Délmagyarország, 2010. május (100. évfolyam, 101-124. szám)

2010-05-22 / 118. szám

2010. MÁJUS 22., SZOMBAT DELMAGYARORSZAG 1930-1949 Móra Ferenc: Újságolvasás „Azt régen tudom, hogy a tanyán csak télen olvasnak újságot, de akkor legalább olyant, amibe még nyáron pakkolta bele a kaszakövet a városi boltos. Ugyan az is megesik, hogy az aszzony tízesztendős újságot ránt ki a sublótból a selyemkendőjével és "ha lámpagyújtáskor az iskolásgyerek azon gyakorolja a magyart, ahogy ült a kőpadkán a kultúrpalota előtt és újságolvasással mulattatta magát. Az újságot a kocsiúton találhatta, mert törülgette róla a sarat a keze fejével és nyilván nem is egészen mai lehetett az újság, ahogy a következőkből kiderül. Éppen fordításra nyálazta az ujját az emberem, mikor A Nobel-díjas Szent-Györgyi Alberttel Gábor Arnold, lapunk munkatársa készít interjút. tudományát, az egy kicsit meg is zavarja a lelkeket. - Apja - néz föl az asszony a tollfosztásból -, hát löhetségös ez, amit a Pétörke olvas? Hát mán mögint a Ferenc Jóska a királ? - Eszötök veleje - nevet a gazda -, hát mán hogy vóna löhetségös? Hiszön annak mán régön elmondták a cirkumdederumot. Mostan nincs királ. - De hát miért nincs? - Mert nincs olyan péz, amelyikre rá lőhetne tönni a képit. Addég pedég a többi királok nem vállalék maguk közé. De azért nem muszáj az embernek tanyára menni, hogy ilyenformán tanuljon közjogot, okosodhat az ember idebent is, különösen hetipiacos napon. Ma is láttam egy kintvaló egy bőrbe öltözött férfiú súlyos keze nehezedett a vállára. - No bátya, mond-e háborút? A bátya ráismer a ködmön ujjáról a hozzátartozó férfiura és válaszul rábök egy nagybetűs cimre: - Hát a Poin cár mán mögint nagyon firuncvancigolja a nimötöt, Imre. - A Poin cár? - csodálkozik el a ködmönhöz tartozó Imre. - Lám, lám, hát aztat nem gyilkolták mög a komensiták? A bátya kint a tanyán azt mondaná, hogy 'a fene ha jobban tudja1, itt az aszfalton azonban a városi sokadalomban azt mondja, hogy 'e felül nem vöttem hiradást1. - Hát! - lenditi Imre fölfelé a karját, igen örülvén annak, hogy ő a tájékozottabb, holott nem is az ő kezében van az újság. - Avval elbántak a proletárok, szögénnyel. Szénát tömtek a szájába, ugy hajították a tengörbe. Itt azonban egy harcsabajuszú ember is beleavatkozik az eszmecserébe, mondván: - Az a muszka cár vót, hallják. Ugy hallottam én, ez a Poin cár famcia nemzet. - Az ám - mondja az újságot -, csakhogy itten az van, hogy a Poin cár elnök. - Az nem lőhet - nevet Imre fölényesen. - A cár, az följebb való, mint az elnök. Mutassa kend azt az újságot. - Ne no! - mondja kicsit sértődötten a bátya, de mindgyárt földerül, amint az Imre homloka ráncot vet. Nézi közelről a lapot, tolja messzire, fordul vele a napnak, igazítja a nap ellen svégre egy kicsit megzavarodottan adja vissza. - Az újság se tudja - menti magát. - Azért irja, hogy Poin cár-e. Vagyis hogy cár-e vagy elnök. A bátya elfogadja a magyarázatot és megengesztelődve feleli: - Az lőhet, mert a nehézség tud eligazodni ezökön a most való fejedelmekön. Mög mindégy is, mert egyik is csak ugy szödi az adót, mint a másik. - Szödi ám, dé csak azért szödhesse, mert a negyvenynyócasok beleegyesültek. Azt mondták neki, hogy most adja ki a mérgit, mert aztán ük gyünnek. - Hát föl kerék, le kerék fejti ki történelemfilozófiáját Imre, nem olyan klasszikusan, mint Hegel, de sokkalvilágosabban. - Vót mán negyvennyóc máskor is, de elnyomták. - De most nem így lössz ám - ingatja a fejét az orákulum. - Mert a magyar negyvennyócasok összefognak a nimöt negyvennyócasokkal, oszt akkor a Poincár, ha cár, ha elnök, elmöhet oda, ahun a part szakad. A harcsabajuszú elcsodálkozik. - Hát ott is vannak negyvennyócasok? Negyvennyócasok mindönütt vannak, barátom, csak türtőztetik magukat. Az Imrepesszimizmusa még egy próbát tesz. - Szűr vágja a fát, ködmön hordja rakásra, palást melegszik mellette. Mindég ez vót a törvény e világon, ez is lössz. A bátya föláll és mutatóujját fölemelve, azt mondja: - De csak addig, még valaki el nem kiáltja magát, hogy a bszurdumazóvilágnak! DM-KR0N0LÓGIA: 1938. DECEMBER 8.: A vezércikk címe: „Szegedi szellem". 1939. január 6.: Fölkerül a fejlécre: „Kereszténypolitikai napilap". 1944. április 16.: Betiltják a lapot, de 19-én újraindul „1. évf. 1. sz." jelzéssel, de a régi számozást („20. évf. 87. sz.") is megtartja; a Délmagyarország immár a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front lapja. 1945. július 24.: A fejlécre kerül az „azonosító": „A Magyar Kommunista Párt délmagyarországi napilapja". 1948. május 1.: A fejlécről lekerül a „kommunista" azonosító. Az impresszumba pedig beemelődik: „Délmagyarország - Politikai napilap". 1949. december 29.: megnőtt a lap alakja és terjedelme. - De a Betlehen tán még jobban szödi, mint a Tisza Pista szödte - kottyant bele a szóba egy báránysüveges legény, aki olyan, mintha a Sven Hédin tibeti könyveiből lépett volna ki. Az agg-sakál feddőleg nézi végig a fiatalt. Erre a misztikus prófétálásra mindenki elhallgat. Tisztelet szállja meg a sziveket, mert ez olyan borzasztó okos mondás, hogy itt igazán nem itt igazán nem lehet több szava senkinek." (Délmagyarország, 1931. március 1.) Francia újságíró szegedi délutánja „Aldo Dami cikke Szegedről egy párisi folyóiratban". E címmel Rónai Mihály András ismerteti lapunkban 1930. november 5-én, milyennek láttatja a Tisza-parti várost és lakóit „a L'Européen' című párisi irodalmi, művészeti és gazdasági revü októberi" számában a francia újságíró. „Aldo Dami? Egy lelkes, francia fiatalember, aki Korzikán született, és aki eljutott Szegedre is, ahol szíveket és barátokat szerzett. (...) - A szállodák kávéházaiba szenvedéllyel tér be a városi ember egy kávéra, paprikás levesre, egy kartonszipkás szivarra, újságolvasásra, egy pillantásra ki az utcára, a defilirizó szépségek felé, a fogyasztás utáni három pohár vízre és három borravalóra... Egy borravaló jár a főúrnak - írja Aldo Dami -, jár borravaló a kiszolgáló pincérnek és jár a kenyereslánynak is. Ez hozzátartozik a magyar különlegességekhez. (...)" . A Somogyi-könyvtár helyismereti gyűjteményében található fotón a szegedi Tisza kávéház szalonja, az újságírók egyik kedvelt „munkahelye". DELMAGYARORSZAG K CsUlörlrtk, 1950 május 22 Ara M lUUr «•.» "»«„,. ^Tűnn^e™ ní' VI- évfolyam, 114. szóm PRÓFÉTA. „Valamikor fogalom volt. Udvarán csak protekcióval lehetett helyet kapni, téli helyiségeiben vidám polgárok adtak egymásnak találkozót. Ki gondolt arra, hogy a Próféta is dobra kerül... Nem bírta átvészelni a gazdasági krízist. Egyszer már baj volt az első rohamban, utána még talpra állították. De a Lugosiak sem bírták sokáig. Néhány nap előtt eloltották a villanyt, a helyiségeket bezárták. És szombaton (...) ezerkétszáz pengőért gazdát cserélt a Próféta - berendezése" (1930. augusztus 17.). UTAZÁS MECCSRE. „A Délmagyarország és a Színházi Élet közös akcióval csoportos utazást rendez Szegedről Budapestre. A Délmagyarország hatalmas olvasótáborának vél szolgálatot tenni, amikor az év legjelentősebb sporteseménye alkalmából feltűnően olcsó, kedvezményes utazást biztosít." A 19 pengő 60 fillér, illetve 23 pengő 40 filléres árban benne foglaltatik az utazás Budapestre és vissza, ebéd Budapesten, belépő az osztrák-magyar meccsre, vacsora és színházjegy (1931. szeptember 8.). HIRDETÉSEK. „A szegedi napilapok megállapodtak abban, hogy keddtől, szeptember 15-től kezdve az apróhirdetések ára 10 szóig 40, a jeligés apróhirdetéseké 50 fillér", minden további szó 4, illetőleg 5 fillér. Ugyanakkor semmilyen kommünikét sem közölnek ingyen (1931. szeptember 14.). AKCIÓK. „Azon az úton, amelyen a Délmagyarország kezdetektől fogva járt, a nehéz viszonyok ellenére is megmaradtunk, s bár csak korlátozott terjedelemben jelenhetünk meg, ma is mindig a legjobbat és legtökéletesebbet igyekszünk nyújtani. Ez a szándék vezetett akkor is, amikor elhatároztuk, hogy rejtvénybajnokságot kezdünk, amely 12 héten át tart...- minden vasárnap közlünk egy-egy keresztrejtvényt és más rejtvényeket", értékes jutalmakat kilátásba helyezve. „Bejelentjük azt is. hogy a Détmagyarország előfizetői részére félárú színházjegy akciót rendszeresítünk" - az új darabok második előadására. „A karácsonyi ünnepek után pedig megkezdjük a Délmagyarország ajándékkönyvének szétküldését" - 160 oldalas „gazdag, szórakoztató, ismeretterjesztő és szépirodaimi anyag" mellett teljes naptári rész, csillagászati, egyházi tájékozató, időjárási fejezetekkel, az elmúlt év összefoglaló története,... illetékek, kereseti adók. vásárok jegyzéke, névnapok sorrendje és egyéb hasznos tudnivalók" (1931. december 25.). BRIDZSBAJNOKSÁG. ..A Magyar Bridge Szövetség megbízásából a Délmagyarország vasárnap rendezte meg Szeged első bridge bajnokságát. A verseny a teljes siker jegyében folyt le: érdekes küzdelmek, mindvégig nyílt mérkőzések jellemezték a bajnokságot. (...) A csapatok 16-16 leosztásban merkóztek meg egymással. (...) Szeged bridge csapatbajnokságát a Szegedi Bridge Szalon B csapata nyerte: dr. Rósa Pálné, dr. Rósa Pál, dr. Szabó Béláné, dr. Korber Endre. Ez a csapat fogja képviselni Szegedet Budapesten, a húsvéti országos versenyen" (1932. március 15.). 18 JUTALOM AZ OLVASÓNAK. „Október 31-en lesz tíz éve, hogy a Délmagyarország Hírlap- és Nyomdavállalat Rt. megalakult. (...) Újság, amely hivatása magaslatán áll. saját évfordulóiból nem csinál ma eseményt. Az viszont kötelessége, hogy olyan napon, amelyet joggal tekint sajat pályafutásán határállomásnak, néhány pillanatra megálljon, a múlthoz méltó munkásságra fogadalmat tegyen, s a szolidaritás és támogatás nap-nap után érezhető ezernyi és ezernyi meleg megnyilvánulásáért köszönetet mondjon." Az igazgatóság elhatározta: a karácsonyt megelőző nap 18-féle jutalmat oszt ki az előfizetők közt: a 250 pengős Benyovszky-festménytől kezdve, a 240 pengőt érő Schöberl-Morpheus-pamlagágyon át, a 40 pengős négyrészes zsúrasztalig. Kiadónk beszámol arról, hogy kitűnően bevált az előfizetők vásárlási szervenek első éve: „80 fillértót 20-25 pengőig terjed az az összeg, amelyet előfizetőink az alig háromnegyed ev alatt megtakarítottak" (1933. január 29.). MŰVÉSZETPÁRTOLÁS. Ugrón Gábor, nyugalmazott miniszter, az Irodalmi és Művészeti tanács elnöke: ..A szegedi sajtó megértette a szegedi képzőművészeti kiállítás celjat és komoly támogatást nyújt a megismerések propagálására. (...) Csak az igazi mű kapjon a lövőben publicitást, a közönség csak jót vásároljon, s akkor lassan kiszorulnak lakásainkból a mázolmanyok és az értük kidobott jelentós összegek kultúránk szolgálatában tevékenykedő alkotóművészeket fog szolgálni" (1937. április 3.). GYŰJTÉS. Vitéz Bonczos Miklós árvízvédelmi kormánybiztos: „A hála és köszönet soraival kell megemlékeznem a magyar sajtóról, amelyek lelkes munkaja lehelóvé tette, hogy a magyar társadalom áldozatkészen sietett az árvízkárosultak megsegítésére. (...) A szegedi napilapok gyűjtésével elégedett vagyok. (...) A szegedi gyűjtés 30.000 pengő. Eddig 195.000 pengőt utaltam ki az árvízkárosultak részére" (1940. május 25.). BETILTOTT LAPOK. „A m. kir. miniszterelnök az allami rend megóvása érdekében megtiltathatja az olyan időszaki lap. vagy hírlaptudósító újság további adását, amely már 1944. március hó 18-ik napján fennállott. Ilyen rendelkezések csak 1944. május hó 31-ig tehetők". De olyan újság megjelenése is szüneteltethető „papírosanyaggal való okszerű gazdálkodás" miatt, „amelynek megjelenesére közérdekből szükség nincs" (1944. április 7.). mmmmm Ma gy&f Imi ún»ep««f 30 Mze#eJ ömyiki höxnrnben Ara cu uuór 1313 laiius 22. msrusp 1 a P.'cX /jyirbiw