Délmagyarország, 2010. február (100. évfolyam, 26-49. szám)

2010-02-15 / 38. szám

2010. FEBRUÁR 17., SZERDA 2010 AZ RTL KLUB SZTARJA, SZÜLEI ES NAGYMAMAJA IS A MORAHALMI SZINTARSULAT TAGJA Családjával lépett fel Ördög Nóra i Energiát gyűjt az előadásokból és a mórahalmiak szeretetéből Ördög Nóra. Erősebb smink kell, mint a tévében - vallja a sztár. FOTÓK KARNOK CSABA MÓRAHALOM FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL - Zűrös hetem volt. Készülünk a csatorna X-faktor című éne­kes tehetségkutató műsorára, vezettem a Reflektor maga­zint, és egy rendezvényen is felléptem. Csütörtökön haza­ugrottam próbálni, az előadás után pedig indulok vissza Pestre. Nem dolgozom a hét­végén, de várnak - mondta a homokháti városból elszárma­zott 28 éves műsorvezető. Nórát Nánási Pál fényké­pész várta otthon, akivel egy éve élnek boldog párkapcso­latban. - Általában itt van az előadásokon, de most dolgo­zik. Büszke rám a színpadi szerepeim miatt, de kedvet azért nem kapott a színészke­déshez - mesélte a darab Mártáját alakító Nóri, miköz­ben a szempilláit festette. - Itt erősebb sminket kell használni, mint a televízió­ban. A műszempilla felra­gasztását és a hajam elkészí­tését azonban a Szegedi Nem­zeti Színház profi fodrászára és sminkmesterére, Bodnár Györgyre - vagy ahogy min­denki ismeri -, Gyurikára ha­gyom - magyarázta, miköz­ben nagymamája, Erzsike né­ni lépett az öltözőbe. - Csak statisztaszerepem van a darabban, de besegítek a társulat ruháinak megvarrá­sába, és sütit is sütök - meséi­Nem sztárként kezelik. - Nem kezelnek sztárként, tudják, hogy ki va­gyok. Persze adtam már autogramot Mórahalmon, de nem az ismerőse­imnek - mesélte Nóri. A fiatal műsorvezetőt évekig nem találta meg a bulvármédia, ám mostanában - főleg magánéletével kapcsolatban ­többször is az újságok címlapjára került. - Nem érzem, hogy ez negatí­van érintene, de anya erről többet tud mondani - magyarázta. - Már nem szívesen nyilatkozom az újságoknak, mert sok helyen nem az jele­nik meg, amit mondtam. Kiragadnak egy-egy mondatot, és azt tálalják szenzációként. Sokan hisznek az újságban leírtaknak, de a szemembe nem mondanak rosszat Nóriról - válaszolt a műsorvezető édesanyja. te Nóri igazi nagymamája, aki Csiky Gergely darabjában egy intézeti nevelőnő jelmezébe bújt. ördög Nóri előszeretettel viseli Náray Tamás divatterve­ző ruháit, akinek költeménye­it a Szombat esti láz és a Csil­lag születik műsorokban is hordta. - Egy Nárayban fél­nék színpadra lépni, különö­sen úgy, hogy a szerepem sze­rint elesek az egyik jelenet­ben. De a fellépő ruháink is nagyon szépek - mosolygott Nóri, miközben anyukája a darab szöveges kivonatával a kezében jelent meg mellette. Ördögné Marcsi ezen a na­pon súgóként (a másik szerep­osztásban Langó Szerafin ne­velőnőt játssza) segítette a társulatot. - De anya, mondd el, hogy nincs szükségünk sú­gásra! - kiabálta Nóri Gyurika fodrászszékéből. - Még nyaralásokra is ma­gammal viszem a szövegköny­vet, máskor a kocsiban tanu­lom a szerepet. Otthon a fér­jemmel gyakorlunk, aki szin­tén tag - mesélt az Ördög csa­lád színházi elhivatottságáról Nóri anyukája. - Kellene innom egy kávét - ásítozott fáradtan Nóri, aki­nek elmondása szerint sokat „Le a kalappal előttük!" A társulat szinte teltház előtt játszotta A nagymamát; az ama­tőr színészek vastapsot kaptak a lelkes közönségtől. Ördög Nó­rihoz már az első felvonás vé­gén odaszaladt egy kislány, aki virággal kedveskedett Móraha­lom híres szülöttének. Nagy Jó­zsef, a szegedi Vasúttörténeti Alapítvány vezetője és családja is a nézők között volt. - Min­denkinek nagyon tetszett a da­rab! Olyan színművet láttunk, ami a mai, modern színházi fel­fogásba sajnos egyre kevésbé fér bele. Pedig véleményem szerint a közönség éppen az ilyenekre lenne vevő! Nemcsak Nórán, hanem az összes színé­szen látszott, hogy milyen jó a szövegértésük, a mimikájuk. Le a kalappal előttük! - mondta Nagy József. jelent egy ilyen előadás. - Energiát gyűjtök belőle ­mondta, majd társaival egy utolsó közös összeolvasásra a színpadra vonult. Ezután telefonálni kezdett, amikor befutott édesapja, aki­nek a darabban használt cso­kornyakkendőjét a műsorve­zető - még telefonnal a fülén - szeretettel megigazította. - Még mindig lámpalázas vagyok egy fellépés előtt ­mondta az évek óta a kamerák kereszttüzében élő Nóri pár perccel a darab kezdete előtt immár színpadi ruhájában az öltöző folyosóján, majd eltűnt a színfalak mögött. Rtlovábbi FOTÓK L J a neten! www.delmagyar.hu A NYUGALMAZOTT MAKÓI ISKOLAIGAZGATÓ TANÍTANI ES TANULNI IS SZERETETT Apáczai-díjat kapott Bálint József A pedagógusoknak adható egyik legrangosabb kitüntetéssel, az Apáczai Csere János-díjjal tüntették ki a makói nyugalmazott iskolaigazgatót, Bálint Józsefet. Azt mondja, szeretett tanítani és tanulni is - ha úgy adódott, a diákjaitól is. MAKÓ SZABÓ IMRE Apáczai-díjat vehetett át nem­régiben a Nemzeti Galériában a ma a Makói Általános Iskola tagintézményeként működő egykori Belvárosi Általános Is­kola három éve nyugalmazott igazgatója, Bálint József. A ma­tematika-informatika szakos pedagógus egész pályafutása alatt hűséges volt városához, mi több, egy 4 éves kitérőt le­számítva, amikor tanulmányi felügyelőként dolgozott az ok­tatási osztályon, az iskolához is, amelyben az 1976-os diplo­„Ha becsuktam magam mögött a tanterem ajtaját, a gyerekek azt várták tőlem, hogy váltsuk meg a világot." Bálint József Bálint József jó szívvel gondol vissza a makói oktatásban eltöltött évti­zedekre. A SZERZŐ FELVÉTELE maszerzést követően kezdte pályafutását. Bálint József családjában senki sem volt pedagógus. A szegedi Tömörkény-gimnáziu­mot zenei tagozaton végezte, klarinétozott, de mint mondta, a muzsikusok között ő volt a legjobb matekos, a matemati­kusok között pedig a legjobb zenész. Hogy végül a tanári hi­vatás mellett döntött, az annak köszönhető, hogy kiváló taná­rai voltak. Amúgy egész pálya­futását végigkísérte, hogy nemcsak a tanításban lelt örö­met, de a tanulásban is. Kollé­gáitól, de adott esetben, példá­ul informatikából, amikor ma­ga a tantárgy is új volt még, egy egy kiváló diákjától is so­kat tanult. Elmondta: sosem volt tekintélyelvű pedagógus, azt akarta, hogy diákjai az em­bert lássák benne. Igazgatóként rengeteg át­szervezést, jogszabályválto­zást élt meg. Máig büszke pél­dául arra, hogy a közreműkö­désével kidolgozott, kistérségi együttműködésre is építő okta­tási struktúrát szerte az ország­ban makói modellnek hívják. Ennek ellenére azt mondja, nem irigyli mai kollégáit: nincs könnyű dolguk, hiány­zik az oktatási rendszer stabili­tása, a pedagógusok megbe­csülése. Hogy mégis miért gon­dol vissza jó szívvel a katedra mögött eltöltött évekre? - Ha becsuktam magam mögött a tanterem ajtaját, a gyerekek azt várták tőlem, hogy váltsuk meg a világot. És alkottunk, ta­nultunk - árulja el a titkot. Huszonegy díjazott a megyében Apáczai-díjjal 37 éve tüntetik ki a pedagógusokat - most leg­utóbb szerte az országból hú­szat. A megyében Bálint József­fel együtt eddig összesen hu­szonegyen kapták meg a magas kitüntetést. Makón rajta kívül még egy tanár rendelkezik ilyen elismeréssel: a szintén mate­matikus Tatár István, aki az el­sők között kapta meg a díjat. Életfogytiglan Olyan börtönkönyvet írt Arató László és Bátyi Zoltán, amely nem hatásvadászatra törek­szik, hanem a Csillagban élő el­ítéltek életének reális bemuta­tására. SZEGED V. FEKETE SÁNDOR Lapunk egykori munkatársa, Arató László és Bátyi Zoltán másodjára veselkedett neki, hogy egy újabb könyvben vil­lantson fel képeket a szegedi Csillag börtön falai között élők rejtett világából. Érdeklő­déssel, élvezettel olvashatják azok, akik még soha nem lép­ték át a híres-hírhedt Mars téri épület kapuját, de maguk az érintettek is, hiszen a szerzők történeti, jogi háttérbe ágyaz­zák munkájukat. Ezúttal azon elítéltek világát térképezték ff Nem feltétlenül szükségeltetik a legnagyobb bicepsz ahhoz, hogy valaki tekintélyt szerezzen magának a rabtársak körében. fel, akiket életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt a bí­róság. A könyvben száraz párbe­szédekből ismerhetjük meg egyes elítéltek „sztoriját", gon­dolkodásmódját. Kiderül, nem feltétlenül szükségeltetik a leg­nagyobb bicepsz ahhoz, hogy valaki tekintélyt szerezzen ma­gának a rabtársak körében. Át­lagember számára felfoghatat­lan, mit jelent, amikor 20-30 év választ el attól valakit, hogy kiléphessen a szabadba, a sza­badságba. Hogyan telik az idő a szürke monotonitásban, ki hogyan dolgozza fel mindezt. Mit jelent a munka, a tanulás? Csak mondják, vagy valóban úgy gondolják az elítéltek, hogy a halál­büntetés meg­váltást jelente­ne számukra? Lehet-e nevelni a börtönben? A börtönpszicho­lógus érdekes adalékokkal szolgál az életfogytosok gon­dolkodásának megértéséhez. A könyv olvasmányos, ám messze áll a bulvár világától. Igényes munka, amelyet tény­leg érdemes elolvasni. A be­szédes képeket lapunk fotóri­portere, Schmidt Andrea ké­szítette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom