Detroiti Magyar Újság, 1974 (64. évfolyam, 1-50. szám)
1974-06-21 / 25. szám
2. OLDAU. DETROITI MAGYAR ÚJSÁG 1974. JÚNIUS 21. DETROITI MAGYAR ÚJSÁG DETROIT HUNGARIAN NEWS Megjelenik minden pénteken Weekly except two weeks during the summer (last week in July and first week in August) Főszerkesztő — Editor in Chief KÖTAI ZOLTÁN Kiadó — Publisher KÁRPÁT PUBLISHING Co. INC. 1017 Fairfield Avenue, Cleveland, Ohio 44113 P.O. Box 5348, Cleveland, Ohio 44101 Telephone: (216) 696-3635 A detroiti szerkesztőség és kiadóhivatal hívható (hétfőn és csütörtökön este 5:30 és 7:30 óra között) Telephone: (313) 935-4666 ^ ELŐFIZETÉSI ÁRAK SUBSCRIPTION RATES Egy évre........... $12.00 For one year .. $12.00 Fél évre................ 7.00 For 6 months .. 7.00 Egyes szám ___ 0.20 Each copy 0.20 Second Class nostaee oaid at Cleveland. Ohio Móra Ferenc: MAGYAROK SZELIDITÉSE Mária Teréziáról mindenki tudja, hogy nagyon szerette a magyarokat. Erről még az írástudatlan magyarok is tudnak mindenféle történeteket, köztük olyan csintalanságokat is, amiken már őelőtte párszáz esztendővel is mulattak a mesekedvelő magyarok. Csakhogy akkor még nem Mária 1 eréziát mondtak, hanem egyszeri királykisasszonyt. Ezek a régi pajkos mesefoszlányok később mind a szép asszonykirály szoknyájához tapadtak. Ez a történet nem a dévajok közül való. Mosolygósnak ugyan ez is mosolygós, de az ilyen mosolygásban nem sok öröme telik Ámornak. A királyok mosolyának mindig politika ül a sarkában hát még a királynőkének! 1 Mivel hálálhatnám én meg a magyaroknak hozzám való nagy jóságukat? -— kérdezte a koronás szép asszony a magyar uraktól, mikor a vita és a sanguis megmentette a trónját. ~ Sok vérehullásáért mit kíván a magyar nemzet? A magyar nemzet akkor a nemes urakból állt. A parasztjobbágy nem számított, a polgár meg tán még annyit se. Ha ezeket kérdezi meg Mária f erézia, ezeknek tán lett volna valami kérnivalójuk, mert a nyavalyás purgerek sose szemérmeteskedtek. De az urak csak a vállukat vonogatták. Azt mondták, becsület dolga volt, amit tettek, azért nem jár fizetség. m { ' ' I (Látnivaló, hogy nagyon régi urak voltak ám ezek!) A királyasszony azonban erővel meg akarta mutatni, milyen háládatos ő a hü magyarokhoz. S hogy azokkal nem boldogult, megkérdezte a bécsi szolgáit: ~ Mondják már, tanácsos urak, maguk jobban ismerik a magyarokat, mi esne azoknak legjobban? A nagyeszű Kaunitz megmondta: — Az lenne a legjobb, ha nem felséged járna le ezután a magyarokhoz, hanem őket szoktatná ide Bécsbe . . . Lehet, hogy éppen akkor történt ez a tanácskozás, mikor a kancellár megállíttatta a kocsiját a Burg kapuja előtt, és egyedül hagyta benne Landercy kisasszonyt, a táncosnőt. — Fölugrok egy percre a császárnőhöz, szívem, eligazítani a magyarokat. Várjon meg, rögtön készen leszünk. A császárnőnek azonban éppen most jutott eszébe kinézni az ablakon. Rögtön abbahagyta a tanácskozást, és haragra gyulladva vágott Kaunitz szavába: — Herceg, ön szeretőjétől jön a császárnőhöz? — Igen — bólintott nyugodtan a kancellár és megyek is hozzá vissza mindjárt, ha itt nincs rám szükség. Asszonyom, ön azért hívatott engem, hogy az ön dolgairól beszélgessünk, nem az enyémekről. És én újra azt ajánlom, hogy szelídítse kézhez felséged azokat a barbárokat. Az ön mosolyával még az is sikerül. Erre csakugyan nem lehetett mást tenni, mint mosolyogni és szót fogadni. A királynő sohase tartott több országgyűlést Pozsonyban, hogy a magyaroknak ne legyen alkalmuk hivatalosan kibeszélni magukat. Akinek valami ügye-baja volt, annak Bécsbe kellett vele menni. Ott aztán tyúkkal, kaláccsal fogadták ^ mert a tyúk meg a kalács még előbb odaszokott Bécsbe -—>, s még a helyét is megfújták az udvari tecldide-teddodák az aranyos kanapékon. Bizony az is megtörtént, hogy a királyasszony a tulajdon kacsójával veregette meg az öreg Buzogány András szőrmók ábrázatát, pedig az csak jámbor bocskoros nemes volt valahonnan Csíkországból. Már az eredete onnan való volt, de ebben az időben Borsodban élte vi lágát. Mi szél sodorta oda a nagy hegyek közül az öreget, most már nem lehet tudni. De az bizonyos, hogy a megye levéltárában megőrizte valami hivatalos írás a nevét az ezerhétszázötvenes évekből. — Miben lehetünk kegyelmednek szolgálatára, érdemes bátyámuram? kérdezte a királynő, mégpedig kívülről, könyv nélkül, mert még akkor nem céduláról beszéltek magyarul a magyar királyok. (Ugyan később arról se igen beszéltek. Az utódoknak nem ért meg egy ország egy-két szót a tulajdon nyelvén.) Ügy mgilletődött erre a kegyességre a vén sas, hogy alig tudta elmotyogni a szíve szándékát. Nem akart ő semmi különöset, csak éppen egy gazdátlan telket kért magának Palkonyán. A gazdája ugyanis még Rákóczival kibujdosott. — Hátha ahelyett Bécsben méretnénk kegyelmednek házhelyet? <—< kérdezte tréfásan a királynő, akinek nagyon megtetszett az öreg barbár bicskával faragott ábrázata. (Gyerekkoráb an látott ő olyanokat az apja karikatúragyűjteményében, azt is az apjától örökölte. Annak a mulattatására készítették azt még Thököly kurucairól a bécsi pikto-SPRINGWELLS ACE HARDWARE j A LEGNAGYOBB VÁLASZTÉKBAN KAPHATÓK — Külső és belső házfestékek ^ Vasáru cikkek üvegek —* konyha edények Kerti-szerszámok. Háztartási felszerelések. Gyermek bicikli <— Mindenféle vízvezeték kellékek — Villany szerelési kellékek — Háztartási villanyos készülékek, szőnyegriosó bérletre 2038 SPRINGWELLS DETROIT, MICH, j Tel: 841-1578 és 841-1579 Mr. BÁN tulajdonos, akivel magyarul beszélhet MINDEN NAP 9—6-ig, VASÁRNAP 10—4-ig May 31, June 7, 14, 21, 1974 rok.) r- Van ám ez a Bécs olyan szép hely, mint az a Palkonya. — Elhiszem, felséges királynő, csakhogy itt nem lehet olyan Iudakat tenyészteni. Aztán meg öreg fa is vagyok már én az átültetéshez ^ próbált hajladozni a hajdani kuruc. (Mert mi tagadás benne, ő is kuruc volt annak idején, mikor az volt a divat. De hát mi lett volna ebből a szegény hazából, ha mindenki kibujdosott volna belőle, aki kuruc volt, és senki se szegődött volna be a császár hűségére?) ß— Hát fiai vannak-e kegyelmednek? — kérdezte kegyesen a királyasszony. ,—- Mégpedig ketten! ,—■ rántotta fel bokros szemöldökeit Buzogány András. De még az ujjaival is mutatta. Azoktól tudja meg kegyelmed, szeretnék-e megnézni Bécset? Hátha őelőttük még nincs bedeszkázva Palkonyánál a világ. Mire az öreg Buzogány befogta hízóba az első Iudakat a donációs telken, akkorára a királyasszöny testőrző vitézei közé tartozott a két ifjú Buzogány. Hamar megszokták a jó helyet, az udvari dámákat, a madárnyelvet, a cifra bálákat. S mikor egy esztendő múlva a nemes úr fölkocogott látogatóba a gyerekekhez egy kis lúdmájjal, .azzal fogadta a két siheder: Édesapánk, magyarul kukorékol itt már a kakas is. (A bécsi dámák voltak a megmondhatói, hogy igazat beszéltek a legénykék.) _< No annak örülök ß— köszörülte a torkát az öreg. *— De hát az a szép dróthajatok miért van úgy kibodrogatva, befonva, pántlikába kötve, liszttel csúffá téve, mint az olyan frajláké, akik egy pénzzel szokták megjárni a vásárt? r— Ezt most a módi, édesapánk ~ nevettek a gyerekek így kívánja felséges úrnőnk is. Azt mondja, szebb ez;, mint az a vademberes bozont odaát. Öreg Buzogány András megcsóválta a kócos üstökét, s egy kicsit elszomorodva tért meg a palkonyai lúdnevelőbe. Esztendő olyankorra megint fölnézett Bécsbe. Meg nem ismerte két szép deli fiát, mikor a csipketászlis rokokó maskarában elébe álltak. 4 — Háf ti, ebadták, mióta szegődtetek be majomríTilíc' ga tónak? <— De édesapánk bodorodtak rá a gyerekek , hát csak nem járhatunk bőrnadrágban, mint otthon a hajdúk? Öreg András nagyot csapott a bőrnadrágos combjára. i—- De a kirelájzumát a gazdátoknak, nem komédiásnak adtalak én ide benneteket! Hát a sugár bajszotokat hová tettétek? A két fiatal kétfelé dőlt a nevetéstől. — Ez is így kívánja a mostani magyar módi. Azt mondja fölséges asszonyunk, nem való az emberek közé, akinek sündisznótüskék merednek az orra alatt. Az öreg megsodorta az orra alatt a sündisznótüskéket, s nagyon szeretett volna velük valakit megszurkálni. Meg is fogadta, hogy nem hagyja ott többet Palkonyát, míg ez a csúf világ tart. De azért a harmadik őszön is csak beállított a bécsi udvarba, s megkapta a kabátja szárnyát egy liszteshajú liatalnak. aki elsuhant mellette a márványoszlopos udvaron. Megálljon, uramöcsém! A fiaimat keresem, a Buzogány- gyereke két.-— Poszogány, Poszogány? •— látogatta a száját a lisztesfejű. ^ Nini, Gyurka! .— rikkantotta el magát az öreg. ■— Ugye, te vagy a nógrádi vicispán lia? Rád ismertem a csorba fogadról. Mondd már no, hol lebzselnek a cimboráid?-—■ Nem érteg motyort — fintorgatta -az orrát továbbíuttában a csorbafogú. Az öregúr utánavágta volna a kardját, ha a fiai a nyakába nem borulnak: ß— Kisztihand, kisztihand, papa! Az öregnek se kellett egyéb, hogy megbéküljön. A kőangyalok majd elszálltak ijedtükben az oszlopokról, ahogy elkerekítette: Micsoda? Hát tik már magyarul se tudtok, azt a madárijesztő errearráját az apátoknak! — Dehogynem, apánk, dehogynem — súgták neki a gyerekek ,—-, hiszen még a Gyurka is tud, pedig az már régebben elszakadt otthonról. <—■< Hát akkor meg mért tájcsoltok? Aztán mit sugdolództok, mint a rosszban járó? Azért, mert hangosan nem lehet magyarul beszélni. Nem lehet? Hangosan? reszkettette az öreg a boltozatot. <—i Hát melyik úristennek van azt jussa megtiltani? Nem tiltja senki, de nem illik. Nem veszi be a fölséges asszony füle. Ügy recseg-ropog, mint kocsikerék alatt a kavics. A német pedig úgy veszi be magát a fülbe, hogy szinte ragad. Az öregúr elfohászkodta magát, szép borsodi idiómán: r— Hű, a teremtésit annak a mángorlón finomított tájcsolástoknak! Hogy a nehézség cifrázná ki csörgemetélővel a megurasodott fületek gombját! Kirántotta magát a megrökönyödött gyerekek kezéből, és csörtetett be az üres termeken keresztül a királyasszony szobájába, aki éppen a publikán-madarát édesgette valami nádmézes pószpásszal. (Pubilkánnak hívták akkoriban a papagájt, és azt tartották róla, hogy mihelyst parázsnaságot érez az asszonyi állaton, mindjárt kihull a farkatolla: ha pedig a saját gazdasszonyát érzi bűnben, azon annyira megbúsul, hogy menten felakasztja magát a kalitkája gyűrűjére. Ennélfogva nagyon kevés dáma mert akkoriban publikán-madarat közelereszteni magához.) No, a királyasszony papagája nem búsult, csak megmérgesedett, mikor az öreg magyart meglátta, s a királynő rózsás arca is elfehéredett a torzonborz ábrázat láttán. Az jutott neki eszébe, hogy ilyen lehetett áz a Zách Felicián, akiről ijesztő történetet hallott növendékkorában a pátertől. Az öregúr azonban sietett megnyugtatni, régimódi gavallériával ütvén össze a bokáját: — Pölség, én Buzogány András vagyok, a Buzogány búk atyja. ■—■ Ismerjük magadat —ß enyhült meg az uralkodóaszszony arca. S ha felejtette is már a magyar idiómát, törte kegyesen. -— Mi jót meghoztad minekünk ? —' Hoztam is, viszem is. Visszahoztam a palkonyai donációt, visszaviszem a fiaimat. Magyar embereknek. Bölcs asszony volt Mária Terézia, tudta azt a nagy igazságot, amit az ősei nem tudtak, azok meg, akik utána következtek elfelejtettek. Hogy könnyebb megfogni a magyarokat egy ujjhegynyi mézzel, mint egy kád ecettel. Nem adta vissza a haragos szót, inkább szelíden elmosolyodott. t— De hátha nem menni fognak? r-ß Az én fiaim? ,—- Az ényém hívek! i—i Vér vízzé nem vál ik! ~ dacoskodott föl a falusi nemes úrban az egykori kuruc. «— A természetet lölséged parancsa se tudja megváltoztatni. A királyasszony nem szólt semmit, csak megrázott egy aranyos csengőt. Parancsot adott egy térdig strimflis udvari lakájnak. Mutasd meg ennek a magyarnak a macskáimat. Ezzel már a maga nyelvén beszélt, de Buzogány András szedett össze kuruc korában annyi német tudományt a labancoktól, hogy tátva maradt a fogatlan szája a parancsra. Mit mutogattat őneki ez a fölséges fehérszemély? Láthat ő macskát Palkonyán is, mégpedig akkorákat, hogy Bécsben fölfogadnák őket oroszlánoknak. A múltkor is akkora kandúrt ütöttek agyon a béresei, hogyha az ennek a bőrbajuszú uraságnak a Iába szárán mérte volna meg, mekkora hó lesz a télen, alighanem strimfli nélkül szaladt volna ki a világból a jámbor. A bőrbajuszú nem sejtette, hogy az öreg vadembernek ilyen vérszomjas gondolatai vannak. Igen nyájas vigyorgással kellemkedett neki vagy tíz szobán keresztül, amik mind tele voltak kopasz szájú szentek írott képeivel. Alig győzte előttük a keresztet hányni, mint illendőségtudó falusi ember. Csak akkor kapott észbe, mikor az utolsó terem aranyrámás képei közt ráismert a Leopoldus imperátorra. i Hű, a keserves Ponciusát neki, de riva fakadhatott ennek az anyja is, amikor az ölében ducolgatta, oszt azt dúdolta neki, hogy szép a baba, szép, szép, szép . Ha már a keresztvetést vissza nem csinálhatta, legalább egy kis káromkodással tette jóvá a vétkét. A hosszú sor szoba végén egy kis benyílóba tessékelte be a lakáj a nemes urat. Nem volt abban egyéb egy bár«íonypokrócnál, azon pedig nem tartózkodott más, csak kilenc macska. A hosszú, selyemszőrű, dudagömbölyű cicák szerteszét heverésztek a pokrócokon, és lustán pillogtak föl az ajtónyitásra. ,—■ Látoldsz, mátyar? ^-kérdezte a bőrbajuszú.-— Látni látok ,—< mordult el Buzogány ,—r, de mi az istennyilát csináljak én ezekkel a dögökkel? <— Meksimókatni vihogott a cseléd. Az öreg nemes úr világéletében utálta a macskát, legföljebb olyankor talált benne örömet, ha kutyát uszíthatott rá, de a királyi parancsra erőt vett magán. Ma már arra támadt gusztusa a szépasszonynak, hogy ővele sirnogaItassa meg a macskáit, hát ő azt is megpróbálja. (Ugyan, olyan szép asszonynak okosabb gusztusa is lehetne, azt a csillagos mindenit neki!) A nagy hadivállalat azonban nem sikerült. A sokat próbált kuruc úgy szaladt ki a macskaszobából, hogy maga is szégyelte. De hát olyan fújva, prüszkölve ugrottak neki a bestiák, mintha csak üzenetet kaptak volna palkonyai rokonaiktól, hogy ez az a rettenetes macskahóhér, akinek ki kell szedni mind a két szemét. Még akkor is alig szuszogott a nagy ijedtség tol, amikor már megint a királyasszony előtt állt. :—- Megnézett magadnak enyém macskák? Igenis, megnéztem, fölséges asszonyom. ~ Mit megszólal enyém macskákról? ß—ß Hát, engedelmet kérek, elég rusnya jószágok. >— Este megnézni őket, mikor én eszem vacsora. Enyém macskák fognak mutatni csodát magadnak. Ott állják asztalon nekem. Kettő lábak állják, kettő lábak fogják tyergyát. Ök enyém kandeleberek. Meglátolsz, jó ember, de biz isten. Mosolygott a királynő, térdet-fejet hajtott az öreg kuruc. Értette, mire céloz a beszéd — olvasott ő már ilyen a Salamon és Markhalf históriájában is ß—ß, s úgy elsurrant az udvarból, hogy a fiai se vették észre. Összevissza bolyongta délután a bécsi udvart, még a szérűskerteket is megnézte, ott szalonnázott a boglyák árnyékában. De gyertyagyújtás idejére pontosan megjelent az udvarnál. Ott már akkor várták, s vitték egyenest a királyaszszony elejbe. Ott ül az egy kerek márványasztalnál, amelyik aranyabrosszal volt leterítve, azon pedig ott állt körben-karikában a kilenc macska két lábon, mind a kilenc égő gyertyát szorongatva a két első mancsában. De úgy álltak azok ott, mintha csak kőből faragták volna őket. Még a szemük se rebbent, akárhogy cicegtek, siccegtek nekik az udvari tányérnyalók. —' No, pácsi — nevetett oda Mária I erézia diadalmasan az öreg magyarra ß—ß, mit megszólalsz? Elhiszed már magad, mit megtehet szokás? Mindent megszélídel, vad macska is, azd mágyar is. Fiiszed maga szemednek? A fényes uraságoknak, akik ott haptákoltak, fülig szaladt a szója a mosolygástól, s ügyet se vetettek a palkonyai alig-úrra, amikor odatoppant az asztalhoz, és kivágta ködmöne ujjából az aranyabroszra azt az egeret, amit délután a szénáskertekben fogott. Ahogy a Salamon és Markait históriájában tanulta. — Nesztek! mondta csöndesen. Már akár a macskáknak, akár az uraságoknak. Juj! ugrott föl sikoltva a királyasszony a karszékre, amint az egér végigosont az abroszon. Mert hiába, csak asszony az asszony, még ha két korona van is a fején, s megírta azt Born Ignác is, a nagytudományú jezsuita, a császárnő természethistóriai múzeumának igazgatója, hogy természeti ellenkezés vagyon az aszszony meg az egér közt. A kilenc macska pedig elhajította a gyertyát, amint az egeret meglátta, s úgy elkezdték kergetni abban a nagy Kodályban, hogy a fáklyákkal besiető cselédség még egy óra múlva is alig bírta őket összefogdosni. Öreg Buzogány András pedig két marókra sodorván a bajuszát, odarecsegte a királyasszonynak az igazságot: — Hát nekem el hiszi-e már fölséged, hogy vér vízzé nem válik? Hogy elhitte-e a királyasszony vagy nem, hogy tudjam én azt annyi idő után megmondani? Én csak abban vagyok biztos, hogy az öreg kuruc aztán letérdelt, és megcsókolta a királyasszony köntöse szélét. Megbék ült abban a nyomban, ahogy a mérgét kiadta. S ha vén vállát megveregette az imperator-rex puha asszonykeze, bizonyosan nem vitte haza a két fiát Palkonyára. Sőt ha még tíz lett volna otthon, azokat is mind neki ajánlotta Volna. Szóljatok szel idén az árvákhoz és azokkal jót tegyetek! —- Alkorán. * Az élet kopár barátság nélkül; virágos mező a barátság által, ß—ß Vajda P. * Többen vesztek el a nyelvek által mint a kardok által. * Miként az árnyék követi a testet, úgy kövesse szavunk az igazságot. * Hűtlennek s nemcsak az emberek, hanem az Istenek ellenének is tartom azt, aki szülőit elhanyagolja. — Demosthenes. * Jobb vadállatok, mint haragos emberek közt lakni. -— Aranysz. Jan. * Kinek szívében a haza nem él, az számüzöttnek tekintheti magát mindenhol, s lelkében üresség van, mit semmi tárgy, semmi érzett be nem tölt. * A gazdagság gyorsabban teszi keménnyé a szívet, mint lorró víz a tojást. * Becsüld többre az igazsággal összekötött szegénységet, mint az igazságtalan gazdagságot. —ß Isocrates. * A vallást úgy kell védenünk. hogy készek legyünk érte meghalni, — de nem mást megölni. >— Lactanius. Tökéletes, örök dicsősége lészen, ki vétkezhetett és nem vétkezett, ß— J. Sirák. * Ki megbocsátani nem tud, sem égbe sem földre nem való. r— Kisfaludy K. * Megbocsátani s elfelejteni, ebből áll a derék ember bosszúja, ß—ß Shiller. * Az istentagadás azt hiszi magáról, hogy intelligens és erős, pedig ostoba és gyáva. * Az erkölcs vallás nékül, törvényszék törvény nélkül. * Azon ész, mely nem bir a hitig emelkedni, nagyon szánandó, gyönge. — Pascal. * Erény nélkül nincs igaz boldogság ß— Gr. Széchenyi. ALUMINUM SIDII IG < id ÍR M * ALCOA * REYNOLDS * KAISER • ALCAN • MODERN MATERIAL • PRE-CAST STONE ★ SALS^ ANY SIZE — 3 TRACK STORM «SCREEN WINDOWS 8 149s" _______INSTALLED COMPUTE SELECTION Of AWNINGS LOW. LOW PRICES.1 MCVUTY SEAL 6865 MICHIGAN Hl «I 3-2TTT BUY NOW! USE YOUR MASTER CHARGE June 14, 21, 28, July 1974
