Délmagyarország, 2010. március (100. évfolyam, 50-75. szám)

2010-03-06 / 55. szám

14 2010. MÁRCIUS 6., SZOMBAT Szieszta A hosszú együttélés következtében a kutya génjeiben van a figyelem, a ragaszkodás, hiszen Szieszta kezdettől csak a kevésbé agresszív, alkalmazkodó farkaskölykök maradhattak az emberekTI werner krisztina kel. Számára már nem a másik kutya, hanem az ember a legfontosabb társ. Érzelmes ebek, lelketlen gazdák A kutya az ember legjobb barátja, mondják, ám hétről hétre dobnak ki, kínoznak meg ebeket. Olykor a kutya az agresszor: a kétéves Dominikot 2007-ben a család harci kutyái marcangolták szét. Csányi Vilmos, a neves etológus szerint ezekben az esetekben a gazda a hibás. A kidobott kutya pedig ugyanazt érzi, mint egy kisgyerek, ha elveszti a szüleit. ETOLÓGIA FARKAS JUDIT Hétről hétre jelennek meg a hírek kihajított, elhanyagolt, bántalmazott kutyákról - kidobják akár az öreg ebet is meghalni, de a pici kölyköktől is így szabadulnak meg. Az ember négylábú barátja azonban nem csak áldozatszerepben tűnik fel. Agresszív szörnyeteggé válik az olyan hírekben, mint a 2007-es eset, amikor a kétéves Dominikot tépték szét a szülők harci kutyái. Az édesanya, aki telefonált, ezért nem figyelt a kisfiúra - ráadásul a veszélyes kutyák kennelét is nyitva felejtette -, a napokban egy év felfüggesztett szabadságvesztést kapott. Mit érez egy kidobott kutya? Mitől lesz vadállat a házi kedvencből? A kutyák természetéről Csányi Vil^ most, a neves etológust kérdeztük: vezetésével számos kutyakutatás zajlott az ELTE etológiai tanszékén. GÉNJEIBEN VAN A FIGYELEM A kutyában él a falkaösztön, emberi családját is falkának tekinti, tartja a vélekedés. Az olyan eseteket, mint Dominik tragédiája, EMBERNEK TEKINTIK A KUTYAIKAT A Pa-Dö-Dő tagjai mindketten nagy állatbarátok, és ahogy egymásnak legjobb barátai, úgy ebeik is jó cimborák. Peti, Mariann terrierje olykor a fülénél fogva ráncigálja Klárit, Györgyi nagy testű ebét. Petit kölyökkorában fogadta be Mariann, Klári pedig a gyömrői menhely „arca" volt, mielőtt Györgyi magához vette. - Az első kutyám, Zoli 15 és fél évesen pusztult el, utána került hozzám Peti. ő is terrier, hároméves lesz augusztusban és egy kamasz kutya minden vehemenciájával éli az életét. Csak az ülésre, a várakozásra tanítottam meg, hogy ne rohanjon át az úton. Nem szeretem a szolgalelkű kutyákat: legyen meg a magához való esze, éljen velem, mellettem szabadon - mesélte kérdésünkre az énekesnő, és azt is elárulta: nem véletlen, hogy mindketten emberi neveket adnak a kutyáiknak. Embernek tekintik, emberként kezelik ugyanis az ebeket. Mariann és terrierje, Peti. azzal magyarázzák, hogy a kutya vetélytársat látott a kicsiben. Pedig a farkasok a természetben nem, csak fogságban rivalizálnak folyamatosan, oszlatta el a tévhitet az etológus. Ráadásul kiderült: nem tízezer évvel ezelőtt vált szét a farkas és a kutya útja, hanem sokkal régebben. - A legújabb kutatások azt mutatják, akár 130 ezer éve is lehetett, amikor az európai farkas és az ember útja találkozott tudtuk meg Csányi Vilmostól. A hosszú együttélés következtében a kutya génjeiben van a figyelem, a ragaszkodás, hiszen kezdettől csak a kevésbé agresszív, alkalmazkodó farkaskölykök maradhattak az emberekkel. Számára már nem a másik kutya, hanem az ember a legfontosabb társ. - A farkast nem érdeklik az ember gesztusai, míg a kutya a legapróbb jelet is észreveszi, hiszen figyelmének középpontjában az ember áll - magyarázta az etológus. Ez derült ki a 2005-ös Farkaslesen című filmből is, amely végigköveti, hogyan neveltek fel etológushallgatók kis farkasokat. így a kutya rendkívül könnyen tanul és alkalmazkodik. Nem csoda, hogy sokan emberi viselkedésformákat vélnek felfedezni rajta és szinte gyerekként kezelik ebüket. OLYAN, MINT A GYEREKEK - A kutyák szőrös gyerekek idézte Csányi Vilmos, és megosztotta velünk egy tanszéki kísérlet eredményét, amelyet farkasok, kutyák mellett kisgyerekekkel végeztek: egy eb egy két-három éves gyerek szintjén áll a szocializációban és ugyanúgy igényli a kötődést is. Nem csak a gyerekkorban, ez az igény élete végéig kitart. Egy út szélére kihajított kutya hasonlóan érez, mint amikor a gyerek veszíti el a szüleit. - A kutyának az a legfontosabb, hogy szeressék és hogy kötődhessen. Még a komondor, az agár is jól érzi magát az ötödik emeleten a szerető gazda mellett - más kérdés, hogy ha nem viszik le naponta több órára szaladgálni, a lakásban akarja ezt pótolni - világított rá Csányi Vilmos és hozzátette: az a kutya, amelyiket szeretik, elél akár 15-18 évig. A rendőrkutyák viszont gyakran elpusztulnak 5-6 évesen, pedig igazán jól bánnak velük. De úgy használják őket, mint egy fegyvert, nincs kihez kötődjenek. Ez óriási stresszt jelent az állatnak. Csányi Vilmos AKKOR BÁNT, HA ELHANYAGOLT A kötődés mellesleg nagyon gyorsan kialakul. Egy menhelyi kutya két hét múlva is emlékszik rá, ki simogatta egyszer tíz percen át. Csányi Vilmos is fogadott már be kidobott kutyát, így magánemberként is tapasztalta: ezek az állatok nagyon akarnak kötődni. Az első napokban folyamatosan figyelnek arra, mit szabad és mit nem - csak a gazdi tudja elrontani a helyzetet, ha nem ad egyértelmű szabályokat. A gazda a hibás azokban esetekben is, amikor tragédia történik. - Ha nem tanítjuk meg a kutyának a szabályokat, amelyek szerint élhet, olyan lesz, mint egy rossz gyerek - hangsúlyozta Csányi Vilmos. Persze a véletlen is okozhatja a bajt, mert nem minden kutya való kicsik mellé. - Egy ismerősöm apósa kihozott a menhelyről egy pitbullt a hároméves unoka mellé, mondván, megsajnálta, annyira egyedül volt a ketrecében. Azért volt egyedül, mert ennek a fajtának sokkal alacsonyabb az agresszióküszöbe, mint más kutyáknak. Imádja a gazdáját, de elég, ha a gyerek véletlenül ráugrik a farkára és már oda is kap az iszonyatosan erős állkapcsával - magyarázta a szakértő. Vetélytársnak pedig akkor tekintheti a kutya a gyereket, ha nem törődnek vele, ahogy gyakran az elhanyagolt gyerekekből lesz bűnöző, bandatag. A halmozottan hátrányos helyzetű, bandázó fiatalok csoportjait is az agreszszió vezérli, nem a barátság. Te vagy, barátom, a plakáton! TÁRCA DARVASI LÁSZLÓ Ez a történet fikció, tehát igaz. Volt egyszer egy távoli ország, ahol egy szép, csúnya, taknyos őszi napon kitört a forradalom. A forradalmakról azt kell tudni, hogy nem győzhetnek, ha győznek, akkor az jelenti a véget, ha meg nem győznek, a dolog magától értetődik. Egyébként a női képzeletről van szó. Finnyáskodnak. Leszólják. Vannak, akik szerint ez másodrangú ügy, szigorúan jelezzük, nem az álmodásról szólunk, abban a nők biztosan erősebbek, izmosabbak és hatékonyabbak. Képzeljük el továbbá, és akkor nyitunk egy harmadik dramaturgiai frontot is, a Times Square forgatagát, azt a színes, elképesztő New York-i poklot, vagyis a világ egyik legdrágább felületét, ahová e kitört, majd elbukott forradalomról plakátokat tett ki ötven évének emlékére annak az idegen országnak a, mondjuk így, egyik szimpatikus kultúrfelelőse. Az első plakáton szovjet tank látható, előtte egy fiatal férfi arca. És akkor jöjjön a női képzelet, amely tudásból, akaratból és a megérzés ősi titkaiból keveri ki a maga spirituális anyagát! ötven év múlva idős pár sétál el a plakátok előtt. A férfi abban az idegen országban született és élt, aztán eljött Amerikába, a felesége pedig szintén európai. Sok évvel a forradalom után találkoztak, keltek egybe, satöbbi. A nő, így hallottuk, egyetlen képet látott a férfi fiatalkorából, a férfi ezt a dolgot, milyen fess, jóképű, ilyen, olyan voltam, nem forszírozta. Talán nem is nagyon voltak fényképei. Tehát sétálnak. Meglátják a plakátot, a férfi kicsit hunyorog, tűnődik, majd lépne tovább, ám a felesége visszahúzza, és fölmutat, hiszen az te vagy. Te állsz a szovjet tank előtt! Na, nem. Nézd csak meg, az a fiatal férfi, ott, ötven évvel ezelőtt, az te vagy. És valóban. Mi erre azt mondjuk, nemcsak az van, hogy tudom, látom, ismerem, hanem hogy el is képzelem a másikat, amikor szeretem. Hogy úgy van, hogy akit szeretünk, akihez erősen vonzódunk, azt nem elég tudni. Azt el is kell képzelnünk. Ha nem képzeled el, nem tudhatod, milyen volt gyereknek, ifjúnak, milyen most. Ott állt a plakát alatt két idős ember, és a férfi csodálkozott, és talán megszorította a felesége karját, köszönöm, mondta. És talán arra gondolt, a valóság maga nem elég, hogy tudjuk őt. Valóságból nem lesz valóság. Kell még valami a képzelet révén, hogy közelebb kerüljünk hozzá. Hogy győzzön, például, a forradalom, még ha el is kell buknia. A New York-i Times Square forgataga.