Délmagyarország, 2010. szeptember (100. évfolyam, 203-228. szám)

2010-09-04 / 206. szám

2010. SZEPTEMBER 4., SZOMBAT KAPCSOLATOK 17 SZEGED PAPP NIKOLETT Szeptember 2., 18 óra 20 perc, 2920 g. Sz.: Miklós Edit Rozália és Papp Szilveszter (Szeged). FRANK MÁTÉ Szeptember 2., 18 óra 5 perc, 4290 g. Sz.: dr. Czibere Márta és Frank István Richárd (Sándorfalva). NAGY MARTIN TAMÁS Szeptember 2., 19 óra 7 perc, 4300 g. Sz.: Simon Tünde Mariann és Nagy Tamás (Szeged). DÓSA RÓBERT Augusztus 31., 9 óra, 3830 g. Sz.: Bera Krisztina és Dósa Lajos (Szeged). MÁRK TAMÁS Szeptember 3., 3 óra 9 perc, 3000 g. Sz.: Egervári Mária és Márk Tamás (Szeged). HÓDMEZŐVÁSÁRHELY RÁCZ DORINA KATA Szeptember 3., 3 óra 3 perc, 2650 g. Sz.: Olasz Mónika és Rácz Tamás (Hódmezővásárhely). MAKÓ NOVODONSZKI ALEXANDRA Szeptember 2., 11 óra 4 perc, 3330 g. Sz.: Pipis Ildikó és Novodonszki Mihály (Apátfalva). SZŰTS DOMINIK MILÁN Szeptember 2., 19 óra 40 perc, 3350 g. Sz: Panyor Anikó és Szűts János (Makó). SZENTES HERVAY ISTVÁN Szeptember 3., 2 óra 13 perc, 2340 g. Sz.: Szabó Mónika és Hervay István (Csongrád). TÓTH RÓMEÓ Szeptember 3., 3 óra 5 perc, 3220 g. Sz.: Bari Lejla Etelka és Tóth Gábor (Szentes). GRATULÁLUNK! OLVASÓINKNAK Tisztelt olvasóink! Szerkesztőségünk továbbra is fenntartja a jogot arra, hogy a beérkezett észrevételeket, olvasói leveleket rövidítve, szerkesztett formában adja közre. Olvasói leveleket csak teljes névvel aláírva, csörögös észrevételeket csak teljes névvel vagy telefonszámmal közlünk. A levelek hossza maximum 1800 karakter. Levélcímünk: 6740 Szeged, Pf. 153. POSTABONTÁS POSTABONTÁS E-MAIL POSTABONTÁS Valóban csicsás a város? Új jelzővel illette Szegedet egy helybeli a Diófánál. Álldogálunk először ketten, aztán hárman, négyen, öten. Egy autójából kilépő ránk szól: - Miért itt álldogálnak? - Tejért álldogálunk - válaszol valaki. - De hát... a bolt amott van. - Tudjuk. De a tejet itt várjuk. Ide hozza egy vásárhelyi fiú. Kisvártatva bekanyarodik tényleg egy tehenes autó. Mármint tehénfestmény van rajta. Igazi. A tej is igazi, amit szerdán meg szombaton hoz ide a Diófa vendéglő mellé. A kifogással élő polgár látja, hogy mind nagyobb kisebbségbe került, hiszen jönnek a kannások a vásárhelyi tejért. Erre köszönés nélkül beül a kocsijába, és elhajt. - Nyilván nem itteni - nyugtázza az esetet valaki. - Nem hát - teszi hozzá a következő -, a tejet Vásárhelyről hozzák. - Pedig Szegeden is elég sok a marha. Nevetést fakaszt a csípős kijelentés. - De a tejelő mégis Vásárhelyen van. Vagy szegedi tehenészetről is tud valaki? Kérdezem, ha már így összejöttünk: milyen a mai Szeged? Ősz fejű tejfogyasztó válaszol: - Csicsás. Nézzék meg például a Sándor utcát. Próbálom keresni, mit jelenthet a szó: csicsás, de csak egy indián szót találok: „csicsa" az Idegen szavakban. Azt tették utána, hogy „indián". Nézzük meg a Sándor utcát. Hát ez az utca valóban eléggé átalakult. Egykor a napsugaras homlokzatokról ismertük, mint szép ácsmunkát dicsérő építményekről. Most ez az utca csicsás? Végigsétálok rajta, és tetszik. Igaz, amikor még mélyárkos volt, ahol csalánt is gyűjthettem az árokparti fű között, jobban emlékeztetett a hagyományokra. Ám hogy indiánossá vált volna, ahogy tejfogyasztó társam nevezte: „csicsás", hát nem tudok erre mit mondani. Szeged fejlődése nemcsak tervezők akaratát, ízlését jelzi, hanem a helybeliekét is. A hétköznapi utcalakókét is. Csicsás, nem csicsás, nekem tetszik a Sándor utca úgy, ahogy van. Szegedi utca. Csak a várossal együtt sokat változott. Szerintem javára. Kaczúr István, Szeged 40 éves valósághű emlékek Az augusztus 23-án a Postabontás rovatban megjelent, Negyven éve történt: 1970 - Árvízvédelem a tények tükrében című írásra reagálva írom le az alábbiakat. Köszönöm Nagyvári László úr tényeket rögzítő sorait. A valóságot írta meg. A Békés megyei polgári védelem tartalék alakulata parancsnokaként személyesen győződtem meg a leírtak valóságtartalmáról. Az 1970. május 18-án elrendelt mozgósítást követően május 20-ától június 24-éig az állomány első szakaszban Csongrád megyében, a Tisza és Maros kiemelkedően veszélyes szakaszán, a szegedi Stefánia sétány, Gyálarét, Újszeged - Bertalan-szobor, Tápé, Algyő, Körtvélyes térségben dolgozott, együttműködve a már ott tevékenykedőkkel. Sajnos újabb veszély jelentkezett. A Körösök és a Berettyó fenyegető áradása miatt az állomány több mint felét az elöljáró visszarendelte. De a visszarendelés pozitívan jelentkezett, hisz saját otthonuk védelme erejüket szinte megsokszorozta. Kiemelten Sarkad, Sarkadkeresztúr vált a munka középpontjává. A tartalékosokból álló alakulat mindkét megyében jelesre vizsgázott emberi együttérzésből, segíteni akarásból, fegyelemből, fáradságot nem ismerő helytállásból, a lakossággal való kapcsolatból. A cikkíró értékelésével a védekezés szervezett irányítását illetően egyetértek. A vízügyi szakemberek irányítása nélkül a védekezés káoszba torkollott volna. Összességében: az eredményes munkát a velük való folyamatos együttműködés tette lehetővé. Munkagépeink alkalmazását kizárólag ők határozták meg. írás közben akarva-akaratlanul ismét magam előtt látom az állomány megdöbbent, veszélyt felmérő elszánt győzni akarását, a nappalok és éjszakák egybefonódását, a fáradt, elcsigázott arcokat, homokzsákokat, köveket, rőzsét cipelő, tengernyi sok sarat taposó katonákat, a hol csüggedő, hol bizakodó lakosságot. De az aggódó pillantásokat is, amikor a Békés megyei vizek rakoncátlankodtak. Jogos és érthető volt ez is, hisz a tartalékosok zöme nős és családos volt. A veszély egy részüket közvetlenül is fenyegette. Befejezésül: tudom, hogy az alakulatom „csepp" volt a résztvevők tengerében, de azt hiszem, hogy az olvasónak sikerült bemutatnom a védelem katonáit, érzésvilágát, a gátakon eltöltött 30 nap nehézségeit, amely az állomány természetfeletti győzelme is volt. Jugoszláv határtól a román határig terjedő áldozatkész munkájukat az elöljáró szervek kiemelkedő cselekménynek értékelték, és megköszönték, erkölcsileg és anyagilag is elismerték. Én pedig ismételten köszönöm a 40 évvel ezelőtti felejthetetlen nehéz napok áldozatkész munkáját a volt állományom valamennyi tagjának. Koncsek József nyugalmazott alezredes Mókusok a kertben Badacsonytomajon töltött néhány napot olvasónk. Rossz idő volt, igy strandolás helyett pulóvert húztak, és sétálni mentek. Az egyik ház kertjében négy mókust vettek észre, játszadoztak, kergették egymást, és egyáltalán nem voltak bizalmatlanok az emberekkel. Kettőt sikerült közülük lencsevégre kapni, FOTÓ: KATONA ADRIENN Szolgáltatás Négy dolog miatt ragadtam tollat a kezembe. Dicséretet és kritikát fogok leírni. Az EDF Démász áramszünetet hirdetett meg Szegeden, Hattyastelep egyik körzetére 2010. július 22-ére 8 órától 14 óráig. Ez így rendben is van. 1. Dicséret illeti a szolgáltatót, hogy ez idő alatt egy nagyteljesítményű aggregátorral biztosította a terület áramellátását, biztosítva ezzel a hűtők, mélyhűtők, klímák folyamatos működését. Nem véletlenül nyerte el a szolgáltató kilencedik alkalommal is a fogyasztói elégedettségi díjat. 2. Azt már kifogásolom, miért kell egy előreláthatólag háromórás beavatkozásért (a rendezőtéri transzformátor középfeszültségű biztosítócseréje volt a feladat) hatórás áramszünetet meghirdetni, pánikot kelteni a fogyasztók körében, amikor a napi középhőmérséklet meghaladja a 27 fokot. 3. Hogy mit jelent a pánik? A hatytyastelepi doktornő ezen a napon nem kapcsolta be a számítógépét, félve attól, hogy a bizonytalan áramszolgáltatás olyan adatvesztéssel jár, ami nem pótolható. 4. Erre én azt mondom: néhány tízezer forintért olyan szünetmentes áramforrás szerezhető be, ami ezt a problémát megoldja. Tudom, ez a monológ keveseket érint. De gondoljunk bele, hány ilyen apróság van, amire odafigyelünk, és örülünk neki, vagy észre sem vesszük, esetleg megkeseriti az életünket? Kormányos Károly villamos üzemmérnök, minőségügyi szakmérnök Óriáskagyló a holtágban Olvasónk férjével a nyár utolsó napján járt Mártélyon. A holtág mellett sétálva érdekes dolgot láttak: egy hatalmas kagylót. A férj, Varró Ferenc gallyakkal megpróbálta kihúzni a vízből - sikerült is. Ezt örökítette meg olvasónk. FOTÓ: VARRÓ-DEÁK KLÁRA A vélemény Úgy gondolom, az a vélemény, amit nem tudunk, csak: vélünk. Amit nem tudunk, csak vélünk, azt nem kell magunkba fojtani és eltitkolni. Általában egy szabad országban semmit sem kell eltitkolnunk. Ezt erősíti meg a népi bölcsesség is: „Ami a szívemen, a számon." Valamiről vagy valakiről lehet jó véleményünk is, meg rossz is. Lustaságból vagy gyávaságból el szoktuk hallgatni a rossz véleményt, ezzel kárt okozunk, mert elfedjük a bajt. Előzetesen lehetne tisztázni, hogy állításainkat csak véleménynek vagy pedig igazságnak szánjuk, így sok félreértést és felesleges huzavonát elkerülnénk. Ha én valakiről rossz véleménnyel vagyok, az még nem jelent tragédiát, mert lehet, hogy ötször annyian meg jó véleménnyel vannak róla. Minden jó döntés úgy születik, hogy előtte vélemények (alternatívák) sokaságát vizsgáljuk és vitatjuk meg. Ezért a jó és rossz vélemények kimondása fontos társadalmi érdek. A vélemények elfojtása pedig káros és bűnös. Ezek után már könnyebben megérthető, hogy a törvény és a jog mindig a szabad véleménynyilvánítást preferálja, ha a köztársasági elnökhöz vagy az Alkotmánybírósághoz fordulnak panaszosok. A jelenleg érvényes magyar alkotmány a 61. paragrafusában mondja ki: mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra." Azt nem írja a magyar alkotmány, hogy kíméletből és tapintatosságból a rossz véleményt fojtsuk el magunkban. A szólásszabadság elfojtásának indoka mindig egy tévhit: amiről nem beszélünk, az nincs. Önáltatás így vigasztalni magunkat: „Én egyenes vagyok és igaz, mert a munkahelyi főnökömnek is bátran a szemébe vágom az öszszes jó tulajdonságait." Kövér Károly, Szeged Nemcsak a gyerekek, de a család kedvence is szeret mindent kipróbálni a mórahalmi Judikéknál. Maci, a kedvelt négylábú időnként elfárad, és motorra pattan. FOTÓ: JUDIK HENRIETTA Maci, az ördögmotoros TOVÁBBRA IS VÁRJUK OLVASÓINK UTAZÁSSAL KAPCSOLATOS, ILLETVE ŐSZI TÉMÁJÚ FOTÓIT E-MAILBEN A KAPCSOLATOK@DELMAGYAR.HU CÍMRE!