Délmagyarország, 2010. december (100. évfolyam, 279-304. szám)

2010-12-10 / 287. szám

2010. DECEMBER 11., SZOMBAT MEGJÖTTÜNK E-MAIL SZEGED VARGA ÁRPÁD December 6., 14 óra 50 perc, 2760 g. Sz.: Sere Csilla és Varga Ferenc (Jánoshalma). PÁSKA ZSOMBOR December 5., 18 óra 29 perc, 4030 g. Sz.: Kovács Linda Kata és Páska Gábor (Vásárhely). PAPP BARBARA SZTELLA December 4., 21 óra 40 perc, 3550 g. Sz.: Tóth Bernadett és Papp Béla (Mórahalom). KÉKES-SZABÓ DEMETRIA December 6., 12 óra 10 perc, 3350 g. Sz.: Zsoldos Margit Éva és Ké­kes-Szabó Norbert (Szatymaz). ERDŐS DORKA December 6., 23 óra 35 perc, 3130 g. Sz.: Kálló Csilla Mária és Erdős Tibor (Szánk). VIKOR ZSOMBOR December 6., 23 óra 55 perc, 3190 g. Sz.: Budai Henriett Anna és Vikor Gábor (Szeged-Tápé). DEÁKY TAMÁS December 7., 3 óra 34 perc, 3730 g. Sz.: Mészáros Erika és Deáky Ti­bor (Szeged). MARÓTI BOLDIZSÁR GERGELY Dec. 7., 2 óra, 4200 g. Sz.: Balogh Ju­dit és dr. Maróti Gergely (Szeged). SZAMKÓ NÁNDOR ADRIÁN December 7., 4 óra 45 perc, 4080 g. Sz.: Zalai Márta és Szamkó Sza­bolcs (Szeged). TÓTH OLIVÉR December 7., 5 óra 40 perc, 3180 g. Sz.: Kajuha Éva és Tóth László (Szeged). RÉDAI NORINA LUCA December 7., 9 óra 20 perc, 3180 g. Sz.: Köteles Violetta Mónika és Rédai Roland (Makó). SZÉLL DOMINIK December 7.. 15 óra 55 perc, 3480 g. Sz.: Tóth Nikolett és Széli Zsolt (Szeged). ÚJHELYI BENDEGÚZ December 8., 4 óra 25 perc, 3400 g. Sz.: Bús Alexandra és Újhelyi Roland (Szeged). TÓTH GERGELY December 8., 18 óra 45 perc, 2740 g. Sz.: Varga Györgyi és Tóth László (Zsombó). MAKÓ BALÁZS LEVENTE December 6., 21 óra 35 perc, 3360 g. Sz.: Árva Renáta és Ba­lázs László (Maroslele). SZENTES BENCSIK IZABELLA December 8., 12 óra 45 perc, 3540 g. Sz.: Sebestyén Éva és Bencsik Péter (Csongrád). NYÁRI CSABA December 8., 19 óra 58 perc, 3210 g. Sz.: Duma Enikő és Nyári Norbert Tibor (Mezőkovácsháza). SZEMERÉDI ÁRON December 9., 2 óra 35 perc, 2890 g. Sz.: Virág Rozália Anna és Sze­merédi Zoltán (Kiskunfélegyháza). GRATULÁLUNK! Államosítják a megtakarítást?! Politikai vihar dúl a magánnyug­dijpénztárak körül. Mindkét oldal sorolja vélt vagy valós igazát. Vajon kinek van igaza? Szakisme­ret hiányában nehéz véleményt mondani, de a témával kapcsola­tos kérdőjeleket nem észrevenni lehetetlen. Kezdjük azzal, hogy év elején a kevés konkrét választási ígéret között a magánnyugdíjpénztárak megvédése szerepelt. Vajon mi­ért teszi a hatalom az ellenke­zőjét? 12 éve léteznek a kötelező ma­gánnyugdíjpénztárak. Lehetsé­ges, hogy a kormány a kezdetek­kor hatalmon, majd nyolc évig el­lenzékben nem vette észre azo­kat a most oly hangosan emlege­tett hibákat? Úgy tűnik, ez volt az egyetlen ki­vétel, ami fölött elsiklottak, hi­szen a kákán is megtalálták a csomót. Eltőzsdézték a megtakarításokat, állítja a hatalom. Akkor a semmit kívánják állami kezelésbe terelni? Magasak a költségek, vesztesége­sek a pénztárak, hangoztatják. Mi­lyen nem létező hozamokat ter­veznek megadóztatni? Nem biztonságos a magánpénz­tári megtakarítás. Lehet, de az élet számos területére igaz, hogy a több lábon (pilléren) állás biz­tonságosabb. Ez lenne a kivétel? Választási tehetőséget kínálnak a pénztártagoknak. Választási le­hetőség-e, ha kilátásba helyezik, aki marad, az igényjogosultságát a mintegy 70 százalékos állami részre elveszti? Választható-e valami, ha az egyik (ez esetben a maradás) lehetőségére adandó óhaj kinyilvánítása eleve megva­lósíthatatlan? Hitelesen nyilatkozik-e az a gaz­dasági miniszter, aki maga is (va­lószínűsíthetően önkéntesen) tagja a vitatott magán-nyugdíj­pénztári rendszernek? Hogyan féltheti hitelesen az elnöki szóvi­vő a „zemberek" megtakarítása­it, amikor magánvagyonából 15 millió forint biztosítási kötvé­nyekbe van fektetve? Ezek és még számos kérdés arra utal, hogy valami nincs rendben. A kormány 2700-3000 milliár­dos megtakarítást akar „államo­sítani" (az első tervezett lépés még 14 havi befizetés állami kasszába tereléséről szólt, kárta­lanítással). A megtakarítással a hatalom a személyi jövedelemadó módosí­tása kapcsán keletkező bevétel­kiesést akarja pótolni. Kik az új adótörvények elsődleges haszon­élvezői? A magas jövedelműek, például a törvényhozók és a hoz­zájuk közel állók. Tehát a megta­karítások közvetve és törvénye­sen a „zemberek" zsebéből az „új oligarchák" zsebébe vándo­rol. Egyszerű és követhető folya­mat. Persze ki kell mondani, rendjén van ez, mert mi, balga választók felhatalmazást adtunk nekik. Vagy mégsem, vagy erre már nem? És hogy 10-20-30 év múlva mi­lyen értéke lesz a nyugdíjaknak? Kit érdekel? Akik most a törvényeket meg­hozzák, azokat aligha. A hárommillió pénztártagot, és azok felmenőit, ilietve utódait, azaz az ország csaknem vala­mennyi polgárát annál inkább. Széli István nyugdíjas, Sándorfalva Az egészségügyi intézmény neve Szabó Gyula észrevételére szeret­nék reagálni, amely a november 26-i számban jelent meg. Ne bántsuk a szokásokat, pláne úgy. hogy félre akarjuk tájékoztat­ni az újság olvasóit a hiányos is­mereteinkkel. A kérdéses egészségügyi intéz­mény elég régóta a Szegedi Tudo­mányegyetem Szent-Györgyi Al­bert Klinikai Központ kezelésében áll, ahhoz tartozik, különböző részlegeinek (pl. sebészet, belgyó­gyászat, szemészet stb.) orvosai próbálják meg kezelni lelkiismere­tesen a betegeket. Egyébként sem érdekli az utazó­kat, a betegeket, hogy a tömeg­közlekedési eszközökön milyen néven nevezik az intézményt, ahová gyógyulást remélve betér­nek - inkább a megálló helye. Sokkal többen utaznak a közle­kedési járműveken nemcsak eb­be az intézménybe, hanem a kö­zeli bevásárlóközpontba, s az ok­tatási intézményekbe is. Mivel ez az intézmény nemcsak a Szegeden lakók, hanem a régió la­kóinak igényeit is kielégíti, és a köztudatban ezen a néven vált is­mertté, egyáltalán nem lenne cél­szerű a tömegközlekedési eszközökön a tájékoztatást ebben és más esetekben sem (pl. cipő­gyári megálló) megváltoztatni. Más utca- és térneveket is meg akartak anno változtatni (pl. Mars tér, Szentháromság, s so­rolhatnám, csak ezek a legismer­tebbek), és a szokásoknak meg­felelően nem sikerült (a helyi la­kosok ellenállása miatt, mert nem voltak hajlandók az új elne­vezést elfogadni), de volt több utca is a belvárosban, amely visszakapta eredeti, régi, meg­szokott nevét. Ezért nem kell bántani a szoká­sokat! De vannak nálam okosabbak is ez ügyben. Zámbó István, Szeged KÖSZÖNET KÖSZÖNET A TŰZOLTÓSÁGNAK! Az elmúlt hetek kiadós esőzései miatt elöntötte Kiskundorozs­ma-Subasán a Maty-parti út 33. szám alatti kiskert pincéjét a ta­lajvíz. A zöldségek, gyümölcsök, a télire eltett befőttek víz alá ke­rültek - írta e-mailben Zsótér Jó­zsef. Végső kétségbeesésükben fordultak a tűzoltósághoz. A de­cember 5-én szolgálatban lévő Veszelka László vezette csapat azonnal segítségükre sietett, ki­szivattyúzta a vizet, és segítet­tek a család értékeit is kimente­ni. A család ezúton szeretné kifejezni hálás köszönetét mind­annyiuknak áldozatos munkáju­kért. ADVENTI KOSZORÚ Az SZTE ÁOK Idegsebészeti.Klini­ka szeretné megköszönni a Sze­gedi Paloma Virágüzleteknek és Felhők Angyalok te tű.-t™hűs 1ÍÉÍ Mffiiri iffi JS fit ' A fotón látható angyalkákat olvasónk készítette kartonpapírból, csomagolópapírból, pingponglabdából és angyalhajból. Már három éve kerülnek elő adventkor, szép és tartós dekorációk. Az alkotás címe: Angyalok a mennyország lépcsőjén. Az angyalkák feje levehető, a tes­tükbe lehet rakni a meglepetéseket. FOTÓ: LOSONCZI ERIKA POSTABONTAS Vőneki Gyula emlékére A képeket Csólyospáloson, a nagyszüleinél készítette olvasónk, amikor a lenyugvó nap megvilágította a felhő­ket, amelyek egy repülő madarat formáznak. FOTÓ: CZAKÓ ANNA Buresch Györgyinek, hogy az idegsebészeti klinika részére fel­ajánlottak két adventi koszorút. Ezúton kívánnak mindenkinek ál­dott, békés ünnepeket! MEGTALÁLTÁK A TÁSKÁT Lázár Mihály szegedi olvasónk na­gyon hálás, amiért a szegedi a Kálvária sugárúti ABC-ben megta­lálták a táskáját, amit utána is vit­tek. Köszöni szépen. ELVESZETT PENZTARCA Mártáné Lőrinc Veronika, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat dél-alföldi ré­giójának csoportvezetője jelezte: az egyik vendégük, aki az adományáért ment be hozzájuk, ott felejtette a pénztárcáját az irodában. Arra kérik a tárca tulajdonosát, hogy 62/435-919-es számon érdeklődjön. FÜLBEVALÓ Olvasónk december 2-án, fél 8 és 10 óra között a Retek utca-Bite Pál utca-Szamos utca környékén elveszítette fél pár, franciakap­csos arany fülbevalóját. A megta­láló hívja a 20/220-7171-es vagy 62/486-195-ös számot. KARKÖTŐ A 20/555-2065-ös számról telefo­náló olvasónk Mikulás napján, de­cember 6-án veszítette el arany karkötőjét Szegeden, a 16-os bu­szon. A becsületes megtaláló je­lentkezését a megadott telefoszá­mon várja. Meghalt Vőneki Gyula, egy volt is­kola volt igazgatója, akit mi leg­többször Főnöknek hívtuk, pedig nem is főnök, hanem barát volt. 1965-től tanított mérnöktanárként a József Attila sugárúti „többnevű" középiskolában, s 1975-től 1994-ig, nyugdíjazásáig igazgató is volt. Most elment, temetjük, pedig szeret­tük volna, ha még sokáig beszélget­hetünk a régi időkről. Nekünk, taná­roknak ugyanúgy élmény volt vele anekdotázni, mint több száz diákjá­nak. Tanított tizenéveseket és felnőt­teket szakmája szépségére. A textil­ipar nagymestere volt, s ennek az iparnak a hanyatlását túlélte. S taní­tott minket is összetartozásra, szere­tetre és barátságra. Szívesen emlékszünk a közös ki­rándulásokra, együtt ünnepelt névnapokra, a félévi és év végi bulikra, a szalagavató bálokra. Emlékeznek a diákok is a techno­lógiaórákra. Hatalmas elégtelene­ket tudott írni a naplóba, de min­dig maradt hely a közepesekre is, hogy a bitang, nem mindig tanuló diák is kapjon esélyt, s ne kelljen javítóvizsgáznia. Tekintélyt parancsolt már a megje­lenésével is, mégsem azért marad meg mindannyiunk emlékezetében, hanem azért, mert jó ember volt. Mint főnök szeretett vitatkozni, de lehetett vele akár veszekedni is. Egyenrangúnak érezhettük magun­kat, mert az ajtaja mindig nyitva állt, s minden problémánk megol­dására mindig készen állt. Ismert minket, tudta, kinek mikor mi fáj. Ha kellett egy kis segítség, nem azt kérdezte, hogy mire és meddig, hanem csak azt, hogy mennyit. Nagy szíve volt, de az a nagy szív elfáradt. Családjának nagy veszte­sége és bánata után a mi veszte­ségünk és bánatunk következik, mert szerettünk. Gyula, nyugodj békében. Kollégáid és barátaid nevében: Berényi Károlyné Utcára vonulnak? Badényi István Utcára vonul? cím­mel megjelent olvasói leveléhez szeretnék néhány gondolatot fűzni. Az ön által leírt békés demonstrá­ció (amit az MSZP-nek tanulnia kéne a Fidesztől): - egyenlő a mások által szerve­zett rendezvények szétzilálásával kereplőkkel, sípokkal, tojásdobá­lással és egyéb rendzavarásokkal, - egyenlő a tévészékház felgyúj­tásával, Molotov-koktélok dobálá­sával, - egyenlő az autók és egyéb tár­gyak felgyújtásával, illetve rongá­lásával. De a hitelességgel is vannak prob­lémák, úgy gondolom azonban, önt ez egyáltalán nem zavarja. Né­hány példa: - a hitelminősítők 2008-2009-ben hitelesek, 2010-ben hiteltelenek (Matolcsy, Kósa), - a szakszervezeti tüntetések 2008-2009-ben hitelesek, 2010-ben hiteltelenek (Szijjártó), - a költségvetési tanács 2009-ben hiteles, 2010-ben hitel­telen, - az Alkotmánybíróság 2009-ig hiteles, 2010-ben hiteltelen. Sajnos folytathatnám még sokáig a sort, de gondolom, már ez is elég. Van egy javaslatom: talán több helyről kellene beszereznie az információkat (nem csak a pártközpontból), akkor talán hite­lesebb lenne ön is. Éder Róbert 20/371-4522: • Badényi István levelére: a nyug­díjak alsó és felső összege közötti hússzoros (!) különbség a százalé­kos emelés következtében' fellépő további növekedést állapítana meg. A szerzett jog a magas ösz­szegű nyugdíjra akkor sem csor­bulna, ha a százalékos emelés he­lyett azonos összegű (például 5000 forintos) emelést kapna minden érintett. A nyugdíjazáskor megállapított ellátás összege már elismeri a végzett munka értékét, amelyen a mindenkinél azonos összegű emelés sem változtatna.

Next

/
Oldalképek
Tartalom