Délmagyarország, 2010. december (100. évfolyam, 279-304. szám)

2010-12-23 / 298. szám

KAPCSOLATOK 2010. DECEMBER 23., CSÜTÖRTÖK ÜNNEPI SZERTARTÁSOK A MEGYEBEN 1 ——— SZEGED, FOGADALMI TEMPLOM: december 24-én 7 órakor szentmi­se, 15-kor hittanos gyerekek pász­torjátéka, 16-kor vigília mise. 18-tól 22.30-ig a templom zárva. 23 órától karácsonyi orgonamuzsi­ka, 23.15-kor a plébánia fiataljai­nak karácsonyi műsora. 24 órakor éjféli mise, bemutatja Kiss-Rigó László megyés püspök. Dec. 25-én szentmisék 8.30,10.00,11.30 és 18 órakor. 10-kor püspöki szent­mise. Dec. 26-án szentmisék 8.30, 10,11.30 és 18 órakor, a 18 órás szentmisét a püspök atya a csalá­dokért ajánlja fel, majd a szentmi­se végén megáldja őket. Dec. 27-én borszentelés a 18 órás szentmisén. Dec. 31-én ünnepi püspöki szentmise 17 órakor, majd egyházközségi év végi hálaadás. Január 1-jén szentmisék 8.30,10, 11.30 és 18 órakor. Jan. 2-án szentmisék 8.30,10,11.30 és 18 órakor. Vízszentelés a 10 órás mi­sén. PETŐFITELEP, JÉZUS SZÍ­VE-TEMPLOM (Csap u.): Dec. 24-én 15-kor vigília mise. 24 óra­kor éjféli mise, előtte fél órával szentestei zenei összeállítás. 25-én 10-kor szentmise, majd a hittanosok karácsonyi jelenete. 26-án 10-kor szentmise, a Szent Család vasárnapja, a családok ' évének megnyitása, családok megáldása. 31-én 15 órakor év vé­gi hálaadó szentmise. )an. 1-jén 10-kor szentmise. TÁPÉ, SZENT MIHÁLY-TEMPLOM (Honfoglalás u.): dec. 24-én fél 12-től a Boros­tyán ének- és zenekar karácsonyi áhítata, azt követően, még a szentmise előtt, hittanosok betle­hemi jelenete. 15 órakor magányo­sok szentmiséje, 24 óra éjféli mi­se. Dec. 25-én 8-kor ünnepi szent­mise, 11.30-kor és 17-kor szentmi­se. Dec. 26-án a Szent Család va­sárnapja, a családok évének meg­nyitása, 8 és 17 órakor szentmise, dec. 31-én 17 órakor szilveszteri hálaadás. Jan. 1-jén 8 és 17 órakor szentmise. SZŐREG, ALEXANDRI­AI SZENT KATALIN-TEMPLOM: dec. 24-én éjféli mise, 25-én és 26-án mise 9.30 és 17 órakor, dec. 31-én és jan. 1-jén 17 órakor. SZENTMIHÁLY, SZENT MI­HÁLY-TEMPLOM (Palánta u.): dec. 24-én éjféli mise, fiatalok pásztorjátéka. Dec. 25-én 10-kor a gyerekek betlehemes játéka, majd ünnepi szentmise. Dec. 26-án 9-kor Szent Család szentmise, c. 31-én 17-kor év végi hálaadás. Jan. 1-én 10 órakor Istenszülő Szűz Mária miséje. MÓRAVÁROSI SZENT KERESZT-TEMPLOM (Kál­vária tér): dec. 24-én mise 16 és 24 órakor. 25-én és 26-án mise 9 és 17 órakor, 27-én, 28-án, 29-én, 30-án mise 7-kor, 31-én 17-kor. ja­nuár 1-jén mise 9 és 17 órakor. FELSŐVÁROSI SZENT MIKLÓS-TEMPLOM (Munkácsy M. u.): dec. 24-én 18-kor szentmi­se, 23.30-kor pásztorjáték. 24 órakor éjféli mise. Dec. 25-én és 26-án mise 7,9,11 és 18 órakor. Dec. 27-én, 28-án, 29-én, 30-án és 31-én 7.30-kor zsolozsma, 18-kor szentmise. Jan. 1-jén mise 7, 9,11 és 18 órakor. SZENT RÓ­KUS-TEMPLOM (Kossuth Lajos sugárút 40.): dec. 24-én 18 óra­kor magányosok miséje, éjfélkor éjféli szentmise, dec. 25-én és 26-án mise 7-kor, 9-kor, 11-kor és 18 órakor. Mindkét ünnepnapon a béketelepi kápolnában 12-kor szentmise. Dec. 31-én 18 órakor év végi hálaadás. Jan. 1-jén mise 7, 9,11 és 18 órakor, Béketelepen 12-kor. ALSÓVÁROSI MÁ­TYÁS-TEMPLOM (Mátyás tér): dec. 24-én 6-kor roráté szentmise, zsolozsma, 15.30-kor pásztorjáték, 23 órakor olvasmányos imaóra, éj­félkor szentmise. Gyálaréten: dec. 25-én 7-kor pásztorok miséje, 9-kor és 10.30-kor ünnepi szent­mise. Kecskéstelepen 11-kor szentmise. Klebelsbergtelepen 15.30-kor latin mise, 17.30-kor zsolozsma, 18-kor szentmise. Dec. 26-án 7 órakor és 9-kor szentmi­se. December 27-én mise 18-kor. Jan. 1-jén szentmise 9-kor, 16.45-kor, 17.30-kor és 18-kor. MINDSZENT, MINDENSZENTEK TEMPLOMA: dec. 24-én 24 órakor éjféli mise, 25-én 9-kor ünnepi mi­se. 26-án 9-kor Szent Család va­sárnapi mise tesz. Jan. 1-jén 9-kor ünnepi mise. SZENT IMRE-KÁ­POLNA: dec. 24-én 20 órakor éj­féli mise, 25-én 15-kor ünnepi mi­se, 26-án 15-kor Szent Család va­sárnapi mise. )an. 1-jén 15-kor ün­nepi mise MÁRTÉLY, SZENT AN­DORJÁN-TEMPLOM: dec. 24-én 22 órakor éjféli mise, 25-én és 26-án 11-kor ünnepi mise. Jan. 1-jén 11-kor ünnepi mise. REFOR­MÁTUS GYÜLEKEZET: dec. 25-én, jan. 1-jén és 2-án 11-kor istentisz­telet. HÓDMEZŐVÁSÁRHELY, SZENTHÁROMSÁG-TEMPLOM (Andrássy út 11.): dec. 24-én éj­félkor éjféli mise. 25-én és 26-án mise 8,10 és 18 órakor. Dec. 31-én 18-kor hálaadás. Jan. 1-jén mise 8,10 és 18 órakor. SZENT ISTVÁN-TEMPLOM (Szent István tér 4.): december 24-én mise 7 és 17 órakor, 24 órakor éjféli mise. 25-én, 26-án és jan. 1-jén mise 7 és 9 órakor, 31-én 7-kor mise, 17-kor hálaadás. EVANGÉLIKUS TEMPLOM: dec. 24-én 17-kor szentesti áhítat, 25-én és 26-án 9-kor istentisztelet, 31-én 17-kor óévi istentisztelet. Jan. 1-jén és 2-án 9-kor istentisztelet. CSÚCSI REF. GYÜLEKEZET: 24 én 15.30-kor szentesti áhítat, 25-én és 26-án, valamint jan. 1-jén és 2-án 9-kor istentisztelet. 31-én 16-kor istentisztelet. ÚJVÁROSI TEMPLOM: dec. 24-én és 31-én 15-kor, dec. 25-én 9-kor istentisz­telet. Jan. 1-jén 15-kor istentiszte­let. SZENTES, SZENT AN­NA-TEMPLOM: 24-én éjfélkor mi­se, 25-én és 26-án mise 10-kor. 31-én mise 17-kor, jan. 1-jén és 2-án mise 10-kor. EVANGÉLIKUS TEMPLOM: 25-én úrvacsora 9-kor, 31-én óévi istentisztelet 17-kor. Január 1-jén és 2-án isten­tisztelet 9-kor. MAKÓ, ÚJVÁROSI REF. TEMPLOM: dec. 24-én 15-kor karácsonyi ünnepség. 25-én és 26-án 10-kor istentisztelet. 31-én 17-kor, jan. 1-jén és 2-án 10-kor is­tentisztelet. FÖLDEÁK, REFOR­MÁTUS GYÜLEKEZET: dec. 25-én és 26-án, valamint jan. 1-jén és 2-án 11.30-kor istentisztelet. EVANGÉLIKUS TEMPLOM: dec. 25-én és jan. 1-jén 14.30-kor is­tentisztelet. GÖRÖG KAT. TEMP­LOM: dec. 24-én éjféli szent litur­gia. 25-én és 26-án 8-kor utrenye, 10-kor szent liturgia. 31-én 16-kor év végi hálaadás, jan 1-jén és 2-án 8-kor utrenye, 10-kor szent litur­gia MAGYARCSANÁD, SZENT GELLÉRT-TEMPLOM: dec. 24 én éjféli mise 24 órakor, 25-én ünne­pi mise 11-kor. ]an. 1-jén és 2-án szent mise 11-kor. ROMÁN ORTO­DOX TEMPLOM: dec. 25-én, jan. 1-jén és 2-án szent liturgia 9-30.kor. BAPTISTA GYÜLEKE­ZET: dec. 25-én és 26-án, jan. 1-jén és 2-án 9.30-kor imaóra, 14.30-kor ünnepi istentisztelet. REFORMÁ­TUS GYÜLEKEZET: dec. 23-án és 31-én 14-kor istentisztelet. 25-én és 26-án, valamint jan. 1-jén és 2-án 8.30-kor istentisztelet. Advent Pécsett POSTABONTAS Az elnöki levél margójára Mély hallgatás után a miniszterel­nök úr második leveléből tudtam meg, milyen válaszokat is kapott a szeptemberben kiküldött elsőre. A mostani levélből az derül ki szá­momra, hogy a beküldött javasla­tok „hozzájárultak ahhoz, hogy olyan döntéseket hozzunk, ame- * lyekkel Magyarországon mindenki számára biztosítható a jobb élet lehetősége". A választási kampányban még azt hallottam, hogy a Fidesz ki­dolgozott programmal készen áll a kormányzásra, majd később: „választási programunkat egy az egyben átültettük a kormány­programba". Az eltelt nyolc hónap eléggé ér­dekes képet mutat. A teljesség igénye nélkül: a győztes pártszö­vetség profi módon betonozta be magát a hatalomba, megszállta a kulcsfontosságú pozíciókat (szükség esetén személyre szóló törvénymódosítással), lebontotta az intézkedéseit esetleg korláto­zó szervezeteket, vagy azok ha­táskörét kurtította. Korábban so­ha nem tapasztalt módon módo­sította az alkotmányt, a törvény­alkotásban „sorozatgyártást" al­kalmazott (többnyire kellő előké­szítés és konzultáció nélkül), til­takozást kiváltó sajátos adótör­vényt és médiatörvényt alkotott, sajátosan értelmezte a munkajo­got. Olyan különadókat vetett ki, amelyeket sokunk szerint köz­vetve az állampolgárok fognak megfizetni. Az elszámoltatási szándékuk már szinte beteges kényszernek tűnik. Végezetül az utánunk lévő generációk értékál­ló nyugdíjához 12 éve épített harmadik pillért bontotta el. Ez utóbbinál naponta új (sokszor el­lentmondó) ötletek, állásfoglalá­sok, nyilatkozatok láttak napvilá­got. Még megérhetjük, hogy Köt­csén egyszer elhangzik: „Mást mondtunk reggel, mást mond­tunk délben és mást mondtunk éjjel". Maga a miniszterelnök úr nyilat­kozta, hogy ezen intézkedések kö­zött sok a szokatlan, magabizto­san hozzátéve, hogy az eredmé­nyeket ezek hozzák. Az én nyel­vemre lefordítva ez azt jelenti, hogy járatlan úton vagyunk, kísér­letezésnél csak remélni lehet a jó eredményt. Azt nem tudjuk, hogy mely intéz­kedésekhez adtuk javaslatainkat. Régi bölcsesség, hogy „a puding próbája az evés". Ha ízlik a desz­szert, az a készítő érdeme, ha po­csék, akkor rossz receptet kapott. Ki kell mondanom, a fülkeforrada­lom óta hozott intézkedések közül többnek a céljával általában egyetértek, tartalmuk, a megvaló­sítás módja számomra többnyire ijesztő. Szeretnék úgy élni, hogy ne kelljen a sajtószabadságot ki­követelni, hogy magyarként büsz­ke lehessek a most készülő alkot­mányra, hogy az adótörvénybe foglalt családi kedvezményt min­den adózó azonos eséllyel vehes­se igénybe, hogy törvényeink két­oldalú betartásában ne kelljen ké­telkednem, és végezetül a felkí­nált választási lehetőség ne tartal­mazzon hátrányos megkülönböz­tetést azok számára, akik adott esetben másként gondolkodnak, mint a kormány (lásd nyugdíjpénz­tári törvény), és lenne még né­hány óhajom. A levélben, a nyugdíjunk fedezeté­re vonatkozó ígéretnek nem tudok felhőtlenül örülni addig, amíg nem látok józan ésszel is elfogadható garanciát gyermekeim és unokáim értékálló nyugdíjára. Az együttmű­ködésre vonatkozó szándékot jó szívvel elfogadom, ha arra a köl­csönösség a biztosíték. Szélt István nyugdíjas, Sándorfalva Olvasónk tanulmányai miatt mostanában gyakran megfordul Pécsett. December elején a város egyik bevásárlóközpontjában látványos, havas kis városrészt építettek, így idézték meg a karácsonyvárás hangu­latát. FOTÓ: TÓTH GYÖNGYI E-MAIL Még egyszer a tápéi gyermekotthonról En naiv azt reméltem, hogy a Dél­magyarországban és a delma­gyar.hu-n az elmúlt napok során lezajlott vitában mindenki kedve szerint kitombolhatta magát, el­mondhatta a véleményét a gyer­mekotthon körüli hercehurcáról. Abban is bíztam, hogy az ott meg­jelenő, helyenként meleg, emberi hangú hozzászólások kellőképpen meggyőzték az olvasókat arról, hogy az állami gondoskodás kü­lönböző formáiban élő gyerekek, fiatalok nem bűnözők, hanem a társadalom és annak kisebb-na­gyobb közösségei (pl. család) megoldatlan problémáinak az ál­dozatai, akiket elfogadni, támogat­ni, biztatni kell, hogy valóban hasznos - az elanyagiasodó szem­lélet fogalmai szerint „hasznosít­ható" (pl. adófizető) - polgárokká váljanak, ne pedig a költségvetést tovább terhelő nyűg legyenek a szeplőtelenül tiszta többségű (!) társadalom nyakán. Kovács János leveléből, amely a Délmagyarország 2010. december 20-i számában olvasha­tó, szomorúan látom, hogy ez nem így van. Levelének sorai mögött a megírásuk motívumai is jól sejthe­tők, de ezekre - éppen az ügy ter­mészete miatt - már nem tudnék szalonképesen reagálni, ezért in­kább nem is foglalkoznék velük. A szóban forgó olvasói levél azon­ban figyelemre méltó ellentmon­dásokat is tartalmaz, amelyeket szintén - ugyancsak a fenti meg­fontolásból - nem tartok méltó­nak a beható tanulmányozásra, csak utalni szeretnék röviden azokra. A levél írója, mint a kér­déssel foglalkozó, abban határoza­tot hozó közgyűlés szemtanúja, úgy véli, nem a tápéiak, hanem a szakhatóságok gördítettek aka­dályt a gyerekek költözése elé. Nem ismervén a részleteket, hadd mondjak csak ennyit: lehetséges. Kovács úr ugyanakkor azt is meg­állapítja a levelében, hogy - és ezt idézem - „egyébként üdvözí­tő, hogy győzött a nép akarata... Ezt képviselte Juhász Gyula a múlt pénteki közgyűlésen". Nem kommentálom mindezt, és nem is kérem Kovács urat arra, hogy a tudatlanokat megillető, sötétségoszlató magyarázatával oldja fel azt a homlokráncolásra okot adó ellentmondást, amely megzavarhatja a magamfajta di­lettánsokat a kérdés helyes értel­mezésében. Ellenkezőleg: arra kérném, ne tegye ezt, ne fáradjon hiába, hisz úgysem értenénk meg az efféle, nem a mi elménkhez méretezett összefüggéseket. Egy kérésem mégis lenne Kovács úrhoz, de ezt többtonnás nyoma­tékkal szeretném előadni, hogy még véletlenül se tudja se ő, se más félreérteni: hacsak lehet, ké­rem, tartózkodjon ezekkel a gye­rekekkel és fiatalokkal kapcsolat­ban minden olyan nyílt vagy bur­kolt és félreérthető megjegyzés­től, amely az emberek jelentős részében amúgy is meglévő, bosszantóan igazságtalan és - hadd mondjam „divatosan" így - a jó keresztényi erkölcsöket sértő előítéletekre apellálva meg­bélyegzi őket. A legélesebben elítélem az ilyen magatartást, és a leghatározot­tabban tiltakozom ellene! A tár­sadalom és ezek között a srácok között amúgy, kedves Kovács Já­nos, elemi érdekazonosság van: a kölcsönös elfogadás. Ezt pedig én nem kívánom itt sem analizálni, sem a fogalmak szintjén magya­rázni. Az engem felkavaró levél írója azt is sérelmezi, hogy nem mu­tatják meg az ifjú arcokat a Dél­magyarország tudósításához mel­lékelt fényképeken - ismét őt idézve -, „ahogy a rendőrségi cikkekben szokták". Ennek az okát sem kívánom részletesen el­magyarázni. De fuldoklás közben annyit megjegyeznék: a felvétele­ken jól látható, hogy a srácok úgy helyezkednek, hogy az arcuk ne legyen látható a kamera szá­mára, vagyis a „kitakarást" ők maguk oldják meg eredetien és eredetiben, a róluk készülő fény­képeken. Vajon miért, kedves, empátiára a jelek szerint ezúttal kevéssé hajló levélíró? Lehet, hogy tényleg félnek? Bűntudatuk van? Még akkor is, ha mit sem tudván róla, de mindannyiunknál milliószor ártatlanabbak?! Melles­leg ebben a magam részéről tel­jesen biztos vagyok, bármit is tettek, vagy mulasztottak eddigi, rövidke földi életpályájuk során. Akkor hát kitől, mitől félnek?! Egyáltalán miért gondolhatják, hogy félniük illik?! Csak nem mi sugalljuk ezt nekik, kedves levél­író? Vagy a velük kapcsolatos, je­lenlegi kavarodás is megdermesz­ti őket, és úgy érzik, hogy nemkí­vánatos szörnyszülöttjei ők e fenséges, keresztényi irgalmat és szeretetet hirdető társadalom­nak? No, és vajon majd viszont fognak szeretni bennünket az életük során, hogy meghálálhas­sák nekünk mindazt a jóságot, szerető gondoskodást, biztatást, mosolyt és támogatást, amellyel mi kárpótolni igyekeztünk őket a még megérteni is lehetetlen veszteségeikért? Ha nálunk ke­resztényibb lélek lakik bennük, akkor talán. De csak akkor, ked­ves Kovács úr, csak akkor! Ha a spirituális fejlődésükben nem tudnak minket messze túlszár­nyalni, akkor jobb, ha ilyesmire sem ön, és senki más sem számít a részükről. De van erre is némi esély, s talán Kovács úr is egyetért ebben, ha megnézi azt a fényképet is, amely szintén az e tárgykörben készült, korábbi tudósítás mellék­leteként volt látható e lapban: azon egy felnőtt mellett ülő gye­rek szelíden szomorú, de remény­kedő arca látható. Mit gondol, kedves Kovács úr, mi­ben reménykedik az az ifjú? Ne­tán az antiszociális terveit szövö­geti éppen? Én, uram, nem azt lá­tom annak a kölyöknek az arcán! Ön igen? Kérem, esdve, térden állva: hagyja békén ezeket a kölyköket! Ha sze­retni nem is tudja őket, támogatni, elfogadni meg nem akarja, hát leg­alább ne sebezze tovább a lelkü­ket, hátha mégis erőre kap ben­nük az az egyre többet szajkózott, de nagy ívben... kikerült kereszté­nyi szeretet. A nevükben is kellemes ünnepe­ket és boldogabb új esztendőt kí­vánok! Nóvák László (A nevelőotthonról szóló vitát be­fejezettnek tekintjük - a szerk.) E-MAIL CÍMÜNK: KAPCSOLATOK@DELMAGYAR.HU SMS-SZÁMUNK: 30/303-0921

Next

/
Oldalképek
Tartalom