Detroiti Magyar Újság, 1975 (65. évfolyam, 2-49. szám)

1975-12-05 / 47. szám

X OLDAL, DETROITI MAGYAR ÜJSÄO 1975. DECEMBER 5. DETROITI MAGYAR ÚJSÁG DETROIT HUNGARIAN NEWS Megjelenik minden pénteken Weekly except two weeks during the summer (last week in July and first week in August) Főszerkesztő — Editor in Chief KOTAI ZOLTÁN Kiadó — Publisher KÁRPÁT PUBLISHING Co. INC. 1017 Fairfield Avenue, Cleveland,' Ohio 44113 P.O. Box 5348, Cleveland, Ohio 44101 Telephone: (216) 696-5635 Ä detroiti szerkesztőség és kiadóhivatal hivhaió (hétfőn és csütörtökön este 5:30 és 7:30 óra között) Telephone: (313) 935-4666 ELŐFIZETÉSI ÁRAK SUBSCRIPTION RATES Egy évre................ $12.00 For one year .. $12.00 Eél évre ................ 7.00 For 6 months .. 7.00 Egyes szám .... 0.20 Each copy............. 0.20 Second Class postage paid at Cleveland, Ohio 'Mózsi Ferenc: CSAK ENNYI FlNY MARADT... (Tci/os Ti bor verseiről) Rimrésnyi. f Melyen rabságból is kitört a szabad gondolat és a cellát beragyogta a Vers. Tollas Tibor csikókban rögzített véres évfoszlúnyai. Mázsától szabadult mondanivaló. Itt jár, itt él, itt csörög, it emlékeztet. Ne felejtsd, bogy honnan jöttél és miért! Miért határol vízválasztó, hová tartozol, hogy maradhatsz meg magyarnak. Embernek. Elmorzsolt múlt, virágok közölt. Emlékeid szirmait súlyos lapokkal préseled. A tiszta bangók sötétben, a börtön mélyéről is feltörnek. I ragyog a Zsoltár. És a szél felkapja a dallamot, széthordja a szenvedés magjait, elveti a bánatot. Mindenütt. A szívekben. Suttogó sétákon recseg a remény, de az őr van pórázon. Átkaink őt korbácsolják. .Rabtarlók kutyái csajkákkal csaholnak. Éájdalmunk levesét decikben mérik. De a döbbenet m.egkocsorívűsojJolt és kimarja a bádogot, a nu/ggyulázott agyonvert ^kapsl^gáijt mégisrközénk roggyan. Súlyos a csend, években mérhető, kibírja a terhet. Priccsen nyekken a félelem. Vajon túlélem-e? A szürke egyenruha eltakarja a holnapot. Államvédelmi árnyékban húzódó hazugság. Rendeletekkel Iebunkózott nyüszítő ország. Pincékben csak gond penészedik és lonnyad a világ. Ászkaként betűbogarak kopárját a, falat, parancsként perceg a feledésbe szorult szú. Bú rágja vágyaink . .. Rojtos lelkekkel ébredünk, kialvatlanul, álmainktól is megfosztottam Messzi hajnal. Mikor virrad/ Verés nélkül, lánctalanul. Odakünt. Ketrecbeszorult képzelet. Kínzó gyötrelem. Pók hálózza a politikát. Ki kapja be a legyet? M érgében. Ida besüt a Nap és felszáradnak a nyirkos sebek, bevarasodik a fájdalom, akasztófáról ránk köszönt a boldogság. Mindhalálig. Motorok dübörgésén is áthallani: a Mázáért! Búcsúkiáltás a bátorító örökségünk. Vigasz, hogy le is így végezheted. Ki megbotlik a halál küszöbében, azt felsegíti az elmúlás. Golyók kopogtatnak. Kötél sem kr;II az idegeknek. Vasdurazsuk csippentik ki az életet, ha a nektár nem elég. Van, aki túléli a halált. Versben köszönet, ütemekben nem nyugvás. Bilincs tartja a bűntudatot. Emlékeztetni társaimért. Óvni az igazat. Öt év után. tíz év után, harminc év után. MINDIOIIÍ-Az igazság eláll, nem romlik. De 1 lói van a petőíis Kánaán/ Tudjuk, hol a Haza. De hol a jog:1 Mely konzervál. ^Szégyenünkben rozsdásodunk. Maradék nélkül maradtunk. Marakodunk. Éhes a lelkiismeret. Jöjjön el a Te Országod. . . Fohászban feltámadás. Morzsákból kotort 'Úrvacsora. Elégiára elegendő megnyugvás. Ábrándoktól jól nem lakhatsz. Lerombolt börtönökben őrzött Szabadság. Ma gónzárkára utasított Szeretet. Szigorított. Önmagadban mindenkiért. Versben vezeklés. 1 óllal tapogatózás a sötétben . .. Bebádogozott Ablakok mögött, milliónyi mártírral, Tollas Tibor járja forradalmi eszterláne- táncát, Értünk forog, mindnyájunk lelkiismeretét kergeti, pokol-táncra. De* csak ha ennyi fény is maradt, szabad szavaiddal kitalálunk a Világosságra és széthúzzuk a közöny függönyét. Lássatok! Soproni Bálint: GONDOLJUK CSAK MEG... Idézek az egyik legtekintélyesebb amerikai magazinból: . . . Az ifjúság a Íegmegbízbatatlanabb kalauz a jövő­be vezető úton, mert hiszen ők sosem jártak ott. A hatvanas években a szüleik, a tanítóik, szinte mindenki, akiknek kö­telessége lett volna, félig-formált Ielkeiket a jó irányban alakítani, visszariadtak ettől a feladatuktól az ifjúság sze­szélyei, fenyegetődzései és gyakran oktalan viselkedése miatt. Ezekből az idősebbekből egyszerűen hiányzott a meggyőződés, hogy köteleségük volna útmutatást nyújtani, mert hiszen szinte gondolkodás nélkül eldobták maguktól a hitüket Istenben, a hazában és a családban. Pedig ezek a szálak, amelyek hiányában a társadalom szövete szét­­foszlik, szétrohad ... S tegnap este egy igen okos, józan előadásban ballot tarn: azok a gyermekek, akik hatéves korukban úgy jönnek az iskolába, hogy otthon nem tanították meg őket a leg­alapvetőbb erkölcsi tételekre, elvesztek számunkra; mi taní­tók, akkor már csak foltozgatni tudunk, de eredményt elérni alig. Az erkölcs-nélküliség sokszor talán még rosszabb, mint az erkölcstelenség, mert egyszerűen hiányzik a gyer­mekben annak tudata, bogy mi a jó és mi a rossz. Gondoljuk csak meg, micsoda veszedelmek között élünk, ideszakadt magyarok és micsoda ragály fenyegeti gyermekeinket, ha időben nem tudjuk felvértezni őket a mai amerikai nihilista életre. Minden szülő tudja, hogy a gyer­mekét előhh-utóbh el kell, hogy veszítse, normális körül­mények közölt akkor, amikor az élettársat választ majd ma­gának. Az a szülő, aki nem köti magához gyermekét, annak első éveiben, elsősorban magyar anyanyelvével, másodsor­ban pedig magyaros erkölcsnek az ereibe csepegletésével, az a szülő elveszti a gyermekét hatéves korában, amikot először megy el az amerikai iskolába. Oktalanság a kicsiny gyermeket először az angolra tanítani, hiszen nincs módja egyik szülőnek sem a gyerme­ket megakadályozni, hogy az angol nyelvet <—< előbb vagy utóbb, ele sosem későn —- megtanulja. Ráragad az a TV-bőí, az utca levegőjéből is, a pajtásaitól. Magyar nyelvet azon­ban csak a család, a szülői ház adhat a gyermeknek s egy­ben magyar életszemléletet és erkölcsi érzékel is. Ezért lepett meg igen nagyon a fenti idézet elolvasá­sa. Hiszen még eddig ameri kai részről nem láttam nyomát sem, hogy így beismerjék a modern nevelési rendszerük teljes csődjét. De ez tény, valóság, mind gyakrabban látjuk — sőt szenvedjük ^ eredményeit és ezért is halálosan fon­tos, hogy a mi gyermekeinket ne hagyjuk ugyanerre a sorsra juttatni. Egy hazulról alig 3 éve menekült magyar fiatalember írja nekem levelében: Szerintem mindén természettudományosán művelt emberben felvetődik a kérdés Isten létét illetően és sajnos, a válasz csak nemleges lehet. Egyszerűen nincs rá szükség. Az égvilágon semmi konkrét bizonyíték nincs, hogy létezik. Megcáfolni viszont hitet nem lehet, csak lényeket. A tör­ténelem tisztán mutatja, hogyan vonul vissza az egyház,” slb. stb! Ez a k/azaí materialista nevelés eredménye s a jelek szerint a szülői behatás minimális volt, vagy semmi; részben, mert a fiúnak csak anyja volt, apja nem; 4 éves korában elváltak a szülei. Igen vigasztaló lenne, hogy végre valaki belátta, mi történik itt, Amerikában a fiaalsággai, s mernek írni is róla. De . t . Gondoljuk csak meg, a fenti magazin-idézetet a lapnak a színházi kritika rovatából írtam ki, egy színdarab kritiká­jának volt egy része. SZÉLMALOM A NASA az ohiói Sandusky közelében 100 lábas acéltoronyra szerelt szélmalmot: építtetett. A torony tetején akkora turbina van, amekkora szélhajtással 100 kilowatt villamosságot tud fejleszteni a kísérletezés idején, de elég nagy ahhoz, hogy különböző technológiai követelmények és meghajtási kérdések megoldása után 1500 kilowattos telje sitinény eléréséig lokozható lesz, mégis elég kicsi ahhoz, hogy az Észak-Obiéban uralkoló széljárásban működni tudjon. A gépezet akkor kezdi meg az árain fejlesztését, ami | kor a szel sebessége óránként 8 mérföldet tesz ki. Teljesítő- 1 képessége akkor éri cl tetőfokát, amikor a szél sebessége 'óránkat 18 mérföld. Ekkor a turbinát mozgató karok [per­cenként 40 fordulatot tesznek. Amikor a szél sebessége az óránként 40 métlöldes sebességet meghaladja, a forgató karok önműködően lezárulnak, hogy az erős szélnyomás kártevő hatását megelőzzék. BENZINT RABLÓ UTONÁLLÓK Az útonállás történetében korszakalkotó tünetnek minősíthető az a nemrég megtörtént eset, amelynek során benzint raboltak. Snyder Alex, az Arco egyik benzinszállító teherautójá­nak Cuyahoga Fallson lakó, 60 eves vezetője, éjfél után fél órával egy dél-euclidi Arco-feltöltőállomásra vitt 8800 gal Ion benzint. Amint a tartály kiürítéséhez látott, egy férfi ment hozzá és beszélgetni kezdett vele, majd revolvert fo­gott rá és arra kényszerítette, hogy teherautójával hajtson tovább. Az ukron-cantoni repülőtér közelében levő Greens­­burg és Lauby Road keresztezésénél Snyderrel az útonálló megállíttatta a benzinszállító tehergépkocsit s az arra vára­kozó másik utonáüóval együtt Snydert meg akarta kötözni. Snyder ellenkezett, mire az egyik útonálló agyba-főbe verte revolverével, amely közben elsült és Snyder fejet horzsolta. A lövés eldörclülése után az útonállók a benzinszálíító gép­kocsival elhajtottak. Snyder vérző fejjel kigyalogolt a 77-es államközi útig, ahol egy teherautó vezető felvette s a leg­­közel ebbi pihenőig elvitte. Innen Snyder 2 óra 40 perckor jelentette az esetet a közúti renlőröknek, akik kórházba szál­lították, 3/4 8-kor pdig ugyanazon az útmenti pihenőn az elrabolt benzinszállító tehergépkocsit is megtalálták, de ak­ikor már annak tartályából közel 4800 gallon benzin hiány­zott. KAVIÁR lila: Muzo de la Roche (Folytatás) Az egyik este Marjorie egyedül vacsorázott velünk. É2y óra felé haza akartam Ipsémé Ebben a pillanatban eszébe jutott, hogy elfelejtett egy fontos üzenetet Anthony Rayne-nek átadni. Nem tudom, miről volt szó, de Marjorie föl akarta hívni a szállodát, amelyben vőlegénye lakott. I Először az órára nézett, mintha nem merné megkockáztatni a telefonhívást, de én megelőztem s fölhívtam a számot. A szállodai telefonos kisasszony fölcsengetett a szobába, de néin jött válasz. Nem tudom miért, de hirtelen megfordul­tam s azt mondtam; <— Utasítási hagyott bátra, hogy semmiképpen ne za­varják. Jobb lesz, ha reggel próbálja fölhívni. A mély aggodalom eltűnt a lány arcáról, megint nyu­godt és szépséges volt, de most jobban megnéztem s észre­vettem, hogy kétségbeesetten fáradt; szeme nyugtalanul té­velygőit, mintha örökké keresne valamit. Szótlanul indultunk a taxiállomás felé, mindegyikünk a másikra várt, hogy megtörje a csendet. Taxiba szálltunk.-— Nem furcsa, hogy ismét találkoztam Anthony-vel? kezdte a lány mmgyárt. 1 udja, amikor először láttam Grahaméknál, nem is látszott . . . élőnek. Egy pillanatra szinte azt hittem, hogy a híres kísértettel találkoztam . . . Rámnézett, mintha azt várná, hogy östobaságnak ne­vezzem ezt a képzelgést. De én másként feleltem. <— Mit mondott Rayne a barehami találkozásról? — kérdeztem. S amikor Marjorie azt felelte, hogy ezt a kérdést nem is tette föl soha, nagyon meglepett.-—- Majd az esküvő után emlékeztetem rá — mondta. r— Grahamék a nászutunk utolsó hetére nekünk engedik át a Bareham-kastélyt. Ott aztán tisztázzuk a dolgot. ~~ Maradjanak inkább Olaszországban vagy ott, aho­vá mennek .—- bíztattam. -—< Sokkal kellemesebb lesz ... — S én, aki gyávaságot vártam tőle, elámultam bátorságán. A szerelem reményét választotta a tudás bizonyossága he­lyett. r— Miért nem utazik le most Grahamékhez vele? — kérdeztem. Nem feledt. Mindketten tudtuk, mit gondol a másik, de olyan ostobaság lelt volna egy londoni taxiban kimondani ezeket a gondolatokat! Amikor fölmentem Marjorie lakására, sehol sem lát­tam fényképet Anthony Rayneről, Marjorie úgy látszi k ki­találhatta gondolataimat, mert megszólalt: Még pillanatfölvételem sincs róla. Csináltatott ké­pet, de nem sikerült, azt mondja. Én is csináltam róla, de az sem sikerült. Úgy látszik, fényt kaphatott a lemez, mert teljesen fehér volt. Nem bírtam ezt. Megvártam, amíg rámnéz s aztán fölkiáltottam: Ne menjen hozzá feleségül, Marjorie. Könyörgöm, ne tegye meg! Meg kell tennem —- mondta s hangjában olyan nyugalom és béke volt, amely .— most hirtelen észrevettem á— már hetek óta hiányzott belőle. — Szeretem. * * # Marjorie és Anti rony Rayne három nappal később ösz­­szeeskü eltek. Akármit rejtett a jövő, már visszavonhatatlan vo It. A felelősség nem engem terhelt. Csak mikor a croydoni repü­lőtéren elbúcsúztam tőlük, kértem meg Anthony' Rayne-t, hogy Vigyázzon nagyon feleségére. Néhány levelezőlapot: kaptunk Olaszországból, egy sürgönyt Párizsból. Mindegyik arról beszélt, bogy Marjorie mennyire boldog. Aztán nem hallottunk semmit, egészen jú­nius harmadikáig, amikor az a névtelen hang bemondotta a rádióba az S. O. S.-t. S így jutunk el az utolsó éjszakához. A kontinensen töltött mézesbetek véget értek. Csak a Bareham-ben töl téridő bét maradt bátra, amelytől Marjorie szíve mélyén rettegett. Minden boldogsága mellett szinte végtelennek érez­te az olaszországi békés napokat. Soha nem említette An­thony Raynenek, hogy úgy hiszi: már találkozott vele egy­szer. Meg akarta lepni azzal, hogy elviszi Grahamékhoz s úgy hitté, hogy kellemes meglepetés lesz. Csak akkor mondta meg férjének, hova mennek, ami­kor már YViltshireben voltak. Llgy érezte, hogy közönyös hangon jelenti he, de a hang mélyén valahol izgatott vára­kozás rejtőzhetett. Nagy örömére Anthony Rayne nyugod­tan fogadta a hírt, Marjorie úgy érezte, mint nászútjának első három hetében, hogy amíg a férfi mellette van, mit sem törődik a környezettel. Azt hiszem, éppolyan boldog lenne Manchesterben vagy Pittsburghban írta Angela Grahamnek. Attól a pillanattól kezdve, amikor először látták meg a Bareham-kastélyt, örömük és boldogságuk csak növeke­dett. A kastély előtt Angela Graham várta őket. Hossza dahnasan magyarázta, hogy miért nem utaztak el. Basil ’köszvénye rosszabbra fordult, legalább két napig nem hagy­hatja el az ágyat. De azért, folytatta kissé tapintatlanul, semmi sem lógja zavarni a magányukat. Az első emeleten, a folyosó végén rendeztek be nekik szobákat — azt is, ame­lyikben a telefon van — s úgy élhetnek, mintha otthon len nőnek . . . Marjorie hallgatott. S csak akkor nyitotta ki az utolsó kaput, amely elválasztotta őket egymástól, amikor már a fürdőben ült. Anthony a hálószoba tükre előtt borotválko­zott. — Anthony / — mondta a liatal asszony. — Mi az/ — szólt vissza a férfi. — Ma abban a szobában vacsorázunk, ahol először találkoztunk. — Nem értem kiáltotta a férfi, r— Mire gondolsz? 1 alán vissza akarsz menni Londonba, vacsora előtt? Aztán csend. S a fürdőszoba nyitott ajtaján át a férfi zokogást hallott. Letette borotváját és beszaladt. — Az Istenért... mi történt drágám? ,— kérdezte. ,— Miért sírsz ? Mit akartál azzal mondani, hogy abban a szo­bában vacsorázunk, ahol először találkoztunk? Soha nem jártam itt életemben. _- Semmi . . . Bocsáss meg. hogy olyan ostoba vagyok. Add csak ide a törülközőt . . . S mély, kényelmetlen csöndben lölöllöztek. Amikor átmentek a folyosón a szemközti szobába, a­­melynek ajtaja nyitva állott s amelyben látták a csillogó ezüsttel megterített asztalt a folyosó túlsó végéről, Angela és egy szobalány közeledett feléjük. Anthony Rayne félre­lépett, hogy előre engedje feleségét. Marjorie remegés nél­kül lépett be s az asztal felé indult. Hallotta, amint mögötte becsukódik az ajtó s talán egy másodpercig tétovázott, nem mert megfordulni. Amikor végre megtelte, tudta, hogy mit követett el. Férje háttal állt az ajtónak, lorró és haragos szemmel bámult rá, de nem szólt, s bár Marjorie látta, hogy nehe­zen lélegzik, nem nyitotta szóra ajkát. _ Mi az, Anthony? Szólj hozzám! A férfi nem szólt. Közeledett felesége felé, szemét nem vette le róla. Amikor odaért hozzá, arca egészen megválto­zott. Öt perccel ezelőtt még szerelem és csodálkozás ült rajta — most különös, mély undor foglalta el helyét. Mar­jorie vigasztalni akarta, de nem tudott megszólalni. A férfi elsuhant mellette. Amikor mögötte volt, hidegséget érzeti, amely nem volt félelem, de mégis megbénította. Talán örökkévalóság telt el így, de amikor ismét meg­látta a férfit, nem nézett rá — az ajtó felé tartott. Éhben a pillanatban elfogta a rémület. Felsikoltoll:- Anth ony . . . Anthony . . . gyere vissza hozzám . . . Nem volt senki a világon, aki megvigasztalhatta volna *— csak ő, a férfi. S Anthony nem akarta meghallgatni. A férfi most kiment az ajtón. Marjorie utánaszaladt. A fé­nyesen kivilágított folyosón Angela Graham s a szobalány állott. — Hol van Anthony? — dadogta a fiatal asszony. >— Miét! nem á llítottátok meg, amikor kijött a szobából? Angela nem szólt. Csak a szobalány felelt. »— Kijött a szobából, madame? Ebből a szobából nem jött ki senki, csak ön, asszonyom . . . — Vége i, . Gyönyörű szőrmekabátok, keppek, stó lak, stb. között válogathat 1763 FORT ST - LINCOLN PARK - Tel: 38U6600 Hétfőtől szombatig reggel 9-tői este 8-ig. Vasárnap déli 12 — du. 4-ig Ocl.-Dec. 1975 MI TÖRTÉNIK A SZOVJETUNIÓBAN? A U.S. News & World Report legutóbbi összefog­laló tájékoztatója szerint a Szovjetunióban látszólagos zavar­ás politikai pangás mutatkozik. Ennek egyenes következ­ménye, Irogy arra a javaslatra, amelyet az Egyesült Államok kormánya tett az atomfegyverkezés korlátozásával kapcso­latban, egyszerűen nincs válasz. Régóta húzódnak-halasz­­tódnak azok a tárgyalások is, amelyeket a Szovjetunió szo­cialista és. kapitalista országokkal kereskedelmi szerződések megkötése céljából kezdett, (discard d Estaing Valery fran­cia elnököt hivatalos oroszországi látogatása folyamán —< erősebb kitétel mellőzése céljából szokatlannak mondható bánásmólban részesítették. A közép-keleti politika terén ha­tározatlanság uralkodik. Nyugat-Európa kommunistái el­lentmondó felhívásokat kapnak a hazai kormányzatokkal való szembebeszegülcsre és együttműködésre. A bizonytalanságot a U.S. News & World Report' moszkvai tudósítója azzal magyarázza, hogy az egész orosz politikai élet a jövő év leb mórjában esedékes 25. kommu­nista pártkongresszusra várakozik. Ennek a várakozó állás­­pontnak a kialakításához kétségtelenül hozzájárult Brezhnev egészségi állapota is, de bekövetkezésének nem ez az igazi oka. A törekvő fiatalabb vezető tisztviselők inkább a távo­labbi jövővel számolnak, az 1977-es tervekkel foglalkoznak s ennek megfelelően helyezkednek, mint a mostani adott Ságokhoz igyekeznének alkalmazkodni. A kommunista párt központi bizottságának tagjai közül mintegy 30% meghalt, nyugalomba vonult, vagy lemondott. Helyüket a februári pártkongresszus lesz hivatott betölteni, a politikai erők tehát most a körül a kérdés körül forrong­nak, kik kerüljenek be a központi bizottságba, kik legyenek azok, akik 1980-ig és ezután a Szovjetunió sorsát intézik. Az erőknek ez a belső forrongása a Szovjetunióban kifelé nem látható úgy, mint Amerikában a nyílt választási küzde­lemre való előkészület, de a döntő lépések megtételét meg­akadályozza. Külföldön a K remiin hitele igen sokat veszített. Kissin­gei külügyminiszter a tárgyalások elakadásáért Moszkva magatartását okolja. E miatt marad ól az évente szokásos csúcstalálkozó is, most szinte biztosra vehetően a februári kommunista pártkongresszust követő időre. Valószínűleg a Kelet-Berlinben tervezett kelet-európai találkozó is arra az időre halasztódik. A kremlini határozatlanság következtében még Afrikának a Szaharától délre eső részében is elhidegü- Iés tapasztalható a Szovjetunió irányában. VÉGKIÁRUSITÁS! a FURS by HAHN szőrmeüzlet tulajdonosa nyugalomba vonul RAKTÁRON LÉVŐ ' KÉSZLETÉT jutányos áron kiárusítja Soha vissza nem térő alkalom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom