Délmagyarország, 2010. november (100. évfolyam, 254-278. szám)

2010-11-27 / 276. szám

14 2010. NOVEMBER 27., SZOMBAT SZIGSZt3 Szeged mindennapjait az elvesztett első világháború utáni időszakban, 1,1** 1918. december végétől a francia megszálló csapatok uralták. SZERKESZTI: LEVAY GIZELLA A15 HONAPOS FRANCIA MEGSZALLASNAK VOLTAK ELŐNYEI IS „Szerecsönyök" Szegeden Kilencven évvel ezelőtt néger és arab katonák masíroztak Szeged utcáin - a francia megszálló hadsereg tagjai. Tisztjeik barátkoztak a helybeliekkel. Az ideiglenesen állomásozókat év végéig fotók mutatják be a Móra-múzeumban. TÖRTÉNELEM DOMBAI TÜNDE 1918-ban, az első világháború lezárá­sa után minden szomszédunk meg­indult, az akkori Csehszlovákia, Ro­mánia és Szerbia is a darabjaira hul­lott monarchia, főleg Magyarország területeiből akart gyarapodni. Belg­rád volt az antant dél-európai részé­nek főhadiszállása, onnan indultak Szegedre a francia csapatok. Egye­dül ők gondolták valóban ideigle­nesnek az ideiglenes itt tartózko­-dást. Mivel ők bizonyultak a legerő­sebbnek, és az ő antanton belüli po­zíciójuk vitathatatlan volt, ők vonul­tak be Szegedre. - A megszállás határozott elő­nyökkel járt. Ennek köszönhetően a városba más (román, szerb, cseh­szlovák) haderők nem tudtak bejut­ni. Másik előnye, hogy a Tanácsköz'­társaság és a velejáró atrocitások (emberek elhurcolása, foglalások, egyház elleni támadások) sem érték el Szegedet - hangsúlyozza Zombori István történész, megyei múzeum­igazgató. A franciák Sándorfalvánál meghúzták a határt, Pestről addig terjedt a Tanácsköztársaság. Ugyan­akkor a franciák minden belpolitikai tevékenységet meghagytak a város­ban, változatlanul működött például a rendőrség és a polgármesteri hiva­tal. Olyannyira nem szóltak bele a tett látni. Nagyanyám úgy emleget­te őket, hogy a „szerecsönyök". A tisztek kulturáltan kávéházba, étte­rembe, színházba, múzeumba és a JT DÜ TERRITOIRE DE LF\ VILLE DE ZLsiZu VÁROS Határának b TÁPÉI irtokénak TÉRKÉPE. H.U.T I KAMUUL MISE LITO l)W MünftHt MŰM IrtmtMlUUMI DESON • OOMAINE DE TÁPÉ. -„» . , -5t CT «itH*i lú. I » ( ».J•> » SFMM'TW+AT MUMUM V " , '. LNHOBPMR • • • + • • BA 11 MŰ FUR H UH '. a y * . • VI. / i üa /y m • V • • —ír -JTC". tittti <mt 'IMI.JI RIM N II *<•« * xaAáé L polgári jellegű tevékenységekbe, hogy a Tanácsköztársaság ellen Bécsből és Aradról szervezkedő el­lenforradalmi csoportok is ide tették át székhelyüket. 1918. december végén vonultak be, és 1920. március 20-án távoz­tak. Ez idő alatt például azt is meg­engedték, hogy a Mars téri lakta­nyában tartózkodó katonákat ismét Somogyi-könyvtárba jártak. A fran­ciás neveltetésű helybeli urakkal és hölgyekkel jó kapcsolatot ápoltak. Még Móra is - aki köztudottan nem beszélt semmilyen idegen nyelvet ­jóban volt velük. Lehetett egy-két halottjuk, mert 1923-ban az egyik helyi újság azt írta: a franciák az eltemetett kato­náikat kihantolták, és magukkal vitték hazai A kétnyelvű Szeged-térkép kifejezetten a francia katonai vezetés számára készült. A helyi parancsnokság e dokumentum segítségével volt képes átlátni a város közigazgatását, hétköznapi életét, területét. » A lakosság azt találta feltűnőnek, hogy az észak-afrikai, úgynevezett gyarmati közkatonaság került Szegedre, amely részben négerekből, részben arabokból állt Zombor István történész felfegyverezzék; elkezdődhetett a helyi, illetve magyar fegyveres erő szervezése. Azt természetesen meg­követelték, hogy ez velük szemben semmiféle erőszakos fellépéssel ne párosuljon. Gyakorlatilag a francia megszállás egy hat-hétszáz katoná­ból álló hadtestet jelentett, több he­lyen szállásolták el őket a város­ban. A Boldogasszony sugárút és a Szentháromság utca egyik házában is laktak francia főtisztek. - A la­kosság azt találta feltűnőnek, hogy az észak-afrikai, úgynevezett gyar­mati közkatonaság került Szegedre, amely részben négerekből, részben arabokból állt. Az európai főtisztek ugyan lenéztek őket, ám nagy fe­gyelmet tartottak köztük - fogal­maz a történész. - Jelenlétük nem okozott gondot a városban, bár a járőrszolgálatot rendszeresen lehe­CÖ • wmmmmmm vÖ CO földre. A Mó­ra-múzeum gyűjteményé­ben korabeli fényképek ta­núskodnak az ittlétükről. A főparancsnok, De Tournard ezredes hazatérve ki­adta emlékiratait, és 1927-ben de­dikált példányt küldött belőle a városi könyvtárnak. Kiderül abból is, hogy jól érezte magát ebben a művelt európai városban, ahol ki­tűnő kocsmákat, éttermeket ismert meg. Két lándzsát is őriz a múze­um francia lovaskatonáktól, fenn­maradt a helyben kiadott francia újság példánya és néhány kétnyel­vű plakát is. Kuriózum az a fran­cia-magyar nyelvű Szeged-térkép, amely a „vendégeket" a város és a hozzátartozó tanyavilág területén kalauzolta. A szegediekben nem sok kellemes emléket hagyott ez a sajátos francia kapcsolat, ami ma­radt, azt is elhomályosította a tria­noni békeszerződés. Az az ered­mény inkább, hogy a negatívum sem maradt. A francia had­vezetés fellé­pett a tanács­köztársaság helyi erőivel szemben, így Kun Béláék szegedi hívei­nek mindösz­sze öt nap hatalom ju­tott. Jelenlé­tük megóvta a várost a vö­rös terrortól, a román és a szerb meg­szállástól ­habár Újsze­gedet hosszú Ideig a szerb haderő tar­totta katonai ellenőrzés alatt. it erez egy férfi? Sorozatunkban a szegedi Somogyi­könyvtár kínálatából szemezgetünk. Ez alkalommal Bárdos András Love story ­Mit érez egy férfi? című kötetét ajánljuk. KÖNYVAJÁNLÓ A szerelem képlete egyszerű: adott egy sikeres férfi és egy vonzó nő. Vagy mégsem ilyen egyértelmű? Bárdos András „ítélet" című politikai krimijé­vel tűnt fel az irodalmi palet­tán. Most megjelent második regényében az érzelmek vizé­re evez, ugyanis régóta foglal­koztatja a férfi-nő viszony örök problémája. A Love story az egykori, azonos című regény és film 2010 Magyarországára átülte­tett változata, mintegy tisztel­gés az idén elhunyt Erich Se­gal (1937-2010) előtt. A könyv főhőse Olivér, a sikeres banki bróker, nagy nőcsábász, edző­teremben építi testét, hogy felszedje a világ összes cica­babáját, luxusautóval jár, Dolce & Gabbana parfümöt és iPhone-t használ, márkás in­get, márkás cipőt, márkás far­mert visel, érzelmi analfabéta. Magánéletében felszínes, csak a könnyen megszerezhető él­vezeteket hajszolja. Ám egy szép napon - meg­lepő módon - a bankcenter­ben felállítanak egy könyves pultot, amely mögött Eszter, a dekoratív, fiatal, művészettör­ténész lány olvas elmerülten. A nő látványa szíven üti Oli­vért, s beindul a kémia... A törtető üzletember és a mély érzésű bölcsészlány any­nyira eltérő személyiségek, hogy kapcsolatuk eleve mű­ködésképtelenségre ítélt. Bár­dos András regényének az az érdekessége, hogy e különös szerelmi viszonyt a férfi szem­szögéből élhetjük át. Olivér sokszor egyszerűen nem érti, miért kellene elérzékenyülnie és meghatódnia, ha ő nem érez akkor és ott semmit. Ami­kor a férfi rádöbben, mennyi­re rosszul élte az életét, sajnos már késő. A történet annyira lebilin­cselő, hogy rövid terjedelme miatt „egy ültő helyben" elol­vasható. Maga a szerző kiknek ajánlja könyvét? „Nőknek, akik többet akarnak tudni a férfiakról, és férfiaknak, akik szeretnék tudni, nincsenek egyedül." Mosonyi Helga könyvtáros BÁRDOS ANORÁS LUll'lllWBl

Next

/
Oldalképek
Tartalom