Délmagyarország, 2010. május (100. évfolyam, 101-124. szám)

2010-05-14 / 111. szám

2010. MÁJUS 14., PÉNTEK MEGYEI TÜKÖR 9 MÁJUS 29-ÉN TIZENKETTEDIK ALKALOMMAL ADJÁK ÁT A KITÜNTETÉSEKET A SZÍNHÁZBAN 30-an versenyben a Dömötör-díjakért A közönség szavazatai alapján idén 12. alkalommal ítélik oda a szegedi színházi élet kitünte­téseit, a Dömötör-díjakat. A nagyszínházban a május 29-i gálaesten köszöntik a 2009/2010-es évad legjobbjait -10 kategóriában 30 jelöltre lehet voksolni. SZEGED MUNKATÁRSUNKTÓL Civil kezdeményezésként 1999-ben alapították a Szege­di Nemzeti Színházban folyó művészi alkotómunka elisme­résére a Dömötör-díjat. Miköz­ben 2006-ban városi díjjá lett, megőrizte hagyományos, civil jellegét is azzal, hogy 10 kate­góriában a szavazólapra kerü­lő három-három jelölt közül a szegedi közönség dönthet ar­ról, végül ki lesz a díjazott. Az idei szavazólapokat a nagy­színházban és a kisszínház­ban, valamint a jegyirodában elhelyezett urnákba május 21-éig lehet bedobni. Lehet szavazni az interneten is: www.domotordij.designer.hu/ szavazas.php. A voksoláshoz segítségül kritikákból, beszá­molókból, blogokból idézünk. Az évad egyik nagy sikere volt az Aranycsapat - négy jelölést is kapott a díjra. Az előadás egyik látványos jelenete. LEGJOBB FÉRFI SZÍNÉSZI ALAKÍ­TÁS. Borovics Tamás (Bolha a fülbe): meggyőző a kettős szerepben, ráadásul néhány alkalommal olyan gyorsan öltözik át, hogy a néző - ha átadja magát a színház vará­zsának - tényleg elhiszi, hogy kettő van belőle". Ma­gyar Attila (Háztűznéző): „...kifinomult eszközökkel, aprólékos színészi munká­val, remek arány- és tempó­érzékkel mindenféle válto­zástól rettegő, tutyimutyi, nyámnyila anyátlannak mu­tatja a döntésképtelen Pad­kai jószint". Pataki Ferenc (Aranycsapat): „A legjobb jampi az Angyal Gyurit alakí­tó Pataki Ferenc." LEGJOBB NŐI SZÍNÉSZI ALAKÍ­TÁS. Erdélyi Tímea (Aranycsa­pat): „Csorba Katának és Er­délyi Tímeának jól áll a cser­fes Winkler nővérek szerepe." Fekete Gizi (Csongor és Tün­de): „Mirigy - akinek rendkí­vül jól eltalált megformálásá­val Fekete Gizi pályája során már a harmadik szerepet kap­ja a Csongor és Tündében ­nem tréfál, jelleme nem egy­szerűen álnok, hanem hízel­kedéssel és ravaszsággal ke­vert gonoszság." Szilágyi Annamária (Háztűznéző): „...a kecskeméti előadásban női jelmezben férfi játszotta a házasságközvetítőt, Fjokla Ivanovnát -, Szegeden Szil­ágyi Annamária a legjobb vá­lasztás a szerepre. Ellenállha­tatlan humorral bővérű, nagyszájú, harsány, vörös bestiát alakít, aki - üzlet az üzlet - az embervásárban is meg akarja találni a számí­tását." LEGJOBB OPERAÉNEKES. Geiger Lajos (Álarcosbál): már a Simándy-verseny győztese­ként meggyőzött: kitűnő bari­tonistává válhat. Bár hangja nem olyan fenyegetően sötét, mint Kelemené, Renato máso­dik áriáját okosan felépítve, meggyőzően énekelte, megér­demelte a hatalmas tapsot." Horváth István (Ory grófja): „...a második felvonásra kide­rült, hogy nemcsak elsőrendű komikus, de többnyire bizton­sággal birtokolja a sokszor nyaktörő magasságokba me­részkedő tenor szólamot is." László Boldizsár (Bohémélet): „A pénteki premieren László Boldizsár alakította Rodolfót - fényes, erőteljes hanggal, olaszos ízekkel-színekkel, la­tin temperamentummal." LEGJOBB OPERA-ÉNEKESNŐ. Ké­szei Bori (Ory grófja): „...az imádott grófnő szerepében messze az előadás legjobbja volt mind színészi, mind éne­kesi teljesítményét tekintve: visszafogott gesztusaival ele­inte Adéle-ben a magányos és megtört, kevesek által megér­tett díva ízléses karikatúráját mutatja..." Kónya Krisztina (Bohémélet): „Mimiként mindkét este Kónya Krisztina lépett színpadra, pénteken még kicsit fáradtnak tűnt a hangja, másnap már sokkal frissebben, erőteljesebben, él­ményszerűbben énekelt - ta­lán játéka is ettől vált még plasztikusabbá." Pasztircsák Polina (Bohémélet): „Nagyon fiatal, de szinte korlátok nél­küli voce, ugyanakkor nem „tüntet" magasságokkal és manírokkal. Egyszerűen éne­kel, világos, minden mester­séges sötétítéstől, huhogás­tól, vibrálástól mentes han­gon. Ráadásul játéka is mes­terkéletlen - és szép." LEGJOBB RENDEZŐ. Bodolay Géza (Álarcosbál): „arrakény­szerít, gondoljuk újra végig, milyenek igazából az Álarcos­bál hősei, mi történik igazá­ból, ne higgyünk a sztereotí­piáknak". Juronics Tamás (Fa­ust elkárhozása): „Filmszerű­en pergő, izgalmas képekből építkezik a jelképekben is gazdag produkció - mintha klipek füzérét látnánk. Egyet­len percre sem engedik a pub­likumot unatkozni: hatásos fények, füstök, tágul-szű­kül-pulzál a tér - és a néző teljesen elvarázsolódik." Ke­resztes Attila (Liliom): „ötlete­sen bánik a látványelemeket is pótló, hangulatfestő filmes hangeffektusokkal: vészjósló szárnycsapások, távolból be­szűrődő verklimuzsika és a zongorabillentyűk belső utak­ra terelő hangjai mozgósítják a néző képzeletét". LEGJOBB DÍSZLETTERVEZŐ. Kentaur (Faust elkárhozása): „...Kentaur álmodott izgal­mas, absztrakt teret. A mű­szaktól szinte emberfeletti tel­jesítményt kívánó színpadkép központi eleme egy hatalmas, változékony falszerkezet, amely két fémtoronyra erősít­ve lélegzetelállító forgásokra képes. Olykor megdöntik a te­ret: hol Faust szobáját látjuk 90 fokos szögben felállítva, hol pedig az Elba zöldellő-vi­rágzó partját." Mira János (Csongor és Tünde): „A dísz­lettervező Mira János a ro­mantikus festő, Caspar Dávid Friedrichet idéző háttere előtt játszódik a cselekmény, amely összetettségében szim­bólumképző, jelképsűrítő erő­vel bír: lengyel zászlóval oly­kor katonák tűnnek fel (az 1831-es lengyel felkelést idéz­ve), a forgószínpadon sírok, zöld fénnyel megvilágított »üvegketrecben« őz..." Szé­kely László (Bohémélet): „Szé­kely László letisztult, már-már minimalista díszletet tervezett: feketéből indulva fehérbe vált a padlásszoba, a Momus kávéház, de még a bú­torzat is. A párizsi háztetők halszemoptikával torzított szi­luettje is feketén tűnik fel a háttérben." LEGJOBB JELMEZTERVEZŐ. Ken­taur (Álarcosbál): „...nemcsak a táncosok és az énekkar ru­hája meghökkentő, hanem a főszereplők megjelenése is nagy meglepetéseket okozhat. Míg egyik énekes csodaszép ruhakölteményben jelenik meg, addig egy másik elegáns, ámde visszafogott öltönyben sétál be a színpadra." Papp Ja­nó (Aranycsapat): „jelmezei jól sikerültek, Stopli úr megye­kettes törzsszurkolókat idéző összeállítása autentikus, s mintha 40 éve elfeledett gard­róbok mélyéről bukkantak volna elő a nagy kedvvel roki­zó tánckar színes ruhái is". Wieber Marianne (Csongor és Tünde): „Gidró Katalin Tündé­je olyan, mintha egy poros mesekönyvből sétált volna ide: Wieber Marianne jelmez­tervező lenge, csillámló fehér ruhácskát adott rá, amiben be­libeg és kilibeg, aranyhaját igazgatja, a szemét lesüti..." LEGJOBB FÉRFI MELLÉKSZEREP­LŐ. Gömöri Krisztián (Bolha a fülbe): „A bemutató egyik ked­vence volt Gömöri Krisztián (Camille Chandebise), a furcsa beszédhibával megáldott uno­kaöcs - tipikus szerencsétlen hülye. Gátlástalanul, visítva röhögött rajta a közönség." Horváth Illés (Liliom): „Tet­szett Horváth Illés eszelős Fi­csúrja, aki bukott fekete an­gyalként tűnik fel az utolsó képben." Jakab Tamás (Lili­om): „Berkovics detektív, majd a Fogalmazó szerepében Jakab Tamás mennyei hófehérben, angyalszárnyakkal teremt na­gyon is földi karaktert." LEGJOBB NŐI MELLÉKSZEREPLŐ: Borsos Bea (Bolha a fülbe): „Lucienne Homenides de His­tangua szerepében Borsos Bea üde komika." Csorba Kata (Aranycsapat): „Csorba Katá­nak és Erdélyi Tímeának jól áll a cserfes Winkler nővérek szerepe." Erdélyi Tímea (Cson­gor és Tünde): „Az egyetlen, aki valóban tetszik, és hiteles a számomra, az Ledér, Mirigy boszorkány lánya, alias Erdé­lyi Tímea, akit annak idején barátok közt láthattunk Tilda­ként. Felszabadult, élettel teli játékot kapunk tőle." LEGJOBB TÁNCOS. Czár Gergely (Homo Hungaricus): „A bálák közé benyomuló, erőszakos hatalom elnyeli, majd kiköpi a magára maradt, segítséget váró szegénylegényt - Czár Gergely jól játszotta a hata­lomra és nőre vágyó, majd mindezt kihasználó figurát." Palman Kitti (Unisono): „A ci­zellált kamarajelenetek közül különösen tetszett a c-moll zongoraverseny deklamáló Largo tételére komponált fi­nom, bensőséges tánchár­mas: Palman Kitti artisztikus erotikussága..." Szarvas Krisz­tina (Homo Hungaricus): „Iz­gatóan csábtáncoló Cigány­lány Szarvas Krisztina." László Boldizsár és Kónya Krisztina a Bohéméletben. FOTÓK: VERÉB SIMON Bánvölgyi-kisplasztika a dij. A május 29-i gálaműsornak idén is a nagyszínház ad otthont. Az estet Toronykőy Attila és László Boldizsár rendezi. A fődíjat, azaz az életműdíjat az idei soros elnök, Tajti Gabriel­la vezette társadalmi kuratórium ítéli oda. A legjobb háttérmunkás cí­met a szegedi társulat tagjai, dolgozói titkos szavazással adományoz­zák. A Dömötör-díj - amelyet a gálán minden győztes átvehet - Bán­völgyi László szobrászművész Szent Demetert jobbjában lándzsával, baljában a róla elnevezett szegedi toronnyal ábrázoló, márványtalapza­ton álló, bronzból készült kisplasztikája.

Next

/
Oldalképek
Tartalom