Délmagyarország, 2010. december (100. évfolyam, 279-304. szám)

2010-12-02 / 280. szám

A DÉLMAGYARORSZÁG/DÉLVILÁG MELLÉKLETE » NAPRÓL NAPRA MINDIG MAS Kalendárium, A hét témája, CSUHA BORI ES SZVETLOV BALÁZS A FANTASY­SOROZAT SZINKRONHANGJAI tw % Interjú a vámpírral és szerelmével Csuha Bori és Szvetlov Balázs színészek, gyerekkoruk óta szinkronizálnak. Stephenie Meyer vámpíros sikersorozata nemcsak az amerikai színészeknek, Róbert Pattinsonnak és Kristen Stewartnak hozott ismertséget ­a szinkronszínészek is több megkeresést kapnak. SZTÁRHÍREK KANCSÁR TÍMEA - Régi motorosnak számítanak a szakmában ahhoz képest, hogy mi­lyen fiatalok. Hogyan keriittek kap­csolatba a szinkronszínészettel? Csuha Bori: - A szüleim az ope­rettszínház musicalszínészei, és amikor annak idején elkezdtek szinkronizálni, én is kipróbálhat­tam. Emlékszem, az első munká­im között volt a Rockét Gibraltar című film - még a régi mikro­szinkronban. Annak idején haza lehetett vinni a szöveget, anyuval tanultam. Néha megbökött: „Tu­dod, most az jön, hogy..." A gye­rekek lassabban haladnak, de ez nem jelentett gondot. Szvetlov Balázs: - Velem véletle­nül történt, hét- vagy nyolcéves lehettem. A Pannónia Stúdió ren­dezett egy rajzfilmtábort, ahová elvittek a szüleim. Egyik alkalom­mal halálhörgésre, sikoltozásra kaptam fel a fejemet - az egyik stúdióból szűrődtek ki a hangok. Éppen Tomasevics Zorka rende zett - a Cápa harmadik epizódját készítették. Megkérdezte, lenne-e kedvem ezt csinálni. - Nem ez volt az első közös munka. Balázs: - A Rockét Gibraltar. Az­tán együtt voltunk még a Chihiro Szellemországban című japán animációs filmben. - A sikersorozat főszereplőinek ­Róbert Pattinsonnak és Kristen Ste­wartnak - világsikert hozott a film. Az önök karrierjére milyen hatást gyakorol a szinkronszerep? Bori: - Mintha azóta több fősze­repet kapnék. Sokat hívnak szinkronizálni is. Egyszer beazo­nosítottak a hangom alapján. Ez pedig ritka, inkább a nevemre fi­gyelnek fel az emberek. Nem iga­zán olyan a hangom, mint a film­ben, sokkal fiatalosabb. Balázs: - Megszólítanak külön­böző vendéglátó-ipari egységek­ben: nem te vagy az a... Vagy az apukád? Azért egy kicsit megvál­toztatta az életemet. Leveleket kapok, ismerősnek jelölnek a kü­lönböző közösségi portálokon. - Balázs, volt otyan lány aki beazo­nosította a hangját, és emiatt próbált a közelébe férkőzni? Balázs: - Előfordult. Bár ezek a közeledések kimerülnek abban, hogy ismerősnek jelölnek a kö­zösségi portálokon. - Korábban ismerték a filmet? Ér­deklődtek a könyv iránt? Bori: - Amikor felkértek, csak annyit tudtam, hogy egy fősze­repről van szó. Nem mondom, hogy nem jó, sőt, kétszer-három­szor megnéztem a párommal, de annyira nem érdekel a történet, hogy a könyvet is elolvassam. Balázs: - Láttam egy moziplaká­tot. Annyit tudtam, hogy vámpí­ros, fiataloknak szóló, lányregé­nyes történet, meg hogy számon tart egy viszonylag nagy rajongó­tábort. Persze tök jó dolog, de minket annyira nem kapott el a „gépszíj". Ettől függetlenül, ami­kor csinálom a filmet, a karaktert megpróbálom száztíz százaléko­san megformálni, hiszen tudom, hogy ezrek, tízezrek rajonganak érte. - Mire kell odafigyelni Bella és Ed­ward megformálásánál? Bori: - A hangomra. Kicsit za­var, hogy Bellának mély tónu­sú, nem érzek nagy kihívásokat abban, ahogyan beszél. Ezért próbálok komolyabb hangszí­nen megszólalni, de ez nem azt jelenti, hogy elváltoztatom. Ta­lán az a nehezebb, amikor sikol­tozik vagy liheg, de azok meg általában megmaradnak erede­tiben. Balázs: - Edward borzasztóan ki­mért, hideg fejjel gondolkodik, és ez minden szavában és mozdula­tában megnyilvánul. Ehhez igyekszem igazodni. És persze azt sem szabad elfeledni, hogy ő a történet szerint nem egy 17 éves, hanem egy 117 éves tinédzser. - Érez hasonlóságot a karakterek­kel? Bori: - Nem tudom. Szerintem egyáltalán nem hasonlítunk. Bel­la rosszul van attól, hogy el kell mennie az apukájához a hideg Forksba. Mindentől szenved - az arcán ez látszik. Én nem vagyok ilyen magamba forduló. Balázs: - A klasszikus zene szere­tete - maximum. Nálam ennyi­ben ki is merül ez a dolog. - Vámpírok lennének vagy vérfarka­sok? Bori: - A vérfarkasok meghal­nak? Akkor inkább vérfarkas len­nék - nem akarnék örökké élni. Balázs: - Én igazából Batman szeretnék lenni. Rengeteg pénze van Bruce Wayne-nek, a vüágon bármit megtehet. Felvüágosult, intelligens és hatalommal rendel­kező férfi­Miért olyan népszerűek a vámpírok és a sorozat? - Egy szerűen csak felkapták a témát, a fiatalok meg ráharaptak. Vonzóak a szereplők, hogy megragadják a nézők tekintetét. Bellával is könnyű azo­nosulni: egyszerű karakter, egy hétköznapi csaj. A történet bárkivel meg­eshetne - magyarázta Csuha Bori. Szvetlov Balázs abban látja a titkot, hogy az ember alapjában véve vonzódik az elérhetetlenhez, mert még­iscsak misztikus, veszélyes, izgalmas, tiltott gyümölcs. A fiatal színész véleménye szerint napjainkban ezt a misztikumot a vámpír testesíti meg, tíz év múlva talán a robotok veszik át a helyüket. Empatikusabb az, aki függ a körülötte élők segítségétől Tudományos kutatással tá­masztották alá, amit mindany­nyian tudtunk: hogy a szegé­nyebbek empatikusabbak, mint a nagyon jó anyagi körül­mények között élők. Ennek oka az, hogy a rosszabb anyagi kö­rülmények között élők gyakran támaszkodnak másokra, náluk gyakrabban előfordul, hogy szomszédot kémek meg arra, vigyázzon a gyerekükre. Ezzel szemben a tehetősek dadát vesznek fel. Az amerikai kutatók önkén­teseket toboroztak, a csoport egyik fele diplomás, a másik nem. Az önkéntesekkel fotókat nézettek meg, meg kellett mon­daniuk, hogy az egyes arcok milyen érzelmeket tükröznek. Kiderült: a felsőbb osztálybeli­ek, vagyis azok, akik diplomá­val rendelkeznek, kisebb arányban találták el az érzel­meket, mint a szegényebb, anyagi helyzetük miatt tovább tanulni nem tudó önkéntes csoport tagjai. A kutatók azt fel­tételezik, ennek oka abban ke­resendő, hogy a gazdagabbak anélkül is meg tudják oldani mindennapi életük problémáit, hogy másokra támaszkodná­nak, vagyis nem függnek a kö­rülöttük élőktől. SZUPERANYÁK ÉS SZEREPZAVAR Tökéletes és mégis teljesen laza: ez az anyakép sok német nőnek okoz nehézséget egy felmérés szerint. Bár ötből négy nő szeretne lazán állni a „gyerekté­mához", ötből csupán kettő érzi úgy, hogy meg is va­lósítja ezt az ideát. A kutatás szerint a nők úgy érzik, nagy nyomás van rajtuk, és túlságosan is eltávolod­tak a saját maguk által megálmodott ideális képtől. A veszteségektől való félelem jellemzi őket, ugyan­akkor a szerető szuperanyuka és az ön­tudatos, szakmailag sikeres nő szere­pe közt ingadoznak. A gyermek pedig sok anya számá­ra nemcsak a boldogság forrása, hanem „költségtényező" is. Az anyák többsége szerint több gyer­mekgondozási támogatásra és több lehetőségre van szükség, amelyek biztosí­tanák a kisgyer­mekesek vissza­térését a munka­erőpiacra. Minden nő álma: évi 24 pár cipő Évente átlagosan 598 órát töltenek vásárlással a brit nők, ezalatt 24 pár cipőt vásárolnak és összesen ezer fontot (330 ezer forintot) köl­tenek divatcikkekre és szépségápoló termékekre. Egy felmérés so­rán összesen háromezer nőt kérdeztek meg Nagy-Britanniában. A kutatás ered­ményei szerint a nők évente átlagosan 11,5 órát töltenek az­zal, hogy az üzlete­ket járva a legújabb trendek, ruhadara­bok, kiegészítők után kutassanak. Ez egy átlagos brit nő várható élethosszá­hoz viszonyítva ösz­szességében öt évet jelent - ennyi idő alatt már egy diplo­ma is szerezhető.

Next

/
Oldalképek
Tartalom