Délmagyarország, 2010. május (100. évfolyam, 101-124. szám)

2010-05-08 / 106. szám

12 2010. MÁJUS 8., SZOMBAT Szieszta WERNER KRISZTINA Igazságos? A standardizált rendszer stabil követelményei egymással összemérhetőbb eredményeket és ezáltal igazságosabb versenyt eredményeznek. Legyünk szárazföld Európa és Ázsia kultúrája közt! ! érktísílgi bizonyítvány A második világháború alatti Matula életét a Szabó Magda Abigél című regényéből készült tévésorozat hitelesen mutatta be. Kis magyar érettségitörténet Maturáló diákok legelőször 1788-ban vehették át a bizonyítványukat Poroszországban, nálunk 1850-ben vezették be az érettségi vizsgát. A rendszer azóta sokszor változott, most azonban elmondható: mindenkinek - akár gimnáziumban, akár szakközépiskolában, esti vagy levelező képzésben vesz részt - ugyanazoknak a követelményeknek kell megfelelnie. i TANULÁS NYEMCSOKÉVA JÓZSEF ATTILA k A matúrát - érettségit ­K 1788-ban Poroszországban vezették be, Így akarták ^k korlátozni az egyetemre A jelentkezők számát. A ^k vizsga mellett egyete­n mi felvételit is tenni A kellett, de 1834-ben ezt eltörölték, ezzel párhuzamosan pedig az érettségit minden gimnáziumban köte­lezővé tették. Az addig csak az osztrák gimnáziu­mok és reáliskolák szervezetére vonat­kozó tanügyi szabályzatot - és ezzel együtt az érettségit - Magyarországon 1850-ben, a szabadságharcot követő centralizáció során Kari von Geringer, Magyarország polgári ügyeinek kor­mánybiztosa léptette életbe. Kiemelt szerepet kapott a nyelvi, irodalmi és történelmi képzés, a mate­matika és a természettudo­mányok. Ekkor a 10-18 éves fiúk számára felállí­tott nyolcosztályos gim­náziumokban a végzősök magyar vagy német nyel­ven, katolikus-protestáns vegyes bizottság előtt tett vizsgával zárták tanulmányai­kat. A szisztéma az 1800-as évek óta sokat válto­zott. A most érvény­ben lévő vizsgarend­szert 2005-ben vezet­Kiből lesz magyartétel? Az érettségizők minden évben figyelik a költőkhöz, írókhoz kötődő évfordulókat, és sokszor szinte várják is, hogy az adott személy legyen a vizsga témája. Ez azonban nem befolyásoló tényező a feladatsorok összeállításánál - mutatott rá az elnökhelyettes. Az egész érettségit, így a feladatsorok készítését, kiválasztását is kormányrendelet szabályozza. Minden egyes, központi követelményekre épülő vizsgatárgy esetén tételkészítő bizottságot kell működtetni. A középiskolai szaktanárokból és egyetemi tanárokból álló bizottságok 2004 óta folyamatosan működnek és készítik a vizsgatárgyak írásbeli és szóbeli feladatsorait. Az adott vizsgaidőszak írásbeli feladatsorait a korábban elkészített több feladatsor közül sorsolják ki. A sorsoláskor a bizottság tagjai csak egy számot látnak, nem is tudják, melyik feladatsor van ahhoz hozzárendelve - tette hozzá Pósfai Péter. így tehát, ha a Radnóti-évben Radnóti Miklós egy verse is feladat lett volna a számos más feladat, más költők, írók művei között a kisorsolt magyar nyelv és irodalom vizsgafeladatsorban, az csak a véletlen műve. ték be - magyarázta Pósfai Péter, az Ok­tatási Hivatal (OH) közoktatás-szakmai . elnökhelyettese, aki a matúrát az 1960-as évektől követi nyomon diák­ként, pedagógusként, iskolaigazgató­ként, illetve a minisztérium, az OKÉV, majd az OH vezető tisztségviselőjeként. - A mai érettségi egyik újdonsága, hogy míg 2004-ig más követelmények szerint vizsgázott szakközépiskolás, gimnazista tanuló, esti vagy levelező tagozaton érettségiző felnőtt, addig az elmúlt hat évben már minden matúráiénak telje­sen azonos vizsgakövetelményeknek kell megfelelnie. Mi még emlékszünk arra, hogy a ma­gyar- és a matematikatételeket a rádió­ban olvasták be az érettségi reggelén nyolc órakor - manapság viszont egé­szen az érettségi napjáig szigorú bizton­sági előírások szerint tárolt, őrzött és szállított feladatlapokat kapnak a diá­kok. - Nem lehet a rádió segítségével le­bonyolítani az érettségi vizsgát. Régen csak néhány tárgyból - magyar nyelv és irodalomból, matematikából, idegen nyelvből - volt írásbeli vizsga, és egé­szen más volt az írásbeli érettségi szer­kezete, más jellegűek a kitűzött felada­tok. Magyarból például három címet kö­zöltek, abból választottak egyet a diá­kok és kidolgozták. Ma viszont 24-32 ol­dalas feladatsorokat kell megoldaniuk. Az új rendszer bevezetésével először rendelkezik jogszabály az érettségi vizs­gák tartalmi követelményeiről, Így ta­nár, diák és szülő számára egyaránt nyilvánossá és ellenőrizhetővé vált, hogy mit és hogyan kérdeznek a vizs­gán. Szakmailag jobb minőségű, a ko­rábbinál lényegesen állandóbb követel­ményszintet támasztó feladatlapok szü­letnek, amelyek a vizsgarendszert sta­billá, a szereplők számára a korábbinál lényegesen kiszámíthatóbbá tették ­tette hozzá az elnökhelyettes. Mindezek eredményeképp az érettsé­gi szinte kizárólagosan kiváltotta a fel­vételi vizsga szerepét: most belépő az egyetemre. Az egyes vizsgatárgyakból elért érettségi vizsgaeredmények a ko­rábbi rendszerbeli teljesítményekhez képest statisztikailag bizonyíthatóan reálisabb képet mutatnak a diákok fel­készültségéről, képességeiről, ugyanak­kor a teljesítmények a felsőoktatási fel­vételi eljárásban megfelelően differenci­álnak is a felvételre jelentkezők között. A standardizált rendszer stabil követel­ményei egymással összemérhetőbb eredményeket és ezáltal igazságosabb versenyt eredményeznek. „A világnak akkor lesz rólunk valós képe, ha az először bennünk rendeződik" - vallja Andrásfalvy Bertalan. A neves néprajztudós szerint minden tragédiánk, vereségünk oka Mohácstól Trianonig, Muhitól napjainkig az a műveltségbeli megosztottság, amely ötszáz éve tisztánlátásunk gátja. MAGYARSÁGTÖRTÉNET GÜLCH CSABA - Mi a gond az önazonosságunk­kal? Mit kellene tenni azért, hogy több évszázad után a magyarság végre színről színre láthassa ön­magát? - Az objektivitást hiányo­lom a történetírásból, a törté­nelemkönyveinkből, hiszen egy-egy magyar sorsfordulóról mindent tudnunk kellene ah­hoz, hogy a történelmünk va­lóban jövőnk tanítómestere le­hessen. Vannak események, összefüggések nemzeti históri­ánkban, amiket következete­sen elhallgatunk. Tesszük ezt jj A magyarság léte, önmagára találása európai, sőt, világtörténelmi feladat, az egész emberiség gazdagodását jelentené. Andrásfalvy Bertalan annak ellenére, hogy a szak­történészek azt már részletei­ben feltárták. Valami miatt, ci­nikus következetességgel, egy­oldalúan mindig az marad ki, ami az egész magyar nép törté­nete, és mindig az marad benn, ami a törpe kisebbség érdeke. Így megy ez évszázad­ok óta. - Talán visszamehetnénk egészen addig a vitatott kérdésig, hogy mikor keresztelkedett meg a ma­gyarság. - Tizenöt évvel ezelőtt lát­tam egy kiállítást a honfogla­lókról. Az anyag nagyon sze­rény volt, hiszen aránylag ke­vés régészeti lelet maradt fenn ebből a korból. Tudomásom szerint összesen húsz-egyné­hány szakszerűen kiemelt sír­leletegyüttesünk van. Ezeket állították ki. Én ezekben a sír­leletekben tizenkét keresztet számoltam meg, kisebbet-na­gyobbat. Mit bizonyít ez? Hogy már jóval az államalapítás, jó­val Szent István előtt keresz­tények voltak őseink. Mon­dok mást: a nyelvészet ta­núsága szerint az alapszó­kincsünk, a kereszténység alapszókincse nem latin, nem német, hanem a hon­foglaláskor előtti. Például az üdvösség, az üdvözítő, a megváltó, Isten, menny. Sorol­hatnám. Akkor meg miről be­szélünk? - Professzor úr szerint tehát rész­leteiben létezik tárgyilagos ma­gyar történet. Megírták már kü­lön-külön a régészek, a nyelvé­szek, a néprajzosok, és végre a történészeken lenne a sor, hogy ők is nekifogjanak, de objektív tollal? - Bizony gondosan kerülik azt a teljes megközelítést, ami a nép öntudatát, a nemzeti ön­tudatot erősítené. Akkor ne csodálkozzunk, hogy torz kép él bennünk és torz kép él ró­lunk még ma is a világban. Egy különös példa jutott eszembe. Úgy húsz évvel ezelőtt a pécsi taizéi találkozóra érkezett kül­földi diákokat szállásoltunk el mi is. Két francia, két szlovén, két lengyel és két szlovák fia­tal lakott ná­lunk. A két szlovák kivéte­lével minden este együtt va­csoráztunk. Búcsúzáskor a Bártfa környé­kéről származó ifjak elnézést kértek tőlünk, amiért nem ül­tek az asztalunkhoz. Elmond­ták: amikor eljöttek otthonról, az öregek arra figyelmeztették őket, hogy most abba az or­szágba utaznak, ahol azok a nagyurak, grófok és bárók él­nek, akik a szlovákokat ezer esztendőn át elnyomták és gyilkolták, de most ők megta­pasztalták, hogy semmi igaz­sága sincs ennek a nemzedék­ről nemzedékre kényszeresen továbbtestált torz képnek. - A magyarság megosztottságá­nak okairól többen vélekedtek. - Visszamehetnénk egé­szen Werbőczyig, de mi ma­radjunk az elmúlt kétszáz év­nél. Széchenyi István a „Kelet népé"-ben úgy fogalmazott, W "w hogy a magyar az „egyedül he­terogén sarjadék Európában", ugyanis két műveltsége van, a magyar nép ázsiai és a magyar uralkodó réteg európai kultú­rája, és ezek megosztják a nemzetet. Széchenyi szerint az arisztokrácia feladata lenne, hogy megváltoztassa ezt a vi­szonyt, és a magyar nép sajá­tosságait - amelyek nem jelen­téktelenebbek, mint bármely más népé - megcsiszolva fel­emelje az európai oktatás szín­vonalára. Ezzel nemcsak a nemzetet szolgálná, hanem az egész emberiség dicsőségét. Később Kodály Zoltán erről így ír: „A magyar kultúra örök harc a hagyomány és a nyugati kultúra között. Béke csak úgy lehet, ha a népkultúra nő fel magas kultúrává, saját törvé­nyei szerint, Európától csak azt veszi át, ami erre kell, s ezt szervesen magába olvasztja. Elérhetjük-e? Janus-arcunk le­het-e valaha egyakaratú, ma­gával egyes lélek arca? Egyik kezünket még a nogáj-tatár, votják, cseremisz fogja, a má­sikat Bach és Palestrina. össze tudjuk-e fogni e távoli világo­kat? Tudunk-e Európa és Ázsia kultúrája közt nem ide-oda há­nyódó komp lenni, hanem híd, s talán mindkettővel összefüg­gő szárazföld?" - A gyógyítást tehát belülről kell kezdeni. - Annál is inkább, mert saj­nos a magyar nemzet megúju­lását, fennmaradásának bizto­sítását jelentő kulturális egy­ségesülését nem csak Széche­nyi idejében gúnyolták és ne­vették ki azok, akik minden­képpen ki akarják törölni nem­zetünket a Kárpát-medencé­ből. Erről szólnak az elmúlt száz év néha egészen méltat­lan vitái, amelyekben szembe­állították a szabadelvű, művelt „européert" a „mucsaival", az „urbánust" a „népivel", a „vi­lágpolgárt" a „sovinisztával". Kabarék gyakori témája ma is a buta paraszt. Kendős falusi nénikének öltözött férfi komi­kus, erőltetett tájszólással idétlenkedik. Sehol másutt a világban nincs ilyen. Hát ezért mondom én azt, hogy ez a mű­veltségbeli megosztottság min­den tragédiánk és vereségünk legfőbb oka Mohácstól Triano­nig, Muhitól napjainkig. Ez a kettősség tette lehetővé azt, hogy a magyar uralkodó osztály nem népe érdekeit képviselte, hanem saját, önző hasznát kereste, és ezért kiszolgálta az elnyomó­kat is, legyen az Habsburg császár, szovjet diktátor vagy nehezebben nevesíthető nagy­tőkés érdekkör képviselője. Andrásfalvy Bertalan

Next

/
Oldalképek
Tartalom