Detroiti Magyar Újság, 1974 (64. évfolyam, 1-50. szám)

1974-06-14 / 24. szám

\ "Magyar Újság" folytatása. — Beolvadt lapok: "Detroiti Hírlap", "Magyar Napilap”, "Flint és Vidéke". > Megjelenik minden pénteken (nyáron két alkalommal nem) A DETROITI SZERKESZTŐSÉG CIME: P.O. BOX 418. WYANDOTTE, Ml. 48192. Tel.- (313) 935-4666. Minden hétfőn és csütörtökön este 5.50 és 7:30 közöt» .VOLUME 64. ÉVFOLYAM ~ NO. 24. SZÁM. 1974. JÚNIUS 14. SECOND-CLASS POSTAGE PAID AT CLEVELAND, OHIO 44101, USA. RETURN POSTAGE GUARANTEED KÁRPÁT PUBLISHING Co. INC. 1017 Fairfield Avenue. Cleveland. Ohio 441 IS Telephone: (216) 696-3653 EGYES SZÁM ÁRA: 20 cent AZ MHBK KÖSZÖNTI MINDSZENTY JÓZSEF HERCEGPRÍMÁS URAT Őeminenciája, Mindszenty József hercegprímás úr, amerikai útja során több alkalommal találkozott a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége tagjaival. A szervezet képvi­selői, a helyi viszonyok lehetőségeihez mérten, egymástól eltérő formában és módon fejezhették ki elismerésüket a Hercegprímás Úr személye iránt. Mészöly Elemér vezér­őrnagy a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének Ame­rikában élő központi (Vezetője, mint legilletékesebb, az alábbi levelében fejezte ki érzéseit: ’ r Philadelphia, 1074, május 30 Főmagasságú MINDSZENTY József Úrnak, Esztergomi Érsek, Magyarország Prímása Eminenciás Uram! A Magyar Harcosok Bajtársi Közössége mély hódolat­tal és szeretettel köszönti Eminenciádat amerikai körútja alkalmával. Hála tölti el szívünket, amikor követjük útjának egyes állomásain. Köszönjük, hogy vállalta ezt a nehéz leladatol és eljött meglátogatni szétszórtságban élő népét. Köszönjük, hogy Clevelandban a legnagyobb magyar központban alkalmat adott Közösségünk északamerikai Földrészvezetőjének és a helyi vezetőknek tisztelgő látoga­tásra. Bajtársi Közösségünk mint az emigráció legöregebb szervezete ma is töretlen hittel és kitartással küzd Magyar­­ország felszabadításáért, amely célkitűzés megvalósítására Zákó András tábornok 26 évvel ezelőtt szervezetünket élet­re hívta. Nem kergetünk színes álmokat, tudjuk, hogy sok ne­hézséggel kell szembenézni, sok akadályt kell leküzdeni, tudjuk, hogy a világot egy maroknyi nép szenvedése nem fogja hideg közönyéből felrázni, ^ de van hitünk a Min­denható Istenben, aki magyar népét sohasem hagyta ma­gára ezer esztendő súlyos megpróbáltatásai közepette. Nem vagyunk egyedül, mert a nemzeti emigráció min­den szervezete egyazon célkitűzés megvalósításáért küzd. Mégis, a feladat nehéz és ezért szükségünk van valakire, akire feltekintünk, akinek bölcsességéből, igaz életszemléle­téből erőt meríthetünk, akinek irányítása útmutatás szá­munkra. A Mindenható bölcs kegyelme nekünk a vezetőt Emi­­nenciád személyeben megadta. Kérjük őt, hogy áldja meg Eminenciádat jó egészséggel és tartsa meg számunkra sok­sok éven át. Mély tisztelettel és ragaszkodással Mészöly Elemér szkv. vezérőrnagy AMERIKAI ELNÖKSÉG William Safire szindikátusi tudósító arról ír, hogy e század tizenegy amerikai elnöke közül tíz megrongált poli­tikai reputációval hagyta el állását. McKinley merénylet áldozata lett, I heodore Roosevelt átadta hivatalát William Howard Taftnak, majd ellene in­dult és mindketten veszítettek. Wilson összerogyott, Har­ding meghalt hivatalában. Coolidge elhatározta, hogy nem jelölteti magát újra. Hoover veszített, Franklin Roosevelt meghalt. Truman nem volt elég népszerű újraválasztásra. Kennedyt meggyilkolták és Johnson, Trumanhoz hasonlóan, tudta, hogy tevékenysége befejeződött. Egyedül Eisenhower menekült ép bőrrel a Fehér Házból és leszolgálta a törvé­nyes idejét, megőrizve reputációját. Ezek szomorú tények. Nem képezheti vita tárgyát, —- írja a tudósító, —- hogy a "impeachment -ről csupán legmagasabb fokú bűnözés esetében lehet szó. Ne feledjük el, hogy Herbert Hoover idején a nagy depresszióban komoly alapot találhattak volna a sikeres "impeachment -re és Truman kormányzása alatt olyan nagy volt a felfordulás Washingtonban, hogy a Chicago T ribune követelte az impeachment -et, de senki sem vette komolyan. MacArthur tábornok visszahívása is az elnök el­len hangolta a tömegeket. Volt idő, amikor az autókon ol­vashatták, hogy “impeach Earl Wárren" az ötvenes évek­ben, de senki sem mozdíthatta el a főbírót. A hatvanas évek közepén — írja Safire, — Lyndon Johnson oly népszerűtlen volt, hogy a választók bizalma teljesen megingott, de az ak­kori légkörben nem volt szó impeachmentről. A tudósító ajánlja, hogy minden kongresszusi képviselő, aki impeach­­mentet ajánl, gondoljon a következő elnökökre és ne felejtse el, hogy vajon hogyan szolgálnak azok az ország érdekét, ha az a magas állás ilyen kockázatos lenne. Nagyon sokan vannak a felelősek között, akik tudják az igazi veszélyt, a­­melyet ez a lépés a jövőre nézve rejteget és azzal a veszély­­ivei jár, hogy megingathatja az amerikai elnöki jövőbe ve­tett bízodalmat. LELKI KAPOCS KÜLÖNÖS KEGYELEM - Mindszenty József bíboros hercegprí­más útja Clevelandből Elyrián, Lorainen, Barbertonon, Akronon át a youngstowni ferencesek csíksomlyói búcsú­járóhelyére vitt. Amerre járt, mindenütt újabb és újabb ezrek hódoltak előtte. Nemcsak magyarok, nemcsak kato­likusok, hanem más nemzetiségűek és protestánsok is. Akik áldásában részesültek, igehirdetését hallgatták, intelmeit figyelték s útmutatásaiban részesültek: valami csodálatos lelki kapocs ellenállhatatlan vonzóerejének varázskörébe kerültek. S ez a lelki kapocs a ferencesek búcsújáróhelyé­nek trianoni keresztútján, Szent István szobra és az ezer­éves Magyarország vármegyéinek kőbe vésett címerei előtt valahogy térben és időben kiszélesedett, szinte korlátlanná lett. A magyarság elhivatett főpapja, a történeti Magyar­­ország első zászlósura fejedelmi országjárása közben lel szedegette, egybefűzte és összekapcsolta magyarságunk láncszemeit, áthidalta a vallásfelekezeti és politikai, meg társadalmi ellentéteit, a múlt és a jövő közt tátongó szaka­dék reménytelenségeit. A tatárjárás és törökdúlás megpró báltatásait, a rendi és a szociális Magyarország aranybul­lájának ország-, alkotmány-, nép- és családvédelmi rendel­kezéseit idézte korszerű követelmények talpraesett megfo­galmazásával, keresztelt és bérmált; világnézeti alapelvekel határozott meg; nemzetpolitikai és tudományos, irodalmi, művészeti feladatokat jelölt meg; tanácsot adott; megértő szeretettel bírált, lelkesített. Különös kegyelem volt szá­munkra Istentől, hogy éppen a hősök ünnepén és pünkösd­kor és a trianoni békeparancs aláírásának napja körül járt közöttünk. Szeretnénk hinni, hogy ez a különös kegyelem szétszakíthatatlan lelki kapocs marad köztünk, amelyet Mindszenty bíboros hagyatékaként őrzőnk és örökítünk át ivadékainkra is. EZ A MAGYARÁZAT - CVier Lee Tim re­piiblikánus képvise­lő Kentuckyból hosszú beszédben fejtette ki a Kongresz­­szusban, mi a magyarázata annak, hogy az országos sajtó nemcsak vád alá akarja helyezni és el akarja ítéltetni Nixon elnököt, hanem lassú tűzön meg is akarja sütni . A sajtónak ez az eljárása az orvos kongresszusi képviselő szerint méltánytalan, szokatlan és embertelen. Nem teszi ugyanis lehetővé, hogy a Nixon-kormányzat teljesítményeit megfelelő módon könyvelje el, holott azok Disraeli óta, vagy talán az egész történelem folyamán a legnagyobb je­lentőségű diplomáciai teljesítmények. Ezekről a Washing­ton Post és a New York Times sohasem ír. Köztudomá­sú, hogy az országban megjelenő hírlapok egy része hosszú­hosszú évek óta gyűlöli Nixon Richardot, mivel annak ide­jén ő leleplezte Hiss Alger összeesküvését és megbuktatta a liberálisok kedvencét, Douglas Gahagan Helen volt kongresszusi képviselőt. Carter kongresszusi képviselő kü­lönösképpen kifogásolja azokat a cikkeket, amelyek Nixon­­né és leánya, Eisenhowerné Nixon Julie személyével fog­lalkoznak, mert azok már túllépik az illendőség határait. Carter idézett kongresszusi beszéde, amely 14 apróbe­tű oldalra terjed, végre világosan magyarázatot ad az “or­szágos” sajtó engesztelhetetlenségére. ELNÖKI UTAZÁSOK - Nixon eInök államfér­fiúi nagyvonalúságát igazolja, hogy a személye ellen folyó szüntelen acsarkodás sem tudja történelmi küldetésének hűséges szolgálatától visszariasztani. Rövidesen útra kel, hogy a világ békéje és biztonsága érdekében teljesítse kötelességét. Először a Kö­zép-Keletre utazik. Saudi Arábiát, Egyiptomot, Jordánt, Izraelt és esetleg Szíriát látogatja meg. A világ tűzfészké­nek izzó parazsába lép, amelyet évszázados gyűlölet szít. Mint mondják, barátságos fogadtatás, mosoly várja, de ko­moly tárgyalásokra nem kerül sor. A Közép-Keletről Nixon elnök Oroszországba repül, hogy Brezhnevvel találkozzék. Ott kevesebb mosolyra, ke­­vésbé szívélyes fogadtatásra, sőt az atomfegyverekkel kap­csolatban talán éppen kemény alkudozásra számíthat. A legtöbb, ami elérhető lesz, néhány részleges megegyezés a detente kiterjesztésére. Akadnak szenátorok, akik a vádalá­­helyezési válság idején az utóbbit is kétségbe vonják. Nem szabad azonban elfelednünk, hogy az elnök a közép- keleti siker elismerésének visszhangjával érkezik Moszkvába. Egyiptomban hősként fogadják, Saudi Arábiában melegen üdvözlik, Izraelben a béke örömével köszöntik. S minden­nek visszhangja Moszkvában is hallható lesz. Az esetleges kisebb tüntetések Izraelben szinte hatástalanok maradnak. TÁMOGASSUK ELNÖKÜNKET! - A la­pókban fizetett hirdetések jelentek meg ezzel a címmel. A szöveg az elnök arcképe körül arra mutat rá, hogy Nixon véget vetett Vietnamban Johnson elnök háborújának, sikerrel hazahozott 550.000 amerikai katonát és minden hadifog­lyot; győzött az űrhajózási terv kivitelezésében, Oroszor­szággal és Kínával megteremtette a detente politikáját, vé­get vetett a városokban és az egyetemeken, főiskolákon a NIXON ELNÖK lelforgató elemek tüntetéseinek és gyújtogatásainak. Aztán felveti a kérdést: aztv akarod, hogy külügyminisztériumun­kat kémek lepjék el, akik ellenségeinket tájékoztatják? Ez az elnök meg próbálta védeni Amerikát! Amerikai honfi­társ! d ámogasd elnökünket! < folytatja a hirdetés. Ki be­szélt vádaláhelyezésről Pearl Harbor után, amely Roosevelt elnök beosztottjainak könnyelműsége miatt köv etkezett be; a kubai Bay of Pigs megszállása után, amely Kennedy elnök kudarca volt; vagy a fonkin-öbölben történtek után, amelyek Johnson elnök tévedését okozták, hogy Észak Viet­namban fokozni kellett a háborúskodást? A hirdetés végül bizalmi szavazatot kér az elnök javára, hogy tovább vezet­hesse Amerikát a béke és biztonság leié. Az Elnök támo­gatására alakult bizottság elnöke: C. H. Daly, Jr., címe: P. O. Box 243, Ridgefield, N. J. 07657. Erre a címre ki­sebb adományok is küldhetők, amelyeket további hire let ések költségeire fordítanak. KÉPVISELET NÉLKÜL - A chicagói Mundelein College társadalomtu­dományi professzora, Barta Russel, érdekes kutatást végzett arra vonatkozóan, hogy a város nagy üzleti vállalkozásain belül a kisebbségi csoportok milyen mértékű képviselettel rendelkeznek. A kutatás Chicago 106 legnagyobb vállala­tára vonatkozóan történt. A szükséges adatokat részben a vállalatok évi jelentéseiből merítették, részben megbeszélés alapján határozták meg. Előre kell bocsátanunk, hogy Chicago 6,979.000 lakosának 53.7%-át négy kisebbségi csoport alkotja. Ez a három csoport a feketék, a lengyelek és az olaszok, valamint más latinok köréből adódik. A négy ■ ■Moz.etiségi csoport közül a tanulmányozót! nagyvállalatok­nál legtöbb az olasz ügyintéző főtisztviselő, * de Mő közül 84 nagyvállalatnál ilyenek sem akadnak. 75 nagyvállalat­nál egyáltalán nincs is olasz tisztviselő. Lengyel tisztviselőt mindössze kilenc, feketét egyetlen egy, latin eredetűt pedig csupán két nagyvállalat alkalmaz. Az alkal mazás megosz­tottságát jellemzően mutatja, hogy 55 nagyvállalatnál az említett kisebbségi csoportok tagjai közül egyetlen tisztviselő sem akad. Barta professzor kutatásának eredménye szerint a négy nagy nemzeti kisebbség Chicago üzleti életének dön­téseiben képviselet nélkül van. Ez a megállapítás kétség­telenül tanulságos, de még tanulságosabb lenne, ha a meg­figyelés a többi nemzetiségi kisebbségre is tekintettel lenne. AZ ÉLET KELETKEZÉSE - A faldi lelet­kezesének titkát a tudomány mindmáig nem tudta megoldani. Csak feltevé­sekkel tapogatódzik körülötte. Legújabban két magyar “menekült , Nagyváry József dr. és Fendler H. János dr. lépett fel érdekes feltevéssel. Mint a Texas A&M egyetem biokémiai kutatói, arra a következtetésre jutottak, hogy a földi élet keletkezése nem lehet más, mint őskori szennye­ződés (pollution) mellékterméke. Ez az őskori szennyeződés tulajdonképpen az a globális olajfelület volt, amely a föld ősóceánjait fedte be. Oxigén nem volt a föld körül, ezért a nap erős fénye ugyanolyan fotokémiai eredményt idézett elő, mint amilyet a laboratóriumban tudunk előidézni. Ez a fotokémiai eredmény a methannal, hydrogénnal és víz­párával 10-30 láb mélységű olajfelületet létesített, ami a szóbanforgó őskori szennyeződést okozta. Nagyváry és Fendler elmélete szerint szulfur bőségesen volt jelen s ezért kézenfekvő az a feltevés, hogy a szulfidok segítségével a természet sejtépítő nucleotidjai és proteinjei kialakulhattak. Az élet keletkezésének titkát persze Nagyváry és Fendler elmélete sem oldja meg, de talán kulcsot acl a kutatók kezébe a titok megfejtéséhez. KORONÁZÁS _ Időszerűtlennek, sőt éppenséggel mesébe illőnek hangzik az a hír, amely a közeljövőben lezajló • koronázásról számol be. Ez az egyre ritkább szertartás a Tibet és India közt elterülő Bhutan fővárosában, Thimphuban zajlik le. Az egész or­szág területe 18.147 négyzetmérföld. Lakosainak száma mintegy 748.000. A főváros 8000 láb magasságban lévő völgyben van. Északra ettől alig 90 mérföldnyire a hegyek 20.000 lábra emelkednek. Egy évtizeddel ezelőtt az orszá­got Indiából csak öt és fél napig tartó utazással öszvér­háton lehetett megközelíteni. Az első autóút 1962-ben épült. Ezen jeep-pel az utazás ideje 7 órára csökkent. 1968-ban megépült a közeli Paro-völgyben az első repülő­tér is, ahová 30 percen belül el lehet jutni. A kis ország uralkodója két évvel ezelőtt halt meg. Örökébe most 18 éves fa, Jigme Singhi Wangchuck lépett, akinek megko­ronázását azonban a 4000 befolyásos budhista láma csil­lagászati jelek alapján csak most találta elérkezettnek. A sárkány-királyt a főláma koronázza meg. Az ünnepségek három napon keresztül folynak. A koronázáson 16 ország képviselői jelennek meg. Az Egyesült Államokat an indiai követ, Moynihan P. Daniel képviseli. Mindenről megfelelő gondoskodás történt. Az egyetlen megoldatlan kérdés csak az, hogy mi történik, ha Oroszország képviselője nem lesz hajlandó Kína kiküldöttje mellé ülni. Annapoíisz-ban elmondott beszédében körvonalazta a kormány külpolitikáját. Az elnök óva intett egy új elszi­­getelődési hullám ellen, amit az egyik legnagyobb veszély­nek nevezett. Rámutatott arra, hogy az enyhülési politika alternatívája a féktelen fegyverkezési verseny lenne, vissza­térés a konfrontációhoz és súlyos visszaesést jelentene ahhan a reményben, hogy sikerül felépíteni a világbéke új struk­túráját. Az enyhülési politika azonban nem jelenti azt, hogy az Egyesült Államoknak bele kellene avatkoznia más kor­­mányok belpolitikájába ,— mondotta beszédében Nixon elnök. Megjegyzése nyilvánvalóan utalás volt azokra a sze­nátorokra, akik ellenzik a szovjet kivándorlási politikát. Az atomkorban elsőrendű felelőség az atomháború megakadályozása, mert az összecsapás megsemmisítené a világ minden társadalmát. A közelkeleti útja soron látogatása lehetőséget nyújt arra, hogy áttekintse azokat a lehetőségeket, amelyek a térség tartós békéjére vezethetnek. A hónap végére terve­zett szovjetunióbeli látogatásával kapcsolatban Nixon elnök kifejtette, hogy felkutatja mindazokat a lehetőségeket, ame­lyen keresztül a világ a tartós békéhez juthat, nemcsak a Szovjetunió és az Egyesült Államok, hanem világ minden országa számára. ÚJABB BONYODALOM MERÜLT FEL A WATERGATE ÜGYBEN A Watergate ügyben az elmúlt napokban két olyan fejlemény született, amelynek jelentős hatása lehet az ügy további kimenetelére. Az egyik az, hogy Charles Colson jehérházi tanács adó, Nixon elnök egyik legközelebbi volt munkatársa az ellene )elhozott egyik vádban elismerte bűnösségét és ami ennél is fontosabb: hajlandó mindent elmondani, amit a. Watergate ügyről és az azzal kapcsolatban történtekről tud. Egyel őre persze nehéz lenne megmondani, hogy Col son vallomása milyen hatással lesz az egész kérdés kimé netelére. De az általános vélemény az, hogy éppen úgy árthat, mint használhat az elnök AVatergate ügyben feltéte­lezett szereplsésének. Lehetséges, hogy Colson vallomása alátámasztja, az elnök állítását, amely szerint; nem volt tudomása a betörés leplezésére történt kísérletről. De az is lehet, hogy ellent mond az elnöknek! Ugyanúgy, mint a másik volt fehérházi tanácsadó John Dean tette. Az elnök elleni vádemelési eljárást tehát valamilyen irányban feltétlenül érinti. A másik fejlemény: a Legfelsőbb Bíróságnak az az elhatározása, hogy hajlandó foglalkozni a kérdéssel. Van-e joga az elnöknek arra, hogy saját maga döntse el, milyen bizonyító anyagot bocsát rendelkezésére, akár a rendkívüli ügyésznek, akár a Képviselőház Jogügyi Bizott­ságának, amely az elnök elleni vádemelés kérdését tanul­mányozza. Leon Jaworski rendkívüli ügyész 64 fehérházi beszél­getésről felvett hangszalag kiadását kérte, arra hivatkozva, hogy a Watergate ügy két vádlottjának szeptemberre kitű­zött tárgyalásán erre szükség van. A Szövetségi Bíróság a rendkívüli ügyész keresetének helyt adott. Az elnök jogi képviselője fellebbezett. Hivat­kozva arra, hogy az elnöknek joga van arra, hogy a fehér házi beszélgetések bizalmas jellegét megőrizzék. Ha a bizonyító anyagot kiadná, akkor ártana az elnöki intézmény­nek .—■ mondta az elnök képviselője. Leon Jaworski rendkívüli ügyész ezt követően azt kérte a Legfelsőbb Bíróságtól, hogy a középfokú bíróság megke­rülésével közbetlenül foglalkozzék a kérdéssel és döntse el, kinek van igaza. Jaworski beadványában arra hivatkozott, hogy a már kitűzött tárgyalás időpontját el kellene halasztani, mivel előbb meg kellene várni a középfokú bíróság döntését. Ezek után érthető, hogy a Legfelsőbb Bíróság dönté­sét nagy érdeklődés előzi meg. Amennyiben a bíróság úgy dönt, hogy az elnök köteles a kért bizonyítékokat a rend­kívüli ügyésznek kiadna, akkor nagyon valószínű, hogy Képviselőház Jogügyi Bizottságának is rendelkezésére kell bocsátani a bizonyító anyagot, amit az elnök elleni vádeme lés kérdésének eldöntéséhez szükségesnek tart. Ha viszont a Legfelsőbb Bíróság úgy dönt, hogy az elnöknek valóban jogában áll bizonyos anyagot vissztartani, akkor az elnök pozíciója a vádemelés kérdésében természetesen megerősö­dik. Ha a Legfelsőbb Bíróság úgy dönt, hogy az elnök kö­teles a bizonyító anyagot kiadni és az elnök a kérés telje sílését ennek ellenére is megtagadja, akkor ezzel érvet szol­gáltat a vádemelés mellett. Végül: nem mindez jogász ért egyet azzal, hogy a Legfelsőbb Bíróság helyesen járt-e el, amikor a középbíró­ság megkerülésével hajlandó foglalkozni az említett kér­déssel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom