Délmagyarország, 2010. december (100. évfolyam, 279-304. szám)

2010-12-18 / 294. szám

2010. DECEMBER 18., SZOMBAT KAPCSOLATOK 17 E-MAIL ELVESZETT, KÖSZÖNET E-MAIL POSTABONTÁS Ildi angyalai segítettek Azt mondják sokan, manapság nincsenek már mesék és csodák. Ezt most, ha megengedik, megcáfolom! A napokban történt, hogy hites nejem Vásárhelyön elakadt közvetlenül a Tesco előtti körforgalom előtti útszakaszon, autóilag... Ezt (azt) megelőzően igen szolidan ment, gurult, mendegélt, mint a mesében, de a gép egyszer csak leállt. Kifogyott belőle a benzin. „Nőm" akkor egyébként éppen tankolni indult - merthogy ott viszonylag legolcsóbb a tankba való gépéltető nedű -, de már nem ért oda. Mondhatnánk: vétkes könynyelműség lehetett ez, de nem. A francia ipar remeke szívat már bennünket egy idő óta, mert nem jelzi ki, mi is a mennyi a végéig, már úgy értem, mikor áll meg végképp a dolog. (Olyan ez, mint a vurstlibeli dodzsem. Sose lehet tudni, hogy a pénzedért mikor unja meg a félrészeg gépkezelő, hogy „nyomja-e még" a menetet, vagy lekapcsolja az áramot...) Nőm persze ijedten kiugrott az úttestre, s látván, hogy a kocsisor hosszan felszaporodott mögötte, mondhatni egészen végeláthatatlanul, néhány, a tanácstalanságot sejtető karmozdulatot tett. A forgatókönyv innentől kezdve persze a szokásos volt. Többen elhajtottak mellette, nagy nehezen kikerülve, s lesújtó pillantásokkal és közismert mozdulatokkal illetve a vészvillogóval mentegetőző hülye p...át. De aztán megtörtént az elképzelhetetlen. Talán a negyedik autó megállt. Megállt, és kiszállt a huszonéves vezető, s megkérdezte tőle: mi a baj? (Már ezt is valódi csodaként értékelte asszonyom, miközben slágvortokban ismertette a körülményeket.) Hanem. Amikor a következő autó sofőrje is félreállt, s arra kérte, üljön be a mozgásképtelen automobilba, s majd ők ketten betolják a közeli benzinkútig - egyből úgy érezte, angyalokkal van dolga. Itt, hál' istennek, még nem ér véget a karitatív tanfolyammá avanzsálódott történet. Mert sajnos még az is volt, hogy amikor beértek a benzinkútra - s a nejem, talán zavarában, „hálaként" vagy, hogy ne maradjon jó szó, valamiféle kontaktusteremtés és köszönet nélkül ez az akció, bemutatkozott a fiatalembereknek -, nem nyílt ki a tanksapkaajtó a bűnös autón, mert hogy az be volt fagyva. (A tolást végzők „ekkor" egyébiránt kissé lihegve elbúcsúztak, ami érthető, tekintettel felügyelet nélkül hagyott autóikra, de biztosítva őt, hogy igazán semmiség, amit tettek.) Életem párja, elmesélése szerint akkor már az összeomlás határára került. Nem is csoda. Hiszen a mai világban „nem semmi" attakot átélve önkéntes angyalai segédletével, már-már végleg feladta a technika ellen vívott értelmetlen harcot, amikor kiderült, hogy (például és egészen váratlanul) a benzinkútnak is van saját angyala. A „szolgálatban lévő" ember, egy pillanat alatt látta át a helyzetet. Meleg vizet hozott, kiolvasztott, benzint töltött, letörölgetett, szóval minden nyűglődés, polemizálás, gúnyolódás nélkül, tényleg: szolgáltatott. Azt hiszem, ez az angyalok dolga. Hogy aztán mindez, ami történt, most csak a közelgő ünnep miatt volt, az élet hozta így (jött „öszsze"), vagy tényleg lehet valami mennyei gondoskodás, ami megóv bennünket, hogy olyan dolgok miatt is szenvedjünk, amelyekben igazság szerint vétlenek vagyunk nem nagyon fontos. Ami fontos, hogy vannak még helyzetek, emberek, esetek, szituációk, amikor mégis mintha tényleg úgy érezhetnénk, vannak angyalok. Vagy, ha más oldalról szemléljük, olyan egyszerű csodákat élhetünk át, amelyeknek mindig így kellene lenniük. Meg kellene hogy essenek. Számolatlan esetben és alkalommal, önkéntelen természetességgel, minden helyzetben, naponta, óránként percenként és automatikusan. Pusztán csak abból adódóan, hogy emberek vagyunk. Vallási, etnikai, nemi, politikai és persze mindenféle hovatartozástól függetlenül. S erre szerintem méltóságteljesen bólintva és mélységesen egyetértve az emberiség döntő többsége most azt mondaná velem együtt, hogy mindörökké: Ámen. Legalábbis remélem... Farkas Csamangó Zoltán Mártély A matematika forradalmasítása Gépkocsi-tulajdonosként pár évvel ezelőtt örömmel vettem tudomásul, hogy telefonon keresztül is lehet parkolási időt fizetni. Örömöm még tovább fokozódott, amikor láttam, hogy pár perccel többet lehet tartózkodni a parkolóban, mint a fizetett összeg! Természetesen újabban már nem ér ilyen meglepetés, amit rendelek annyit fizetek. Azaz... Hát ez egy kicsit változott. A felező parkolási díj 285, azaz kettőszáznyolcvanöt forint. Mivel 8 óra előtt jártam kezelésre, úgy gondoltam, ha véletlenül később érek ki a fizetőparkolóba, mint 8 óra, akkor elegendő lesz a negyedes parkolási idő kérése. A negyed (matematikai tanulmányaim szerint) a félnek a fele, de amikor kiírta készülékem a parkolási díjat, meglepődtem! Ez 220, azaz kettőszázhúsz forint befizetést jelentett!!! Hát elgondolkodtató, hogy vajon ki nem tud számolni, a Szepark vagy én? Vagy ez már egy új matematika? Harkai Jánosné, SzegedKiskundorozsma Megváltozott munkaképességűek TÁSKA A 30/427-8879-es számról telefonáló olvasónk lánya szombaton a Szegedről Tömörkényre induló távolsági buszon hagyta táskáját. Sándorfalván szálltak le, hívták a diszpécsert, kiderült: Ópusztaszeren már nem volt a táska a buszon. A becsületes megtaláló jelentkezését jutalom ellenében várják, nagyon fontos iratok voltak a táskában. ELVESZETT CSIZMA Vasárnap délután a Dugonics és a Széchenyi tér között elveszett egy barna színű, 20-as méretű kiscsizma. Olvasónk arra kéri a becsületes megtalálót, hogy jelentkezzen a 30/355-9319-es telefonszámon. ELHAGYOTT SAPKA Fekete (fehér szegélyű) sapkáját hagyta el egy fiatal nő hétfőn 14 óra körül, amikor Szegeden, a Rózsa utcánál szállt le a buszról. A 70/375-1089-es telefonszámon jelentkezhet a megtaláló. BÉRLETET TALÁLTAK Biacsi Bernadett névvel decemberi bérletet talált egy olvasónk a Kossuth Lajos sugárút 95. szám és a Puskás utca sarkán. A bérlet Szeged, Nyitra utcától a halgazdasági utászházig szól. Gazdája átveheti lapunk ügyfélszolgálatán, a Gutenberg utca 5. szám alatt. ELVESZETT FÜLBEVALÓ Olvasónk csütörtök este az Ortutay utca és a Kék Csillag vendéglő között haladva elvesztett egy nagy, karika fülbevalót, amely gyöngyökkel díszített. Kéri, hogy a becsületes megtaláló jutalom ellenében jelentkezzen a 30/4093971-es telefonszámon. RENDBE HOZTÁK A KAMARATÖLTÉST Dancsó Antalné Újszegedről telefonált, é% elmondta: „Örömömet fejezem ki, hogy végre rendbe hozták a Kamaratöltésen lévő utat. Többünk nevében nyugodtan állithatom, hogy közel tíz éve nehezítette meg mindennapjainkat az út siralmas állapota. Most, hogy kicsit rendbe hozták, elegyengették a kátyúkat, végre újra használható az út mind gyalog, mind autóval. Köszönöm, hogy ez ügyben eljárt Rózsavölgyi József és Kormos Tibor képviselő úr." Az újságban nagy, keretes hirdetmény jelent meg a Dél-alföldi Regionális Munkaügyi Központ által a megváltozott munkaképességű munkanélküli emberek támogatására. Mivel személyesen is érintett vagyok benne, utánaérdeklődtem néhány dolognak, és most szeretném leírni a válaszokat, tapasztalataimmal együtt. A hirdetmény szerinti támogatásban csak azok részesülhetnek, akik 2008-ban bekerültek ebbe a programba. Az NFÜ tájékoztatása szerint a 2008 után munkanélkülivé vált megváltozott, csökkent munkaképességű állástalan embereknek egyáltalán nincs lehetőségük támogatott formában elhelyezkedni, ők már kimaradnak a rendszerből. Kérdésem az, hogy akkor miért jelent meg ez a hirdetmény? Most pedig rátérnék a tapasztalataimra. Már a 2010-es év elején is téma volt az újságban a rehabilitációs járulék drasztikus növekedése és a megváltozott munkaképességűek párhuzamba állítása. Szomorúan tapasztalom, hogy a keresett munkaerő legfőbb erénye, ha alulképzett, ha értelmi fogyatékos, ha nem szükséges nagyobb átalakítás a foglalkoztatásához, ha nincsenek igényei, ha olcsó, ha részmunkaidőt vagy távmunkát vállal. Azoknak az embereknek, akiknek felsőfokú végzettségük, diplomájuk, nyelvvizsgájuk van, de mellette „csupán csak" mozgássérültek, hallássérültek, látássérültek, és igényük van egy, a végzettségüknek közel megfelelő munkahelyre, annak megfelelő fizetésre, esélyük sincs a munkába állásra. Álszent módon beszélnek a munkáltatók az ügy felkarolásáról, de a cél csupán annyi, hogy olcsó vagy ingyenes munkaerőhöz jussanak. Szeretnék azon munkáltatókhoz szólni, akik esélyt sem adnak ezen fiataloknak: miért teszik ezt? Miért nem érzik át, hogy mennyire kegyetlenek, amikor így döntenek? Az a fiatal, aki végigtanulta a fiatalságát, tudásával, szorgalmával, tehetségével már bizonyította, hogy ő is képes olyan munkát végezni, ami hasznot hoz a munkaadójának is és neki is - ő nem eltartott szeretne lenni, nem rokkantnyugdíjas, hanem egyenrangú és egyenjogú hasznos része a társadalomnak. Miért nincs esélye rá? Kérem, válaszoljanak őszintén erre. Pásztor Józsefné, egy hallássérült fiatal édesanyja Virradat és köd a határban Utazó gyógypedagógusként három megyében sokfelé jár, sok mindent lát olvasónk. Ezt a fotót egyik reggel készítette Mezőhegyes határában, amint éppen megvirradt. Felkelt a nap, és a tájat derékig érő köd takarta el. Mintha egy fényrobbanásnak lett volna szemtanúja. Fantasztikus látvány volt! FOTÓ: ZATYKÓ ZOLTÁN Liszt Ferenc Rómában Liszt Ferenc életében jelentős szerepet játszott Róma, és erre emlékeztünk születése 200. évfordulójának előestéjén. A Csongrádi Zenebarátok Kórusa 2010. november 11-étől 18-áig előadás-sorozaton vett részt Rómában, egy nemzetközi kóruscsoport tagjaként. A programsorozat középpontjában Liszt Esztergomi miséje vatikáni változatának bemutatása szerepelt a Szent Péter-bazilikában. E változat Liszt jóváhagyásával, egy vatikáni bemutató reményében készült. Ami 151 évvel ezelőtt és azóta sem sikerült, az most igen: a kompozíció november 15-i előadásán a mű először hangzott fel a Vatikánban, a Szent Péter-bazilikában. Ez ősbemutatóként vonult be az európai és az egyetemes zenetörténetbe. Mi, csongrádiak ennek részesei voltunk. A produkcióban öt kórus vett részt: az Esweileri kóms, a Nyugat-magyarországi Egyetem Berzsenyi Dániel Vegyeskar, az Országos Széchényi Könyvtár Énekkara, a Csongrádi Zenebarátok Kórusa, valamint a Belvárosi Fő-plébániatemplom Énekkara Budapestről; közreműködött négy operaénekes, mélyvonósok, valamint Ács József orgonán, vezényelt Virágh András Liszt-díjas karnagy. Szintén elhangzott Mosonyi Mihály Ave Maria műve, amelyet kórusunk karnagya, Kocsis Istvánné vezényelt. A misét dr. Veres András szombathelyi megyés püspök celebrálta, aki méltatta a bemutató jelentőségét. Este 19 órakor Albanóban, az ottani dómban adtuk elő a művet óriási érdeklődés kíséretében. Utazásunkat támogatta a Nemzeti Civil Alapprogram pályázata, Csongrád város önkormányzata, valamint adójuk 1 százalékát felajánló állampolgárok. Szakmai munkánk csúcsát jelentette ez a római utazás, ami további célok elérésére ösztönöz mindnyájunkat. Oláh Ferenc, Csongrád Hősiesen tűrték a tűszúrásokat Csaknem 60-an jelentkeztek a Déli Apró és a Délmagyarország által közösen szervezett véradó napra tegnap Szegeden. Az Adj vért, és ments meg három életet! jelmondattal meghirdetett karitatív akciónak az Országos Mentőszolgálat szegedi állomása adott helyet. FOTÓ: KARNOK CSABA