Délmagyarország, 2010. május (100. évfolyam, 101-124. szám)

2010-05-08 / 106. szám

Könnyekig meghatódtak. Az eimúlt években a támogatottak öröm­mel fogadták az Solve Alapítvány segítségét, még ha a pénzadomány olykor csak egy-egy gáz- vagy vízszámla fedezésére volt is csupán elég. Ennél is fontosabb számukra, hogy érezhették a mai kollégáik odafigyelését, szeretetét. Ettől sokan könnyekig meghatódtak. A kez­deményezés korábbi sikerét látva a gálaest szervezőinek kérésére a társulat szinte egy emberként megmozdult, így jelentkező fellépőből nem volt hiány. Megérjük a pénzünket címmel jótékony célú gálaestet szervez a teátrum „veteránjai" javára a Solve Alapítvány május 16-án, vasárnap 17 órai kezdettel a kis­színházban. A gála rendezője, Rácz Tibor színművész színes, népszínházi jellegű műsort ígér. SZEGED MUNKATÁRSUNKTÓL Néhány évvel ezelőtt Székhe­lyi József színművész, a Szege­di Nemzeti Színház akkori fő­igazgatója hozta létre a Solve Alapítványt azzal a céllal, hogy segítséget nyújtsanak a „veterán színháziaknak", az­az a teátrum egykori dolgozói­nak, művészeinek. - Az a támogatás, amit az alapítvány adni tud, termé­szetesen nem túl nagy összeg, de évente öt-hat embernek mégiscsak némi segítséget je­lent. Persze nemcsak pénz­ügyi támogatást nyújtunk, ha­nem éreztetjük, hogy emlék­szünk és odafigyelünk az egy­kori kollégáinkra, munkatár­sainkra. Szeretnénk, ha való­ban úgy éreznék: továbbra is a színház látókörében van­nak. Azért, hogy ezt a szép ha­gyományt fenntarthassunk, legyen pénz a támogatásokra, kiötöltük, hogy rendezünk egy gálaestet, amelynek a be­vételéből idén talán több em­bernek tudnánk segítséget nyújtani - mondja Rácz Tibor színművész, aki Vajda Júlia operaénekessel, valamint a Solve Alapítvány kuratóriu­mának többi tagjával együtt jótékony célú gálaestet szer­vez Megérjük a pénzünket címmel a „veteránok" javára május 16-án, vasárnap 17 órai kezdettel a kisszínházban. - Természetesen nem csu­pán a jegybevételre számí­tunk, hanem további adomá­nyokat is szívesen fogadunk majd a kisszínházban. Nem­csak idős művészeket segí­tünk - egyébként ők hunynak el legkorábban a színházi dol­gozók közül -, hanem azokat is, akik a műszak munkatársai voltak. Olyan sokszínű, nép­színházi jellegű gálaműsort tervezünk, amiben a magyar nótától az olasz dalon és a musicalen át a vidám versig és a vonósnégyesig szinte minden műfaj képviseltetheti magát. A teátrum szinte ösz­szes színésze, operaénekese és a tánckar tagjai is fellép­nek; segítenek bennünket a színház műszaki dolgozói, és természetesen mellettünk áll a színház vezetése is - ajánlja a gálát Rácz Tibor, aki valószí­nűleg nem lép fel, hiszen ren­dezőként a háttérből szerve­zi-irányítja a kétrészes, körül­belül kétórás műsort. Jegyeket egységesen 1500 forintért már lehet kapni a színház jegyiro­dájában. Rácz Tibor színművész szervezi a május 16-i jótékonysági gálát. Kortársaink a REÖK-ben téssel elismert festőművész képe még soha nem került be a nyár egyik legjelentő­sebb képzőművészeti ese­ményének számító tárlatra. Olyan országosan ismert és népszerű festők képeit csodálhatják meg a REÖK látogatói többek között, mint Konkoly Gyula, Szüts Miklós, feLugossy László, ef Zámbó István, Karátson Gá­bor, Csurka Eszter, Keserű Ilona, Dréher János, Aknay János, Fehér László és Wáchter Ákos. Szegedi művészek is szép számmal képviseltetik ma­gukat a seregszemlén: beke­rült a friss Derkovits-ösztön­díjas, fiatal Kántor Ágnes, és persze a munkásságukkal már méltán nagy hírnévre szert tett szegedi festők, így többek közt Henn László, Pataki Ferenc, Aranyi Sán­dor, Sejben Lajos. Olyan kiállítás született tehát, amire érdemes elláto­gatni, hiszen aki végigsétál a termeken, az valóban bete­kintést nyerhet a kortárs ma­gyar képzőművészetbe. Sti­lárisan is sokszínű tárlatot ígérnek a képek, hiszen a fi­guratív és nonfiguratív alko­tások ugyanúgy megjelen­nek a biennálén, mint a lírai absztrakt vagy a fotó- és hi­perrealista művek. A bienná­lét egészen július 11-éig te­kinthetik meg az érdeklő­dők, a szabadtérire szóló be­lépőkkel pedig előadásnapo­kon, egy alkalommal ingye­nesen látogathatják meg azt. (X) RÁCZ TIBOR NÉPSZÍNHÁZI PROGRAMOT SZERVEZ A SOLVE ALAPÍTVÁNY ESTJÉRE Gálaműsor a „veteránokért" Számos országos hírű, állami elismeréssel kitüntetett festő alkotása került be idén a XIII. Táblaképfestészeti Biennáléra. Olyan alkotók műveit csodál­hatjuk meg, mint Konkoly Gyu­la, Vojnich Erzsébet, Aknay Já­nos, Keserű Ilona és olyan is­mert szegediekét, mint Pataki Ferenc vagy Henn László. A hazai kortárs festészet va­lódi keresztmetszetét adja a REÖK-ben május 15-étől lá­togatható XIII. Táblaképfes­tészeti Biennále. Tcbb mint háromszázötven ikotás ér­kezett be a biennáie felhívá­sára, amelyek közül a szak­mai zsűri százöt alkotást vá­lasztott ki. Minden eddigi­nél színvonalasabb tárlat várja az érdeklődőket. - Büszkék vagyunk arra, hogy ez a nagy múltú és ní­vós hagyományokkal ren­delkező biennále immár má­sodik alkalommal kerül ná­lunk megrendezésre mondja Bátyai Edina, a RE­ÖK-öt működtető Szegedi Szabadtéri Játékok igazgató­ja. - Ennyi állami kitünte­Variációk érzéketlenségre Zenés életképekkel szóra­koztatja a közönséget a Ho­neybeast együttes május 13-án, csütörtökön 19 óra­kor a REÖK-ben. A Variációk érzéketlenségre egymástól ugyan független, de mégis szorosan kapcsolódó jelene­tei hat indulatos, olykor hi­bázó, kiutat kereső ember története, unplugged élőze­nei kísérettel. KULTÚRA Gyíidi Sándor Aradon vezényel ARADON, A KULTÚRPALOTÁ­BAN dirigálja Orff Carmina Bu­ranáját vasárnap este fél 8-kor Gyüdi Sándor karmester, a Szegedi Nemzeti Színház fő­igazgatója. A romániai koncert - amelyre minden jegy elkelt - az ottani Európa-naphoz kapcsolódik, és kísérőprog­ramja az Európa Kulturális Fő­városa Pécs 2010 projektnek is. A hangverseny szólistája Camelia Clavac, Csapó József és Adrián Marcan, közreműkö­dik az Aradi Állami Filharmó­nia Ének- és Zenekara. Rajzpályázat gyerekeknek RAJZPÁLYÁZAT INDUL KIS­GYERMEKEKNEK a NetAmbu­lancia.hu weboldalon. A kezde­ményezés célja, hogy már egé­szen kicsi kortól felelősségtel­jes, egészségtudatos gondolko­dásra nevelje a gyermekeket. A május 1. és június 13. között zajló versenyen három korosz­tályban indulhatnak a gyerekek alkotásaikkal: 3-6 évesek, 7-10 évesek és 11-14 évesek. A rajzokon bármilyen téma megjeleníthető, ami valamilyen módon kötődik az egészségvé­delemhez, a védőoltásokhoz, a családhoz vagy az utazáshoz. A rajzokat digitális formában, re­gisztrációt követően kell feltöl­teni az oldalra, mindeközben, il­letve a pályázati határidőt kö­vetően egy hétig szavazni is le­het az alkotásokra. A legtöbb szavazatot gyűjtő rajzok alkotói értékes nyereményeket nyer­hetnek. 2010. MÁJUS 8., SZOMBAT A FORRÁSKÚTI VASS VIKTÓRIA ÉS A SZEGEDI RESCH BÉLA MÁRTON MÁR RUTINOS FELLÉPŐ Gyermekszínészek a színpadon Dolgozik a XIII. Táblaképfestészeti Biennále zsűrije. Felnőtteknek szóló előadások­ban is kapnak hangsúlyos sze­repeket gyermekszínészek: a 12 éves forráskúti Vass Viktó­ria a kisszínházi Liliomban, a 6 éves szegedi Resch Béla Már­ton a nagyszínházi Álarcosbál­ban bizonyítja rátermettségét. SZEGED HOLLÓSI ZSOLT Szerdától vasárnapig min­den este a kisszínházban szerepel ezen a héten Vass Viktória, a forráskúti általá­nos iskola 6. osztályos tanu­lója, aki Liliom és Julika kis­lányát, Lujzát alakítja Mol­nár Ferenc külvárosi legen­dájában. A 12 éves diáklány­nak nem ez az első produk­ciója: főszerepet játszott már Felvillanyozzák a színháziakat - Hálás feladat, ezért imádok gyerekszereplőkkel dolgozni. Több idő, odafigyelés kell a betanulásukkor, és csak a színpadon, díszletben lehet velük jól próbálni, de felvilla­nyoznak, megnyugtatnak ­mondja Pópity Tímea, az ope­raprodukciók rendezőasszisz­tense, aki szerint azokkal a gyerekekkel a legkönnyebb a munka, akik rendszeresen sze­repelnek, rutint szereznek, nem kell nekik elmondani a színház és a színpad speciális szabályait. Vass Viktória Lujza és Gidró Katalin Julika szerepében a kisszínházi Lili­omban. FOTÓ: KELEMEN JÓZSEF a 2008-ban bemutatott Dió­törőben is. - A Délmagyarban olvas­tuk, hogy a színház szereplő­válogatást tart; édesanyám megkérdezte, szeretnék-e je­lentkezni. Színjátszó csoport­ba jártam, furulyáztam, és évek óta zongorázni is tanu­lok, ezért úgy gondoltam, megpróbálom. A meghallga­tás után azzal hívtak fel: meg­kaptam a főszerepet. Nagyon boldog voltam, óriási élményt jelentett a Diótörő. Később a Balta a fejbe egyik szerepét is megkaptam. A húgommal, Bi­ankával pedig együtt játszot­tunk a Csongor és Tündében. Megszerettem a színházat, csodálatos a színészekkel ját­szani, akik mindig felvidíta­nak, vicceket, anekdotákat mesélnek. Korábban szálloda­igazgatónak készültem, de le­het, hogy mégis inkább szí­nésznő szeretnék lenni. Még nem döntöttem el, a nyelvek is érdekelnek - mondta Vass Viktória, akire nemcsak szü­Resch Béla Márton az Álarcosbál­ban. FOTÓ: VERÉB SIMON lei, hanem tanárai, osztálytár­sai is büszkék. A falubeliek közül többen látták már ját­szani; sokan szeretnék meg­nézni a Liliomban is, de olyan sikeres a produkció, hogy nem lehet jegyet kapni rá. - Egy szülőnek óriási él­mény, hogy a két kislányát együtt látja szerepelni a Sze­gedi Nemzeti Színház színpa­dán egy olyan szép előadás­ban, mint a Csongor és Tünde - fogalmazott Vass Józsefné. Viktória virágtermesztéssel foglalkozó édesanyja azt is el­mondta: bár nem egyszerű megoldaniuk, férjével öröm­mel vállalták az áldozatot, hogy egyikük minden elő­adásra behozza Szegedre Vik­tóriát, megnézi a darabot, majd együtt hazamennek. A színházi énekkar tagjá­nak, Páli Mónikának kicsit könnyebb a dolga: egyszerre léphet fel 6 éves kisfiával. Resch Béla Márton nem az Ál­arcosbálban szerepelt először színpadon; 5 éves öccsével tavaly a szabadtéri Cigány­szerelemben már volt egy emlékezetes megszólalásuk: „Adjál cigit! Adjál pénzt!" ­kérlelték az egyik főszerep­lőt, hangos nevetésre késztet­ve a nézőket. - Nagyobbik fi­amat szinte már családtag­nak tekintik a kollégák, mert könnyen barátkozik, és imád szerepelni. Többször bejött már más produkciók próbái­ra, előadásaira is, megszeret­te a színházi közeget. Amikor színpadra lép, én sokkal job­ban szoktam izgulni, mint ő. Megtanulta, hogy figyelnie kell az ügyelőre, pontosan, rutinosan teszi a dolgát. Örü­lök, hogy már gyerekként megtapasztalhatja ennek a csodálatos pályának a szép­ségeit és buktatóit, így ké­sőbb talán könnyebben tud majd választani. Az öcsém is gyermekszínész volt, ő úgy érezte, neki elég is volt annyi a színházból - mesélte Páli Mónika.

Next

/
Oldalképek
Tartalom