Délmagyarország, 2010. augusztus (100. évfolyam, 178-202. szám)

2010-08-14 / 189. szám

14 2010. AUGUSZTUS 14., SZOMBAT SZERKESZTI FARKAS JUDIT Sújtólégrobbanás ölt meg 37 embert 1983-ban, de Márkushegyen ma már nem fenyeget sújtólégveszély - köszönhetően a korszerű, számítógéppel vezérelt mérőeszközöknek és biztonsági berendezéseknek. V ovábbi FOTÓK a neten www.delmagyar.hu Kemény un Kitartana a szén 2020-ig, mégis bezárnák az utolsó hazai mélyművelésű szénbányát Fejér megyében, a Vértes hegységben, Márkushegyen. Itt dolgoznak az „utolsó mohikánok": ha eltűnik, kihal a szakma is. Szalagokon utaztunk 500 méter mélyre, láttuk, ahogy új vágatot vájnak a Föld gyomrába, megismerkedtünk a XXI. századi munkagépekkel, biztonsági berendezésekkel. SZÉNKITERMELÉS FARKAS JUDIT „A légnyomás csökken. Sújtólégve­szély" - olvassuk a tágas, padokkal teli helyiségben, ahol a bányászok eligazításra gyűlnek össze a mű­szak előtt. Az egyik sarokban szo­bor áll: Szent Borbála, a bányászok védőszentje. Magyarország egyet­len, még működő mélyművelésű szénbányájába készülünk. Ma is­mert szénkészlete kitartana 2020-ig, mégis bezárás fenyegeti. - Ezzel egy egész szakma szűn­ne meg Magyarországon - mondja Csák Máté Csaba szénelőkészítő részlegvezető, aki Tóth Zsolt bánya­mentőállomás-parancsnokkal együtt kalauzol majd minket oda­lent. Elsőként felszerelést vétele­zünk. A lábszárközépig érő, madza­gos vászonmolinó és az alsóing fölé munkászubbonyt és -nadrágot hú­zunk, a fejre kobak, a zoknira kap­ca, arra gumicsizma kerül. Kapunk védőkesztyűt és -szemü­veget, derékszíjra rögzítjük a bá­nyászlámpa akkumulátorát, a vál­tunkon átvetve önmentő készülék lóg. A biztonsági oktatáson elma­gyarázzák: az alumíniumdobozos, orrcsipeszes levegőszűrő két órán keresztül szűri ki a szén-monoxi­dot. Nem alkalmas mások megsegí­tésére, és futni sem ajánlott, ha fel­kerül: hamar kifulladhatunk. ÖTSZÁZ MÉTER MÉLYRE „UTAZUNK" Eképpen felszerelve indulunk a két dobogós, egyenként húszszemé­lyes lifthez - itt kasnak hívják -, amely alig fél perc alatt visz le 320 méteres mélységbe. Közben párja felfelé jön a felszínre. Kiszállás után a japánnak nevezett szalaghoz gya­logolunk. A görgőkön mozgó, dup­la gumihevederes szalag személy­szállító eszközként is funkcionál ­alsó ágán a bánya mélyére, a felsőn visszafelé, az akna irányába közle­kednek a bányászok. Indulására éles, vijjogó hang figyelmeztet. Mivel a frontot éppen átszerelik, szénkitermelést nem láthatunk, megmutatják viszont a vágathaj­tást. Amikor új frontot kezdenek előkészíteni, két vágatot egymással párhuzamosan hajtanak ki. Né­hány száz méter után egy harma­dikkal összekötik ezeket, és a két vágat között - a beszerelt gépi be­rendezések segítségével - visszafej­tik a szenet. Négy szalagot is végig­utazunk hason fekve, mire leérünk az 500 méteres mélységbe - a kül­színen kánikula, ennél biztosabb UV-B védelmünk nem is lehetne. Időnként találkozunk egy-két bá­nyásszal. A hangos Jó szerencsét! köszöntés nem csak formaság: min­den évben történik több kisebb-na­gyobb baleset. A ruhatáros meséli még odafent, amikor az apró női öl­tözőbe kisér - a föld alatt egyébként nem dolgoznak nők -, hogy ő is vá­járként kezdte, amíg egy „kavics" a lábára nem esett. Az eredmény: egy év kórház, leszázalékolás, részleges bénulás a lábfejben. Európai színvonalú technika működik a XXI. századi bányában: a vágathajtó gép fél méter átmérőjű feje úgy halad a márgában, mint a kés a vajban. A munka még így sem könnyű, 25 év vagy 5000 lent töltött műszak után nyugdíjba mennek a bányászok. FOTÓK: SEGESVÁRI CSABA nyiségű kőzetet a fejünk felett, a lá­bunk alatt azonban csak a puszta kő: a nagy kőzetnyomástól olykor talpduzzadás következik be. Ilyen­kor speciális géppel vagy kézi erő­vel „szedik meg" a kőzetet. A falon rengeteg kábel: az ener­giaellátást szolgálják. Telefonvona­lak is behálózzák a bányát - min­den munkahelyen van telefon -, A bánya és az erőmű számokban. A márkushegyi barnakőszénbánya az oroszlányi szénmedencében található, Pusztavám és Bokod között. Mintegy 500 méter mély, a nyitott, fenntartott vágatok teljes hossza 35 kilométer. Egy fronton folyik a szénkitermelés, a külszíni kiszolgáló személyzettel együtt 850 főt foglalkoztat a bánya. Egy műszak alatt átlagosan 150-160 fő tartózkodik a föld alatt - az 1990-es években 8000 főt foglalkoztatott a bánya, egyszerre 3 fronton fejtették a szenet. Az Oroszlányi Erőmű használja fel a kitermelt napi kb. 3000 tonna szenet: teljesítménye 420 megawatt lenne, de a négyblokkos erőmű fél teljesítménnyel, vegyes tüzeléssel üzemel (napi 1000-1200 tonna faaprítékot is elégetnek). Az egyik turbina gőzével oldják meg Oroszlány és Bokod távfűtését. A szalagok között gyalogolunk, olykor átmegyünk egy-egy légaj­tón, amelyekkel a levegőt „terelik" a vágatokban a megfelelő irányba. A vágatok boltíves falait TH-ácsola­tok: egy fölső és két oldalsó nehéz, fémívből összeállított szerkezetek biztosítják. Az íveket fémkengyelek szorítják össze, az ácsolatok között deszka az oldalbélelés, ami meg­akadályozza a kőzet kihullását. Ez a biztosítás tartja a félelmetes meny­Személyszállító szalagon utazunk a Föld mélyére. villany- és vízvezetékek futnak a gé­pek számára. Szürreális a hely, mintha egy sci-fi filmbe csöppen­tünk volna. TELEFON ÉS RÁDIÓ IS MŰKÖDIK Menet közben halljuk, hogy rádió­kapcsolat is működik, időről időre megszólal a diszpécser hangja. A bánya hangosbeszélő körzetekre van osztva, a diszpécser úgy is tud beszélni, hogy egyszerre mindenki hallja: például riasztás esetén ­magyarázzák kísérőink. A felszerelés európai szintű, a frontfejtésen, ahol a kitermelés tör­ténik, számítógépes vezérlésű gép működik. A diszpécserközpontban még azt is lehet látni, hol jár a gép a fejtésen. A segédanyagokat függő­sínes vonatszerelvények viszik. Me­net közben elhaladunk egy méretes rakodógép mellett, a vágathajtás­nál újabb érdekes szerkezet, a 4PP nevű vágathajtó gép fogad minket. Leginkább úgy fest, mint egy harc­kocsi - mintha a lövege elején len­ne elhelyezve a kőzetet kifejtő „jö­vesztő fej". A fél méter átmérőjű fej úgy halad a szén kísérőkőzetében, a csigás márgában, mint a kés a vaj­ban: a berendezés két „karjával" be is söpri a lefejtett követ a „gyomrá­ban" futó, kaparónak nevezett szál­lítóeszközre. A szén és a meddő szállítószalagon kerül a felszínre. A VÁGATHAJTÁS A LEGFÁRASZTÓBB - Másfél méterre van alattunk a barnaszéntelep, napi 6 métert tu­dunk haladni a kőben. Amikor szénben vagyunk, 15-16 métert. Még pár métert megyünk előre egyenesen, aztán balra elkanyaro­dik a vágat. Óriási a zaj, és szerelni is kell folyamatosan - mondja Tóth Zsolt: vinniük kell maguk után a szállítóberendezést, a kábeleket, a légcsövet. Mindezt visszafelé ki is kell majd szerelni: folyamatosan dolgoznak a villanyszerelők, a laka­tosok. A szakmák mára összekeve­redtek, sok például a villanyszere­lő, aki abszolválta a vájáriskolát is. A munkagépekhez gépkezelői tan­folyamot is el kell végezni. A modern gépek ellenére a mun­ka egyáltalán nem könnyű. Állandó kő- vagy szénpor, zaj, huzat, olykor gázfelszabadulás vagy vízbetörés nehezíti a bányászok mindennapja­it - minket is ellep a por. Nem vélet­len, hogy 25 év vagy 5000 föld alatt töltött műszak után nyugdíjba me­hetnek. A vágathajtás az egyik leg­fárasztóbb feladat. Folyamatosan szerelik be a biztosító berendezést, a súlyos vasakat a vállukon cipelik, a felső ívet kézzel emelik fel a vágat mennyezetéig, a „főtébe". Visszafelé indulunk, ezúttal fel­felé utazunk a szalagokon a Föld gyomrából. Két szalag között, gya­loglás közben Csák Máté Csaba a szén útjáról mesél. A kitermelt sze­net előkészítik szemcseméret és fű­tőérték szempontjából, a feldolgo­zás a föld alatt zajlik, ami Európá­ban egyedülálló. A szén 8 kilométe­res külszíni, fedett szalagpálya­rendszeren jut az erőműbe. Útközben még hozok némi izgal­mat kísérőink életébe: egy megkö­vesedett csigát csodálva hátralépek Fáradt bányászarc. a mozgó szalagra, és parádés ha­nyatt esést produkálok. Mégis azt mondják kalauzaink, már odafent: várnak vissza minket. Miután le­mossuk magunkról a port, kime­gyünk a kapun, visszanézünk, és reméljük: lesz még alkalmunk szénfejtést is látni. Ma már nem robbanhat. A bányát sújtólégveszély szempontjából az első osztályú, legkevésbé veszélyes kategóriába sorolták. 1983-ban mégis sújtólég- és a nyomában fellépő szénporrobbanás végzett 37 emberrel. Ha a széntelepekből szivárgó metán koncentrációja a 4,5 és 14 százalék közötti értéket eléri, egy szikráról is berobbanhat. Itt a megfelelő szellőztetés alkalmazásával a mért értékek általában 0,5 százalék alatt maradnak. Rágyújtani, dohányzó eszközt levinni tilos, nyílt lángot használni szabályozott módon lehet. Minden munkaállomáson van metánmérő fej: amint az alsó beállított határértéket (1 százalék) átlépi a metán koncentrációja, a bányát behálózó, számítógépes hálózattal működtetett mérő- és jelzőrendszer szakaszosan lekapcsolja az érintett villamos berendezéseket. A diszpécserközpontban futnak össze a bánya állapotával, biztonsági helyzetévet és üzemvitelével kapcsolatos információk. Ha baj van, azonnal beavatkozhatnak. Emellett a fúvóról biztonságosabb, szívó szellőztetésre tértek át: nagy teljesítményű ventilátor szívja ki a használt levegőt, a friss főként a központi beszálló aknán, valamint a termeivény kiszállítására szolgáló lejtősaknán jut a bányába. rö M Ul ^CÖ vfö BEZÁRJÁK VAGY SEM? Az EU-szabá­lyoknak meg­felelő kéntele­nyítővel 2004-ben el­látott erőmű működési en­gedélye 2020-ban jár­na le, ám a Vértesi Erőmű Zrt. többségi tulajdonosa, a Magyar Villa­mos Művek (MVM) év vé­gén bezárná a bányát, há­rom év múlva az erőművet is. Az indokok: a fenntartása aránytalanul drága, és a termelt áram­ra jelenleg nincs szüksé­ge a nemzet­gazdaságnak. Most úgy tű­nik: az új kor­mányzat talán másképp áll a kérdéshez, és az MVM ve­zérigazgatóját is leváltották. www.ihrendezvenykozpont.hu Újszegedi Partfürdő, 2010. augusztus 14-15

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom