Délmagyarország, 2010. szeptember (100. évfolyam, 203-228. szám)

2010-09-04 / 206. szám

14 Szieszta SZERKESZTI LÉVAY GIZELLA A Magyarok a világ nyolcezresein elnevezésű expedíciósorozat csapata feltúrázik a Mount Everest 5340 méter magasan lévő alaptáborába. A csapat tagja a lábamputációból felépült Erőss Zsolt (ké­pünkön) is, aki nyolc hónapja szenvedett súlyos balesetet a Magas-Tátrában. »r 2010. SZEPTEMBER 4., SZOMBAT Edző és pszichológus: kiegészítik egymást Barta Nóra toronyugró hat csavarral a derekában nyert bronzérmet: a felkészülésben sportpszichológus is segítette. A versenysportban komoly szerepet kapnak a sportpszichológusok: segíthetnek motiválni a versenyzőt, tisztázni vagy újrafogalmazni a célokat, megszüntetni a stresszt, a félelmet sérülés után - tudtuk meg Nagy Sándortól, aki futballválogatottunk mellett is dolgozott. SPORTPSZICHOLÓGIA FARKAS JUDIT Bővelkedett a nyár sportesemények­ben: a dél-afrikai futball-világbaj­nokság után úszó Eb-t rendeztek a Margit-szigeten, kajak-kenu-világ­bajnokságot Poznanban. Az úszó Eb-n a toronyugrók között nyert bronzérmet Barta Nóra, aki komoly műtét után tért vissza az élsport világába: kétoldali porckorongsér­ve miatt hat csavarral a derekában versenyzett, és remek teljesítményt nyújtott. A köztévé egyik műsorá­ban osztotta meg a nézőkkel, hogy nemcsak a fizikai felkészülés, a lel­kierő is rengeteget számított az újabb sikerben - bronz- és ezüstér­met is szerzett már Eb-n. A stúdióban ott ült mellette dr. Lé­nárt Ágota sportpszichológus, aki az edzők mellett a felkészülésben segí­tette. Közösen, „fejben" építették fel az ugrásokat a verseny előtt. A sporto­lónő teste a műtét után nem úgy rea­gált a mozdulatokra, mint előtte, és persze félt is: ki ne tartana az ugrástól hat csavarral a derekában? - Teljesen természetes, hogy a ver­senyzést komolyan gondoló élsporto­lók mellett - akár egyéniben, akár csapatban versenyzőkről van szó ­ott a helye a szakmai stábban a sport­pszichológusnak - magyarázta Nagy Sándor (képünkön) sportpszicholó­gus (Csernus Imre pszichiáter például a Győri ETO futballcsapatát segíti). A toronyugró esetéről elmondta: na­gyon kritikus szakasz egy sportoló pályafutásában, amikor sérülésből tér vissza. - A sportpszichológus olyan tech­nikákat tud megtanítani a verseny­zőnek, ame­lyekkel fel tudja idézni a felkészü­lés és a ver­seny során a sérülés előt­ti érzéseket, emlékeket, és önbizalom, koncent­ráltság terén is a korábbi állapotba tudja hozni magát - avatott be minket a szakemberek munkájába. A mentá­Lance Armst­rong hererák után tért visz­sza a Tour de Francé világába. Erőss Zsolt, a legeredménye­sebb magyar hegymászó jobb lábát januárban, egy magas-tátrai hegy­mászó­ember az európai „szurkolási szoká­sokra". Nem esett még szó egy nagyon fon­tos tényezőről az élsporttal kapcsolat­ban: a motivációról. Hosszú Katinka vi­lág- és Európa-bajnok gyors- és vegyes úszó - aki idén is három aranyat és egy ezüstöt szerzett az úszó Eb-n - nyilat­kozta a közelmúltban egy interjúban: mielőtt az Egyesült Államokban foly­tatta volna az edzéseket, gyak­ran készült itthon egye ^ f dül, kezdte elve­^ J~~ szíteni a mo­tivációját. Nagy Sándor elmagyarázta: ennek erősítésében nagyon lényeges az önmotiválás. A rövid, közép-és baleset után térdből am­putálták - ma már újabb Himalája-expedícióra ké­szül. Nemrég próbálta ki új művégtagját a svájci Alpok­ban. Adódott a kérdés: mi hajtja ezeket a sportolókat, hogy betegség, sérülés után is emberfeletti teljesítményt nyújtsanak? - A kiemelkedő teljesítményre képes, sikeres élsportolókra jellemző, hogy folyamatosan keresik az új kihívásokat - világított rá a szakember. Szeretik azokat a feladatokat, amelyek próbára teszik a ké­pességeiket, és eb­ben az esetben a késztetés még erő­sebb. Beteg­ségét is sok­szor azért tudja le­győzni az ilyen sporto­ló, mert ott lebeg előtte a cél, amit ko­rábban kitűzött maga elé. A futball-világbajnokság alatt so­kan szörnyülködve kérdezték: „En­gem a tévén keresztül is idegesít a vu­vuzela hangja, hogy bírják a játékosok idegekkel?" A zavaró körülmények ki­küszöbölésében, váratlan helyzetekre való felkészítésben, a koncentrálás­ban is segítenek a sportpszichológia eszközei: mentális technikák, pszi­chológiai gyakorlatok. Modellezik a zavaró helyzeteket, vagy az edzők igyekeznek hasonló körülmények kö­zött edzeni a játékosokkal - segít, ha ismerik az egyes országok, földrészek Ate Lance w » Armstrong 1 - -V J Egyéni vagy csapatsport? Gyakran felmerül a szülőkben: milyen sportágat érdemes választania a gyereknek? - Már akkor kiderül, milyen személyiségtípus a gyerek, amikor először közösségbe kerül. A csapatban jobban eloszlik a felelősség, míg az egyéni sportágakat választók jobban elbírják, és szeretik is vállalni a felelősséget, jobban viselik és igénylik is a rájuk irányuló figyelmet - mondta el a sportpszichológus. Csapatsportra extrovertáltabb, egyéni sportágra az introvertáltabb emberek alkalmasak. Terápiás célzattal a befelé forduló gyerekeket is érdemes csapatsportra beíratni, ha nem versenysportról van szó. Ez alól is lehetnek kivételek: korábban azt gondolták az edzők, a csapat nem „bír el" individuális, nehezebben kezelhető nagy egyéniséget, ma már azt mondják: ha a játékos kiemelkedő teljesítménye indokolja, egy-egy ilyen embert is be lehet építeni a csapatba. A gyereknek érdemes többféle sportágat is kipróbálnia, mielőtt választ: legyen benne egyéni és csapatsport is. lis tréning az edzések közben fellépő fájdalomérzést is csökkentheti, en­nek nagy része ugyanis - az ideg­rendszer működéséből adódóan ­szubjektív. Persze mindez csak akkor működik, ha a sportoló orvosi szem­pontból már olyan állapotban van, hogy újra elkezdheti a felkészülést. közti kulturális különbségeket, jelen esetben a szurkolásban. - Az igazán jó sportolók fel tudnak oldódni a mérkő­zésben. Sokszor számolnak be arról játékosok, hogy annyira feloldódtak játék közben, hogy azt sem tudták, mi történt a pálya mellett. Még a petárdák hangját sem érzékelték - utalt a szak­V Cápa, a labdák ragadozója Mindörökké hű maradt szeretett klubjához, az SZVSE-hez Simái Zoltán (67). A legendás kapus tört el lábakat, és mint ragadozó a húsra, úgy csapott le a támadókra, innen is kapta becenevét, a Cápát. Ötször vonult vissza, mégis mindig újra szerelést öltött, és sosem hagyta el a számára mindent biztosító klubját. SPORT MÁDI JÓZSEF hosszú távú célok kitűzé­se, a saját igényszint, ami edzésről edzésre felkelti az érdeklődést a monoton edzés­munka iránt - az úszók újra és újra róják a hosszokat a medencében. Az edzők és a háttérstáb, köz­tük a pszicholó­is feladata is, hogy meg­védjék a versenyzőt a kiégés­től, vál­tozatos, izgal­mas fel­adatokat kapjon. A moti­váció egyébként „hullámtermészetű": a nagy versenyek előtt például fokozó­dik, amikor egyre erősödik a várako­zási feszültség; míg egy-egy szép győ­zelem után ürességet érezhet a sporto­ló. Ezért is fontos, hogy célokat tűzzön ki maga elé - például saját egyéni eredményeinek túlszárnyalását. A sportpszichológus segít a célok újra­fogalmazásában, ezen összetevők tu­datosításában, átbeszélésében. Per­sze nem szabad elfelejteni, hogy a pszichológusi munka mindig egyénre szabott: ami beválik az egyik sportoló­nál, nem biztos, hogy hasznos lesz a másiknál. Ez érvényes a stressz, a kudarc ke­zelésére is. Alapvető például, hogy ne támasszon magával szemben irreális elvárásokat a versenyző, hiszen akkor állandó csodavárással telik az élete. Inkonzisztens teljesítménynek mond­ják a szakmában, amikor valaki edzé­seken remekül teljesít, a verseny­drukk, a stressz azonban rossz hatás­sal van az eredményeire. - A verseny­zőnek nyomás alatt kell teljesítenie. Ebben külső és belső tényezők is sze­repet játszanak: például hogy meny­nyire rangos versenyről van szó, és mik az elvárások. A szponzor akkor ad pénzt, ha az élsportoló eredményt mutat fel - világított rá a sportpszi­chológus. Egy-egy adott verseny után feltérképezik a hiányosságokat, és ezek alapján keresik meg a megfelelő fejlesztési módszert. Ugyanezt teszik az edzők is, a technikai hiányossá­gokkal, taktikai problémákkal, le­gyen szó egyéni vagy csapatsportról. Ha valakit a becenevén többen ismernek, mint az eredetin, az már jelent valamit. Például azt, hogy népszerű. így van ez­zel az egykori szegedi futball­kapus, Simái Zoltán (67) is, akit kevesen szólítanak Zoli­kámnak, sokkal inkább Cápá­nak. A név beszédes. - Még az SZVSE-ben kaptam a nevet Takó Istvántól. Amikor edzőtáborban voltunk, egy cir­kuszi film ment a televízióban, amelyben egy vérszomjas cápa is szerepelt. Alacsony, de ruga­nyos kapusként nem szerettem, ha az ötösön belül téblábolt a csatár, ezért aztán mint a cápa az áldozatára, úgy csaptam le a labdákra, nem kímélve senkit és semmit. Szégyellem, de saj­nos öt lábat eltörtem a tényke­désem során, igaz, a csatároktól is kaptam rendesen. Edzésen onnantól kezdve így neveztek, sőt még hozzá is tették: ne menj a közelébe, mert szétszaggat! ­mesélte Simái a név történetét. Bár a hálóőr beceneve ka­landos úton született, pályafu­tása egyáltalán nem volt kalan­dokkal teli. Nem volt nagy ván­dor, mint az manapság divat. - Tehetséges kapus lehet­tem, mert szerepeltem a Csong­rád megyei serdülő, úttörő és Büszkeségek. Kevesen tud­ják, de a sokszoros birkózóbaj­nok, később az MTK-val futball­bajnokságot nyert, Pécsett és Nyíregyházán is szerepelt, most Ausztriában légióskodó labdarú­gó, Lengyel Roland Simái Zoltán nevelt fia. Cápa nagyon büszke rá, mint ahogy arra is, hogy bár szülei nem szerették a sportot, de a bátyja atletizált, és ifiválo­gatottságig vitte, a lánya kerék­pározott, a fia pedig, ifjabb Si­mái Zoltán az NB ll-ben is fut­ballozott. - Rolit nem birkózónak szántam, de később a pályán jól jött, hogy csinálta. Elszomorít, hogy Szege­den nincs legalább NB ll-es csa­pat. A jó szurkolótábor adott ­vélte Cápa, aki az SZVSE-ben el­kezdett egy gyerekcsapattal dol­gozni, majd egészen a felnőtt NB lll-ig jutott velük. Pipicz, Popo­vics, Molnár Cs„ ifj Simái - ők is az ifjú tanítványok között voltak. TÖMEG­SPORT: PÉLDAKÉ­PEKRE SZŰK­SÉG VAN. Az utánpót­lás-nevelés­ben fontos, hogy minél szélesebb bá­zis próbálja ki az adott sportágat. Eb­ben lényeges motivációs té­nyező, hogy legyenek pél­daképek az adott sportág­ban, mint Gyúrta Dániel az úszásban vagy Janics Natasa a ka­jakban ­mondta el Nagy Sándor -, ezek hiá­nyoznak ma a magyar fut­ballból. Simái Zoltán: Szégyellem, de sajnos öt lábat el­törtem a ténykedésem során. FOTÓ: KARNOK CSABA ifiválogatottban is, majd tizen­hat évesen az Alsóvárosi MÁV felnőtt kapusa, Kanalas Antal megsérült, én pedig a kezdő­ben találtam magam. Szegedet csak a taszári katonai évek mi­att, 63 és 65 között hagytam el, pedig volt kérőm. Szerepeltem a hadsereg-válogatottban is, amelyben Románia ellen kezdő voltam, sőt gólt sem kaptam a 2-0-ra megnyert meccsen. So­mogy megyében letettem a névjegyem, hívott a Kaposvár, de még a baranyai székhely, a Pécs is. Ám én a leszerelés után, 1965-ben mégis az SZVSE-t választottam. Akkor a SZEAC az NB I-ben, az SZVSE az NB Il-ben szerepelt. Bánáti János személyesen jött a laká­somra, hogy a SZEAC-ba csá­bítson, mégsem mentem. Miért tettem volna? A Vasutasnál megkaptam mindent: lakást, munkahelyet, sportállást és a jó futballt is. Az akkori bajnok például úgy jutott fel az NB I-be 1969-ben, hogy csak eggyel volt jobb a gólkülönbsége a mi­énknél... Másrészt volt bennem kisebbségi érzés: sok doktor volt akkor abban a SZEAC-ban, én meg egyszerű gyerekként nem illettem oda - magyarázta Cápa. A csábítók névsorának ezzel még nincs vége: ide tarto­zik a Diósgyőr, nézte a Video­ton, sőt egy váci meccs után már az átigazo­lási lap is Simái előtt volt, még­sem került rá az aláírása. Maradt az SZVSE-ben, ahol el is bú­csúztatták - öt­ször. - Biztos un­.ták, hogy mindig a nevemmel in­dul a kezdő. Az első búcsúm után az Alsóvá­rosban játszot­tam, a megye­egybe visszacsú­szott SZVSE támadóinak még szemét is kivédtem, így felsőbb elrendelésre visszatértem az SZVSE-be. Bajnoki cím jött, majd a területi bajnokság, és még négy búcsú. Az aktív játé­kot ötvenévesen Zákányszéken fejeztem be. Edző voltam, nem volt kapus, mit tegyek? Beáll­tam én - emlékezett vissza ne­vetve Cápa. A legenda ma már nincs köz­vetlenül a pályák közelében. In­kább a tévében nézi a meccse­ket, vagy nézőként néha kijár egy-két mérkőzésre. - Valahogy a családias hangulat hiányzik a mai labdarúgásból. A játékos még alsóbb szinten is oda megy, ahol egy kicsivel több a pénz. így nem lehet csapatot csinálni. Az újabb labdák is bor­zasztók, össze-vissza kavarog­nak, nem lehet megfogni őket. Aki kitalálta, annak kellene ka­puba állnia és megpróbálnia megfogni - szakmázott végül Simái Zoltán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom