Délmagyarország, 2010. október (100. évfolyam, 229-253. szám)

2010-10-22 / 247. szám

A film története Vágvölgyi B. András újságírót tizenöt éve foglalkoztatja a filmkészítés és most elkészült első nagyjátékfilmje, a Kolorádó Kid. Az '56-ot feldolgozó produkció azt mutatja meg, hogy egy pesti srác hogyan keveredik bele a forradalomba. A forgatókönyvből könyv is született, kicsit másképpen. A rendezővel '56-ról, és a magyar filmgyártás nehézségeiről beszélgettünk. FILM KANCSÁR TÍMEA - író, publicista, lapalapító főszer­kesztő, esszéista, dokumentumfil­mes, politikai kommentátor. Mióta foglalkoztatja a filmkészítés? - Tizenöt évvel ezelőtt ke­rültem először a filmkészítés közelébe. Előtte már dolgoz­tam televízióban, illetve a Ma­gyar Narancs újságírójaként a Fekete Doboz video-folyóirat­tal többször forgattam a volt Jugoszlávia háborús övezetei­ben vagy Irakban, Moldáviá­ban. Aztán később Déri Miklós i miért nem élünk Amerikában? A nyolcvanas-kilencvenes évek undergroundja is megjelenik: - Én a posztpunk, new wave érában nevelkedtem, megjelenik a filmben Menyhárt Jenő és Másik János (Európa Kiadó), Bárdos Deák Ági a Kontroll Csoportból, dr. Máriás a Tudósokból, a maiak közül Palya Bea és Kiss Tibi a Quimbyből, a Qualitons, meg - egyetlen archív felvételként - a Király, Elvis - mert a film ideje mégiscsak a rock and roll korszaka volt. nyek, és ismertem Dusán Ma­kavejevet, a filmes mesterosz­tály vezetőjét, így hát az ő kur­zusát választottam. - Honnan ismerte a hazáját el­hagyni kényszerülő szerb rende­zőt? - Először Budapesten, majd Belgrádban találkoztam vele, akkor még haditudósítóként dolgoztam. Makavejev régóta Párizs és Belgrád között ingá­zik, megosztott életet él. Na­gyon bírom, hogy Belgrádban a Charlie Chaplin utcában la­kik; de leginkább azt az anar­chista képzelőerőt, amely jel­lemzi. - A Kolorádó Kid a legjobb közön­ségfilm, valamint a legjobb lát­vány és díszlet díját nyerte el a 41. Magyar Filmszemlén idén. „Nehéz szülés" volt? - Nem mondom, hogy köny­nyű volt. Korábban több forgató­Szegénylegények, a Szamárköhö­gés és a Szabadság, szerelem. Mi­ért pont 1956? - Megemésztetlen a múlt, noha a rendszerváltás is '56-ból táplálkozik. Meg ott volt Eörsi, akitől sokat tanul­tam, és foglalkoztatott a téma. - A felmenői sokat meséltek ön­nek a forradalomról, a Kádár­rendszerről? - Négyévesen megkérdeztem az apámat: mi miért nem élünk Amerikában? Ez a gondolat egyébként azóta is eszembe jut, amikor éppen Magyarországtól herótom van. A szüleim 1956-ban végeztek a szegedi egyetemen, az évfolyamtársaik nagy része disz­szidált. Abban az évben kaptak lakást, amelyet akkor festettek és mázoltak ki - nem akarták oda­hagyni, sok munkájuk volt ben­ne. '56-ban anyám a Forradalmi Bizottság tagja volt, emiatt ké­sőbb fenyítést is kapott - szóval őt erősen befolyásolta a forrada­lom. Máskülönben állandóan azt hallgattam: mi van a Jucival Ausztráliában, mit csinál a Gyuri Londonban, a Kaci Bécsben. Egy kisebb világhálózat alakult. 1989-ben Nagy Imre újratemeté­sének voltam a sajtófőnöke. Ami­kor Király Béla - a Nemzetőrség főparancsnoka, az 1957-ben Strasbourgban létrejött Magyar Forradalmi Tanács egyik alelnö­ke, illetve vezérőrnagy - ismeret­lenül felhívott '89-ben a lakáso­mon a temetés miatt, én felpat­tantam és összecsaptam a boká­mat - reflexből. „Tiszteletem, tá­bornok úr!" Igazán intenzív volt az a tavasz, afféle érettségi talál­kozós hangulat volt. - Milyen volt rendezőként dol­gozni? Nagy Zsolt, Sárosdi Lilla, Kokics Péter - a főszereptők - és a stáb hogyan fogadta? - Jól. Kicsit tartottam a szí­nészvezetéstől, de szerintem nem volt különösebb problémám vele. Külön figyelmet fordítottam a fizi­kai és mentális kondíciómra. Nem lehet elfelejteni, Magyaror­szágon ma igen nehéz filmet csi­nálni. A Kolorádó Kidet négy évre elnyúlóan harminckét nap alatt Kreuzer Béla lóverseny- és szerencsejáték-kedvelő rakodó 1959-ben csalárdmód jelentős nyereményhez jut a „lovin", este a galerijével szó­rakozik, de a titkosrendőrség már a nyomában van. Élettársa, Iskiné információt ad a szórakozóhely mellékhelyiségében az őket megfigyelő nyomozónak; Kreuzert még az éjjel letartóztatják. Az előzetesben derül ki: politikai ügyben, a forradalom alatt vállait szerepéért A cellában egy idősebb férfi a társa (Kottái), majd egy fiatal (Katkó), Moszkvában, kommunista családban született fiút tesznek melléjük. Kottái csúnyán megveri Katkót, akiről kiderül: '56. november 4 e után az oroszoknak tolmácsolt. Kottái ezzel elnyeri Kreuzer bizalmát. Később Katkót elvi­szik a cellából, Kreuzer és Kottái beszélgetéseiből ftashbackekben te­kintünk vissza a forradalomra. Kreuzer és Iskiné a Rajk-temetésen ta­lálkoztak, elsöprő szexuális vonzódás, szerelem lett belőle, mely még az október 23-án kitörő forradalmat is háttérbe szorította egy ideig. Egy meglepő esemény után a Corvinba mennek, és csatlakoznak is az őket ott érő élmények hatására a fegyveresekhez. kellett leforgatni, tizenkét-tizen­nyolc órás munkaidőben, úgy, hogy sokszor a színészek egész napos színházi előadások után este tizenegyre jöttek a forgatásra és reggel tízig dolgoztak. Csak az összehasonlítás végett: Francia­országban 50, Amerikában 70 na­pig forgatták volna ezt a filmet. Nemrég Kanadában volt a film egy fesztiválon, jólesett, hogy egy ottani barátom azt mondta: nem látszik rajta a hozzájuk képest na­gyon is kis költségvetés. - Érdekes a színészek által beszélt úgynevezett jampiszleng. Nem félt, hogyan emészti meg a közönség a káromkodást, a trágár beszédet? - A filmben a durvább mon­datok nem öncélúak. A beszéd­stílust részben a megtalált besú­gójelentésből vettük. Nagy kü­lönbség volt a Rákosi- és a Ká­dár-korszak között: az utóbbi­ban a verbális terrort alkalmaz­ták. Ezt én magam is tapasztal­tam a néphadseregben, és meg­jelenik ebben a moziban is. Másrészt ez a film nem önélet­rajzi regény, nem is valamilyen saját családtörténet. Azt mutat­ja meg, hogy egy pesti srác ho­gyan keveredik bele a forrada­lomba. Vagányságról szól, sze­relemről, árulásról, örök témák­ról - proletárkörnyezetben. A felhasznált nyelv az Atlantisz­ként elsüllyedt magyar ipari tár­sadalom nyelvi tájképe. A proli­világnak megvolt a maga nyel­ve, ezt néhány hónapos gyári munkásként eltöltött idősza­kom - amikor kirúgtak a szege­di egyetemről - is alátámasztja. Másrészt pedig a kilencvenes évek elején, Szarajevó ostromá­nál is a külvárosi kemény csá­vók, az ottani heroincsempész maffiacsoportok álltak ellen a támadásnak elsőként. Többnyi­re efféle embereknek van fegy­verük meg némi tapasztalatuk a forgatásukhoz. Fontos megfi­gyelés volt számomra anno Sza­rajevóban, ha forradalom van vagy polgárháború, akkor an­nak a harcos része eleinte a ke­mény csávókra hárul. K0L0RAD0 KID: A LEGJOBB KÖZÖNSÉGFILM, LÁTVÁNY ÉS DÍSZLET DÍJÁT NYERTE EL A 41. MAGYAR FILMSZEMLÉN A rendező, Vágvölgyi B. András a szegedi Ságvári Endre-gimnáziumban érettségizett. Történetemtanára, Suki Béta az '56-os részvétele miatt a hatvanas években nem kapott munkát, Kierkegaard és a német egzisztencialista filozófia szakértője nem lehetett egyetemi adjunktus, ezért mielőtt a gimnáziumban kapott volna állást, ögányprimásként járta a falvakat. Vágvölgyi ezt belevitte a Kolorádó Kid egyik jelenetébe, a Csányi Sándor által alakított karakterben emlékezett meg tanáráról fotós barátommal dokumen­tumfilmet készítettünk a Dél-afrikai Köztársaság első nem apartheid választásáról, amikor az első fekete bőrű el­nököt, Nelson Mandelát meg­választották. Mindezek után nagy kedvem lett a filmekhez. - A Harvardon is foglalkozott filmkészítéssel. - 1994 áprilisában meghalt az édesanyám, amitől eléggé megváltozott az életem. Szak­mailag is váltani vágytam, és lohadt bennem a lelkesedés a magyar média iránt. Újságírói díjként kaptam egy ösztöndíjat a Harvard Egyetemre, azzal, hogy azt csinálok ott, amit akarok. Bennem volt még Dél-Afrika, az ott szerzett élmé­könyvet írtam, de azokat eldob­tam, nem kaptam hozzájuk tá­mogatást. Aztán 2003-ban is volt valami a fejemben, de Eörsi László talált egy börtönbesúgói jelentéssorozatot a kutatásai so­rán, és odaadta azzal, hogy sze­rinte ez film. Édesapja, Eörsi Ist­ván elítélt volt 1956 után a Ká­dár-rendszerben, sokat tanultam tőle, a szellemiségéből. Ez sok­kal realisztikusabb dolog volt, mint ami akkor volt a fejemben. A forgatókönyv megírása is el­tartott egy darabig. 2008 végén fejeztük be a forgatást, ekkor jött még az utómunka. - Több elgondolkodtató '56-os film készült már hazánkban, ha­zánkról. Ott van Makk Károly ren­dezésében a Szerelem, aztán a 99 1956 az a része a történeleminek, amiről a történelemkönyvek nem beszélnek sokat. A történelem nem tartja fontosnak a Kreuzer Bélákat megemlíteni. Ők úgy szerepelnek a könyvekben, mint „tömeg" vagy mint „lelkes fiatalok". Nem szívesen beszélnek arról, hogy bűnözők is voltak azok között, akik '56-ban védték ezt az országot"""2®®^ i Nagy Zsolt (Kreuzer Béla)

Next

/
Oldalképek
Tartalom