Délmagyarország, 2010. március (100. évfolyam, 50-75. szám)

2010-03-29 / 73. szám

2010. MÁRCIUS 29., HÉTFŐ 11 A hét témája A húsvét héber neve pészah, a szó kikerülést, elkerülést jelent, arra utalva, hogy a halál angyala elkerülte a zsidók bárányvérrel megjelölt házait. RKESZTl: NYEMCSOK EVA Locsolóversek régen és most Én kiskertész legény vagyok, rózsavízzel locsolkodok, szépen kérem az anyját, adja elő a lányát, hadd locsolom a haját. Zúg a traktor, szánt az eke. Elvtársnő, locsolhatok-e? Kossuth-téren jártam, nagy tömeget láttam. Nem akart oszolni, szabad-e locsolni? Halottak húsvétja. A református közösségek a katolikusokkal egy időben tartanak nagyböjtöt, nagyhetet, és ünneplik a húsvétot. A görögkeleti egyház időszámítása két ok miatt is eltér: a nyugati új naptár helyett a keleti egyház az ónaptár szerint számolja ki a húsvét idejét. Abban is eltér a nyugatitól, hogy hosszabb a nagyböjt: 40 nap plusz a nagyhét. Idén és jövőre azonban kivételesen egy időben ünnepelnek a pravoszlávok is a római katolikusokkal. Különleges náluk a húsvéthétfő: az a halottak húsvétja. (Egy évben 5 alkalommal emlékeznek meg halottjaikról.) Örömteli sírszenteléssel a halottaknak is feltámadást hirdetnek, piros tojást visznek a sírokra. A böjt nem fogyókúra. A farsangot lezárva, a hamvazószerdával kezdődik a húsvétvasárnapig tartó 40 napos böjti időszak. Emlékezünk arra, hogy maga Jézus is 40 napos böjtöt vállalva készült fel nyilvános működésére - mondja Thorday Attila. - Mivel a vasárnap mindig Krisztus feltámadásának ünnepe, csak a hétköznapok számítanak böjti napnak. A böjt a lelki megerősödés időszaka, az elmélyülésé és a befelé fordulásé. Étkezési szokások is kötődnek hozzá: péntekenként nem eszünk húst, hogy eszünkbe juttassa: Isten fia értünk adta önmagát. Bármilyen böjti vállalást lehet tenni, amit szeretetből és másokért végzünk. Van például, aki tévézés helyett beteget látogat, vagy 40 napra lemond a cigarettáról, alkoholról, hangos szórakozásróL CT3 ÖJD Cü QJ m :0 Az újjászületést és a termékenységet is ünnepeljük A húsvétot régóta világszerte ünneplik, a locsolkodás viszont közép-európai találmány, és csupán százötven éves. Szeged környékén tojáshéjszórással vagy -elásással kértek a gazdák bő termést. NÉPSZOKÁSOK munkatársunktól Nagycsütörtökön vagy zöld csütörtökön szólal meg utoljára a templom harang­ja, nagyszombatig tartó né­masága emlékeztet a ke­resztre feszítésre. Erre mondják: a harangok Rómá­ba mentek - mondta Vincze Klára néprajzkutató, a sze­gedi és a makói múzeum munkatársa. - Ehhez a nap­hoz kapcsolódik a lábmosás hagyománya; a rituális tisz­tálkodásnak betegségűző szerepet tulajdonítottak, hi­szen ez a tavaszi újjászüle­tés ünnepe, Krisztus meg­születik bennünk, tehát ma­gunkat és házunkat is meg­tisztítjuk. Nagypénteken ré­gen munkatilalom volt; úgy­nevezett passió- vagy kálvá­riajárást tartottak, ahol fel­elevenítették Jézus kereszt­útjának stációit. Ez te tőzött a nagy­szombati stációjá­rásban az élet jelképe, fehérsége Krisztus tisztaságára utal. A bárány az isteni bárány, ma­ga Jézus Krisztus. A zsidók elsőszülettjeinek váltságára emlékeztet; az Úr az egyip­tomiak elsőszülöttjeit halál­lal sújtotta, a zsidókét meg­kímélte, amiért bárányt ál­doztak. Szokás volt a húszas évekig húsvétkor bárányt vinni a papoknak. A locsolkodás közép-eu­rópai hagyománya nagyjá­ból 150 éves. Régen a hétfőt víztemetőnek hívták, mert a legények vödörrel és vízzel öntöztek. A második világ­háború után szelídült a nép­szokás kölnivizes locsolko­dássá. Locsolóverses locso­lásért locsolópénzt, tojást, ételt szokás adni. A versikék közt találni hagyományosat, de ki-ki tréfás, pajzán vagy politikai mondanivalót is rigmusba szed. Húsvéthétfő a rokonlátogatás ideje is. A hús­vét utáni fe­hérvasár­napot a templom körül és a teme­tőkben. Szombaton szentelnek tüzet és vizet, a gyertya jelképezi a feltáma­dó Krisztust, az örök vilá­gosságot. A hívek visznek haza is a szentelményekből. Húsvétvasárnap a feltáma­dás ünnepe, a parasztok ha­tárt kerültek, biztosítva a jó termést. Megszenteltették a tojást, sonkát, kalácsot. Sze­ged környékén tojáshéjból szórtak a veteményesre, és elástak a föld négy sarkába! Este báloztak. A hétfői locsolkodás a ter­mékenységi varázslás része, hogy ne hervadjanak el a lá­nyok, cserébe ők festett to­jást adnak. A tojást már a 600-as években is használ­ták húsvéti szimbólumnak; mátkázó vasárnapnak mondták; a gyerekkori ba­rátnők komatálat küldenek egymásnak kaláccsal, son­kával, tojással, borral, mondván: „ha élünk, ha ha­lunk, mégis komák mara­dunk". Később a barátság­ból keresztszülőség lesz, így válnak a barátnők kereszt­komákká. A kisgyerekeknek a me­sék alapján találták ki a hu­szadik századi felnőttek, hogy a nyuszi hozza a hús­véti tojást. Mindössze 15 éves a legújabb szokás: kert­ben elrejteni a tojást, hogy a gyerekek megkereshessék. A nyúl szaporasága, a tojás, a termékenység szimbóluma így fonódik össze. UTOLSÓ VACSORA Nagycsütör­tökön Jézus ­tanítványai körében ün­nepelt - utol­só húsvéti va­csoráját ele­venítik fel a templomok­ban. Jézus alázatos gesz­tusát felidéz­ve, amellyel tanítványai lá­bát az ünnepi vacsora előtt megmosta, egyes plébá­nosok is meg­mossák híveik lábát. Thor­day Attila teo­lógiai tanár, Szeged-Szent­miháty plébá­nosa (képün­kön) is meg­mossa a lábát 12 kiválasz­tott hívőnek, a közösség képviselőinek. Virágvasárnappal tegnap elkezdődött a nagyhét, a kereszténység legnagyobb ünnepére, a húsvétra előkészítő nagyböjt legintenzívebb időszaka. A hét napjai Jézus szenvedéstörténetét követik, a jeruzsálemi bevonulástól a feltámadásig. HÚSVÉT dombai tünde Péntek este városi ke­resztúttal, ezzel a sajátos imaformával készülődtek a szegedi keresztény ifjú­sági közösségek a húsvét­ra; 14 stációnál imádkoz­tak, például a börtönnél és a kórháznál, majd (II. János Pál pápa emlékére) a tizenötödikkel a feltá­madást idézték fel. A teg­napi virágvasárnapon megszentelt barkaágak­kal a kézben vonultak be a templomba, felidézve az örömujjongást, ahogy Jézust várták Jeruzsálem­ben. Ezzel megkezdődött Jézus szenvedése, amely kereszthalálában csúcso­sodott, és kapuja lett az örök életnek. Jézus pálmaágon lépkedett be Jeruzsálembe VATIKÁNVÁROS. Virágva sárnap keresztény ünne­pén a Vatikánban az olaj­ágak körmenetén emlékez­tek meg Jézus Krisztus be­vonulásáról Jeruzsálembe. Követői annak idején pál­maágakat tettek a Megvál­tó lába elé - erre emlékez­tet a fonott pálmalevelek­kel díszített ág, amit XVI. Benedek pápa a kezében tart a virágvasárnapi misé­je elején (képünkön). A hazai éghajlati viszo­nyok között a pálmaleve­leket helyettesíti a fűzfa­barka a virágvasárnapi szertartásokon, barkaágat fogott a kezében Erdő Pé­ter bíboros is az Eszter­gomban celebrált misén. Egyrészt a jeruzsálemi be­vonulás emlékére szente­lik meg azt virágvasárnap, s őrzik a megszentelt bar­kaágat otthon, hosszú időn keresztül. A barka a természet tavaszi újjáéle­désének is hírnöke, tojás­fának díszítve is egyre több helyen jelenik meg. Lengyelországban több vidéken pálmának neve­zett hatalmas, feldíszített népművészeti oszlopokat készítenek virágvasárnap­ra, amelyek közül ünne­pélyes keretek között vá­lasztják ki a legszebbet. A KERESZTÉNYSÉG LEGNAGYOBB ÜNNEPÉRE KÉSZÜL Elkezdődött a nagyhét Fiatalok meggyújtják fáklyáikat a dómnál a péntek esti keresztút előtt: a sajátos imaformá­val a húsvétra készülődtek a szegedi keresztény ifjúsági közösségek. FOTÓ: FRANK YVETTE Nagycsütörtökön Jézus - tanítványai körében ün­nepelt - utolsó húsvéti vacsoráját elevenítik fel a templomokban. Jézus alá­zatos gesztusát felidézve, amellyel tanítványai lábát az ünnepi vacsora előtt megmosta, egyes plébá­nosok is megmossák híve­ik lábát. Amint azt Thor­day Attila teológiai tanár, Szeged-Szentmihály plé­bánosa elmondta, ő is megmossa a lábát 12 kivá­lasztott hívőnek, a helyi­közösség képviselőinek. - Nagypénteken és nagy­szombaton nem tart szent­misét a katolikus egyház. Az oltár lecsupaszításával Jézus kifosztottságára uta­lunk. A pénteki szertartás­ban szentírási szakaszok­ról elmélkedünk, könyör­géseket végzünk az egész emberiségért, és hódo­lunk a szentkereszt előtt ­magyarázta a plébános. - Nagyszombaton nap­nyugta után kezdődik az a hosszú szertartás, amely­nek elején a templomon kívül megszentelt új tüzet a homály fedte templom­ba visszük, hogy a gyer­tyafény továbbadásával szimbolizáljuk Krisztus vi­lágosságát, amely az em­beri bűn sötétségét szét­oszlatja. Ekkor hangzik fel az örömének. A vízszente­lés szertartását követően több templomban felnőt­teket keresztelnek. A szentmise végén éjjel vagy - mint Szentmihályon - a húsvétvasárnapi szentmi­se után tartják a feltáma­dási körmenetet. Ennek célja, hogy az élet győzel­mét hirdesse a kívülállók­nak a halál felett, amit a keresztény közösség meg­ünnepelt a templom falai között. A húsvétvasárnapot kö­veti az úgynevezett fehér­vasárnap. Az elnevezés abból az ókeresztény szo­kásból fakad, hogy akik húsvét éjszakáján keresz­telkedtek, megújult életü­ket kifejezve egy hétig fe­hér ruhában jártak. Ma­napság ezt a napot az iste­ni irgalmasság vasárnap­jának is nevezik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom