Délmagyarország, 2010. február (100. évfolyam, 26-49. szám)

2010-02-15 / 38. szám

2010. FEBRUÁR 16., KEDD AKTUÁLIS 11 SZERKESZTI: NYEMCSOK EVA Csongrád megyében az állást keresők csaknem fele nő. Magyarországon 2009 harmadik negyedévében 45,8 százalék volt a nők aránya az összes foglalkoztatott között. Van rajta sapka, nincs rajta sapka Csoportos létszámleépítés ritkán fordul elő a megyében, de kettesével-hármasával szinte hetente búcsúznak el emberektől a cégek. A legnehezebben a fiatal édesanyák és az 50 feletti nők találnak maguknak munkát. Ha tapasztalatlanok, az a baj, ha több diplomájuk is van, túlképzettek, ha idősek, akkor pedig nem elég rugalmasak. mWwm Hungerit-dolgozók tüntetése. Leépítették őket. ARCHÍV FOTÓ: KARNOK CSABA CSONGRÁD MEGYE FEKETE KLÁRA Lapunknak állást kereső nők mesélték el kálváriájukat, az alábbiakban ezekből idézünk. - Alapvetően optimista vagyok, úgy gondoltam, pár hét alatt találok munkát, hiszen ez elsősorban rajtam és a hozzáállásomon múlik - mesélte el történetét a 32 éves Viola, aki mérlegképes könyvelő, egy gyermek édesanyja. - Két hókezésemnek, bátorítottak is, hogy küldjek fényképes önéletrajzot. Miután ez megtörtént, és még három héttel később sem hívtak be, ismét telefonon érdeklődtem. Ekkor mondták, hogy ezzel a végzettséggel nem tudnak munkát biztosítani számomra. De miért érte ez őket meglepetésként? Hiszen mérlegképes könyvelőt kerestek tette fel a költői kérdést a fiatal édesanya, akinek máig nincs munkája. A Négy Mancs miatt is mentek. Csoportos létszámleépítés miatt a közelmúltban a legtöbb nő a szentesi Hungerit Zrt.-től távozott - a Négy Mancs Állatvédő Alapítvány bojkottja, és még nem a válság miatt. 2008 szeptemberében a cég 1600 alkalmazottjából 200-tól kényszerült megválni. Amikor újra beindult a hizlalt liba és kacsa vágása, csaknem 100 embert visszavettek. Csongrád megyére nem volt jellemző a csoportos létszámleépítés, de akadt rá példa 2009-ben is: a vásárhelyi Alföld Edénygyártó Zrt. több mint száz, a Villeroy&Boch Magyarország Zrt. 50 főt küldött el. nappal később meg kellett állapítanom, hogy ez nem minden esetben igaz. Az optimizmusom mellett ugyanis túlsúlyos vagyok. Sejtettem, hogy korunk nőideálja mellett nem lesz könnyű munkát találni. Az állásinterjúkon látszólag minden rendben volt, jó hangulatban zajlottak, úgy éreztem, szimpatikus vagyok. Néhány nap után mégis elutasító válaszokat kaptam. Előfordult, hogy amikor telefonon kerestem a hirdetőt, örültek a jelent- ' - Van három diplomám, két szakértői címem, két nyelvvizsgám, igaz, elmúltam 50 éves - mondta a mérnök-közgazdász nő, amikor hirdetését olvasva felhívtam telefonon. - Egy éve nincs munkám, a férjem tart el. Mindig azt mondják, nem engem választott a tulaj, túlképzett vagyok, fiatal a csapat... Egyszer egy kis fruska faggatott, akinek lövése sem volt a szakmáról, még kérdezni sem tudott érdemben. %(T3 »» „Most olvasgatom a saját korosztályom leveleit, hát sajnos ez történik velünk, 50-esekkel! Minket is a barátnőmmel együtt (ő 55 éves, én 52) leépítettek a válságra hivatkozva. Igaz, nekünk sikerült négy évet lehúzni egy helyen, de ez manapság nagyon ritka! Igen, sajnos ránk már nincs szükség, és még a lehetőséget sem kapjuk meg, hogy egyáltalán megmutassuk, hogy mit tudunk. Amit az átkosban tanultunk, az most már nem állja meg a helyét, pedig azóta több OKJ-s bízit beszereztünk, de még ezzel sem megyünk semmire. Azt már tudjuk, hogy váltani kell, oké, váltanánk, de mire? A tanfolyamok drágák, amit még részletre sem tudunk kifizetni." SZEGEDEN 10,3, MAK0N 20,4 SZAZALEK AZ ALLASTALAN0K ARANYA Évtizedes csúcson a munkanélküliség ALLAST KERESŐK 2010 januárjában VÁROS Férfi Nő Szeged 4959 4316 Csongrád 957 826 Hódmezővásárhely 2254 2046 Makó 1980 1945 Szentes 1469 1229 Kistelek 725 631 Mórahalom 997 845 Csongrád megye 13341 11838 Forrás: DM/DV-gyűjtés DM-GRAFIKA Csongrád megyében januárban már 14 százalékos volt a munkanélküliség, még a 90-es években se volt ekkora. Az országos mutató 10,5 százalék. A munkaerőpiacon a legkiszolgáltatottabb helyzetben a nők vannak, Európában dobogósok lettünk a legkevesebb nőt foglalkoztató országok versenyében. CSONGRÁD MEGYE MUNKATÁRSUNKTÓL Januárban rekord magas munkanélküliséget mértek Csongrád megyében, 14 százalékot. Több mint 25 ezer az álláskeresők száma, ők azok, akik még „benne vannak" a regisztrációban. Azokról nincs adat, akik már semmilyen álláskeresési ellátást nem kapnak. Utánanéztünk, vajon a 90-es években, a nagy gyárbezárások idején hányan számítottak regisztrált munkanélkülinek - és meglepődtünk. Az akkori csúcs mindössze 11,7 százalékos volt, 1993:ban mérték. A városok közül most Szeged áll a legjobban 10,3 százalékkal, Makón pedig a legmagasabb, 20,4 százalék a munkanélküliség. A nőkre még magasabb terhek hárulnak, gyakran ők a családfenntartók, amikor a férjük elveszíti az állását. Hihetetlen intenzitással keresik a megoldásokat. Egy szegedi középvállalat vezetője mesélte: adminisztratív munkakört hirdettek meg a munkaügyi központon keresztül, 80-an jelentkeztek, és mind a 80 nő volt. Két nap után telefonáltak a munkaügyi központnak, hogy „vegyék le" a hirdetésüket a honlapjukról. Azt is mondta az idézett főnök, nincs az az objektív mérce, ami alapján 80-ból egyet kiválaszthatnak. Csongrád megyében az állást keresők csaknem fele nő. Magyarországon 2009 harmadik negyedévében 45,8 százalék volt a nők aránya az összes foglalkoztatott között. 2008-ban a gyengébbik nem munkaképes korosztályának csak a fele dolgozott. A régióban nálunk a legalacsonyabb az arány, egész Európában pedig a miénk a harmadik legrosszabb mutató Málta és Olaszország után. Az uniós átlag közelíti a 60 százalékot, a világon az USA vezet 65,5 százalékkal. Elemezők szerint ez annak is köszönhető, hogy Magyarországon a férfiak foglalkoztatottsága is alacsony, 63 százalék, amivel abszolút sereghajtók vagyunk az uniós tabellán. Nagy Ágnest, a Dél-alföldi Regionális Munkaügyi Központ főigazgatóját kérdeztük, meddig folytatódhat még a mélyrepülés. A szakember szerint minden évben a január és a február a legrosszabb, áll az . építőipar, a mezőgazdaság, a vendéglátás, a turizmus. Abban bízik, hogy a tavasz élénkülést hoz a munkaerőpiacon is. Azzal egyetértett a főigazgató asszony, hogy az elmúlt évek legnehezebbike a 2010-es. Állásvadászat. Sok az eszkimó, kevés a fóka. ARCHÍV FOTÓ: KARNOK CSABA A 30 éves Krisztának írtam levelet Londonba, arra kértem, mondja el a tapasztalatait 2009-ről, arról az évről, amikor reménytelenül keresett állást itthon. Én is próbáltam neki segíteni: egy szegedi cég vezetője meg is ígérte, legalább egy beszélgetésre behívja. Ezt azonban a lány már nem várta meg. Levél Londonból... LONDON KRISZTA TÖRTÉNETE „A Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Karán, pénzügy szakirányon szereztem diplomát. Közben másfél évet Londonban töltöttem, au pairként dolgoztam, tehát jól beszélek angolul. Angolból és németből középfokú C típusú nyelvvizsgám van, valamint mérlegképes könyvelői végzettséggel rendelkezem. Pénzintézeteknél pénzügyi és partnerkockázati elemzőként dolgoztam, az egyik helyről azért jöttem el, mert a másiktól jobb ajánlatot kaptam, majd végül mégis elküldtek az egyik leépítési hullámmal. 2009. június 24-én kezdtem el munkát keresni. Főleg interneten meghirdetett állásokra jelentkeztem. Egészen addig, amíg ki nem utaztam Londonba - 2009. november l-jén - , próbálkoztam. Csak meghirdetett állásra jelentkeztem: nem küldtem önéletrajzokat találomra, csak olyan helyekre, ahol tökéletesen megfeleltem a támasztott követelményeknek, és amelyek számomra is kihívást jelentettek. Az 5 hónap alatt 200 helyre adtam be jelentkezést, és mivel jó az önéletrajzom, 45 alkalommal be is hívtak áüásinterjúra. De sehova sem vettek fel. Az esetek többségében barátságosak voltak, alaposan kikérdezgettek, majd megígérték, hogy hamarosan értesíteni fognak. Sok esetben többkörös interjún kellett részt vennem. Az első kör mindig egy alapos tudásfelmérés volt, majd jött a személyes meghallgatás. Egy nagy könyvelőirodánál, Budapesten a következőképpen jártam: első körben egy hosszú és bonyolult tesztet kellett kitöltenem, aminek még angol nyelvű könyvelési része is volt. Olyan jól sikerült, hogy behívtak állásinterjúra. Kicsit ideges voltam, talán látszott is rajtam. Három nő vett részt az interjún. Először én érkeztem, egy irodában vártam rájuk. Ahogy beléptek, már láttam rajtuk, hogy nem én vagyok, akire számítottak. Butaságnak tűnik, de láttam, mennyire nem tetszem nekik. Feszengtünk néhány másodpercig, aztán elindult a vallatás. Hogy miért hagytam ott az előző munkahelyem, miért akarok Budapestre költözni, és miért szeretnék olyan magas fizetést. Mellesleg mindenhol kérték, mondjam meg, mennyit szeretnék keresni. Ilyenkor nem szabad túl alacsony összeget írni, mert az azt jelenti, hogy az illető nincs tisztában a pozícióval, tehát próbáltam reális árat belőni. Természetesen nem vettek fel abba az állásba. Most Londonban vagyok, pár hét alatt találtam munkát egy színvonalas élelmiszerboltban, a belvárosban. Sokat dolgozom, a fizetésem az itteni minimálbérnek felel meg."