Délmagyarország, 2010. április (100. évfolyam, 76-100. szám)

2010-04-07 / 80. szám

6 2010. ÁPRILIS 7., SZERDA AKTUALIS 100 éves a DÉLMAGYARORSZÁG Gyűrűsfonótól a szerkesztőségig IM>I''"I'B''III''''MI'1'^^ i| i.i .. i i > 1 "0 iMl—IC—ll II iljl 'INIIQilMJlllliríB'WIllllUM ÍIIIWWIBWBMWMIÍI l#IBitWIÜMUt'>H ÍWWII ifWI.Uil Jx! .J IBLll J JJ.JJI.I 100 év, 100 történet - a május 22-én jubiláló Délmagyarország hűséges olvasóit, előfizetőit, ismert megyei polgárokat és a laphoz ezer szállal kötődő munkatársakat sorozatunkban arra kérjük: meséljenek el egy-egy élményt, történetet, amely a 100 esztendős laphoz kapcsolódik. CSONGRÁD MEGYE R. TÓTH GÁBOR - Minden reggel olvasom, a kávé mellett felhörpintem a qapi híreket is - árulja el Palánkainé Sebők Zsuzsanna, a Sjomogyi-könyvtár igazgatója. - Minden életszakaszban más ép más állt figyelmem középpontjában, amikor a Délmagyprországot kutattam. Volt egy rövid időszak az életemben, amikor nem jutottam napi szinten a laphoz - olyan volt, mintha kikerültem volna a város vérkeringéséből. Nem tudtam, milyen események zajlanak a városban. Kifejezetten tájékozatlannak éreztem magam - vallja. - Fiatalon sporttal, néptánccal, amatőr színjátszással is foglalkoztam, mindig a saj^t csapatomat érintő hírek voltak a legfontosabbak. Majd a táncban magyar bajnoki címet nyert páromról szólók. Később nagyszerű érzés volt, amikor gyermekkönyvtárosként lehetőséget kaptam társaimmal arra, hogy a gyerekeknek városi szintű, olvasásSzávay István közel négy évtizedet töltött a Délmagyarországnál. FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Palánkainé Sebők Zsuzsanna. hoz kapcsolódó rejtvényeket, játékokat juttathattunk el a lapon keresztül. Manapság minden, kultúrával kapcsolatos eseményt issza a szemem, mert fontos, hogy az együttműködő intézmények munkálkodásáról is tudjak. Támogatjuk egymás dolgait, a szálak sok esetben találkoznak, összefonódnak. És ha ez a fonat színes és erős, biztosan lehet róla olvasni a Délmagyarban - fogalmaz. „Hogy állsz idővel? Mi jót csinálsz?" - idézik gyakorta egykori munkatársai manapság is Szávay István szállóigévé vált kérdéseit, aki rendre így közelítette meg kollégáit, ha munkát akart adni nekik. 1970-től közel 40 évig volt lapunk újságírója, szerkesztője, főszerkesztő-helyettese. - A 60-as évek végétől megváltozott a redakció légköre az új főszerkesztő, a kollégái mellett mindig kiálló F. Nagy István jóvoltából. Az újságírót inkább kérték, mintsem utasították, és én ehhez szocializálódtam. Amikor egyszer, már a 90-es években, éjjel fél 12 tájban telefonon ugrasztanom kellett Kéri Barnabás kollégánkat, ugyanúgy fogtam hozzá a munka kiadásához, ahogy szoktam, a Mi jót csinálsz? kérdéssel. - Mit csinálnék, Pista bátyám? - válaszolta -, alszom. Miközben majd szívrohamot kapott, mert tudta, nem a hogyléte felől érdeklődöm. Mondtam: baktasson le a ház elé, tíz perc múlva ott lesz érte fotós kollégánk, és irány a tetthely, ahol már elkezdte a helyszínelést a rendőrség. Sok éven át emlegette, így legendává tette, hogy mit is jelent, ha elhangzik tőlem a kérdés: Hogy állsz idővel?, Mi jót csinálsz? - Az, hogy utasítgatás helyett kértünk, javasoltunk, az önállóság felé nyitott utat. Ha pedig önállóan dolgozhat az újságíró, akkor szabadon hozhatja saját ismereteit, tudását, érdeklődését, témáit és szemléletét, sokszínűvé téve a lapot. Ezért is volt, hogy nemcsak az ország egyik legjobb hangulatú szerkesztősége lehetett a Délmagyarország, de a példányszám is majd kétszeresére nőtt tíz év alatt - eleveníti fel emlékeit Szávay István. - Úgy kezdődött, hogy megkértek az üzemben, írjak az újságnak néhány sort a munkámról. A Textilművekben dolgoztam, a gyűrűsfonón. Az írást jónak találták, és közölték az üzemi újságban. Később a legjobb levelezőnek járó jutalmat is megkaptam. A Délmagyarországnál is felfigyeltek erre, munkáskáderként az újsághoz kerültem Ossza meg velünk történetét! Kérjük kedves olvasóinkat, előfizetőinket: osszák meg velünk élményeiket, történeteiket! Rendszeresen jelentkező rovatunkban és a delmagyar.hu-n is bemutatjuk a beérkezett sztorikat. Jelentkezni a 62/567-817-es telefonszámon, ügyfélszolgálatainkon és a marketing@delmagyar.hu címen is lehet. 1952-ben - meséli D. Nagy Jánosné, aki ma is hűséges előfizetője lapunknak. - Az ipari rovat munkatársa lettem. Az üzemeket járva riportokat készítettem. Akkor sok üzem volt a városban, nagyon kicsik. Sok élüzem lett közülük. Emlékszem a lapkészítésre is: egy újságíró mindig ott volt a szedéstől a lap elkészítéséig. A szedés kézzel történt, majd ólomba öntötték, és a korrektorokon keresztül a rotációs gép adta ki a lapot. 1956 után elkerültem onnan, de az újságíró-igazolványomat még őrzöm. Cikkeimet Rikk Júlia, azaz RJ aláírással jelölték. ZTASSUNK! DARÓCZI PÉLDAKÉP VOLT - ISKOLAPADBAN A CIGÁNY ÉRTELMISÉG Nem csak a zenéhez értenek Nem muzsikus volt; kétdiplomás, tanult emberként vitte sokra: Daróczi Dávid tényleg példakép lehetett volna, halála ezért is komoly veszteség a magyarországi cigányságnak. A kisebbség gyermekei előtt évszázadokig csak zenészideálok álltak. Ez a helyzet épp most kezd változni. CSONGRÁD MEGYE BAKOS ANDRÁS Nem véletlen, hogy a legnagyobb összegű ösztöndíj, amit a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány a jól tanuló cigány fiataloknak ad, Czinka Panna (1711-1772) nevét viseli. A sajógömöri hegedűvirtuóz az első ismert cigányzenész, akinek életpályája a példa arra, hogy a nagy tehetség némi segítséggel és szorgalommal érvényesülhet. A muzsika azóta, és egész a közelmúltig az egyetlen út volt a boldoguláshoz a cigány fiatalok számára. Valamelyest ezt tükrözi a többség értékítélete is: Szeged Dankó Pistának, Makó tavaly Fátyol Misinek állított szobrot. A legtöbb ismert roma ma is muzsikus, mint Bangó Margit vagy Szakcsi Lakatos Béla, a tévés tehetségkutató műsorok is adtak három cigány zenészt a popműfajnak, Oláh Ibolya, Molnár Ferenc Caramel és Gáspár László személyében. Aztán ott van Gáspár Győző is... Szokás még ismerni az írókat, költőket, Bari Károlyt, Choli Daróczi Józsefet - Dávid édesapját. - Amikor 1995-ben megalakult az első országos cigány önkormányzat, mi egymás Daróczi Dávid, amikor még kormányszóvivő volt. FOTÓ: MTI/KOVÁCS ATTILA mellett ültünk Józseffel, és jól megértettük egymást - mondja az apátfalvi Károlyi Sándor megyei képviselő. - A fia halála azért nagy veszteség nekünk, mert második generációs értelmiségiként, kétdiplomás, tanult emberként vitte sokra, és ebből a szempontból mindegy, milyen kormány mellett dolgozott. Büszke vagyok a muzsikusainkra, művészeinkre, de mellettük sok szociális munkásra, tanárra, orvosra lenne szükségünk: még több Szirtesi doktorra. A cigányság és a többség együttélése akkor jár a legkevesebb problémával, ha igazi, teljes értelmiségünk lesz, olyan tanult emberek kellenek, akik a hétköznapi életben is példát adnak. Ezen a téren épp most zajlik komoly változás, részben épp az ösztöndíjpályázatnak köszönhetően - halljuk Fátyol Tivadartól, „Misi" fiától, a Rádió C igazgatójától, Daróczi korábbi munkatársától. - Egyre többen tanulnak. Aztán, ahogyan a többiek, próbálnak elhelyezkedni, ami most mindenkinek nehéz. Jellemző, hogy nemcsak a fiatalok, hanem az én korosztályomból is többen próbálnak így boldogulni. Ismerek olyan családot, ahol anya és lánya egymás mellett ül az iskolapadban. Nagy reményeket fűzünk ahhoz a programhoz, amelynek köszönhetően 200 cigány fiatal bekerül a közigazgatásba, kérdés, ezt végre lehet-e hajtani. A Rádió C honlapján az igazgató így búcsúztatja az egykori kollégát: „Mi és ki volt Dávid? Újságíró, aki főszerkesztő lett. A főszerkesztő, aki kormányszóvivő lett. A kormányszóvivő, aki cégvezető, utóbb válódi médiahíresség lett. Vagy egyik sem igazán, csak egy cigány fiú, akinek sikerült?" TEREr BIZTOSABB ÉLETET! Kérjük, hogy szavazatával támogassa a Fidesz-KDNP jelöltjeit április 11-án!