Detroiti Magyar Ujság, 1973 (63. évfolyam, 10-50. szám)

1973-06-22 / 25. szám

4. OLDAL

DETROITI MAGYAR ÚJSÁG

1973. JÚNIUS 22.

Móra Ferenc:

\ A STRALSUNDI LÁMPÁK

A tizennyolcadik század végén a francia forradalom hullámai a csöndes Stralsundba is elértek, amely abban az időben svéd impérium alá tartozott. Az egykori hanzaváros már akkor régen eljátszotta történeti szerepét, egyéb bősökkel nem dicsekedhetett, csak akik a Nicolai-Kirchében, meg a St. Marienben márványból kifaragva álltak őrséget a saját hamvaik felett. Békés halászok, jámbor kalmárok, lomhán totyogó serfőzők lakták az ódon paloták városát, akik már abban se voltak egészen biztosak, hogy az a fene oroszlán, amely a híres Rathaus kapuja felett ágaskodott a város címerében, kardot tart-e szájában vagy malátakeverő kanalat. i

i

í

Nem is kell azt gondolni, hogy a stralsundi Burgerek

Gréve teret akartak volna csinálni az Alter Marktból, és a zsarnok vérével akarták volna csillapítani a szomjukat. A sört sokkal üdítőbb italnak tartották, s a svéd király igen messze lakott tőlük. Aki pedig mint helytartó a király képét viselte, a holsteini herceg, igen testes férfiú volt ugyan, de olyan kis madárfejet viselt a két válla közt, hogy azt nem lett volna passzió Ienyiszálni.

Nem tűzvészre kívánkoztak a stralsundi jakobinusok, hanem világosságra. Elhatározták a városi tanácsban, hogy ütcai lámpát állítanak fel a nagy piacon, a kannaöntők utcájában meg a Semíower-kapuban. Hadd legyen már egyszer Stralsundból is modern város.

A határozat a helytartóhoz került megerősítés végett, s most derült ki, hogy mennyi bölcsesség tartózkodik abban a kis aszalt madárfejben.

_ Ohó •— ütött az asztalra a nagyúr —•, hiszen ez tiszta forradalom! Azt hiszik ezek a pugrisok, hogy én nem tudom, miben sántikálnakl Közvilágítás kellene nekik, hogy lámpaoszlopra köthessék a felsőbbségetí No, majd megmutatom én ennek a csőcseléknek, hogy itt nem lehet Párizst játszani.

Megüzente a tanácsuraknak, hogy az országfelforgató tervhez nem adja beleegyezését, mert abból mindenféle veszedelmek származnának. A lámpaoszlopok útjában állnának a közlekedésnek, kerülgetni kellene őket, a kocsisok dühbe jönnének, levernék az olajmécseseket, a tűz szétfolyna az utcán, s leéghetne az egész város, ki lesz akkor a felelős?

A tanácsurak megint összeültek, meghányták-vetették a dolgot, s találtak rá módot, hogy a krigli is megteljen, a habja se fusson ki. (A pomeránok így szövegezik a kecske és a káposzta problémáját). Nem oszlopra fogják állítani a lámpákat, hanem a szemben 1‘evő házak közt kifüggesztett láncokról lógatják le. így aztán tűztől se kell félni, mégis meglesz a világosság.

Most tudódott ki a helytartóról, hogy ha fejet szűkén mértek is neki, nyak dolgában annál inkább ki van ruházkodva. Magához parancsolta Albert Dinninest, a stralsundi polgármestert, és megmondta neki, hogy ha a fejük tetejére állnak, akkor se lesz semmi az országháborító tervből. Ilyen nyugtalan időkben nem lehet a világossággal játszani.

< De hiszen eszünk ágában sincs nekünk ilyesmi >—< mentegette a polgármester a közakaratot. <—< Mi éppen csak látni akarunk olyankor is, mikor nem süt a hold.

Szóval az Úristennel is ujjat húznátok? — nézett vasvilla-szemmel a nagvúr. —< Beszélhettek, amit akartok, de engem nem tesztek lóvá!

Semmi ilyen tiszteletlen szándékunk nekünk kegyelmességeddel szemben nincs >— vetett fodrot a mosolygás a polgármester szája szögletében. -—< Nem avatkozunk mi az Úristen dolgába. Három lámpától még éppen elég sötétség marad a világon.

A nagyúr képét elöntötte a láng.

Ismerlek benneteket, csupa rozikruciánusok és illuminátusok vagytok, azért emlegetitek mindig a világosságot. No megálljatok: ha csak az kell, majd adok én nektek világosságot, de fogadom, hogy megemlegetitek.

Másnap minden sarkon kidobolták a herceg úr őmagassága legkegyelmesebb közvilágítási rendeletét. Aki napszállat után kiteszi a lábát az utcára, mindenki tartozik magával lámpást vinni. Akit a darabontok lámpa nélkül érnek, azt mindjárt viszik az őrszobára, és öt botot mérnek rá, oda. ahol leggömbölyűbb.

Albert Dinnines összehívatta a kommunitást, és fölszólította a nép írástudóit és véneit, hogy mindenki adja bele az eszét a tanácskozásba. Természetesen volt egy-két malátakeverő patrícius, aki annak a véleményének adott kifejezést, hogy az lenne a legszebb kivilágítás, ha őkegyelmességét húznák fel a piactéren, már az mindegy, lámpaoszlopra-e vagy láncra, árnyalati különbségeken ne múljon a dolog. A polgármester megrázta az elnöki csengőt, és megállította a szónokot, aki különben a városka legtekintélyesebb halkereskedője volt.

<—> És uraságod hajlandó lesz ezen ünnepi alkalommal a kötelet húzni?

A haragos kalmár elfehéredett, és tátogott a szája, mint a horogra került halé.

»— Isten őrizz, kitörne a nyavalya már a látásától is.

—* No látjátok —' mosoly odott el a polgármester , akkor mit jár a szátok? Nem vagyunk mi kénesővel töltött franciák, hanem vagyunk pumpernickelen hízott, józan pomeránok. A stralsundi nemzet mindig híres volt a lojalitásáról, és most se fogja azt engedetlenséggel bemocskolni. ( Ami törvény, törvény, és annak eleget kell tenni. Mégpedig szó szerint. Aki a rendeletet nem teljesíti, arra helytartó urunk őkegyelmessége ötöt vágat, és ezellen nincs apelláta. De aki többet tesz a törvénynél, arra én tízet vágatok, és azellen se lesz apelláta. Megértettétek?

Megértette azt mindenki. Este egész Stralsund kint nyüzsgött a főtéren, mindenki ott lógázta a kezében a lámpást, de a lámpába senki se tett gyertyát. Hiába jártak körül a darabontok, mint az ordító oroszlán, nem nyelhettek el senkit, mert a törvénynek mindenki eleget tett.

Mit volt mit tenni, a helytartónak ki kellett doboltatni í a pótrendeletet: a kormány mindenkinek kemény kötelessé- c gévé teszi, hogy a lámpába gyertyát is illesszen, mert külön- 1 ben felsőbb hatóságilag megtanítják rá, hány a nyolc.

A sörfőzők erre is azt mondták, jól van, s betették a v kézilámpába a gyertyát, csak éppen nem gyújtották meg, s: mert azt már nem parancsolta senki. r<

A herceg olyan dührohamot kapott, hogy egy hétig rakni kellett rá a szelídítő piócát. Most már bánta egy kicsit, hogy belekeverte magát a pugrisok korpájába, de már nem lehetett visszafordulni. A tekintélyt meg kellett menteni mindenáron. Közhírré tétette, hogy nem elég lámpát hordani, nem elég abba gyertyát teni, hanem azt meg is kell gyújtani. Aki szót nem fogad, azt nemcsak mogyorófahájjal kenik meg, hanem internálják is a Rügen-szigetre, ott aztán eheti a meszet, és ihatja rá a tengervizet.

A stralsundiak erre is rábólintottak mint született törvénytisztelők. Nemcsak föl nem horkantak a rendelet ellen, hanem még örültek is neki. Minél több próbáját adhatják annak, milyen hűséges és engedelmes alattvalók, annál jobb. Most már meggyújtották a lámpásban a gyertyát, de a lámpást betették a kerek malaclopó köpönyeg alá, s csak akkor vették elő, mikor a darabontok rájuk estek.

— Tessék, itt a lámpás, van benne gyertya is, meg is van gyújtva úgy, ahogy a törvény rendeli. Mivel azonban az nincs benne a törvényben, hogy a lámpát az orrunk előtt kell tartani, mink bent tartjuk a köpönyeg alatt, úgy legalább nem verjük ki vele egymás szemét.

Erre aztán már nem tudott a maga fejétől kádenciát a herceg. Rögtön futárt küldött a királyhoz Stockholmba, s feltárván neki a példátlan gonosztettet egész pokoli teljességében, megkérdezte tőle, mitévő legyen ezzel az elvetemedett várossal. Alighanem olyan választ várt rá, hogy Stralsund lerombolandó, a helye felszántandó és sóval behintendő.

III. Gusztáv azonban azok közé az uralkodók közé tartozott, akiknek világnézetét úgy nevezi a történelem, hogy felvilágosult abszolutizmus. (Olyan lett a vége is, a felvilágosult abszolút uralkodót néhány év múlva tőrrel szurkálták agyon nem kevésbé felvilágosult udvaroncai.) Nagyon jót mulatott a stralsundi obstrukción, és helytartójának a következő utasítást küldte:

— Legokosabb lesz, ha a malátakeverők olyan világosságot csinálnak maguknak, amilyent akarnak, hercegséged pedig úgy áll bosszút rajtuk, hogy otthagyja őket.

Holstein hercege erre csakugyan nem tehetett mást, mint hogy hazahurcolkodott. és képpel se fordult többet Stralsund felé. A malátafőzők pedig három lámpa kénében bevezették a közvilágítást, és a nagy esemény emlékére Hackert mesterrel a tanácsterem mennyezetére freskót készíttettek. amely az ítélet napját ábrázolja. Raita van a holsteni herceg is, természetesen az Atyaistentől bal kéz felől eső társaságban, s a feje olyan lámpának van megfestve, amelvnek nincsen kanóca.

MAGYAR CSENDŐR

PERNYE SZÁLLT AZ ERDŐK FELETT

Napok óta égtek az ukrán erdők. Kiev elesett. Az orosz haderő Caernigov és Zsitomir vonalán át valahol a- lengyel határ közelében levő Sziahel város térségében i, akarta összezárni hatalmas katonai harapófogóját, amiben k Összezúzza a Kiev alól visszavonuló (Göbels szerint frontot il rövidítő”) német és magyar seregtesteket.

e Égtek az ukrán erdők. Kékesszürke pemyefelhő borík tóttá az égboltozatot, ahonnan az októberi nyúlós eső kormos hamut vert a brianski erdőben szétszórt támpontokat s őrző bakagyerekek nyaka közé.

n Egyik októbervégi estén rongyos, nagyszakállú muzsik kot hozott elém a támpont őrsége. A komendantot kereste, y Én voltam a támpont parancsnoka. Majd a földig görnyedi nagy alázatoskodásában és közben oroszul kezdett valamit it gajdolni. Szóltam az őrnek, hívja be Vákót, a toronyai rui, szin honvédünket, aki egyúttal az rosztolmács tisztet is be>- töltötte. Amint az őr eltávozott a földig hajbókoló orosz :- kiegyenesedett és magyarul szólalt meg: “Ne hivasson, pay rancsnok úr tolmácsot, de az őrt sem engedje be, mert én •- négyszem között akarok magával beszélni . Idegen akcentussal rágta a magyar szót, de meg lehetett érteni. Jött az •- őr és Vákó. Ki küldtem őket azzal, hogy ha szükségem lesz y rájuk, hívni fogom őket.

Amikor magunkra maradtunk a csuparongy muzsik- beszélni kezdett. Halkan suttogva mintha attól félve, hogy- a falaknak is fülük van.

— Parancsnok úr, ne lepődjön meg, de én is magyar vagyok! ,—- illetve csak voltam.

Az első világháborúban a híres grodeki csatában,- ahol az oroszok gépfegyvereinek zavarták neki huszárainkat, megsebesültem és ott estem, orosz fogságba. Odahaza

, a Baldácsy uradalom intézőjének voltam parádés kocsisa. t Oroszországban felgyógyúlásom után Szibirszkbe kerültem i egy igen gazdag bojár birtokára. Értettem a lovakhoz, meg; becsültek. Amikor a cárt “letették”, gazdámat egész család- jával együtt kivégezték. A birtokot elsőbben kiosztották a i muzsikoknak, hogy későbben mindtől visszavegyék, kolho- i zosították őket. Engem besoroztak a vörös hadseregbe.- Hamarosan századparancsnok lettem. Harcoltam, Wrangéi, Kolcsák, Judenics fehérgárdistái ellen. Ezred parancsnokom egy Horváth nevű, volt huszárzászlós, akit Stalin a.

0 harmincas évek utolsó negyedében Tuhacsew'szkij mar sáliul együtt kivégeztetett. Idők múlásával a belháborúk után Ukrainába kerültem. Szerettem volna haza menni, de

1 nem mertem. Megnősültem és azóta itt késerveskedem.

. I Uzsomirba. Unokám, Pjtr, őrnagy a partizánoknál. Ő kül- 5 Jött magához. Maguk emberségesen bántak falunk népé1 i vei, nem úgy mint a németek, akik még a szánkból is ki> szedték kevéske kenyerünket. Unokám, figyelmezteti magát,

. hogy még ezen az éjjelen hagyják el Uzsomirt, mert Gor' csikoff partizán tábornoktól szigorú parancsa van, hogy : még ezen az éjjelen meg kell semmisíteni magukat .

“Mert ha nem tudná, Kiev után, Csernyigov, o uracs, délen Zsithomir is orosz kézen van. Mannstein német tábornagy serege töredékeivel, a Pirpetj mögé húzódik. A magyarokat itt akarja hagyni hátvédnek. >—> Isten, tudja mikor mosott jobbja középső ujját szája elé tette. Ez a. világ minden nációjának nyelvén hallgatást jelent. Kopogtak a szobám ajtaján. Bukovi tizedes, a rádiós altiszt dugta be fejét. “Alázatosan jelentem, rejtjeles parancs érkezett . Elbúcsúztam az egykori jászkún huszártól. Markába nyomtam egy marék Honvéd-cigaretát és az R.5-hoz-rádió készülékhez siettem. Óvatosságból visszahívtam korosztyeni parancsnokságunkat. Megadta az igazoló, azaz hitelesítő jelzést. Bukovinai nekifogtunk a rejtjelzett távmondat megfejtésének. . . . “Azonnal menet készültség. Éjfélkor a támpont helyiségeit robbantsa fel. Minden anyagot, amit nem tud szállítani meg kell semmisíteni. Korosztyeni műúton további parancs várja! . . . Komlós alezredes! ■ ■ ■

Éjfél előtt már menetkészen állottunk.

A támpontnak használt egykori komiszár lakását nem robbantottam fel. Először, mert nem volt mivel, másodszor; még ha lett volna is megfelelő mennyiségű robbantó anyagom, nem csődítettem volna nyakunkba az erdőben lapuló partizán egységeket, akik tudtak minden mozdulatunkról és meg mertem volna esküdni rá, hogy rejtjelezett távmondatunkat is fogták s lehet, hogy hamarabb megfejtették, mint mi Bukovi tizedessel.

Reggel, még virradat előtt elértük á korosztyeni műútat. Nem kaptunk egy puskalövést sem. Lehet... ki tudja .. . talán az egykori jászkunhuszár unokájának Pjotrnak köszönhettük.

Én megjártam a Dont. 1943. január és február hónapok szörnyű szenvedéseihez hasonlót csak Napoleon Moszkvából kivonuló Grand-Armée élhetett át. De, ami a korosztyeni műúton fogadott, meghaladta a legmerészebb emberi fantáziát is. Ember-ember hátán tolongott. Zsithornirnál el van vágva az út, Ovrucsba ruszkik vannak. Nincsen más út, mint be a Prijpet ingoványai közé.

Az eligazító csendőrszázados beirányított bennünket Korosztyenbe. 10 kilométer nem nagy út, de ki tud haladni ebben az ember masszában? Helyenként verekedés, lövöldözés. A Wehrmacht összeverekedett az SS -szel, majd 1 mindketten a magyarokkal. Mindenki menni akart, csak azt 1 nem tudták, hova, merre?

Tizenkét fogatolt járművel, rajtuk géppuskáink és szükséges kincstári anyagunkkal, csak lépésben tudtunk { haladni.

Egy összeroncsolt-combú, sebesült honvédet támogattak bajtársai. Eudányi-ezredes kaposvári rossebes ezredéből í való volt. Felrobbant zsebében a kézigránát, újságolták ki- \ sérő bajtársai, amig feltámogatták lótápot szállító egyik h fogatunkra, hogy adjuk le a még Korosztyenben levő tábori kórháznak. Éppen megindultunk amikor Gebe Lukács, vá-' d inosgyörki cigányunk ordítozni kezdett! . . . Devla . . . Dev- k la - ■ . jáááj vigem van! ... fáááj kotyog keppenyem zse- ti bébe kézigránátom. . .-jááááj. • • kioldódott. . . jáááj! Be- k vágta magát az útszéli árokba és úgy jajgatott, mint akit élve nyúznak. Az embertömeg megtorpant. Tanácsot adtak, hogy így, meg úgy, de a cigányhoz közelíteni senki nem a mert. Fitőrzs úr ne hagyjik meghalni. ■ . jáááj. . . anyámra

AZ ORVOS MONDJA

(LEL) Az olvasó írja, hogy közelmúltban kórházban kezelték subacute bacterial endearditis betegségével. Hőmérséklete 102°-ra emelkedett és állandóan fáradt és életúnt volt. d izenegy napi intravenous penicilin után e tünetek megszűntek. Hőemelkedése eltűnt és közérzete jó lett. Felvilágosítást kér az orvostól a betegség lényegéről.

Mi okozta azt és hol kaphatta meg? Megnyugtatták, hogy ez a kór nem okoz szívrohamot. Kérdezi, vajon ragályos-e a baj?

Az orvos mondja, hogy endocarditis gyulladást jelent a szív belsejében. Baktériás endocarditisl bacillus okozza. Az ilyen baktéria rendszerint a szívbillentyű belsejében keletkezik és gyulladást okoz. Akiknél ilyen betegség fellép, rendszerint már korábban is szenvedtek szívbillentyű zavarban, környelven reumatikus szívbajban. Születési defektus is előidézheti ezt a helyzetet. Az ilyen fertőzés a szív belsejében esetleg nem okoz nagyobb bajt, de netán el is pusztíthatja a szívbillentyűt és a szívbaj akkor is megmarad, ha az infekció már el is múlt. A szívhártyának visszamaradó csekély fertőzött részei is okozhatnak bajt a szívben és a vérkeringés útján eljuthatnak a szervezet más részeibe is. Ezért nagyon fontos, hogy a paciens azonnal kezeltesse magát, amikor a bajt észreveszi. Mint a legtöbb más fertőzést, ezt a betegséget is antibiotikumokkal kezelik. Az antibiotikum megválasztása attól függ, hogy milyen bacillus okozta az infekciót. Amíg a beteg láza és egyéb tünete el nem múlik, szükség van nagyobb adag antibiotikumra. Mi-1 nél előbb fordul a beteg orvoshoz, annál biztosabb a gyógyulás. A szív-szakorvosok figyelmeztetik a betegeket, hogy szedjenek antibiotikumokat, ha légzési nehézségeik vannak, vagy a fogaik fertőzöttek. A szájban, ill. a fogakban maradó ételhányad könnyen fertőződik és a baktéria belekerülhet a vérkeringésbe. Ezért fontos az alapos fogtisztítás és szájmosás.

Az orvos figyelmeztei az egészséges embereket, hogy normális embernek nincs szüksége antibiotikumra a fo gak higéniája szempontjából. Annál fontosabb azonban azoknál a betegnél, akiknek szívrendellenességük vagy születési defektusuk van, vagy a múltban szenvedtek bacterial endocarditis betegségben.

SAJTÓALAPRA ADAKOZTAK:

Linka László, Cleveland, Oh. $5.-—

Dankó Julia, Cleveland, Oh. 2.—

Milnazich István, New Boston, MI. 5.—

Hálásan köszönjük a megértő támogatást.

ÉRTESÍTÉS

A DETROITI MAGYAR ÚJSÁG UJ POSTAI CÍME:

P. O. BOX 418 WYANDOTTE, Ml 48192.

A postai küldemények számára póstafiókot nyitottunk. Kérjük erre a címre küldjék be előfizetőink az előfizetésidíjat, hirdetőink a hirdetéseket, egyházaink és egyleteink a híreiket. Az új cím:

A régi iroda továbbra is ügyfeleink számára nyitva van hétfőn és csütörtökön este 3:30 és 7:50 között, amikor személyesen intézhetik el kiadóhivatalunk vezetőjével a hírek leadását, vagy a pénzek befizetését.

eskeszek, hogy áruig él a fitirzs úr, Vámosgyerken ingyen basavclok. . . jáááj csák segítsen rájtam.. . . jáááj!. . . Mán irzem, hogy fistel a zsebemben. . . jááááj vigemvan. . .

Én magam sem tudtam hirtelen, mit, s hogyan csináljak! Ha igaz, hogy a vécsei kioldódott a cigány köppenye zsebében, ahogyan az ott hentereg félelmében az út árkában, minden pillanatban felrobbanhat . . .

Hallgass cigány r—. kiáltotta a kocsisor elejéről előkerült Róka tizedes . . . Meg ne mozdulj, mert megöllek! ... A cigány megkushadt. Róka tizedes ostornyéllel óvatosan felemelte a cigány köppenyének zsefedőjét és belesett a köppenyzsebbe. Megmarkolta a cigányt gallérjánál fogva és felrántotta a földről, s lekent neki akkora pofont, hogy magam is elcsodálkoztam, hogy miként maradhatott meg a cigány feje a nyakán. Róka tizedes, közbe a cigánybonvéd köppenyzsebéből egy aluminium sótartót és ugyancsak alumíniumból gyártott összetolható ivó poharat guberált elő. Ezek kocogtak össze egymáshoz és az ugyancsak oda tett kézigránáthoz. Felizgatott fantáziájával azt hitte, bogy ő is úgy jár, mint a Iótápos szekéren jajgató somogyi bajtársunk.

Késő este lett, amikorra beértünk Korosztyenbe.

Parancsnokságunk még ezen az éjjelen kiürítette a várost és környékét, Egy fia németet nem láttunk sehol. Bevettük magunkat a Pirpetj zsombikjai közé és hosszú hetek mérhetetlen kínlódásai után éjjel-nappal tartó utóvéd harcokban jutottunk ki Rownó magasságában, az oroszok halálos szorításából.

v. Nagy Lajos.

MAGYAR SPORTSIKEREK KANADÁBAN

Vancouverben az elmúlt héten fejeződtek be a kanadai vívóbajnokságok küzdelmei, amelyeken magyar származású vívók is indultak és mindjárt tegyük hozzá, igen jól szerepeltek.

Párbajtőrben, a vancouveri Váraljai György nyerte a bajnoki címet. Női tőrvívásban, a torontói Hennyey Donna győzött. Kardban, a montreáli Nagy Imre a harmadik helyen végzett.

Az ifjúsági vívószámokban, a női tőrvívásban első, a montreali Szőke, az ottawai Fekete pedig a kardegyéniben a második, tőrvívásban harmadik lett.

Jól szerepeltek a magyar fiatalok Charlotte Town városban lezajlott országos asztalitenisz bajnokságokon is. Női egyesben, a montreali Domonkos Marianne második lett, párosban azonban első helyre került társnőiével. Vegyespárosban ugyancsak második lett a torontói Gonda Péterrel. Végül a férfipárost Gonda és párja nyerte.

Ottawában, a tulipán fesztivál keretében rendezett kajak és kenu regattán a kenu kettesben Forintos Imre és párja az első helyen végzett.

Atlétikái Dan, a montreali középiskolás bajnokságokon Györkös János szerepelt a legjobban. Összesen 28 pontot szerzett. Ö nyerte a magasugrást és a 800 m-es síkfutást. A verseny rendezője is magyar, Lechner Gábor volt.

MAGYAR ÉRETTSÉGI CLEVELANDBEN

A nyugat-clevelandi Magyar Iskola 13. tanév június 4-én este zárult. A bizonyítványkiosztást megelőző ünnepségen dr. Papp Gábor, a clevelandi iskolamozgalom vezetője mondott rövid ünnepi beszédet, amelyben a magyar nyelvtudás jelentőségét s a nemzeti hagyományok ápolásának fontosságát méltatta. A tanulók részéről elért szép eredményt a tanítói kar lelkes és önzetlen fáradozásának tulajdonította. Mind a tanulóknak, mind a szülőknek és tanítóknak, de a magyar iskolamozgalom pártfogóinak is hálás köszönetét mondott. Az osztályvezető tanítók ezután több mint 100 tanulónak osztották ki az évvégi bizonyítványt.

Öt nappal később, június 9-én a Magyar Iskola 8 kiváló növendéke magyar történelemből kitűnő eredménynyel magyar érettségi vizsgát lett. A vizsgán az érettségi biztos szerepét főtiszteletű Elek Áron református helyettes püspök töltötte be. A vizsgáztató tanár vitéz Bócsay Zoltán cserkészcsapattiszt volt. Ä bizottság tagjai sorában Bedy Balázs cs.cst., Fábry György est., dr. Somogyi Ferens egyetemi tanár, a Magyarságismereti Kollégium igazgatója s az Árpád Akadémia főtitkára, továbbá Thurner Klára főiskolai professzor; cs. est. foglalt helyet. Jelen volt még dr. Papp Gábor, a Magyar Iskola vezetője, Magyary Csilla, a Magyar Iskola tanára, valamint a sajtó képviseletében Lendvay József, a Magyar Élet clevelandi szerkesztője. A jelöltek a vizsgán meglepően jó felkészültségről tettek tanúbizonyságot. Kiváló eredménnyel érettségizett: Bócsay Klára, Goda Ferenc, Goda Teréz, Kocskár Hédi, Könyves Erzsébet, Mad zsar Erzsébet, Szabó Jutka és Szentkirály Bea. Az érettségi bizonyítvány átadásakor főt. Elek Áron érettségi biztos lelkes szavakkal adott a fiataloknak útmutató tanácsokat. A Magyar Iskolának ez volt a második érettségi vizsgája. Az első — kétéves előkészítő tanfolyam befejezése után r-' magyar nyelvből és irodalomból, magyar történelemből és magyar nép- és földrajzból 1969-ben volt.

A MELEG LÉLEK

Haldoklóhoz hívták Söveges plébánost. Bosszúsan vágott neki az országúinak, mert éppen tárkányos bárányt vacsorázott, s a vacsorát, szent hivatala miatt abba kellett hagynia.Amint a színhelyre ért, mindjárt látta, hogy a haldokló már nem húzza sokáig. Gyorsan föladta az utolsó kenetet, s várakozott. Mikor azonban látta, hogy a beteg tovább is csak hányko lódik, de nem hal meg, retteneteset kiáltott:

' J ávozzál e gyarló testből, halhatatlan lélek!

i—i Miért sürgeti annyira, tisztelendő úr? kérdezte a haldokló felesége.

>— Mert kihűl r-< válaszolta a pap.