Délmagyarország, 2010. augusztus (100. évfolyam, 178-202. szám)

2010-08-19 / 193. szám

10 2010. AUGUSZTUS 19., CSÜTÖRTÖK Jelentkezzen! A kan csart@lapcom.hu-ra várjuk a jelentkezéseket. Az elemzéseket Sári Marian okleveles asztrológus készíti el, elérhető a 70/380-0002-es telefonon. Bizalmasan SZERKESZTI SZABÓ CSILLA A múlt hordaléka AZ IGAZI SZEMPILLA Férfiak dicsekvése TÁRCA DARVASI LÁSZLÓ Hogy a férfi miféle dicsekvésre méltó sajátosságokkal és tulajdonságokkal bír, annak tengernyi az irodalma. Méret, nagyság, vastagság, lelki bicepsz, egy barátunk például odébb húzta a sivatagot is, illetve aki egy nap alatt elfogyasztott egy szürke marhát, csak az egyik szarv lógott ki a szája sarkából. És puszi. A férfinak még az agytekervényei is megmutatják az izmokat, ha arra támad szükség, például nincs is hölgy a magyar kormányban, és ha ezen valaki csodálkozik, az rosszhiszemű vagy oktondi, idegenszívű, betelepült kibuc aprósütemény. Mert minek oda nő, ahol a férfi mindent elvégezhet, ha akar persze, szülne is, szoptatna is, de még stoppolna is, ha úgy kívánná a nemzeti érdekfeszítés?! De most nem is ez a lényeg. Festői domboldalban néztük a borospalackok gyöngyözését, a sült húsok sóhajtozó izzadását. Gondosan fedett kis térben ültünk, és ráláttunk a Balaton halványkék szalagjára, a déli part derengő sávjára, míg mögöttünk a Káli-medence öblei és völgyei táncoltak szép, lassú számokat az alkonyati fényben, úgyhogy közel volt, szinte érintésre volt tőlünk a tökéletesség. És puszi. És már túl volt e férfitársaság azon, hogy ki tud többet dekázni. Hogy ki tud jobb verseket, előszót, temetői beszédet, regényt, szerelmes levelet írni. Kinek nagyobb az istene, kinek dagibb a mája, kinek anakondásabb az aranyere, kinek szebb, bölcsebb a hitvese, ki fogott több halat, madarat, denevért, földi gilisztát. Ki tud nagyobbat harapni a sült tarjából, kinek ízletesebb a levese, lecsója, slambuca, tokánya. Ki birkózott nagyobb angyallal. Hanem egy kósza, ám annál jelentékenyebb félmondatból egyszerre rádöbbenhetett a társaság, hogy ^—^ miféle asztalnál üldögél éppenséggel, hogy miféle asztálról falja a lecsót, a sültet, s issza a bort. És hogy hol is dicsekszik. S mint egy papagájházban a forradalom, de tényleg, kitört valami eszelős hangzavar, szó, szó, szó, valamennyi férfi hangoskodásba fogott. Hogy ezen asztal fölött ki lenne az ügyesebb, bölcsebb, jobb, morálisabb, totálisabb! Egy asztal, amelyen rajta van minden, mi szemnek, szájnak ingere. Nem elég? Nem. Mert mindenik hím azt bizonygatta, hogy ő játszana a legjobban ezen asztal mellett, mögött, fölött. Igen. Kockás asztalterítővel fedett pingpongasztalon ettek és ittak az urak idáig. A PSZICHOLÓGUS Csodálatosan gazdag és szép ez a hivatás. A pszichológus az emberismeret, a segítés, a pszichoterápia tudományában tanult személy, aki szerencsés, mert azzal foglalkozhat, ami a világon a legérdekesebb: magával az emberrel. SEGÍTHETÜNK ÖNNEK IS! Ha bántja valami és megoldást, tanácsotszeretne a szakembertől írjon nekünk és segítünk. Várjuk hozzászólásaikat a bizalmasan@lapcom.hu a'mre. Paulo Coelho: Évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához. Babahoroszkóp Babahoroszkóp rovatunkba éreznie. A monotonitást nem várjuk olvasóink 0-3 éves ko- szereti, olyan játékok a kedvenrú gyermekeinek, unokáinak portréfotóit, illetve születési adatait a születési hely, év, hónap, nap, óra és perc pontos megadásával, hogy segítségükkel elkészítsük a picik rövid asztrológiai elemzését. Császár Csenge, Celldömölk, 2008. február 18., 14.00 Igazi kiscica, aki mindent megtesz egy kis sifnogatásért, puszilgatásért, ölelésért, de csak akkor és addig, amíg ő szeretné. Anya és apa szeretetének fizikális megnyilvánulására van szüksége. A környezetének hangulataira különösen érzékenyen reagál. Ha elbizonytalanodik, minden különösebb indok nélkül könnyen eltörik a mécses. Ilyenkor jöhet jól egy kis babusgatás. Nagyon érdeklődő, vonzzák az érdekes újdonságok. Mindent kipróbál, megkóstol, önálló, de muszáj stabil hátországot maga mögött tudnia, cei, amelyekben kiélheti a kreativitását. Az egész napos nyüzsgés után fontos, hogy legyen egy saját kis zuga, ahol kipihenheti magát, felkészülve a következő nap izgalmaira. Képzeljenek el egy szerelmi háromszög szituációt, ami lehet, hogy a valóságban sohasem létezett! Aztán az évekkel ezelőtti félreértésekre rárakódott az idő, mindenki élte a saját életét. Ám az élet olyan fordulatot hozott, hogy elkerülhetetlen a „háromszög" tagjainak találkozniuk. FODOR DÉNES KUNIKAI SZAKPSZICHOLÓGUS „Szeretném a tanácsát kérni egy számomra kínos ügybea Általában tudom kezelni az emberi helyzeteket, de ezen most nem találok fogást" - írja egy vezető beosztású, negyvenes férfi. „Egy házaspárról van szó, akik ma mintaszerűen étnek. Külön-külön ismertem meg őket ifjúkorukban, még az előtt találkoztunk, hogy ők felfigyeltek volna egymásra. Munka és hobbi kapcsán öszszebarátkoztunk, sok közös élményünk volt. Aztán ahogy ők egymásra találtak, egyre inkább elmaradoztak a többiektől Nekem furcsa csak az volt, hogy egyre hűvösebbek, tartózkodóbbak lettek velem. Később elköltöztek a városból, jó tíz évig nem is tudtam róluk semmtt. Nem értettem, bökte a csőrömet, hogy miért kellett ennek a barátságnak ilyen rossz szájízzel végződni Töprengtem, barátokat kérdezgettem, végül arra a következtetésre jutottam a srác azért orrol, mert azt hiszi, hogy a nő a szeretőm vott, mielőtt ők összejöttek; a nő meg azért orrol, mert akkor, ott régen nem lettem a szeretője, pedig ő szerette volna. Sakk-matt. Ez tényleg megbeszélhetetlen vott. Szerintem a téma náluk is a szőnyeg alá lett seperve Tessék, egy háromszög-szituáció, ami a valóságban sohase létezett! Aztán a félreértésekre rárakódott az idő, »mint a guanó, keményen, vastagona Nem is foglalkoznék már ezzel ha az élet nem hozott volna olyan fordulatot, hogy muszáj lesz velük találkoznom Sőt, komoly érdekem fűződik ahhoz, hogy jó munkakapcsolatba kerüljünk egymással Jó volna, ha tudnák, hogy én nem tettem ellenük semmi rosszat. Ha miattam költöztek el - amivel karrierben rosszabbul jártak -, az teljesen felesleges vott. Hogyan álljak a dologhoz? Nem szeretném elpuskázni! Kell-e, lehet-e bármit is tisztázni a múlttal kapcsolatban, vagy spongyát tár Ml LEGYEN A MÚLTTAL? Tisztázni, kitörölni vagy tisztára törölni? Lehet-e egyáltalán tisztázni a múltat? Hiszen az átélt események, a megélt érzések különbözőképpen képződnak, ha végre megtudja, hogy téves dologban hitt, nem fog örülni, ha megtudja, hogy áldozatai már akkor is feleslegesek voltak, és lehetett volna jól járni, csak nem arrafelé, amerre ő ment. Szóval, legyen körültekintő, kedves levélíró, mert ön a történelmi közelmúlt személyes, élő anyagában forgolódik! A LÉLEKTANI SÍK Visszatérve hármójuk történetére, gondoljunk tovább néhány dolgot: Ha ön, a barátja és a feleség külön-külön leírnák ezt a történetet, úgy, ahogy a saját szemszögükből, a saját bőrükön megtapasztalták, akkor valószínűleg három különböző „novellát" kapnánk, eltérő főhősökkel és tanulságokkal. Nos, van-e értelme annak a kérdésnek, hogy kinek a törté99 A múlttal kapcsolatban sokszor még a tényeket is nagyon nehéz tisztázni. Érzéseket és szándékokat pedig szinte lehetetlen. nek le a különböző fejekben és mindenki csak a saját, hiányos, elfogult memóriájával emlékezhet vissza a maga különbejáratú múltjára. Hány meghökkent felnőtt gyermek panaszát hallottam az idők során: „Leültem anyámmal (apámmal) tisztázni azt a régi, fájó sérelmemet. Nem is emlékezett rá!" Vagy házassági krízist hallgatva: Férj: „Emlékezz, amíg a gyerekek kicsik voltak, jól éltünk és a mama is sokat segített!" Feleség: „Bezártság és megaláztatás volt az életem, anyád megvetett engem, te pedig alig voltál itthon!" Lehetséges-e, hogy a feleség egy másik házasságban élt, mint a férje? A TÉVHITEK ÉRTÉKE A történészek hisznek a múlt megismerhetőségében. Ne feledjük, hogy ők nem a saját fejük után, hanem objektív adatokra támaszkodva igyekeznek feltárni a múltat. És még így is hányféle történelemkönyv létezik csak Európában, csak Magyarországon! Eltelik 15-20 év, és azt mondják, bocsika, ez nem is forradalom volt, hanem puccs (vagy fordítva), ez nem is népvezér volt, hanem hazaáruló (vagy fordítva), ez nem is barát volt, hanem ellenség! Egyébként meg nem is ekkora a hazád, hanem akkora! Bocsika! Vajon miért nem érzi magát senki illetékesnek arra, hogy kimondja ezt a szót? No, de mégis, kik felé fordulva mondaná ki? Hát azok felé az emberek felé, akik felnőttek, esetleg megöregedtek abban a tudatban, hogy az történt velük, ami: hogy ez és ez a személyes, a családi, a nemzeti múltjuk, érdemük, hibájuk. Át lehet-e írni mindezt „az igazság nevében" egy könnyed tollvonással? „Figyelj, amin te ültél, az nem is ló volt!" Én megértem, ha valaki - és itt már gondolhatunk akár az ön volt barátaira is - nem fog örülni az utólag így tálalt (talált) igazságnak; nem fog örülni annete hitelesebb; hogy melyik történet történt meg „igaziból" és melyik nem? Lássuk be, az ön változata sem lehet valóságosabb a másik kettőnél. Nem lehet felvilágosító kijelentésekkel tisztázni a személyes múltat. Elemi ellenállásba ütközik, aki le akarja diktálni a másik embernek a frankót: „majd én megmondom, hogy veled mi történt". Jobb szerényen azt mondani: „én úgy éltem meg, hogy...". Mivel kapcsolatuk tizenvalahány éve megszakadt, ezért megállt vele az idő: mindannyian az utolsó, érvényes képet őrzik és tartják ma is valósnak. Vigyázat, ez nagyon becsapós! A múlttal kapcsolatban sokszor még a tényeket is nagyon nehéz tisztázni. Érzéseket és szándékokat pedig szinte lehetetlen. Ha félreértésen alapult, és az ön szándéka ellenére keletkezett a fiúban a féltékenység, a lányban az önérzeti és hiúsági sérelem, ezek az érzések őbennük akkor is megfogantak, kicsíráztak, szárba szökkentek és elvirágoztak: végigmentek a létezés fázisain, ezáltal valós történetük van. Ezek az érzések még valósabbak lettek azáltal, hogy nem maradtak belső lelki történések, hanem hordozóik döntéseit, életútját befolyásoló tényezőkké váltak. Ezt megkérdőjelezni értelmetlen. Hát akkor mit tegyünk? A PSZICHOLÓGUS TANÁCSAI Koncentráljon a jelenre! Tisztázza önmagában az ilyenkor profeszszionálisan szokásos kérdéseket: ki vagyok én most ebben az új helyzetben (pl. munkatárs, üzlettárs) és kik ők nekem? Melyikünk akar a másiktól valamit? Tegyen jó benyomást, legyen kedvesen udvarias! Hátha náluk már elhalványult az önről alkotott negatív kép és örömmel veszik, hogy az idő ilyen kellemesen megváltoztatta önt (sikeres, közös elfojtás). Legyen éber és diplomatikus a feltételezett sérelmek témakörében (ha lehet, ne vigyen a hóna alatt egy Playboyt, és ne meséljen viccet a felszarvazott férjről). Előre döntse el, hogy „pofont", beszólást hajlandó-e elviselni, ezáltal elkerülheti a zsigerből reagálást. Egy ilyen kis beszólás arról üzenne, hogy még mindig fáj neki az a bizonyos valami. Ekkor vagy elég egy szimbolikus meghajlással felsóhajtani, hogy „istenem, istenem, milyenek is voltunk", vagy nem. Ha nem, akkor „helyzet van", de az már csak a „kanyaron túl". Innen még nem látszik, mit lép a jövő, ha ezt hozza a múlt.