Detroiti Ujság, 1961 (51. évfolyam, 4-52. szám)

1961-08-25 / 34. szám

w 1 r 2-IK OLDAL DETROITI ÚJ SAL 4 HUNGARIAN NEWS “IT’S THE CITIZENS’ MAN FOR INSURANCE’’ Bár milyen biztosítási ügyben örömmel rendelkezésre áll FEKETE INSURANCE AGENCY biztosítási iroda 5719 FORT ST. LINCOLN PARK, MICH. DUnkirk 6-0400------ TÖBB MINT 30 ÉVES GYAKORLAT ------3719 FORT ST. HALÁLOZÁS ID. LENGYEL GYULA, 996 Emmons Blvd., Lincoln Park, michigani lakos, augusztus 21- én, az Oakwood kórházban el­hunyt. Temetése augusztus 24-én, csütörtökön délután 1 órakor volt Joseph L. Peters magyar temetésrendező halottaskápol­nájából és az Amerikai Magyar Református Egyház templomá­ban végzett gyászszertartás után a Fiat Rock, Michigan­­ben lévő Michigan Memorial Park temetőben helyezték örök nyugalomra. A gyászszertartást Nt. Tóth Tibor lelkész ur végezte. Az elhunyt Szatmár megye Mátészalka községben született 1895 december 27-én. 1910-ben jött az Egyesült Államokba. Ál­landóan Detroit és környékén lakott. Gyászolják: özvegye, fia Gyu­la, 2 unokája, testvérei Dezsi Gyuláné született Lengyel Pi­roska, Mayer Sándorné szüle­tett Lengyel Mariska, az óha­zában élő rokonai, jóbarátai, ismerősei és szomszédai. SZÁNTÓ LŐRINC, 7706 W. Jefferson Avenue, Detroit, mi­chigani lakos, augusztus 17- én, 89 éves korában elhunyt. Temetése augusztus 21-én, hétfőn reggel 10 órakor volt Szőlősy K. János magyar te­metésrendező halottaskápolná­jából és a Brbokdale temető­ben helyezték örök nyuga­lomra. Az elhunyt Magyarországon született. Gyászolják: rokonai, barátai, ismerősei. bS- % I Hi BBBr - r • 1__ jgf It '*** > iilll * L,Jb £.J 1961. aúgusztus 25. PICTURE TUBE S1.00 mesénként 1 évi jótállással A legjobb munkát adjuk a legméltá­­nyösabb árakban. Hívja vagy hozza be a készülékét. BRIDGE TV 122 S. FORT, a hid mellett VInewood 1-1717 juli 7 — Oct. 7-ig IMPORTÁLT ÉS HAZAI BOR, SÖR ÉS HŰSÍTŐ ITAL CRIPP’S BEER & WINE PARTY STORE 7451 W. Vernor — Tel. VI. 2-1919 Esküvőkre és partikra Ládaszámra és házhoz szállítva. Nytva: 12-től - Éjjel 1-ig Vasárnap is nyitva Red és Peggy, tulajdonosok juli 21-oct 21-ig Joseph G. Turinsky WA. 8-2281 Konyhák átalakítása — Garázsok Cement munkák — Ács munkák Padlások — Szórakozó szobák Porcsok FHA fináncirozás és biztosítás 1405 Cicotte Lincoln Park (aug 4- nov 4) AFRO-ÁZSIAI DIAKOK MAGYARORSZÁGON (FEC) A Magyarországon tanuló afrikai és ázsiai ösztön­díjas diákok három főcsoport­ra oszlanak: a “doktoránsok”, a tulaj donképeni ösztöndíjas diákok és a “tapasztalatcseré­re” küldött egyptomiak. A “doktoránsok” tanulmányai­kat korábban, legtöbb esetben saját országaikban már befe­jezték. Kb. 40-en vannak. Számbelileg egyik nemzetiség sem dominál. Mind dolgoznak még valahol, olyan helyeken, ahol gyakorlati ismeretekre te­hetnek szert saját szakmáju­kon belül. A tulaj donképeni ösztöndí­jasokat néhány hónapra diák­otthonokban helyezik el, hogy né m i k é p e n megtanuljanak magyarul, eleinte angol vagy francia könyvekből tanulhat­nak, de hamarosan kötelezik őket a magyarnyelvű egyetemi előadások- latogatasara. Lát­ható cél, hogy magyarul is ta­nuljanak. Ösztöndíjuk több év­re szól, és ott tartózkodásuk későbbi éveiben “free lance” munkát is vállalhatnak. Kb. 150-200 főre becsülik a szá­muk. Az egyptomiak kb. 60 tagú csoportja az UNESCO “tapasz­talatcsere” akciója révén jött Magyarországra. Ezek a fiata­lok nem az egyetemen tanul­nak, hanem különböző üze­mekben dolgoznak naponta pár órát. Tapasztalataikról je­lentéseket, dolgozatokat készí­tenek. Külön magyar tanár ta­nítja nekik a magyar nyelvet. A magyar hatóságok főleg “társadalmi” alapon igyekez­nek megnyerni a szines diáko­kat. Összejöveteleket rendez­nek nekik, táncmulatságokat, melyekre a meghívott diákok ismerőseiket is elhozhatják. Ezeket a mulatságokat “mi nem ismerünk faji különbsé­geket” jelszóval rendezik. ENTERTAINER DANNY KAYE, soon to be nominated, for a Presidential tommendation for his work through UNICEF for children: around the world, meets with Senator Philip A. Hart (Mich.), Chairman of the Senate Sub­committee on Refugees and Escapees. The two discussed the continuing problem of children in connection with the United States’ continuing refugee and escapees programs. A Kálóczyak — cemFntmunkäk — — TETŐZÉS — — OLDALBEHUZÁS — MINDEN FORMÁBAN — CSATORNÁZÁS — Teljes modernizálási szolgálat az ÖN terve és megelégedésére. Detroit és környékén dolgozunk 1948 óta. INGYEN ÁRAJÁNLAT J. T. NASH HOME IMPROVEMENT CO. 6445 Horatio St. — TA. 6-5240 (juli 7 - nov 4) Rose Garden Florist, Inc. 50 %-os árkedvezmény Tropical palánták — A legszebb mü és friss virágok — Figurák GLADS 97<í tucatja. 13300 E. WARREN at Coplin Detroit VA. 2-2424 Sandy St. Amour, tulajdonos (aug. 4, 11, 18, 25) JOHN K. SOLOSY FUNERAL HOME John K. Solosy Robert M. Gordon az egyetlen magyar temetkező és balzsamozó Michigan államban. DETROITBAN: 8027 West Jefferson Ave. — Telefon: VInewood 1-2353 LINCOLN PARKBAN: 3206 Fort Street — Telefon: DUnkirk 3-1870 A jó minapában, egyikén, azoknak a kellemes nyári na­poknak, amikor még se hideg, se meleg nem volt, kimentünk békakuruttyolást és tücsök hangversenyt élvezni az Akvin­­kum mellett levő Római-für­dőre. Talán egy sötét pontja van e kies fürdőnek, s ez az, hogy a környéki koca-dalköltők első szárnypróbálgatásukat ezen a helyen végzik s behemóti üvöl­tésükkel messze vidékek nyu­galmát fölverik. De nem a dalárdákról aka­rok én itt elmélkedni. Tehát kimentünk a Római fürdőre, ott örvendetes meglepetésünk­re egy ismerősökből álló nagy társaságot találtunk. Fiatal asszonyok, vidám kacajjal te­referéltek a lombos fák alatt. Az élet öröme lüktetett végig az ereken, s mindenki egy oktávval följebb csavarta a hangját, hogy erősebb műkö­désre kényszerítse tüdejét és annál hatalmasabbat szippant­hasson a balzsamos levegőből. Az urak mind intim barátaim voltak, egy asztaltársaság ré­vén. A társaság összekeveredve leült a nagy asztal körül. Én egy fiatal asszony mellé kerül­tem, akinek az ura, egy jó ba­rátom, azzal mutatott be, hogy ifjúságunk legviharosabb éve­it egy hónapos szobában éltük át. Az ura tovább szaladt, én pedig leültem. Az asszony figyelmesen né­zett reám. Aztán megszólalt: — Ugy-e, maga most azt hi­szi, hölgy én az uram legényko­­ri kalandjairól fogok kérdezős­ködni? — Tessék egész bátran. Be vagyok rendezve az ilyen kér­désekre. — Nem élek az engedelem­­mel. Amit el lehetett mondani, azt az uram úgyis elmondta már. — Akkor mindent tud. Mert mi olyant nem tettünk, amit el ne lehetne mondani. — Nono, nem firtatom. Én egészen másról óhajtok tudni. Nem is képzeli. — Nem. — A KÁLóCZYAK-ról sze­retnék. fölvilágositásokat. — Miről? — A Kálóczyakról. — Mi légyen az, kérem sze­retettel? — Ugyan, ne tetesse magát! Az uram már mindent elárult. — De hát ha ő mindent el­árult már, mi marad nekem hátra? — Csak érdekesebb, ha a szerző szájából hallom? — Mit könyörgöm? — Ez már mégis sok. Hát én mondjam meg magá­nak, hogy maga “A KÁLÓCZI­­AK” cim alatt egy novellát irt, melyet a múlt héten fölolvasott az esti Söröző Asztal mellett, amely asztaltársaságnak a fér­jem is, maga is tagja? — De kérem... Tovább nem folytattam. Hir­telen eszembe jutott, hogy e mögött valami csalafintaság rejlik. Ha okosan nem viselem magamat, a férj valami pácba jut. Ezt ösztönszerüleg éreztem. Bosszankodó arcot vágtam. — Hát kifecsegték? Pedig mondtam, hogy hallgassanak. — Tudja, én vagyok a hibás. Miska nyolc órára szokott ha­zajönni vacsorára s a kérdéses napon tiz órakor állított be. Én persze dühöngtem, durcáskod­­tam, sőt sírtam is, de ő egy­szerűen átölelt, megcsókolt és igy szólt: — No már akárhogy harag­szol is kicsikém, ezúttal nincs igazad. Rendkívüli műélvezet­ben volt részem, fölért két szín­házzal. — Hagy-hogy? — Barátunk fölolvasta leg­újabb novelléját, mely igazán remekmű. Csak nem hagyha­tom ott az1' Asztalt, mikor ilyesmiről van szó? Tudod, ő régi jó pajtásom, meg az irók roppant hfuk is, csak nem sért­hetem őt meg. — Mi az a novella? — A Kálóczyak. — Ugyan Miska, mondd el nekem is, — biztattam az uram... De ő fáradt is volt, álmos is volt, meg nincs annyi érzéke az irodalom iránt, mint nekem, hát nagyon tökéletle­nül mesélte el a tartalmát... Azért kérek most magától bő­vebb felvilágosítást. Végigsodortam egypárszor a bajuszom helyét, hogy mosoly­gásomat eltakarjam. A nyomo­rult egészen jól kivágta magát az asszonynál. De mi az ördö­göt meséljek a Kálóczyakról? — És mit mesélt Miska? Tud­ja, engem ez nagyon érdekel, mert ebből Ítélem meg, hogy milyen mély impressziót tett reá. Erre az asszony hűségesen el­kezdte nekem mesélni Benicz­­kynének “Rang és mód” cimü regényét. Még magamhoz se tértem ámulatomból ezen a vakmerőségen, mikor a férj ka­­roncsipett és a fák alá von­szolt. — Te a Kálóczyakról volt közietek szó? — Igen. — Remélem, nem hagytál cserben? — Nyugodt lehetsz. — Köszönöm. Bocsáss meg, nem értesítettelek kis cselem­ről, azóta nem voltál az Asztal­nál; de a többieknek elmond­tam s mind kitünően mulattak rajta. És most vissza ne menj az asszonyhoz, mert valahol ki találod kottyantani az igazsá­got. Megfodagtam a jó tanácsot és Sándornak a felesége mellé telepedtem. Az asszony jól megrázta a kezemet. — Gratulálok! — Mihez? — A Kálóczyakhoz. (Ez is?) — Hja igen, bizonyosan Mis­kának a felesége beszélt róla. — Dehogy. Sanyi, az uram mesélte. Nagyon érdekes re­gény lehet. Alig várjuk. — Regény? ... Novella az. _ — Nem lehet. Sanyi hatá­rozottan regényt, még pedig kétkötetes regényt mondott. Rábámultam az asszonyra. Miért bővíti ez a Kálóczyakat kétkötetes regényre? — Látja, — szólt az asszony szemrehányólag, — mikor sör­­zsurjukat irodalmi csemegével fűszerezik, minket, szegény asszonyokat is meghíivhatná­­nak. — Csak nem mondja komo­lyan? Nagyon unalmas ám az ilyen fölolvasás. — Hogy mondhat ilyet? Mi­kor Sanyi, aki nem igen sze­reti a szépirodalmat, éjfélután félháromig el tudja hallgatni... (Értem. Sanyi félháromkor ment haza, innen van a Káló­czyak regénnyé bővülése.) Innen is elkotródtam. Bosz­­szantott a dolog. Soha megirt müvemről ennyit nem beszél­tek, mint a nemlétező Kálóczy­akról, kiknek árnyékában csa­ládapák kedélyesen lumpolgat­­nak. De már Muki felesége elcsí­pett. — Mondja csak, melyik szín­házba megy? — Mi? — A Kálóczyak. Bamba képpel tekintettem az asszonykára. — Vagy talán be se nyúj­totta még? — Mit? — A Kálóczyakat. — A Kálóczyakat? De igen, benyújtottam. — Hová? — Hová? Ugyan mit gondol, hová nyújthattam be? — kér­deztem félig kábultan. Az asszony tüstént megfelelt: — A Nemzetibe. Hát hova nyújthatna be egy ötfelvonásos tragédiát? Ötfelvonásos tragédia- A do­log szépen fejlődik. De mit je­lentenek ezek a kísérteties szá­mok? ... Hopp megvan! Muki biztos reggel öt óra tájban mehetett haza. A lumpolás fo­ka szerint nyúlik a munka. No megálljatok! ... Föláll­tam egy székre. — Hölgyeim és uraim! — kezdém, — néhány barátom in­­diszkréciója folytán időnap előtt kitudódott, hogy én a Kálóczyak cim alatt egy mun­kát Írtam. Miska, Sándor és Muki mel­lettem termettek és rángattak. — Ne bolondozz te, csak nem akarsz minket elárulni? — Ez a munka, — folyta­­tám stentori hangon, — leg­közelebb diszes kiállításban meg fog jelenni a könyvpia­con. Én tehát indiszkrét bará­taimat most fölszólítom, hogy erre az egész itt jelenlévő tár­saság számára előfizessenek. Egy példány ára két forint. Húszán vagyunk, Miska, Sán­dor, Muki, lépjetek elő és ad­jatok át három egyenlő rész­letben összesen negyven fo­rintot. — Éljen, Éljen! — kiabálták az asszonyok. Leszálltam a székről és sut­togva igy fejeztem be a szónok­latot: — Ha nem fizettek, mindent elárulok. Az összeg “söralapra” megy. Fizettek a lumpok, mint a köles. És ekkor egy kéz nehe­zedett a vállamra. Hátrafordul­tam, Egy ősz szakállu idegen ember állt előttem. A kezében két forintot tartott. — Vörös Boldizsár, régi tisz­telője vagyok. (Szép cim!) — Jegyezzen be engem is az előfizetők közé. Megvakartam a fejemet. — Hány éves uraságod? — Hetvenöt. — Akkor nem fogadhatom el.v Az irodalmi törvények szerint IGEN . . . ÉN JOBBAN ÉRZEM MAGAM, MERT AZ ÉN GYÓGYSZEREM A TODT’S GYÓGYSZERTÁRBAN KÉSZÍTETTÉK EL . 117 éves tapasztalat. A leg­jobb gyógyszerek, raktáron. Szakképzett gyógyszerészek. O. J. Todt - Herb Samuelson Charlie Cavell gyermekek és katonák a felét fizetik, hatvanötéven felüli honpolgárok pedig ingyen kap­ják. — Az még jobb, — felelte az öregur és eltette a két forintot. — Lakásom Zsigmond-utca 58. ... Engem az egész dologbán ez az öregur nyugtalanít csak, aki a Zsigmond-utca 58 számú házban ül és várja a Kálóczy­ak tiszteletpéldányát. LEGENDA Irta: Mécs László Zöld vetések ringó tengerében gyalogösvény ment, oly keskeny épen, mintha Mózes vágta volna széjjel világhírű varázsvesszejével. Léha tücskök dáridója zengett s csiklandozta a mosolygó csendet. Bár szivembe régi tüske égett, megáldottam a nagy mindenséget. Az utacskán lábam hetykén ment át, orrom mesét szimatolt, legendát. S ime jött is szemben az ösvényen egy szakállas koldus lassan, vénen, Úgy mutatta félkarját a csonkát, pőrén, mint pénzt-kölykező vagyonkát. Másik karja felém nyúlva pénzt kért, Belenyúltam a zsebembe pénzért, Számolgattam, aprópénzt kerestem bosszankodva és fukarka-resten. S mig pirulva pénzt böngészve álltam, hirtelen ludbőrös lett a hátam, különleges tulvilági csend lett, harangvirág hallhatóan csengett, s bár lehunytam mindkét szempillámat: mintha Jézus nézett volna rám ott, borzongások leptek el mint hangyák,, s meghallottam Jézus titkos hangját: “Mit számolgatsz olyan kinos-bölcsen? Mikor kértél, hogy szived megtöltsem boldogsággal s balzsam kellett, kegyszer: anyád csókját számoltam csak egyszer?? Megszámoltam álmaid vetését, gyermekek, fák, fecskék nevetését, holdas esték néma titku báját, lepkék, rétek tarka karneválját? Megszámoltam a sok szivet, ember, mely feléd nyilt, mint tulipán-tenger? Számoltam az égből rádszalasztott napsugarat, jóságot, malasztot? Megszámoltam csöppenként a vérem, mely kifolyt, hogy élhess hófehéren s boldogsággal szivedet megtöltse? — Te meg számolsz, mint garaskák bölcse!” ... E szavakra pillám fölnyitottam, de nem láttam csak a koldust ottan. Pénzt várt. Én meg zavaromban nyomban pénztárcámat a markába nyomtam. Ő rámnézett félve, megindultan, s azt gondolva, hogy megbolondultam: futni kezdett. Nagy jókedvem támadt, zöld kalászok csókolták ruhámat, tust vonózott a föld minden tücske s a szivemből önmagától kihullott egy régi rozsdás tüske. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Köszönetét mondunk mindazoknak, akik a Zemp­lén megye Nagykövet községi születésű MAGOCS JÁNOSNÉ született: PALLÉR EMMA kedves feleségem, édesanyánk, nagyanyánk, testvé­rünk, rokonunk és jóbarátunk, 1961 augusztus 8-án, 70 éves korában elhunyta alkalmával részvétüket kifejez­ték, virágokat helyeztek ravatalára, halottvivők voltak, a Szőlősy K. János magyar temetésrendező kápolná­jában rendezett temetésén megjelentek, utolsó földi utján elkísérték, autóikat a temetési menet rendelke­zésére bocsátották. Lincoln Park, 1961 augusztus 21-én Magocs Jánosné és családja 1155 Fort Park

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom