'Hangsúly a magyar nyelvben” című akadémiai székfoglaló értekezését 1860-ban olvasta fel. Ö állapította meg a magyar nyelvnek azt az alapvető törvényszerűségét, bogy a szórendben a legnyomatékosabb mondatrész közvetlenül az ige elé kerül. Ez az úgynevezett “Fogarasitörvény ”.

Folytatjuk '