Délmagyarország, 2010. december (100. évfolyam, 279-304. szám)

2010-12-24 / 299. szám

2010. DECEMBER 24., PÉNTEK 13 Karácsony SZERKESZTI D. PUSZTAI ANDREA Együtt Mindenkinek sok ajándékot vásárolt, szeretett keresztfiának főképpen. v VCD VRO CÖ m RO > "A; cu A3 m co Noha az emberek jó része tisztában van vele, hogy a karácsony vallási ünnep, eltolódott a hangsúly az olyan „szertartások" felé, mint az ajándékozás, a közös étkezés. NAGYVILÁG RIMÁNYI ZITA Londonban élő magyar hölgy és brazil férje an­gol szokás szerint december elején feldíszítette a műfát, mert ott az az elterjedt. Szaloncukrot akkor tesznek rá, ha sikerült beszerezni, mivel az magyar találmány. Vacsorára pulykát esz­nek, ezt szokták meg, amikor Amerikában él­tek. Az ajándékokat viszont 24-én bontják ki, nem 25-én reggel, mert így dívik a magyarok­nál, a braziloknál is. Persze csak este, mert 24. munkanap, amit Londonban be is tartanak. Idén vendégeik lesznek, mert magyar barátaik nem utazhatnak haza, mivel kínai cégük nem tartja meg a keresztény ünnepeket. mények készítésébe besegítenek a férjek is és az ün­nepek alatt a svájciak többnyire hideget esznek, hogy a háziasszonyokat ezzel is kíméljék. Pizzától kalácsig. Itáliában már december 8-án feldíszítik a karácsonyfát. Attól kezdve szinte min­den napra esik egy pizzázás, a munkahelyi és más közösségek így ünnepelnek. Karácsonykor az ola­szok hozzánk hasonlóan halat esznek és panettonét vagy pandorót. Ezek a kuglófszerű édességek ilyen­kor kihagyhatatlanok. Ám a családi étkezés nem szenteste van, mert 24-én sokan dolgoznak, hanem másnap. Olvasónk, Gabriella kisgyermekét az olasz nagymamánál betlehemi jászol is várja, amit külön gonddal készítenek, még működő szökőkutat is be­leépítenek. Szokás, hogy ilyenkor az összegyűlő csa­ládtagok társasjátékoznak, kártyáznak, aztán együtt mennek az éjféli misére. Civitavecchiában, olvasónk lakhelyén éjjel csoportok énekelve járják a várost, cserébe forró csokit, kalácsot kapnak. Templom, tojáslikőr. Tíz amerikaiból kilenc kará­csonyozik, függetlenül attól, keresztény-e. Egyesek szerint riasztó a hit és az ünnep közti szakadék. A tengerentúlon a többség nem megy templomba, nem emlékezik meg Jézus születéséről, inkább a szokásos tojás likőr kortyolgatására összpontosít. GENERÁCIÓK ÉS NÁCIÓK TRADÍCIÓI KEVEREDNEK KARÁCSONYKOR Modernizálódott szertartásaink Hugh Granttel ünnepelnek. Ildikó Miranda és férje maga is teremtett családi hagyományt: hét éve az Igazából szerelem című filmet nézik meg, amiben karácsonyi történetek fonódnak össze, na és Hugh Grant a brit miniszterelnö­köt alakítva emlékezetes csípőrázást követ el. Mindebből látszik: generációk és nációk tradí­ciói keverednek karácsonykor. Gyakori az is, hogy a rokonok találkozása helyett vagy rövid letudása után a barátok együtt buliznak, hisz sokak szerint akkor érdemel nagy körítést a ka­rácsony, ha gyerek van a családban és az ő öröme ad örömet a felnőtteknek Háziasszonyok kímélése. Svájcban a fenyőfát nemcsak azért kell időben megvenni, mert a szeb­bek kehiek el először, hanem mert karácsony előtt rakják alá az ismerősök az ajándékokat, amiket csak szenteste szabad kibontani. Olvasónk, Stefán arról is beszámolt, hogy az ajándékba szánt süte­London az ünnepek előtti pillanatokban. Aki Bajor Giziről meséi: Vajda Miklós (79) irodalmár, szerkesztő, mű­fordító. Az elmúlt évben jelent meg megrendítő önéletrajzi könyve, az Anyakép amerikai keretben, amely el­nyerte a Szépírók díját. A könyv első­sorban az író édesanyjának állít emlé­ket, miközben több érdekes alakot is szerepeltet a történet, például Bajor Gizit, a huszadik század első felének egyik legjelentősebb és legérdekesebb életű színészét. BAJOR GIZI KARÁCSONYA MINDEN KÉPZELETET FELÜLMÚLT SZÍNHÁZI LEGENDÁK DARVASI LÁSZLÓ „Bajor Gizi minden ajándéka testre szabott volt Lépni is alig lehetett a ha­talmas szalonban. Barátnők hada segí­tett a csomagolásban, címzésben, kipi­pálásban. Ami engem, elkényeztetett, kedvenc keresztfiút illet, amit igen jó­módú szüleimtől netán nem kaptam meg, azt Gizi vette meg nekem. És éve­kig külön karácsonyi rituálé volt közös látogatásunk a nemzetível szomszédos Corvin Áruházban. Meg volt beszélve, az áruházi hangosbemondó közölte, hogy a nagy művésznő érkezik kis ke­resztfiacskájával, és már a bejáratnál tömeg fogadott, Gizi autogramot oszto­gatott, én a kedveskedő simogatáso­kat, megszólításokat, kérdéseket igye­keztem elkerülni - őszintén szólva, utáltam az egészet. De mögöttünk jött Gizi sofőrje, és elég volt csak ránéznem valami áhított játékra vagy egyébre, Gi­zi intézkedett, és a sofőr már vitte is. Szenvedélye volt az ajándékozás, és mint mindent, azt is zseniálisan mű­velte." - mesél az irodalmárrá vált ke­resztfiú. - Igencsak terjedelmes a Bajor Gizrezak­rodalom. De még az interneten is megle­hetősen sok az írott szöveg. Nem ő az első nagy, modem szíiésznő, akinek csak írott történelme van? - Néhány filmszerep maradt utána. Jó, Gizi és a film nem szerették any­nyira egymást. Jávor Pálnak, Karády Katalinnak, a kor másik két sztárjá­nak számtalan vizuális dokumentu­mát látjuk. Bajor Gizi esetében marad az emlékezés hagyományos fajtája, az írott szó. Életmentő díva, a múlt század ünnepelt színésznője Bajor Gizi híres volt arról, hogy már novembertől tervezgette az ünnepet, ajándékokat vásárolt, dobozolt, listázott. Gizi karácsonya minden képzeletet felülmúlt. Rengeteg, szó szerint legalább száz embernek vett ajándékot, kollégáktól az öltöztetőnőkig, fodrászokig, családtagoktól a személyzetig, öreg nyugdíjas színészektől mindenféle szegény sorsú emberekig. - Hinnünk kell az elragadtatásnak? - Feltétlenül. Talán két vagy három igazi zsenivel találkoztam életemben, olyanokkal, akikről tudtam, hogy azok, és ez ma is bizonyítható - nevet nem mondok. Bajor Gizi is igazi zseni volt, de ezt ma már nem lehet bizo­nyítani, csak becsületszóra állítha­tom. Ami maradt utána: a filmjei ­tudta ő is - gyengék, egy régi lakkle­meze, amelyen cérnavékony, affek­tált hangocskán énekel, méltatlan. Néhány rádiófelvételből lehet fogal­mat alkotni a színészi nagyságáról, de csak arról,* mi mindent volt képes a csodás, olykor szinte többszólamú, hihetetlen gazdagságú hangjával is kifejezni. Puskin Szaltán cár című meséjének a negyvenes évek végén készült pazar felvétele ma is elké­pesztő és magával ragadó. A színpadi színész életműve olyan ideiglenes installáció, amit nagyon hamar szét­szed és elhord az idő. Nagy kurió­zum, de művészileg kínos élmény lenne ma Garrick, Sarah Bernhardt vagy Jászai Mari játékát látni és hal­lani; a koruk irodalma, zenéje, kép­zőművészete viszont érvényes ma­rad, sőt, nemesedik és érlelődik. - Ön nyilván látta még színpadon. Melyik előadásban? Milyen epizódot őriz az emlékezetében? - Sokszor láttam. Gyerekkoromból A néma leventére és A bolond Ásvayné­ra - ez Harsányi Zsolt könnyedebb da­rabja a negyvenes évek legelejéből ­emlékszem élénken; abban két Ás­vaynét játszott. Az öreg Ásvaynéban döbbenetesen a saját édesanyját, aki ott (vele?) élt a villa földszintjén, és a tizennyolc éves Ásvaynét. A háború után minden szerepében láttam, né­melyikben többször is: Donna Diana, A kertész kutyája, Titánia a Szent­ivánéji álomban (ahol Klemperer ve­zényelt), Kleopátra az Antonius és Kleopátrában, Lady Milford az Ár­mány és szerelemben, Anna Kareni­na. Jóval túl az ötvenen Titániaként és Kleopátraként még mindig gyönyörű és ellenállhatatlan tudott lenni. - Tudunk egy-két gazgatóról, akikkel ke­vésbé volt jó a viszonya. Emlegetik Uopo­vich direktort a nemzetiből Néhány fiatal szíiésznő is orrolt rá És persze Gábor Miklós és nemzedéke negyvenöt után De ez is érdekes, meit Gobbi Hilda úgy í róla, hogy szem nem marad szárazon - Gobbi Hilda maga mesélte nekem, hogy főiskolás kora óta mindvégig halálosan szerelmes volt Bajor Gizi­be. Különben Gizi emberként is zseni­ális volt, ezerszínű, sugárzó, elbűvö­lő, játékos tünemény, az a fajta sze­mélyiség, akinek mindig minden si­kerül, és ettől boldog, boldogságát pedig szétsugározza az emberekre. Nem ismerek hasonlót. Teljesen hi­ányzott belőle az önzés, a harag, a rosszindulat. - Hogyan lett a színésznő keresztfia? - Gizi apám első felesége volt. Most rendezem sajtó alá tündéri szerelmes leveleit, amelyeket 1917-ben, a Nem­zeti Színház feljövőben levő fiatal sztárjaként küldött apámnak az olasz frontra, és arról is beszámolt, mit mondott neki az öltözőben Ambrus Zoltán, Bródy Sándor, Móricz Zsig­mond. Néhány év után, gondolom, kölcsönös hűtlenkedések okán, el­váltak, de továbbra is testvérekként szerették egymást. Mindketten még kétszer házasodtak, én apám harma­dik feleségének a fia vagyok. - A színésznő megmentette az ön éle­tét, és az édesanyjának is mentőan­gyala volt. - így van. Apám kikeresztelkedett zsidó volt, 1944-ben bujkálnia kellett a nyilasok elöl. Anyámmal éppen az ő búvóhelyéről érkeztünk Gizihez egy sötét novemberi estén, és a kapu mö­gött ott várt ránk Kún páter, a hírhedt fanatikus, tömeggyilkos pap, karján nyilas karszalag, cingulusán pisz­tolytáska, körülötte géppisztolyos különítménye. Tizenhárom éves vol­tam. Mint jól nevelt ciszter gimnazis­ta, célzatosan hangos Laudetur Jesus Christusszal köszöntem neki, ami kissé megzavarta. Gizi minden két­ségbeesett tiltakozása, átka, hízeigé­se, fenyegetése ellenére elvittek ben­nünket a közeli nyilasházba, ahol két napot töltöttünk. Embereket vertek agyon, szörnyű körülmények közt szorongtunk sokadmagunkkal egy fürdőszobában. Anyám, aki „őske­resztény" volt, nem tágított mellő­lem. Meg akartak vizsgáltatni, nem tudni, hogyan, vajon a zsidó vagy a keresztény vér több-e bennem? A harmadik nap hajnalán nyflt az ajtó, és ott állt Bajor Gizi a svéd követ kí­séretében. Percek múlva szabadok voltunk, öt év múlva anyámat men­tette ki Rákosi börtönéből, ahová egy politikai kirakatper során került, per­sze teljesen ártatlanul. Gizi halála után vissza is vitték a börtönbe. - Bajor Gizi haláláról még ma b sok a mendemonda. Annyi biztos, hogy harma­cfik leije, Germán professzor morfiumin­jektióval megmérgezte, féltette Gizit a süketüléstől, az öregségtől Ön azt mondja, Gizi gyanútlan volt, amikor meg­kapta az utolsó vitaminszúrást? - Gyanútlan volt, halálos szúrásra semmiképpen sem számított. De látta, amit a szűkebb körben mindannyian, Germán döbbene­tes változását, azt, hogy szótlanná vált, és iszik, bár orvosi, profesz­szori teendőit úgy-ahogy ellátja, de teljesen magába zárkózik, és halálos betegnek képzeli őt... Gizi után azonnal megölte önmagát is. Gizi félt tőle, nem is titkolta. A boncolás derítette ki, amit sejtet­tünk, hogy Germánnak súlyos sze­mélyiségzavarral járó agysorvadá­sa volt. És azt is, hogy Gizinek nem volt semmi baja.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom