Délmagyarország, 2010. április (100. évfolyam, 76-100. szám)

2010-04-30 / 100. szám

A DÉLMAGYARORSZÁG/DÉLVILÁG MELLÉKLETE Kalendárium, A hét témája, Lakberendezés -ttlM Az anyai ölelés különleges. Az első, amikor a születés utáni órákban a kimerültségből és a verejtékcseppekből épül új erő azzal a mérhetetlen boldogsággal, hogy az apró, pici embert csak nézze, figyelje az édesanya perceken, órákon, éjszakákon át. Gyönyörködhessen az apró kezekben, lábacskákban, csücsörítő szájacskában. Hogy szétáradó boldogsággal érezze meg az anyaság első pillanatát, amit azután sosem felejt el... rö ÜNNEP HARCSÁS JUDIT Anyákat kérdeztünk „az" érzésről, örömről és bánatról és az örök di­lemmáról: munkájukat és a családi életet miként hangolják össze azt követően, hogy gyermekük érkez­tével a legfontosabb hivatásuknak, az anyaságuknak élnek. BULCSÚNAK ÉS ZSOMBINAK IS ÉNEKEL Polyák Lilla a fővárosi Operett- és Ma­dách Színház énekes-színésze. Férjé­vel, Homonnay Zsolttal egy 6 és egy 3 éves kisfiú boldog szülei. Szerinte az élet a gyerekekkel teljes, ám alapjai­ban megváltozik az anyasággal. „A fiúk születésével kellett meg­tanulnom, hogy a gyerekekkel az ALMA MEG A FAJA: DIA MAR SZIVACSKÉZIRE JÁR Hoffmann Beáta világbajnoki ezüstérmes és olimpiai bronzérmes kézilabdás ma edző, kilenc éve hagyta ab­ba az aktív sportot. Okkal és várakozással, hisz akko­riban ezerrel készült az anyaságra: „Rendkívüli érzés, egy nő anyává válik, s ezt igazából csak- . is Dia szüle- gg ^ tésével értet­tem meg. So­ha nem gon­doltam vol­na, mekkora felelősség, aggódásérzés Anyák, édesanyák, nagymamák: virágosat álmodunk velük OSVÁT ERZSÉBET MESÉLTÉL ÉS MESÉLTÉL M „Velem voltál örömömben, velem voltál bajban, velem voltál ha sírtam, velem, ha kacagtam. Meséltél és meséltél iga­zakat, szépet, kívántam, hogy amesédsose érjen véget. Mit adtam én cserébe? Te azt sose kérted, de talán a két szemem el­árulta néked." élet állandó logisztika, meg kell szervezni, ki hozza-viszi őket, mi­ként szervezzük a munkát, a csa­lád napirendjét. Most, hogy én is szülő vagyok, értem meg teljesen az édesanyámat, aki egyedül ne­velt fel bennünket. Sok döntését ma már másként értékelem, mint annak idején, kamasz fejjel. Szerencsére édesanyám rengeteget segít, s egy csodálatos bébiszitterre is számíthatunk. Nagy szükség van rá­juk, hisz Zsolttal sok előadásunk van. Legutóbb a Rebecca bemutatójára ké­szültem az operettben, de a nemrég bemutatott Spamalotban is folyama­tosan játszom a Madách színpadán. Mivel a zenés színházakban nincs túl hosszú leállás, idén is legfeljebb csak három hét pihenőre futja. Ezt próbál­juk kihasználni, elmenni kicsit pihen­ni, természetesen a gyerekekkel együtt. Az anyák napja is munkával telik - Mesemusicalek címmel lesz egy gyermekelőadás, ahová ezúttal a fiúk is velünk jönnek." szakad rá az emberre. Pedig én rendkívül szerencsés helyzetben vagyok: segít a fér­jem, a családom, I akikre - ha kell - I mindig számíthatok. A nagymamák és az ? apukám biztos pont az életünkben. Ne- ? kik is köszönhetően .1; ugyan a verseny- I sportot feladtam, de 1 edzőként segítem a • csapatot, így maxi­málisan a kézilabdá­nak is élhetek - azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek." Hoffmann Bea a saját megítélése sze­rint is olykor beke­ményít. Ez az anyai aggódásából is fa­kad, máskor meg „mesemondó" anyu­kává változik, aki ki­talál különböző mó­kás, szórakoztató Erős Antónia A MA „A FIAM ANGYALKÉNT ÉL TOVÁBB A SZÍVEMBEN " Szabó Ernőné három gyermeket szült, egyet eltemetett. Kisfia halála élete legszo­morúbb napja is egyben. Nem kérem, hogy meséljen, ám fel-feltörő fájdalommal mégiscsak előtörnek a mondatok. „Hatvannyolcban egy rosszul rögzített sírkő, a nevelőapámé zuhant a kisfiam­\ ra. Nevelőanyám a két fiammal volt kint a temetőben, hogy rendbe tegyék a sírt. Már éppen jöttek volna kifelé, amikor a pillanat tört része alatt megtörtént a tra­gédia. A kisfiam szőke hajfürtjei ott maradtak a kövön, a gyász, a fájdalom azóta beleivódott az életünkbe. Szörnyű így utólag, de évekkel ezelőtt megálmodtam ezt a borzalmat. Akkoriban senki nem hitt nekem, egyszerűen azt gondolták ró­lam, kifáradtam, kikészültem, képzelődöm. Bár így lett volna igaz! Kértem, kö­nyörögtem a sebészek ászának tartott Patkós főorvosnak, mentse meg a kisfia­mat, ám a koponyaalapi törés végzetesnek bizonyult. Egyetlen dolog vigasztal: tudom, hogy angyallá változott, mert olyan kisgyerek volt és azóta is itt él velem. Ha nagyon el vagyok keseredve, imádkozom, olyankor egy kicsit megnyugszom, de a fájdalom örök. Nekem az anyák napja ezért mindig könnyes is." történetet. Dia imád mozogni, már nyolcévesen szivacskézire jár, úgyhogy az alma nem esik messze a fájától... „Soha nem mondanám azt, hogy már mindent tudok a gyerekemről, mert naponta produkál valami újat, szó szerint is meglep bennünket. Anyák napja? Nálunk az iskolában nem lesz külön ünnep, de Dia biz­tos készül valamivel, mert na­gyon titkolózik az apjával, ami meglepetés. A nagyszülőkhöz ilyenkor mindig elmegyünk és pár szál virággal, no meg azzal, hogy együtt vagyunk, meg­köszöntjük őket." SZONJA ÉS MÁTYÁS EGYÜTT ÉRKEZETT Erős Antónia, az RTL Klub hír­adós műsorvezetője szerint az anyává érés különleges folya­mat, ráadásul náluk mindjárt két baba is érkezett. „Az ikrek: Szon­ja és Mátyás ezen a héten kilenc hónaposak, négy hete tértem vissza a híradóhoz. Sokszor még most is furcsa, ha »anyuka«-ként szólítanak, ugyanakkor a felelős­ség súlya különleges. Eddig is megérintettek a gyerekekről szóló hírek, beszámolók, de azóta, ami­óta megérkeztek a csöppségek, ez mélyebb megvilágítást kap. Ha a környezetemben körülnézek, az az érzésem, nincs időm aggódni, hisz percenként meg kell oldani vala­mit. A férjem nagyon sokat segít, ő van gyesen a babákkal és egy pluszsegítséget is »hadba állítot­tunk^ Muszáj, a gyerekek körül mindig van tennivaló." Antónia szerint az idei anyák napjára nem terveznek semmi kü­lönlegeset, a legjobb barátaikkal Pfttf szeretnék tölteni a hétvégét. Felhív­ják telefonon Antónia Szigetváron élő édesanyját, jövő héten pedig az egész család köszöntőre indul. MESÉKET ÍR - LOLÁNAK D. Tóth Krisztina televíziós állítja, szülőnek lenni nem valamiféle ró­zsaszín ködbe vesző, tíz centiméter­rel a föld fölött tartó, módosult tu­datállapot - mint ahogy az gyakran visszaköszön az újságokból -, ha­nem maga a valóság. Szülőnek lenni boldogság, néha fájdalmas, néha öröm, s olykor küzdelmes is. „Egyet­értek Halil Dzsibrán libanoni költő szavaival, aki azt írta: »Gyermekei­tek nem a ti gyermekeitek / Ők az élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai. / Általatok érkeznek, de nem belőletek. / És bár véletek vannak, nem a birtokaitok.« Ami pedig a munka és család együttesét illeti: nők milliói dolgoz­nak gyereknevelés mellett. Az, hogy a különböző szerepek összehangolá­sa mennyire sikeres, nemcsak tő­lünk függ, hanem attól a társtól is, aki mellettünk van, a gyermekünk apjától." D. Tóth Kriszta szerencsés, mert mindent, így az otthoni felada­tokat is megosztja férjével. „Nagy részben neki köszönhetem, hogy helyt tudok állni a televízióban, az újságírás terén és otthon anyaként, illetve feleségként is. Ez nyilván nem kevés lemondással jár, de megéri." Kriszta úgy véli, a Híradó és a Nők Lapjában publikált írások, valamint a Lolamesék sorozat remekül megfér egymás mellett - sőt, kiegészítik egymást. Május közepén jelenik meg a Lolamesék harmadik kötete, amelynek címe: „Repül, a repül a... Lola!" - benne három vadonatúj me­sével és egy újabb rajzfilmmel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom