Detroiti Ujság, 1962 (52. évfolyam, 1-50. szám)

1962-08-31 / 33. szám

DETROIT HUNGARIAN NEWS AN AMERICAN PAPER — PRINTED IN THE MAGYAR LANGUAGE Detroit, Michigan — 7907-11 West Jefferson Avenue — Telefon: VInewood 2-0414 A “MAGYAR ÚJSÁG” FOLYTATÁSA Consolidated papers: “Detroit Journal”, “Hungarian News”, “Hungarian Daily”, “Flint and Vicinity”. Beolvadt lapok: “Detroiti Hírlap, “Magyar Hírlap”, “Magyar Napilap”, “Flint és Vidéke”. PUBLISHED EVERY FRIDAY LAPUNK MAI SZAMA 8 OLDAL VOL. 52. ÉVFOLYAM. 1962 AUGUSZTUS 31. NUMBER 33. SZÁM. A MUNKA A munka ünnepe van ma. Pihen a kasza és kapa, a véső és kalapács, a toll és gép ... A csillagsávos lobogó büsz­kén lobog a “Fehér Ház” hom­lokán és a legkisebb falu há­zain is, figyelmeztetve e ha­talmas köztársaságnak fiait a becsületes munka tiszteletre. A tervező és szervező elme merészröptü és óriási elgondo­lásait a testi munkás verejtéke és a kérges tenyér valósitották meg és a haladás e két ténye­zője karöltve jáfult hozzá ah­hoz a páratlan nagysághoz, amelyért az óvilág Uncle Sam­­et irigyli. Amerika rombolta le a szel­lemi és testi munka közé — a régi világ által felépitett — válaszfalakot s egyforma elis­merésben és tiszteletben, meg­becsülésben és ünneplésben részesíti mind a kettőt. Az egyetemi hallgató nem titkol­ja eU itten szégyenkezve, hogy a tanuláshoz szükséges pénzt napszámos munkával gyűjtöt­te össze; sőt a legmagasabb hivatalok viselői is büszkén vallják, hogy fiatal korukban mint újságárus fiuk voltak kénytelenek kenyerüket meg­keresni. RÉTHY JÓZSEF A californiai Glendale szer­kesztőségében, ahol a “Califor­niai Magyar Élet” művészi és irodalmi világa született meg, örökre lehanyatlott Réthy Jó­zsef szerkesztő és laptulajdo­­nos szép és gondolkodó feje. A mesteri koponya tele eszmék­kel és gondolatokkal, ahol az örök nemzeti szép és a lelkesi­­tő magyar érték forrt és élt, mint kevés elhivatott nagyság­ban! Benne egy küzdelmes és áldozatos szív és hősi akarat jutott el a néma sötét sirhoz ... A küzdelmes élet harcai és gyötrő álmai felőrölték nagy életerejét és legszentebb terveit. Vele sirba dőlt a magyar iro­dalmi és ujságirásos hősi kor egyik legmarkánsabb alakja és jelleme! Réthy József a kimondott nagyvonalú látnok és szerkesz­tő volt, aki a legkorábban meg­látta a magyar nyelvnek nem­zetmentő erejét és az irodalmi nemzeti szellemnek jövőt ala­kitó mélységeit. Mindig hü ma­radt belső megérzéseihez és személyi áldozatokkal Mecéná­sa lett a magyar gondolat sza­badságának és elszánt harcosa a magyar felszabadulásnak! A II. Világháború után a szétszórt magyar hontalan ÜNNEPE Minden ember munkára szü­leiig mint ahogy a madár re­pülésre, a hal úszásra. A vi­lágban minden parány mun­kát végez, mert az élet állandó törvénye a munka, a küzde­lem ... A vetés és az aratás, a nyár és a tél, az éj és nap meg nem szűnnek, úgy az ember is arca véres verejtékével eszi kenye­rét, még vissza nem tér a föld­be, melyből vétetett. A munka ünnepe van ma, a munka dicsőítésének az ün­nepe ... ünnepeljük örömmel és jó­kedvvel, méltósággal és biza­lommal s soh’se feledjük, hogy minden kényelmünket, min­den haladásunkat és anyagi boldogulásunkat a munkás ke­zeknek és elméknek köszön­hetjük ! ... “üzen minékünk a munka ünnepe: Áldassál emberi verejték! Ez a teremtés és Isten-erőnek emberi mása: Minden izzadt ember egy könny-csepp, A Végzet könnyítő sírása: Áldassál alkotó verejték ! . . . HALÁLÁRA . . . szellemek és az irodalmi érté­kek védelmére és fejlesztésére alapította meg a Californiai Magyar Életet, amelyben színes képzeletvilággal és emelkedett stílussal szólalt meg a dicső magyar mult, a küzdelmes je­len és a hittelteljes magyar jö­vő! Valami villogó fárosz és ki­­olthatatlan tűz égett a Magyar Élet minden számában, ahol nem volt alku és megjuhászko­­dás, amikor az életet, a mun­kást és az ifjúságot kellett megvédeni! Itt és ezekben nem ismert alkut és félelmet! Ke­mény cikkei és irányvezetése a jóllátó szerkesztőt és a gondo­lat művészét mutatták! Harcban és küzdelemben élt, mint kevesen, de a kiválasztot­tak jegyeivel és értékeivel! Most, amikor még nagyobb lendületet akart adni a lapnak és a magyar jövőnek, dűlt ki sorainkból, hősin és bátran! Elégett és felőrlődött abban a nagy munkában, amit az utó­kor majd “drámai kornak” fog nevezni! E drámai világunk nagy de­­batterje, Réthy József nincs többé . . . Legyen áldott emléke......... (PSZY) A folyamatban levő Népi kosztümök, táncok, da­lok ékesítik a vásár szeptember 1-én, szombaton tartott nem­zetközi napját. A lengyel, né­met, litván, sziriai, spanyol, görög és olasz csoportok maris bejelentették részvételüket. A zene pavilion hangos és moz­galmas lesz az egymást követő, érdekes bemutatók forgatagá­ban. Különös érdeklődés előzi meg a detroiti “captive na­tions” bizottságának rendezé­sében lefoly 3-órás előadást, amely a déli órákban kerül sorra. Az ekkor előadásra ke­rülő darabok között van egy cseh aratási ünnep és a litván esküvői ünnepség is. A vásár rendezősége ebben az évben különös gondot fordi­“State Fair” műsora tott a zenei részre. A vásárt, amely idén augusztus 24-től szeptember 3-ig tart nyitva, különösen vidámmá fogják tenni az állandóan és felváltva játszó zenekarok, köztük a te­levízión is sikerrel szerepelt “tamburitza” csoport. Azonkí­vül jazz zenekarok, quártet, quintet, népi zenészek, gitár szóló és dalosok szereplése te­szi élénkké minden nap pro­gramját, mindezt csupán di­szül adva az amúgy is sok lát­nivaló mellé. SZERELMESEK TINTÁJA Párisban a szerelmesek szá­mára külön tintát árultak ... Négy hét múlva az irás egészen eltűnt s igy nem árulhatta el a titkot. Rémes csónak­szerencsétlenség Egy floridai egyház tanító­nője, a vasárnapi iskola kere­tében és rendezésében pikniket rendezett a tengerparton. A ki­rándulás egyik fénypontja volt egy tengeri hajózás. A 14 láb hosszú csónakon 18 kiskorú szorongott a veze­tőn kívül. 300 lábnyira a parttól a kis hajó váratlanul vízzel telt meg és nyomban el is merült. 17 gyermek, 5-től 14 éves ko­rig, tanítónőjükkel együtt a vízbe fulladtak. Egy 11 éves fiút elmerülése után a viz feldobott, aki aztán a felborult hajó szélébe kapasz­kodott és egy odahajózott ha­lász a partra vitte. Egy család 7 gyermekét vesztette el a rémes szerencsét­lenségben. Vér-adományozás Azok, akik Ecorse, River Rouge és Southwest Detroit lakói közül vért szándékoznak adakozni, keressék fel szeptem­ber 6-án, csütörtökön, a “New Beechwood Community House” 421 Beechwood, River Rouge épületét, ahol a Vörös Kereszt mozgó vér gyűjtő egysége mű­ködni fog délután 1 és 4:30, to­vábbá 5:30 és 7 óra között. Személyek, akik felkeresik a “mobile”-t, szerezzék be a “pledge card”-ot akár annak a vér csoportnak az elnökétől, amelyhez tartoznak, vagy az alábbi vörös-keresztes önkénte­sektől: Mrs. Thea Bacchus, 2730 So. Beatrice, Detroit, WA 8-9603 and Mrs. Leo Hamel, 64 Pine St., River Rouge, VI 2-8782; vagy a “Red Cross Downriver Regional . office”-től, 13748 Fort, Southgate, AV 2-2434. Egyben közölhető az az idő, amely az adományozónak a legmegfelelőbb lenne. Ugyan­akkor pontos értesüléseket sze­rezhetnek be ezzel kapcsolatos teendőikről. • • üveggyár Charlotte, Michiganben Lapunkban már korábban megírtuk, hogy az Owens- Illinois Glass Co. gyárat készül építeni a michigani Charlotte városban. Most arról érkezik hir, hogy a város, a társaság által meg­vásárolt területen utakat épit, vízvezetéket rak le és csator­nákat készíttet. A gyár több mint 300 sze­mélyt fog alkalmazni, legtöbb­jét Charlotte környékéről. Arról, hogy a társaság mi­kor kezdi meg az építkezést és az mennyibe fog kerülni, még nem hoztak nyilvánosságra hi­vatalosan hirt. 9.8 millió munkanap veszett el sztrájkok miatt Washingtonból jelentik a Bureau of Labor Statistics hi­vatal, hogy 1962 első felében a gyárak és munkások 9.8 mil­lió munknapot vesztettek el sztrájkok miatt. Ez a szám 60 százalékkal több, mint az előző év hasonló időszakában. OTTHON AVATÁS LIGONIERBAN Uj épületünk tavasszal kez­dett nőni a Mória hegyén és mire a költöző madarak tarló fölött szállanak, most szeptem­ber első napjaira befejezést nyer, hogy. évszázadok jövő nemzedékei arassák belőle azt a szeretetet, amelyet 40 évvel ezelőtt vetettek el. Szeptember 3-án lesz az uj Otthon felavatása. Csodálatos tény, hogy ez az alkotás is Igéből született, nem testté, hanem kőből, vasból, betonból, márványból, idős ma­gyarok Otthonává. Keletkezése titokzatos és rejtelmes mint minden születés . . . Valami­kor az első amerikai utazók 1 kukorica magot vittek Európá­ba és ez a növény a világ sze­gényeinek hosszú évszázado­kon a búzája lett. A magyar vándorok a hitnek magvait hozták Amerikába, amiből megszületett a Bethlen Otthon. Ezért van különös sorsa és hi­vatása uj épületünknek. Célját addig fogja betölteni, amig a szivek tudnak jót cselekedni. Nem csak azért van különös je­lentősége, hogy negyven éves munkánk koronája, hanem azért mert mutatja, hogy né­pünk cselekvő hittel rendelke­zik. Nemcsak azért drága mert a miénk, hanem azért mert a szenvedőké. Szeptember 3-ra, a Munka Napjára meghívjuk magyar testvéreinket uj Épületünk felavatására. Szeretettel hívjuk mindannyiukat erre az ünnep­ségre. Kérjük jöjjenek fel ide és vegyék át örökséaüket. A ligo­­nieri Bethlen Otthon a magyar lélek felségterülete. Minden jó­­akaratu segíteni kész magyar ebben az Otthonban haza ér­kezik. V. Nagy Sándor a háború utá­ni németországi, evangéliumi szeretet munkánk vezére, egy alkalommal előadást tartott a müncheni egyetemi hallgatók­nak. Előadásán én is jelen vol­tam. Akkor megtört, fájdalma­kat hordozó beteg arcából úgy világítottak elő' nagy látnok szemei, mint fények várromok ablakaiból. Szinte sírásra tor­zult rabonbáni arca, amikor el­mondta, hogy soha egy népnek gyermekeit úgy el nem válasz­totta a különböző társadalmi rend, mint a miénket. Viszont kiszépült és meggyógyult arcu­lata, amikor azt mondta, hogy a nyugattól örökölt társadalmi sallangok mögött, soha nép nem volt olyan egységes, mint a magyar. A nagyobb tisztességtudat, a több munkabírás, a szabadság­ért mindent feláldozó készség és testvérszeretet úgy forraszt­ják egybe a magyart, mint öntvény a fémeket. Sokszor megtapasztaltuk azóta, hogy Nagy Sándornak igaza volt. Ezért küldjük meghívásunkat minden jóakaratu magyarnak. A legnagyobb tisztesség szá­munkra, ha nagy ünnepségün­kön vendégeink lesznek. Kérjük jöjjenek el és szep­tember 3-án mutassák meg, hogy testvériségben, jóakarat­ban egyek vagyunk, hogy a székely pásztor rabonbáni meg­látása teljesüljön valósággá a Mória hegyén, ahol a Bethlen Otthon uj épületét avatjuk fel. Az Igazgatóság nevében: Csia Kálmán felügyelő Az “Institute of Arts” uj igazgatójának beiktatása Rendkívül ünnepélyes kere­tek között játszódott le Willis Franklin Woodsnak, a detroiti művészeti intézet igazgatójá­ul való beiktatása, ő az Egye­sült Államok hasonló céllal alapított intézményei között is erősen az élen álló intézet sor­rendben 7-ik igazgatója, aki­nek itteni működését igen nagy várakozás előzi meg. Ezt a nagy várakozást elsősorban a kiváló férfiúnak eddigi ered­ményekben gazdag szolgálata indokolja. A beiktatás, amely a detroiti sajtó képviselőivel — akik kö­zött lapunk is meghívottként vett részt — való találkozás keretében indult, a nap fo­lyamán olyan arányúvá fejlő­dött, hogy abban kb. tízezer detroiti, művészetek iránt ér­deklődő talált alkalmat az uj igazgatóval személyesen meg­ismerkedni. A sajtó képviselőinek a mű­vészeti bizottság elnöke mutat­ta be Woodst, kifejezésre jut­tatva, hogy hosszas keresés előzte meg azt a döntést, amely kiválasztásához vezetett, meg­találva azt a férfiút, aki meg­felelő tudás-anyaggal és isme­retekkel rendelkezik ennek a hatalmas művészeti intézmény­nek az irányítására. Az igazga­tó, aki feleségének társaságá­ban vett részt ezen a sajtókon­ferencián, rendkívül kellemes megjelenésű személy, aki kész­séggel adott felvilágosítást a hozzá igen széles tárgykörben intézett kérdésekre. Bár az uj igazgató, aki jelenleg 42 éves, maga is festő, további működé­sét elsősorban az intézet to­vábbfejlesztésére kívánja szen­telni. Művészeti előtanulmá­nyait a Radcliffe College-ben végezte, majd több művészeti intézmény vezetésében érlelte kiváló képességeit. így többek közt a “West Palm Beach’s Norton Gallery and Art School” igazgatójaként, ottlé­te alatt, képes volt megkettőz­ni az intézmény látogatottsá­gát. Előző működésében ki­emelkedő eredményeket hoz­tak a Watkins Memorial Gal­­lerynál és a Washington’s Cor­coran Gallerynál eltöltött évek is. Igen nagy feladatok várnak rá a közel jövőben, igy pl. a decemberre tervezett Van Gogh kiállítás megrendezése, vala­mint a folyamatban lévő mú­zeumi bővítések legjobb szak­szerűséggel történő végrehajtá­sa. Véleménye szerint egy iga­zán nagy múzeumnak be kell tudni mutatnia az összes mű­vészeti korokat. Fejleszteni kí­vánja továbbá a muzeum lá­togatottságát. Mint mondja: “Ha egy muzeum központja kíván lenni a művészeteknek és azok értékelésének, akkor mindig több és több kell le­gyen azoknak száma, akik lá­togatják, javait élvezik és hasz­nosítják.” Lapunk sok szerencsét kíván az uj művészeti igazgató mű­ködéséhez és kívánja, hogy munkássága emlékezetes idő­szaka legyen a vezetése alatt lévő intézmény fejlődésének. Augusztus 30-án leplezték le Sonoma, Cal.-ban Haraszthy Ágoston, a californiai borpincészet megalapítójának emléktábláját. Az ünnepély­­róí lapunk következő számában részletesen beszámolunk. Amerika javasolja a Magyar-Ügynek az ENSz őszi tárgysorozatára való felvételét Augusztus hó 17-én kelt le­velében, az Amerikai Egyesült Államok Egyesült Nemzetekbe­­li Delegációja másolatban kö­zölte Eckhardt Tiborral, a Moz­galom a Magyar Nemzet Vé­delmére az Egyesült Nemzetek Szövetségében koordinátorával, Stevenson nagykövet levelét, melyben a “Magyar Kérdés” felvételét kérte az Egyesült Nemzetek 17-ik Közgyűlésének a napirendjére. Egyben meg­­küldötte az amerikai memo­randum szövegét is, mely a magyar probléma megoldását jelentékeny teendőnek minősi­ti és, amely belevág az Egye­sült Nemzetek Alapokmányá­nak az alapelvébe. Amidőn köszönettel fogad­juk az Amerikai Egyesült Álla­mok kormányának ezt a fontos lépését, megelégedéssel kell megemlékeznünk arról a ritka egységről is, mellyel a jóhisze­mű magyarság az egész Sza­bad Világban támogatta igaz ügyünket. Ennek a közös fel­világosító munkának volt az eredménye, hogy itt Ameriká­ban kormányzók, szenátorok és kongresszman-ek nagy szám­ban és párt különbség nélkül fejezték ki a mozgalom céljai­val való egyetértésüket. Kima­gaslik közöttük Hoover Herbert volt elnök helyeslő levele Eck­hardt Tiborhoz és Lausche J. Ferenc ohioi szenátor augusz­tus 11-én elmondott szenátusi beszéde, melyben magáévá tet­te a Mozgalom Memorandumá­ban foglalt kívánságokat. A Végrehajtó Bizottság Az AMSz szentisíváni üzenete az óhazába Azzal egyidőben, hogy az Egyesült Államok diplomata delegációja felvétette újból a magyar ügyet a United Nations 17-ik ülészszakának napirend­jére, Báchkai Béla, az Ameri­kai Magyar Szövetség washing­toni központi titkára az alábbi rádió-üzenetet küldte Magyar­­országba, tucatnyi messzesu­­gárzó amerikai adó szívességé­ből: “Boldogok vagyunk, hogy fo­gadott hazánk rendületlenül kitart az önrendelkezési jog eszménye mellett. Különösen pedig, hogy nem engedi fele­désbe menni a világrengető 1956-os szabadságharc ügyét. “Mint szabad amerikai pol­gárok, akiknek fiai két világ­háborún át küzdöttek és vérez­­tek az emberi jogokért, éppen­­olyan szabadságot és boldogu­lási lehetőséget akarunk a je­len vasfüggönyön túl sínylődő véreink számára, mint amilye­neket mi élvezünk az Egyesült Államok áldott földjén; vagy aminőt az igazi demokratikus nyugateurópai országok lakos­iága élvez a közelmúlt eszten­dőkben. “Nincs tehát szükség mond­vacsinált ravaszságokra, hogy a szovjet haderő továbbra is bennmaradhasson és a szegény, mindenéből kifosztott lakosság kárára, nyakló nélkül tovább zsákmányolhasson a békesze­rető magyar néptől. Kádár ma­ga bevallotta március 4-iki be­szédében, hogy egy kisebbségi csoport uralkodik Magyarorszá­gon. Ilyet a népek önrendelke­zési joga — mely ma már a legegyszerűbb színes törzsek­nek is kijár — nem ismer és nem fogadhat el irányadóul. “Mi amerikai magyarok, akik 55 évvel ezelőtt Szövetségbe tö­mörültünk, hogy szivünk sza­vára hallgatva sikraszálljunk embertársaink hozzánk legkö­zelebb álló rétege: magyar test­véreink érdekében, NEM FO­GUNK NYUGODNI MINDAD­DIG, mig a megszálló idegen csapatok el nem hagyják vég­legesen az ősi földet és nemzet­közi ellenőrzés mellett országo­san titkos választások nem lesznek annak érdekében, hogy sokat szenvedett véreink végre uj életlehetőséget, jövőt kap­hassanak.” Az Amerikai Magyar Szövet­ség központja ezúton is mélyen átérzett, hálás köszönetét sze­retné kifejezni mindazon drága barátainak: testületeknek és egyéneknek egyaránt, akik ál­dozatkész lelkesedéssel karolták fel az AMSz kezdeményezte mentő-akciót. A Fehér Házat, külügyminisztériumot, szenáto­rokat, képviselőket és a befo­lyásos amerikaiak ezreit árasz­tották el honfitársaink és jó­akaróink levelekkel. Ennek kö­szönhető javarészben, hogy mindannyiunk imádsága nem maradt pusztában kiáltó szó és együttes fáradozásainkat teljes siker koronázta! HETI BIZTONSÁGI ÜZENET: A SZERENCSE FORGANDÓ de a biztonság egy életre szól Patrolman ROBERT L. LOEFFLER Safety Officer, Fourth Prect.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom