Délmagyarország, 2010. szeptember (100. évfolyam, 203-228. szám)

2010-09-11 / 212. szám

2010. SZEPTEMBER 11., SZOMBAT SPORT Szieszta :JHTy J Tari Annamária arra vállalkozott ebben a könyvében, ' hogy megfogalmazza a mai huszonéveseket leginkább érintő problémákat. Azokról a változásokról ír, amelyek az utóbbi WERNER KRISZTINA időben bekövetkezett társadalmi és gazdasági folyamatok egyenes következményeiként érintik ezt a generációt. _ Az információs 1 kor gyermekei V ^^ Tari Annamária hivatásának tekinti, hogy segítsen a fiataloknak. A pszichológus a húszas-harmincas éveiben járó „Y generáció" problémáival foglalkozik: milyen befolyással van a szülői minta a felnövekvő nemzedékre, milyen hatással van az internet, a párkapcsolat, a munkahelyi gondok, a megfelelési kényszer és a média a fiatalokra. Y GENERÁCIÓ Kénytelenek megteremteni azt az Illúziót, ami a csoporthoz tartozást és a közösségi élményt adja. Ezt pedig sokszor az interneten találják meg: közösségi portálokon, blogokon, hálózatszervezésen alapuló játékokban. PSZICHOLÓGIA KANGÁR TÍMEA - Ki tartozik az Y generációhoz? Van átfedés az X generációval? - Az Y generáció (nevét a YouTube videomegosztó portálra utalva kapta) tagjai az 1976-1995 között születettek. Nagyon különböznek a korábbi generációktól, mert egy új korszak, az információs kor gyermekei. Nekik már a számítógépes világ és az internet olyan természetes, mint a lélegzés. Azt látják, hogy a siker, karrier, pénz fogalma elsőrendű fontosságú, és megtanulják, hogy a fogyasztói társadalomban csak ez visz előre. Már nem „engedelmes munkaerők", hanem sokszor öntörvényű személyiségek. LÁTTAM AZ ÉLET SÖTÉTEBB OLDALAIT IS - Nehezebb a mai fiataloknak? - Sokszor bizony nehezebb nekik, mint a szüleiknek volt, annak ellenére, hogy a felmenők életében is voltak komoly társadalmi változások, a nagyszülők életében még háborúk is. De ezt nem lehet mérlegre tenni. Még sosem volt olyan korszak a világtörténelemben, amikor az internetnek köszönhetően egy virtuális világot kell illeszteni a realitáshoz. Egy mai huszonéves bizonytalan körülmények között kell hogy kialakítsa azt a státust, amiben majd a felnőttéletét élheti. Azt szoktam mondani: egy X generációs nagyjából kiszámítható pályát futott be élete során, volt ideje a tanulásnak, a családalapításnak, a gyereknevelésnek és a saját lakás megvásárlásának. Ma már nincsenek „nyugdíjasállások". A túlélő-stratégia az alkalmazkodásra, rugalmasságra épül. A mai Y generációnak tényleg kinyílt a világ, de amikor „mindent lehet", könynyű elveszni a rengetegben. A legkönnyebb helyzetben azok vannak, akik hivatást választanak, többek közt azért, mert az határozott vonalon vezeti az illetőt. Kutatók szerint baj akkor van, ha egy Y generációs ember azért választ egy szakmát, mert azzal jól lehet keresni. - Pályája elején egy fiúnevelő otthonban dolgozott, intézetből kikerült gyerekek utógondozásával folytatta, majd öt évig volt fiatalkorú bűnelkövetők hivatásos pártfogó felügyelője, végül átképezte magát klinikai szakpszichológussá. A kilencvenes években az MTV Repeta, illetve a Viva zenei csatorna Intim szféra című műsorában láthatták a nézők. Profitál ezekbői a tapasztalatokból? - Hálás vagyok ezekért a tapasztalatokért. Ami az emberi viselkedés, extrém élethelyzetek, érzelmek és pszichés zavarok területét illeti, abban nem lehet elég tapasztaltnak lenni. Akkor jó egy szakember, ha sokféle látásmóddal találkozik, igyekszik nem beszűkülni, ha folyamatosan globális megközelítésre és értelmezésekre törekszik. Láttam az élet sötétebb oldalait is, és felismerek olyan jelenségeket, amikre lehet, hogy „vak" volnék egyébként. - Hivatásának tekinti, hogy segítsen a fiataloknak? Miért lett pszichológus? - A pszichológia már gimnazista koromban érdekelt. A tinédzserek, fiatal felnőttek már tíz éve is olyan helyzetben voltak, amiben elkelt a nekik szóló, számukra ért» Ahogy a szüleik életében még „rendes embernek egy munkahelye volt", ők már azt tanulták meg, csak egy lúzer marad hosszasan egy helyen. A munkanélküli státus megszokott állapot, és nem lepődnek meg azon, hogy akár éveket kell várni arra, hogy a felnőttéletüket elindíthassák. Az X generáció az ő szüleik nemzedéke Teljesen más a két világ, amiben szocializálódtak. Tari Annamária hető szakmai ismeret. A „majdnem felnőtt" állapot nehéz, sokszor komoly segítségre szorulnak. Emlékszem, mennyire jó dolog volt, ha az ember környezetében akadt egy olyan felnőtt, aki nem a szentenciákat és az intelmeket sorolta, hanem megértett és kérdezett, nem ítélkezett, hanem javasolt. A VALÓSÁGBAN NEM MŰKÖDIK A „SZERENCSÉTLEN GYERMEKKOROM VOLT" MONDAT - A 2003-ban megjelent Intim szféra című könyve felvilágosító célzattal született. Az Y generáció is hasonló szándékkal íródott? Tudatlan a mai ifjúság? - A probléma szerintem az, hogy ma mindent gyorsan és kéFOGYASZTÓI TÁRSADALOM: NEM FELTÉTLENÜL CSAK ROSSZ - A fogyasztói társadalom esetében értelmetlen azt mondanunk, hogy rossz. Ez a fejlődés folyamata, csak éppen nem árt érteni a működését és vigyázni benne önmagunkra. Az a legfontosabb, hogy az ember képes legyen egy pénz vezérelte világban is megtalálni az érzelmi boldogságát, nem bedőlve a médianyomásnak. Aki képes arra, hogy saját önismeretét fejlessze, bármilyen körülmények között megtalálja majd a saját útját. Nem kell félni attól, hogy a „nem trendi" jelzővel kell hadakoznia. Az élet még mindig a Föld nevű bolygón zajlik, ahol persze nagyon fontos a technikai és gazdasági fejlődés, de ettől még nem árt tudnunk, mik a legfontosabb emberi készségek és képességek. Minden ötödik szülő túl elfoglalt ahhoz, hogy játsszon a gyermekével. Ráadásul úgy tartják: a gyerekkel játszani unalmas. Ezért inkább arra buzdítják a csemetéket, hogy számítógépes játékokkal foglalják el magukat. Ugyanakkor minden szülő tudja, hogy a közös játék a gyerekkel fontos. A megkérdezett szülők harmada azt mondta: inkább számítógépes játékokat vesz a gyerekének, ahelyett, hogy focizna vele a kertben vagy elvinné a játszótérre. Tízből kilenc gyermek pedig azt mondta: jobban szereti az elektronikus játékokat, mert akkor legalább a szülei nem nyaggatják. A szülők csak kis része, harmada mondta azt, hogy szokott társasjátékot játszani a gyerekével, általában négyszer-ötször évente. A brit jelentés azt is feltárja, hogy a mai, időhiányban küszködő szülők ötöde rendszeresen megfeledkezik arról, hogy játszani is kellene a gyerekkel. A felA szülők szerint játszani unalmas nőttek harmada azt is bevallotta: ezt a tevékenységet meglehetősen unalmasnak tartja. Tanya Byron gyermekpszichológus, aki kutatása során 2000 szülőt és 2000, 5-15 év közötti gyereket kérdezett meg, azt javasolja a szülőknek, hogy gondoljanak vissza a gyermekkorukra, mennyire szerették, amikor a szüleik játszottak velük. Manapság egyre nagyobb a szakadék aközött, amit a szülők, és aközött, amit a gyerekek szeretnének esi nálni szabadidejükben. A generációk között minimális a kommunikáció, és ez a legfőbb probléma. A gye rekek és a szülők alig be szélnek egymással. A gyerekek 30 százaléka elismerte, látja a szülein, hogy unják, ha játszani kell velük. A gyereknevelésben a legfontosabb négy fő összetevő a sikeres iskolai eredményekhez az oktatás, inspiráció, az integráció és a kommunikáció. A szülők úgy készíthetik fel a legjobban a gyerekeket az iskolára és az életre, ha sokat játszanak velük, kreatív játékokat is, és megtanítják a gyerekeket arra, hogy tudjanak veszíteni is. szen akarunk, magazinokból olvasott önismereti tesztecskékkel és olyan instant segítségekkel, mint amilyenek a tanácsadói válaszolós rovatok. Veszélyesebb az, ha valaki „azt hiszi", hogy tudja... Aztán meg az életben egyszer csak képtelen jól tárgyalni a főnökével vagy érthetetlen módon folyton elhagyják. - Valóban a szülői házban dől el minden? - Én pszichoanalízissel foglalkozom. Ennek alaptétele, hogy a feltáró terápia során a korai életévekben megélt érzelmi tapasztalatok megértése és feldolgozása döntő fontosságú. De ez nem jelenti azt, hogy a későbbi években ne lenne már felelőssége egy embernek az élete alakulásában. A valóságban nem működik a filmekből jól ismert „szerencsétlen gyermekkorom volt" mondat. KAPUNYITÁSI PÁNIKBAN - Kitolódott az önálló élet megkezdésének időpontja, sokan még harmincévesen is a szüleiket „boldogítják". Rossz hatással van ez a társadalom „személyiségfejlődésére"? - A kapunyitási pánik egy közkeletű szakkifejezés manapság. Egyre több „pályakezdő korban" lévő fiatal éli át ezt a szorongást. Ez nem betegség, hanem olyan érzelmi állapot, amiben a jövő perspektívái inkább szorongást váltanak ki, mintsem jó érzéseket. Ilyenkor a szülői ház - a lélektanilag gyerekpozíciónak értelmezhető státus - lesz a legfőbb védelem. Vannak ennek konkrét, objektív okai is. Aki azt észleli, hogy a diplomájának nincs piaci értéke, a munkanélküli státus helyett a sokkal bölcsebbnek látszó továbbtanulást választja. Emiatt a felnőttélet megkezdése erősen kitolódik. A kapunyitási pánik azoknál is kialakulhat, akiknél a megszerzett tudás kelendő lenne a piacon. Ilyenkor látjuk azt, hogy az illetőnek kicsi az önértékelése és önbizalma. Ezekben a helyzetekben is a legkönnyebb pénzügyi okokra hivatkozni, mert ez általános felmentést ad. - Azt mondják, minden a fejben dől el, ezért is nagyon fontos a mentálhigiénére odafigyelni, és csak azután jöhet minden más. De mit kell ezen érteni? - Nem nagyon szeretem ezt a mondatot. De a lényeg valóban az, hogy nagyjából a viselkedésünket a tudattalan és tudatos érzelmeink befolyásolják. Például egy szorongásokkal küzdő ember, ha órákkal valamilyen esemény előtt már attól retteg, hogy: „csak nehogy rosszul legyek", akkor szinte biztos, hogy megjelenik majd valamilyen szorongásos rosszulléte. A mentálhigiéné arról szól, hogy a lelki és érzelmi folyamatokkal érdemes legalább egy kicsit tisztában lenni, hogy bizonyos helyzeteket értsünk és ne legyünk kiszolgáltatottak.