Délmagyarország, 2010. november (100. évfolyam, 254-278. szám)

2010-11-20 / 270. szám

KAPCSOLATOK 15 POSTABONTÁS POSTABONTÁS E-MAIL POSTABONTÁS E-MAIL Csónakos a szarvasi arborétum fái alatt Miről beszéljünk? Méltatlanul elhanyagolt emlékcsarnok A fogadalmi templom felszentelé­. sének 80. évfordulójára vendége­im érkeztek. Az ünnepség után megtekintettük a nemzeti emlék­csarnokot. A Tóth Valéria dombor­műve alatti kis ivókút nem műkö­dött, sőt a kifolyó le volt törve. A csarnok szobrai, különösen a dóm főbejáratával szembeni részen po­rosak, lefeketedettek, galambürü­lékkel szennyezettek voltak. Kicsit szégyelltem ezen állapotot, külö­nösen akkor, amikor egyik vendé­gem így szólt: „Méltatlanul elha­nyagolt." A történtek után sokáig töpreng­tem, mit tehetnénk. jutott eszembe számtalan gondo­lat, ötlet, de elhessegettem a mai napig, amikor újra felkerestem nemzeti emlékcsarnokunkat, olyan céllal, hogy egyórás videofelvételt készítsek Szeged köztéri szobrai címmel. Megérkezésemkor láttam, hogy néhány szobor, például Petőfi Sándor költő egész alakos fehér szobra mintha tisztább lenne, mint korábban, a járdán lévő galambürü­ték cirokseprűvel valamennyi víz kíséretében valószínűleg volt taka­rítva. Továbbhaladva: a Ferenczi István festőművészt ábrázoló mell­szobor erősen le van feketedve. Az egyetemalapító Báthory Istvánt, a főiskolát alapító Bethlen Gábort megjelenítő mellszobor, majd sor­ban Mária Terézia, Ferenc József császár, országunk királya mell­szobra erősen galambürülékes volt. Tudomásom szerint a környezet­gazdálkodás dolgozói valamennyit takarítanak, amit köszönök, de ez nem elég. Azok a társaságok, ame­lyek kezdeményezik egy-egy szo­bor felállítását, a tanintézetek az intézetük előtti területüket tisztán tarthatnák. Egy-egy személy véd­nökséget vállalhatna egy-egy szo­bor felett, örökbe lehetne fogadni őket. Hegyi Gábor, Szeged hatóan 2011 májusára fejeződik be. Munkatársaimmal azon dolgozom, hogy Algyő továbbra is fejlődő, nyugodt és vonzó település le­gyen! Horváth Éva érdeklődését köszö­nöm, és őt is tisztelettel várom a fogadóórámon! Herczeg József, Algyő polgármestere Fiatal szegedi olvasónk, az Arany János Általános Iskola 7. osztályos diákja erdei iskolában járt a Bükkben. Magával vitte fényképezőgépét is, és lencsevégre kapott egy gyilkos galócát. FOTÓ: BORSI LEVENTE Zeneiskolás növendékek sikerei A szegedi Király-König Péter Zene­iskola növendékei nemzetközi ver­senyeken az alábbi eredményeket érték el. Az ausztriai Oberschützenben rendezett I. Nemzetközi Takács Jenő zongoraversenyen Andrej­csik Bóbita harmadik helyezést ért el. Tanára: Sigmondné Erős Andrea. Az olaszországi Tournieri Nemzet­közi Hárfaversenyen Tóth Bettina első helyezést ért el. Tanára: Gor­bunova Natália. Király-König Péter Zeneiskola Olvasónk a napokban járt a szarvasi arborétumban. Csodálatos őszi fényekben készített néhány felvételt, amelyek közül most közreadunk egyet, FOTÓ: PINTÉR ANDREA Még egyszer a Moszkvai körútról Péter László professzor úr tulajdon­képpen megelőzött a moszkvai „se­gítségről" szóló írásával. Ám én az el­nevezés „indítékáról" kívántam szól­ni, amit évtizedekkel ezelőtt mesélt el nekem a feleségem néhai nagy­nénje, aki a Moszkvai körút 26. szám alatti házban lakott. Aki átélte, tudja, hogy a Szegedre bevonuló szovjet tankok megszáll­va tartották egyes sugárutak és az akkori nagykörút kereszteződése­it. így érkezett, és landolt egy T34-es tank a Petőfi Sándor su­gárút és a Berlini körút kereszte­ződésében is. A tankból kikászáló­dó parancsnok - meglátva a körút sarkán lévő Berlini körút jelzőtáb­lát - méregbe gurulva odarontott, és „Berlin caput!" csatakiáltással letépte azt, majd házilag barká­csolt kartonlapra bizonytalan - de latin betűs - írással írta ki és tűz­te ki a Moszkvai körút táblát. (A latin betűk ismerete feltételez­te a parancsnoki tisztséget.) Ez volt az igazi belenyúlás a város ut­canévrendszerébe, mint az is, hogy - még többek által tudottan - a vá­rosházán egy ideig szovjet várospa­rancsnokság működött, és irányította a szegedi közigazgatást. Ennek a nyo­másnak volt köszönhető a körút ezen szakaszának teljes átkeresztelése. A továbbiakban valóban megtörtént a Berlini körút rehabilitációja a beveze­tőben említett cikkben leírtak szerint a Párizsi körút terhére és a Szovjet­unió iránti szolidaritás jegyében Moszkva javára. Dr. Balogh Géza, Szeged Folyamatos fejlesztés Algyőn Megköszönöm Horváth Évának az algyői utcák állapotával kapcsola­tos észrevételét. Fontosnak tartom, hogy a helyi lakosok elvárásaikat az algyői önkormányzat felé meg­fogalmazzák, azt a döntéshozatal­kor figyelembe veszünk. A polgár­mesteri fogadóórák keretében sze­mélyesen és pontosabban válaszol­hatok a kérdésekre és észrevéte­lekre. A Délmagyarország szerkesz­tőségének eljuttatott, november 18-án közzétett levélre reagálva is hangsúlyozom: Algyőn minden ut­cát „szem előtt tartunk", a pályá­zatfigyelés folyamatos, a megnyert projektek a településfejlesztési program szerint valósulnak meg. Idén májustól júniusig 24 algyői utca kátyúzása történt meg. Elké­szítettük az algyői utcák - köztük a Berek és a Nyírfa utca - burko­latfelújításának tervdokumentáció­ját. Ezek engedélyeztetése idén ősszel fejeződött be. A munka - a közbeszerzési eljárás miatt - vár­hatóan 2011 nyarától indulhat. Ad­dig - az utak biztonságos járható­sága érdekében - a kátyúzás fo­lyamatos: például a Nyírfa, a Be­rek és a Csónak utca rendbeté­telét 2010. november elején ren­deltük meg, ott a kátyúzás a tél beállta előtt megvalósul. A hókotrást Algyőn a Gyeviép Nkft. végzi, természetesen a fenti utcákban is. Idén a hó eltakarítá­sára alkalmas további munkagépe­ket is beszerez az önkormány­zati cég. Az új településközpont kialakítá­sának részeként fontos a faluház, a főtér, a Borbála Fürdő, az új is­kola környezetének rendbetétele, a településkép javítása, az algyői­ek életkörülményeinek javítása. Algyő Nagyközség Önkormányzata a DAOP 3.1.1/B pályázatán közel 110 millió forint támogatást nyert. Az összeg közel négyötödéből épült meg a külterületi elkerülő út, a támogatás fennmaradó ré­széből pedig a Búvár utca burko­latát újíthattuk fel, és parkolóhe­lyeket alakíthattunk ki. A projekt összköltsége 180 millió forint, amelynek nem képezte részét a „faluház és környéke felesleges ci­comázása". Az iskola építése miatti kellemetlen­ségekért ezúton is kérjük a lakosság megértését és türelmét a Tiszavirág utcán. Ott a csapadékvíz-elvezetés,, a közvilágítás és a járda építése - a szerződéskötéseket követően - vár­Putyin Oroszországában tömege­sen „eltüntetik" az ellenzéki új­ságírókat. Ez ellen a „szabad vi­lág" kézzel-lábbal tiltakozik. Mi, magyarok is, de nem olyan mér­tékben. Mi nemrég még a keleti birodalom szövetségesei voltunk. A keleti típusú „szabadság" orosz vesztesei közül a világ leginkább Hodorkovszkij és Politkovszkaja nevét ismeri. Mi a helyzet Magyarországon? Abból kell kiindulni, hogy mi már a kapitalizmust építjük. Ez „osz­tálytársadalom". Ha ez természe­tesen működne, nálunk valódi osztályharc folyna. Sem a mun­kaadóknak, sem a munkaválla­lóknak nem mindegy, hogy miről folyik a „közbeszéd". A munka­adók az összefogásról, egymás szeretetéről beszélnének szíve­sen. A munkavállalók inkább a vagyoni különbségekről és a luxuspaloták meg az erdőszéli hajléktalankuny­hók közötti különbségekről be­szélnének. Mindkét társadalmi osztály szeret­né a saját érdekei szerint befolyá­solni a közbeszédet. Mindkét osz­tálynak érdeke a közbeszéd „meg­felelő" tematizálása. A baj, hogy ehhez nincsenek meg egyforma mértékben az eszközei. (Fegy­verei.) A mai Magyarországon ez az egyenlőtlenség a legfőbb igaz­ságtalanság. Elsorvasztották a szakszervezeteket. Iszonyatosak lettek a vagyoni különbségek. Akinek ez fáj, az nem tud, akinek nem fáj, az nem akar tenni elle­ne! A 8 milliós havi fix emberte­lenség, és humanizmusellenes tendencia. Az extraprofit „lovagjai" és azok sleppje leginkább azt titkolnák el, hogy nemcsak vadkapitaliz­mus létezik a világon, de van a kizsákmányolásnak egy enyhébb formája is, a szociális piac- jk. gazdaság. Magyarországon nem kellene mást csinálni, csak a magyar alkotmány 61. paragrafusát komolyan venni és a tömegek (kisemberek, szegé­nyek) véleménynyilvánítását sza­badjára engedni, nemcsak papíron, de a valóságban is. Az uraknak előbb-utóbb fel kell is­merni - mert nem buták hogy ami egyik helyről hiányzik, az megvan a másik helyen. Ha tény­legesen érvényesítenénk a „sza­badság", meg az „egyenlőség" jel­szavát, akkor meglenne a harma­dik is, a „testvériség". Ezt a feladatot azonban nem a „celebek" és a brutális akciófil­mek „futtatásával" kell megvaló­sítani. Ne csináljunk - önérdekből ­lumpenproletárokat a munkásosz­tályból. Kövér Károly, Szeged Idősek napi ünnepség Szőregen, verssel, tánccal Idén is megrendeztük az idősek napi ünnepséget klubtagjaink részére ok­tóber 21-én. Ismét vendégül láttuk a nyugdíjasklub tagjait is. Ünnepi kö­szöntőt Szöginé Domokos Mária, az V. számú Gondozási Központ vezetője mondott, majd dr. Ványai Éva, az Egyesített Szociális Intézmény főigaz­gatója kedves szavakkal köszöntötte a megjelenteket. Rózsavölgyi József helyi önkormányzati képviselő bemu­tatkozó beszédében együttműködési készségét fejezte ki, sok sikert kívánt az intézet dolgozóinak, s jó egészsé­get az idős embereknek. Tóth Csaba, a Hármashatár Vadásztársaság elnök­ségi tagja üdvözlőbeszédet mondott. A vadásztársaság tagjai is jelen voltak az ünnepségen, adományukból ké­szült az a szarvaspörkölt, amely Fran­kó András főzőtudományát dicséri. Bőkezűségéért külön köszönet illeti a Hármashatár Vadásztársaság elnök­ségi tagjait: Bagi Ádámot, Szeles Sán­dort, Sípos Istvánt, Frankó Andrást és Tóth Csabát. A köszöntők után a ti­szaszigeti Szent Antal Általános Iskola és Óvoda diákjai léptek fel: Terhes Ta­mara és Rúzsa Vivien verset mondott, az óvoda nagycsoportosai kedves és színes műsort adtak elő. Ezt követően a Szögi Barbara és Horváth Péter által vezetett Classicon Kulturális Tánc és Sport Egyesület táncosai - Fodor Ani­ta és Tóth Réka - mazsorett-táncokat mutattak be. Ezután Páncsics Nikolett és Berta Péter páros felnőtt korcso­port latin-amerikai táncokkal szóra­koztatta a közönséget. Az est hangu­latát Igaz János nagyszerű zenéje emelte a tetőpontjára. A vigadalom késő estig tartott, mindenki nagysze­rűen érezte magát. Ez a kellemesen eltöltött este nem jöhetett volna létre támogatóink segítsége nélkül, ezért külön köszönetet mondunk az összes adományozónak. Az SZKTT Egyesített Szociális Intézmény Szőregi Idősek Klub­ja dolgozói Gomba a Bükkből Lepke az udvarban 27 éves makói olvasónk édesanyja régóta előfizetője a Délvilágnak. Az olvasói fotókkal kapcsolatos fel­hívást lapunkban olvasta, és e-mailben küldte el nekünk ezt az október 23-án készített fotót. Egy lepkét ka­pott lencsevégre az udvarukban. FOTÓ: FEJES ZOLTÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom