Délmagyarország, 2010. május (100. évfolyam, 101-124. szám)

2010-05-22 / 118. szám

2010. MÁJUS 22., SZOMBAT 9 Szerkesztőségi életképek oélumarűrsúb A fotórovat - Nagy László, Schmidt Andrea, Somogyi Károlyné -, és a kulturális rovat vezetője, Nikolényi István. Művésztalálkozó. Boncz Adám színész, amikor még kisfiú volt, édesanyja, Kalocsai Katalin újságíró - és akik már nincsenek közöttünk: Petri Ferenc költő és Szabó Magdolna szerkesztő. A kulturális rovat: Domonkos László, Tandi Lajos és Sulyok Erzsébet. DM-KRONOLÓGIA: 1983. augusztus 5.: F. Nagy Istvánt addigi helyettese, Sz. Simon István váltja a főszerkesztői székben. 1989. szeptember 19.: A lapfej alatt és az impresszumban a korábbi „a Magyar Szocialista Munkáspárt szegedi lapja" megjelölés helyett az olvasható, hogy „Délmagyarország politikai napilap". 1989. július 26.: A Szegedi Ellenzéki Kerekasztal (SZEK) a „Délmagyarországban rendszeres és garantált terjedelmű megjelenést és a lap szerkesztésébe való beleszólást követel" - ismertetjük az MSZMP küldöttségének állásfoglalását. A párt értelmezésében: „a Délmagyarország 1945 júliusában a kisgazdapárti, a parasztpárti és a kommunista párti lapkoalíció felmondásaként, megegyezések alapján - és nem erőszakkal - jutott a magyar Kommunista Párt tulajdonába. A lap tehát 44 esztendeje folyamatosan az MKP, MDP, MSZMP orgánuma. A párt tartotta fönn, működtette, állami támogatást nem kapott, olvasottságát, elterjedtségét, népszerűségét pártlapként szerezte meg". 1989. szeptember 19.: Az MSZMP városi bizottsága: „A Délmagyarország eddigi törekvéseit, hagyományait folytatva a párt reformelkötelezett irányzatával közösséget vállaló baloldali demokratikus néplapként működjön, amely nyitott a szocialista nézetek mellett a szociáldemokrata. A baloldali polgári radikális és liberális eszmék iránt is". „A hagyományos két helyi napilap további sorsát saját szellemi erejükre és egy vállalkozói szemléletű lapkiadó piaci helytállására kell bízni." Fenákel Judit: Valami szépet... „Miért nem írok valami szépet? - kérdezte távoli rokonom. - Hiszen annyi szép van az életben. Igaz is, miért nem írok valami szépet? Pedig évek óta készülök rá: Egy mesét például a kisfiamnak. Még sose írtam mesét a fiaimnak, és lassan el is kések vele. Kinőnek a meséből. Mesét, mondjuk a kiszabadított királylányról, a legkisebb fiúról, a fele királyságról. De fáradt voltam, nem jutottam tovább a jámbor óhajnál. Talán holnap hozzákezdek. Aztán holnap lett, és kiderült, hogy már többen telefonáltak, az egész város tudja, 'odafönt áll a balhé', mert egy kommünikében elvétettem a rangsort. Ki informált, honnan vettem, milyen jogon, felelős vagyok; helyreigazítás. Védekezés, magyarázkodás, égő fülek és a betűk a papíron: 'munkatársunk hibájából'. A mese a kiszabadított királylányról, a legkisebb fiúról, a fele királyságról beleveszett egy régen olvasott mesekönyvbe, semmi se maradt belőle. Ami maradt, az a szégyen volt, és sűrű, fekete méreg ömlött a papírra, mikor a tollat hozzáérintettem. Azért az elnyomott szándék előbukkant megint. Évekkel később moziból jöttünk, vad perverzitások és meztelen szadizmus után. Nem igaz - lázadt bennem a soha ki nem gondolt mesék írója nem igaz, hogy ilyen az életünk. Valami szépet kellene adni végre az embereknek. A szerelemről például. Annyi önkielégítés, marcangolás, ferde hajlam után ki kellene találni egy szép szerelmes történetet. A szerelemben legalább - akárhogy irtják belőle - maradt még szépség. Csak észre kell venni. Meg kell mutatni. Nézzétek, ez a szerelem. Egy férfi és egy nő egymásért... a világ ellen. Meg fogom írni. Még holnap... megírom. Aztán holnap lett. Egykori tanítványom keresett meg. Valamikor mindketten azt hittük egymásról, hogy lesz belőlünk valami. Utolsó találkozásunk idején egyetemista volt, tele népnevelő szenvedéllyel, életre szóló nagy elhatározásokkal. (...) Nem csinál semmit. A központban van. Nem sikerült. De egészen jól keres. Sehol ennyit nem fizetnének. (...) Igen, férjhez ment. És kell a pénz. Nagyon kell a pénz. Ha jól összehúzzák magukat, öt év alatt meglesz a társasház beugrója. A férje mellékállást vállalt, esténként fusizik... Ő pedig nem hízik el. Ha az ember sovány koszton van, az ülőmunka sem hizlal annyira. Valami szép történet a szerelemről. Egy férfi és egy nő egymásért... A világ ellen? Egy férfi és egy nő a lakásért... Egymás ellen. Az a szép, ez meg az igaz. És nincs bennem elég önfegyelem, hogy a szép kedvéért az igazról lemondjak. És mégis... Újra meg újra. Valami szépet kellene írni végre. Egy szép, nagy nekifeszülés történetét például. Az ember elhatároz valamit, vállal egy ügyet, és végigviszi. Beleöregszik, belefárad, de győz. És az öregséget meg a fáradtságot is csak a győzelem után veszi észre. Igen, vannak ilyen emberek. Hát miért nem írunk róluk? Holnap megkeresem őket. Aztán holnap lett. A vendéglői asztalok között félrészegen kódorgott régi ismerősöm. Egy botló lépésnél a székembe kapaszkodott. Fordultam, hogy rendre utasítsam. - Te vagy az? - örültem a találkozásnak. - Régen láttalak. - Hát most láthatsz - a részegek bamba arckifejezésével nevetett rám. - Nem vagyok valami fényes látvány. - Névnap vagy prémium? - Egyik se. Ünneplem a leváltásomat. (...) - Hisz folyton dicsértek. Azt mondták, remek munkaerő vagy. Szorgalmas, megbízható. - Most van jobb. Semmi közöm nem volt a dologhoz. Mégis győzködni próbáltam. Az embernek elemi joga, hogy kiabáljon, ha rátaposnak. A biztos kudarc tudatában is kiabáljon. Semmi másért, csak az önérzete védelmében. Hogy ne mondhassák rá, hogy szétnyomták, mint egy bogarat. A vállát rángatta. Minek ugrálni? Ezt az ügyet úgyis elintézték már. - Hát nem érted? Itt erről az ügyről van szó, nem arról, hogy újra főnök legyél. Itt rólad van szó. Arról, hogy az ember mégse olyan, mint a hangya. Hordja a morzsát ész nélkül, aztán jön valaki, ráteszi a cipője orrát és vége. Az ember legalább ricsajt csinál. Kérdez, indokol, lármázik, szóval, és észreveteti a létezését. Érted? Nem értette. Ingatta a fejét, részeg mosolygás lógott a száján, és nem értette. Én pedig tudtam, hogy ezt kell megírni. Hogyan törődik az ember kerék alatt, pocsolyák, cipők talpára ragadva, amíg tiltakozni se képes. Amíg eljut a száján lógó üres mosolygásig, és nem akar semmit. Lehet, hogy soha többet nem akar már semmit. Hova lett a szép nagy nekifeszülés históriája? Az ember, aki vállalt egy ügyet, és végigviszi. Vannak ilyen emberek, biztosan vannak. Csakhogy olyan sokat kell utánuk gyalogolni. Ebbe meg itt... belebotlottam. Hát mit tegyek, ha a szépet úgy kellene kitalálni, a többi meg, a ronda, a torz, a fájdalmas mindig itt van a kezem ügyében. De azért valami szépet készülök írni évek óta. Talán holnap mégiscsak hozzákezdek." (1977. augusztus 7.) ILLYÉS. „Tegnap, csütörtökön, a Dózsa György szabadtéri előadására Szegedre látogatott a darab szerzője, Illyés Gyula. Délután felkereste a szabadtéri játékok igazgatóságát, majd a szegedi színházba látogatott, ahol beszélgetett az előadás rendezőjével, Félix Lászlóval. Később a Délmagyarország szerkesztőségében Szeged irodalmi életének képviselőivel, a szerkesztőség és a Tiszatáj több vezetőjével, munkatársával találkozott" (1971. augusztus 20.). POSTALÁDA. „Ezen a héten a legtöbb levél kartonjára az a szó került fel: továbbítandó, mert olyan panaszokkal fordultak a levélírók a Postaládához, melyek orvoslásához alaposabb utánajárás szükséges. S ezt az illetékesektől, a levélíróktól pedig türelmet kell kérnünk" (1976. augusztus 8.). KÜLFÖLDI ÚJSÁGÍRÓK. „A Budapestre akkreditált külföldi tudósítók részére szervezett a Külügyminisztérium kétnapos Csongrád megyei látogatást a hét végén. Szombaton és vasárnap huszonhat - a világ legkülönbözőbb országainak hírközlő szerveit informáló - újságíró tartózkodik megyénk területén. Ismerkednek szűkebb pátriánkkal, hogy aztán a látottak és hallottak alapján képet adjanak lapjuknak, rádió- és tv-állomásoknak hazánk e részéről. Hogy ez a kép minél reálisabb. színesebb lehessen, megyénk és Szeged város vezetői tegnap, szombaton a déli órákban a Tisza Szálló tükörtermében találkoztak a tudósítókkal. (...) Szombaton délután a külföldi tudósítók ellátogattak az algyői olajmezőre, majd az ópusztaszeri Nemzeti Emlékparkot keresték fel. Ma, vasárnap Szentesre, az ottani Árpád Tsz-be tesznek kirándulást, majd Csongrádon megtekintik a Körös-torokban kiépülő üdülőterületet. Ellátogatnak a csongrádi mezőgazdasági szakmunkásképző intézetben is, vasárnap este pedig visszautaznak Budapestre. Megyei programjukra elkíséri a tudósítókat dr. Tamasi Mihály, a megyei pártbizottság osztályvezetője is" (1976. szeptember 26.). OLVASÓMOZGALOM. „Levél érkezett a HÓDIKÖT-ből minden pártalapszervezet címére Csongrád megyében. Sajátos mozgalomhoz való csatlakozásra szólítja a kommunistákat. '...Területükön emeljék 10 százalékkal...' a folyóirat olvasók, előfizetők táborát, és '...érjék el, hogy a párttagség 30 százaléka rendszeres előfizetője legyen a pártfolyóiratoknak. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának méltó köszöntése újabb alkalom erre" - ezt írja Sugár József, az akciót kezdeményező üzemi pártbizottság titkára. „(...) Nemcsak azért értünk egyet a kezdeményezőkkel, mert az olvasás a közművelődés része és különösen fontos, hogy a párt tagjai könyvet forgató, újságokat, folyóiratokat olvasó emberek legyenek. (...) Hogyan akarjuk mi formálni azt a sokat emlegetett új típusú, szocialista embert, ha esetleg rólunk is jogosan mondják, hogy a régi módi emberhez hasonlítunk? Ahhoz a személyhez, aki például arról volt nevezetes, hogy nem írt és nem olvasott. (...) Ma már - úgyszólván - tömegjelenség az olvasás" (1977. szeptember 30.). ÚJSÁGÍRÓ-STÚDIÓ. „Tegnap, szerda délután tartották meg a szegedi újságíró-stúdió 1978-79-es évfolyamának zárófoglalkozását. (...) A tanfolyam hallgatóit Gazdagh István, a Délmagyarország főmunkatársa, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége megyei csoportjának nevében köszöntötte, majd Rácz Lajos, a Csongrád Megyei Hírlap főszer kesztője, a MUOSZ elnökségének tagja mondott beszédet. (...) Arra biztatta a végzett hallgatókat, hogy továbbra is kísérjék figyelemmel a megyében megjelenő napilapok, üzemi lapok híradásait, és tudósítsák azokat érdeklődésre számot tartó eseményekről" (1979. május 10.). 70 ÉVES LAP. „Az 1910. május 22-én született Délmagyarország létének első pillanatában érett ésszel, felnőtt beszélni tudással lépeti be Szeged város világába, ahol napilaptestvérei, az 51 éves Szegedi Híradó élt, a 32 éves Szegedi Napló virult, a 10 éves Szegedi Friss Újság harsonázott, a 8. életévében topogó Szeged és Videke trombi Iázott, az egyéves Friss Hírek gögicsélt. így a Délmagyarország volt a város hatodik (...) lapgyermeke" (1980. május 13 ). SAJTÓNAP. „A Vörös Újság megjelenésének napján, december 7-én. tegnap Szegeden is megemlékeztünk a magyar sajtó napjáról. Az újságírókluhban pártmunkások, lapterjesztők, nyomdászok voltak a vendége ink, eljött dr. Koncz János, a megyei pártbizottság titkára, Torok József, a városi pártbizottság első titkára és Bányainé dr. Birkás Mária, a városi tanács elnökhelyettese is. A sajtó szerepéről, a kommunista újságírás felelősségéről Sz, Simon István, a Délmagyarország főszerkesztő-helyet tese beszélt. Kovács László, a Csongrád megyei lapkiadó vállalat igazga tója azoknak a kollégáknak a nevét olvasta föl, akik november 7 e, illet ve a sajtó napja alkalmából részesültek kitüntetésben, elismerésben. Morvay Sándor, a Délmagyarország szerkesztője, az MHSZ Kiváló Mun káért Érem ezüst fokozatát kapta (...)" (1981. december 8 ). A NYILVÁNOSSÁGRÓL. „Fórum a nyilvánosság(híány)ról" tudósítás „a JATE auditórium maximumában lezajlott" találkozóról, ahol a helyi sajtó hat képviselője Bátyi Zoltán. Várkonyi Balázs, Domon kos László. Sulyok Erzsébet, Dlusztus Imre. Tanács István összegezi álláspontját". „Nem az a kérdés, kie lesz a pártiskola, hanem az, hogy a társadalom e nagy tudattalan tömegét ki világosítja (öl. S ehhez kellenek az érvek, az együttműködési készség, tolerancia" (1989. február 13.) LAPPIAC. „Szegedi Postaigazgatóság: míg 1988 júliusában a Nép szabadságnak 62 ezer 824, addig a Délmagyarországnak 59 ezer 973 előfizetője volt, ami 1989 júliusara az országos terjesztésű lap esetében 34 ezer 174 re olvadt, a Tisza parti újság esetében pedig 49 ezer 97 re" (1989. augusztus 17 ). ^^ ^^ vn,Af. PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG n évtoyam. 118. tm ma tus 22.. H*tfo