Délmagyarország, 2010. február (100. évfolyam, 26-49. szám)

2010-02-13 / 37. szám

Korai vámpírtörténetek. A vámpírkultusz a 19. századi Európában kezdődött, amikor a svájci Diodati-villában Lord Byron és titkára, john Polidori, illetve szomszédjuk, az író Mary Shelley vendégeskedett. Állítólag unatkoztak, sok ópiumot fogyasztottak, és rémtörténeteket meséltek egymásnak. A mókázás ihlette Polidori Vámpír című regényét és Mary Shelley Frankensteinjét, aki tulajdonképpen egy művelt, angol nemes úr volt, kastélyban élt, mások vérét szívta, és koporsóban aludt. Szieszta SZERKESZT LÉVAY GIZELLA 2010. FEBRUÁR 292., SZERDA AKTUALIS „A múlt emlékét semmi sem éleszti fel oly maradéktala­nul, mint egy illat." Nabokov Illatok Sorozatunkban a szegedi Somogyi-könyvtár kínálatából szemez­getünk. Ez alkalommal Alexander Brody Hét évtized illatai: egy orrvadász emlékezései című kötetét ajánljunk olvasóink figyelmébe. A szerző, Bródy Sándor unokája gazdag, kalandos életet tudhat maga mögött. Gyermekkorában a Bródy-villában olyan híressé­gek fordultak meg, mint Csortos Gyula, Czóbel Béla, Bajor Gizi. Előző kötetéhez hasonlóan (Hét évtized ízei) ezúttal is saját emlékeiből szemezget, a vezér­fonalat a különféle illatok és a hozzájuk tapadó hangulatok képezik. Megható kedvességgel ír gyermekkori felfedezőútjáról az illatok világába, az édesanya retiküljének illatfelhőjéről, az PLEXANDER T BRODY „.; t st'V ÍÚ'/MY/Í'/ÍN/Nt ELAVULTTA VALTAK A SZŐKE HERCEGEK Hódítanak a vámpírok \ Fénykorukat élik a vámpírtörténetek. Nemcsak könyvekben, a mozivásznon és televíziós sorozatokban is hódítanak a természetfeletti lények. A nők az ideális férfit látják a fantázia szüleményében: a vámpírban. FANTÁZIAVILÁG KANCSÁR TÍMEA Az Interjú a vámpírral című filmben Tom Cruise. szen a mesehős megszerzi, amit akar, ráadásul más emberek elfogyasztott vé­rével rengeteg energia­többlethez jut - magyaráz­ta a szakember. Elmondta, a nőknek jólesik egy kicsit álmodozni, kiszakadni a valóságból, hiszen manap­ság egyre ritkább az emlí­tett férfikép. Ezenkívül a gazdasági válság érzelmi válsághoz is vezetett, ilyenkor életre kapnak az ezotériával kapcsolatos dolgok és a misztikum vilá­ga. Kiutat jelent, segítsé­gükkel elrugaszkodhatunk a racionalitás talajáról. Or­vosi szemmel ez hasznos lehet. Nem véletlen, hogy Stephenie Meyer első regé­nye, az Alkonyat - mozi­film is készült belőle ­ilyen sikeres. A történet va­lószínűleg pont azért nép­szerű, mert a tinédzser vámpír, Edward és szerel­me, Bella hétköznapi figu­ra, bárki könnyedén bele tudja képzelni magát a helyzetébe. édesapa levendula arcszeszé­ről, az első csók „izzadságáról", fenyőillatú karácsonyokról, majd később már a felnőttkori illatokról. „A jellegzetes disznóbőr­szag, amely minden egyes II Bi­sonte védjegye, már azelőtt bol­doggá tesz, hogy belenéznék magába a könyve", vallja egy helyen a szerző. És hogy ne csak finom illa­tokról szóljanak a történetek, egy fejezetet a „büdös poé­tái"-nak szentel, olyan magyar költőknek, akik hol humorosan, hol komolyan írtak rossz sza­gokról. Például Babits Mihály, Kányádi Sándor, Berda József és Csukás István próbálkozott a bűzről verselni. A kötetet az író személyes tárgyainak fotói és családi fény­képek gazdagítják. Mosonyi Helga, könyvtáros Róbert Pattison, az Alkonyat vámpírja Első lemezén hallható a Vámpír című szám. A férfi és nő közötti kusza vi­szonyt próbálta szimboli­zálni azzal, hogy a videó­klipben vámpírként tűnt fel: hiszen a nő szívja a férfi vérét, ezért használta a fur­csa misztikumot, amely az intimitást, a szexuális túl­fűtöttséget érezteti. - Jobb ezeket az ikonokat imádni, mint a hús-vér embereket, akik szörnyű dolgokat tar­togathatnak számunkra, vi­szont az idealizált lények úgy ártanak nekünk, hogy közben jót tesznek - segít­ségükkel örök életet kapha­tunk. Furcsa vonzalom ez: hiszen miközben a vámpír­történetek mesések és ro­mantikusak, túlmutatnak a szereteten és az összetarto­záson. Erotikus tartalmat rejtenek - érvelt az énekes­nő. A nők pont azért szeret­nek a vámpírokról fantázi­álni, amiért a rosszfiúkat is előnyben részesítik - állítja Almási Kitti klinikai szak­pszichológus. - Minden nő vágya, hogy a férfi erősebb legyen nála, letörje a ma­kacsságát. A gyengébbik Drakula-kastély A törcsvári kastély Erdélyben, Brassótól 30 kilométerre, a törcsvári szoros előtt álló Törcsvár falu mellett található. A kastély I. Lajos magyar király engedélyével, 1377-ben épült a mellette elhaladó, fontos kereskedelmi út ellenőrzésére és a havasalföldi román vaj­dák betörései ellen. Fekvéséből adódóan a nehezen bevehető vá­rak közé tartozott. A15. században a kastélyt Vlad Tepes uralkodó használta. A kastély ma múzeumként működik, mellette pedig egy kis falumúzeum található. A kastély igen látogatott belföldi és kül­földi turisták által egyaránt, ugyanis tévesen, a legendákból és horrorfilmből ismert Drakula gróf (Vlad Tepes) kastélyának tartják. hat a karjaiba. A tehetet­len, „papucs" férfiakra nem lehet felnézni, pedig ez a tartós kapcsolat alap­bek, a férfiak „hátradőltek" - felborultak a szerepek. A vámpírok képviselik ezt az agresszívabb férfitípust, hi­^ í V Péterfy Bori Brad Pitt Különleges, erős, szexis sár­mőr. Nem rémíti a Biblia, a kefészt és a fokhagyma. A napra is kimehet, legfeljebb gyémántosan csillog a bőre. Nem koporsóban alszik, köztünk él, akár a szomszéd fiú is lehetne. Szokatlanul bókol a választott nőnek, ál­dozatának: „ember vérére életemben nem vágytam ennyire". Mégis legyőzi ma­gában a kísértést, hisz „ve­getáriánus", csakis állati vért fogyaszt. Fénykorukat élik a vámpírtörténetek: nemcsak könyvekben, a mo­zivásznon és televíziós soro­zatokban is hódítanak a ter­mészetfeletti lények. Csak­hogy ma már nem Drakula rémítgeti a rajongókat. Brad Pitt és a kisfiús Róbert Pat­tinson vámpírszerepbe búj­va letaszította a porondról a szőke herceget. Tini lányok és családanyák rajonganak rtük. Manapság, amikor a löknek az élet számos te­rületén meg kell felel­niük, úgy érzik, egy mesebeli vámpír­ikon mellett " válhatnának gyöngévé, el­esetté. - Nem sze­retek felnőni, ezért is rajon­gok annyira a szuperhősö­kért, köztük a \ fantáziavi­lágba - mesél­te Péterfy Bori. nem képviselői szeretik, ha egy férfi domináns, betöri a szeretett nőt, aki beleomol­ja. Örökzöld téma a praxi­somban, hiszen valahogy manapság a nők erőseb­Ha leesik a konyharuha Egyszer laktam egy olyan lakás­ban, amelyet megszálltak a tár­gyak. Invázió volt, igazi invázió! Itt egy varázsgömb buborékolt, ott egy régi, lendkerekes játék­autó döcögött, a vitrinek mögött kagylók, csigahéjak, utolsó ci­garetták és hajtincsek porlad­tak, a 69-es Balaton rohadt egy parfümös üvegcsében. Szép volt, mint Hollywood. Nekem innen van egy egyforintos villa­mosjegyem is. Általában sem­mire sem való tárgyak voltak. Nem lehet őket fölhasználni, nem is díszek voltak, már nem lehetett tudni, honnan szár­maztak, mire emlékeztettek. Ezért is jutott az eszembe a konyharuha. Én a tárgyakat nagyon tiszte­lem, és még akkor is, ha olykor összegyűjtöm, és kidobálom őket a fenébe. Aztán pedig gyakran megyek ki a konyhába, hogy megnézzem, bent van-e még az Ördög a mélyhűtőben, maradt-e az angyalpörköltből, illetve mutatja-e még a szem­közti tűzfal a világpolitikai lé­lekhelyzetet. Mindenki azt hi­szi, holnap majd jobb lesz. ő is jobb lesz, a dolgok is javulnak, újra jól működnek, nahát, a működés! Higgyük akkor ezt. És legyen is így. Az ember tesz-vesz a kony­hában, nézegeti, miért csöpög az átkozott csap, van-e babérle­vél, pác, szemetes zacskó, és egyszer csak, na, egyszer csak leesik a konyharuha. Úgy száll lefelé, mint valami gazdáját vesztett árnyék, vagy olyan, mint angyal elesése Betlehem­ben, lát egy kis fényt valami paj­ta felől, és elcsúszik, hasra esik, sssss, puff. Puff! A kurva életbe, szól az angyal angyali hangon. Nálam leesett a konyharuha. Este kilenc van, a krimi már el­kezdődött, a Himnusz még messze, leesett a konyharuha. Dübörgés, megremeg a világ. Hatalmas órák késnek eztán másodperceket. Jól hallom a szomszédokat, él a ház, mint a mesében, a klarinétos úr gyako­rol, a magas lány kifújta az or­rát, nagyon ki tudja fújni, erő és magabiztosság van abban a fú­jásban, az antipatikus kiskutya nyávogó vakolatot ugat a fordu­lóban, és. És leesett a konyharu­ha. Az ember hajol érte, fölve­szi, a helyére rakja. Ha az ember öreg, mint Móricz Zsigmond, vagy Krúdy Gyula bácsi a Ta­bánban hajnal négykor, előbb guggol(!), megfogja, majd föl­egyenesedik. öregember nem hajlik, de tudja, hogyan kellene csinálni. És ha az ember az ifjú Déry Tibor, éppenséggel Karin­thyéktól jövet, akkor nyilván olyan könnyű, rugalmas, fordu­lékony, bátor, öntudatos, ked­ves derékkal hajol, s kapja el őkegyelmét, akár a labdagyűj­tögető hercegi fiúszolga, hogy máris dobhassa vissza a helyé­re, hess, hess, ne játszd, hogy más is lehetsz, mint rongyok rongya, mások rabszolgája! Én másként viseltetek az el­hulló konyharuhákkal. A truba­dúros kakukkos órák, a vajfi­nom számítógépek, a forgószín­pados házikápolnák ezüst Jé­zuskája mellett a konyharuhát is tisztelet illeti. Én megszólítom a konyharu­hát! A konyharuháknak is sok­féle jelleme, lelke és története van, és például másként kell tárgyalni a romániai magyar ci­gányfiúktól vett rongyokkal - ó, hát megvezettek, mint a napsu­gár -, a svéd, a magyaros ru­hákkal, a kínaiakkal, és a nem is tudom, honnan maradt egyéb törlő alkotmányokkal. Általában ilyeneket mon­dok. Nyugalom, ruha, ne akarj szállni, repülni neked nem dol­god! Aranyos vagy, ruha, szállj vissza a helyedre. Mire fel ez a rebellió?! Hékás, törlőruha nem lázad! Legfeljebb forradalmár lőtt sebébe dugják, halott férfi arcára terítik. Úgy lenne logikus, hogy két finom ujjal emelem a tányérok fényes arcára, villák és kések kényesen hajló hátára, a lába­sok éhes gyomrára szakosodott szövetet. De nem ezt teszem. Ha leesik este kilenckor a konyharuha, én nem veszem fel. Nézem kicsit, mintha én len­nék a Nap, a nemzeti főreflek­tor. És ott hagyom. És aztán el­felejtem, mert elalszom, mert haldoklom kicsit, mert krimit nézek vagy olvasok, vagy bön­gészem a semmirekellő világhí­reket, és kész. És alvás. Van al­vás. Olyan alvás van, de olyan, hogy reggelre csatasorba áll a penész a homlokon, az ágyé­kon, a lélek farmján, minde­nütt. És aztán reggel megyek a konyhába, hogy kávét főzzek, és látom, a konyhakövön hever a konyharuha. Letépett szárny, elhagyott lélek, utolsó lélegzet, amit akarok. És ezért eszembe jut minden. Eszembe jut, mi tör­tént vele, és mi történt velem, míg nem láttuk egymást. Ő lent volt, én valahol. De gyűlt a ha­lál, a penész, gyűltek a kincsek. És akkor azt mondom neki: Te ruha, ne haragudj, én most elmosogatok. Szív Ernő

Next

/
Oldalképek
Tartalom