Délmagyarország, 2010. január (100. évfolyam, 1-25. szám)

2010-01-02 / 1. szám

2010. JANUÁR 2., SZOMBAT MEGYEI TŰKOR BÍRÓ FERENCNÉ1986-BAN VETTE MAGÁHOZ AZ ELSŐ ALLAMI GONDOZOTT GYERMEKET Huszonhármán szólítják anyunak fl£l Nem panaszkodhat a vásárhe­lyi Bíró Ferencné (63), aki mi­után saját csemetéi felnőttek, még huszonhárom kisebb-na­gyobb gyermek nevelését vál­lalta. Bíró Ferencné 1986-ban vállalta az első állami gondo­zottat, s nevelőszülőként büszkén mondhatja, őt szólít­ják a legtöbben anyunak. Tit­ka a szeretet és a türelem. Úgy tartja, ezekből kell a legtöbb a gyermekneveléshez. - Két gyermekünk szüle­tett, Ferenc és Anett. A lá­nyom Kaposvárra költözött a férjével, s nagyon hiányzott, mert úgy voltunk mi együtt, mint a legjobb barátnők. Sze­gény 22 éve autóbalesetben vesztette életét. Nagyon egye­dül éreztem magam, amikor elköltözött, mert a férjem, a Metripond igazgatói sofőrje­ként sokat volt távol, a fiam pedig a porcelángyárban dol­gozott. Végül a lányom java­solta, hogy hozzak ki egy kis­lányt az állami gondozásból. Megfogadtam a tanácsát, 1986 augusztusában így ke­rült hozzánk a 9 éves Szilvia. Nem sokkal később már a fér­Bíró Ferencné nevelt gyermekeivel, akiket úgy szeret, mint a sajátjait, FOTÓ: TÉSIK ATTILA jem kérte, hozzunk ki még egy kislányt, hogy Szilvi ne legyen egyedül, így került hozzánk a 3 éves Hajnalka. Majd a férjem azt mondogat­ta, nagyon elnőiesedett a csa­lád, fogadjunk be egy kisfiút is a családba. így került hoz­zánk a ma 25 éves Lacika ­mesélt a gyarapodás történe­téről Bíró Ferencné. Nevelte a gyerekeket, s közben telexke­zelőként továbbra is dolgo­zott a Metripondban. Gyorsan bebizonyosodott, hogy meg­haladja erejét a gyermekneve­lés és a munka. Ezért úgy ha­tározott: kivesz az állami gon­dozásból egy kisbabát. A 7 hónapos Marikával végül gyesre ment. - A gyerekek megnőttek, ki­repültek, de mindig jött helyet­tük másik, ugyanis hivatásos nevelőszülő lettem, akinek 5-8 gyermek nevelése szere­pelt a munkaköri leírásában. Már nem választhattam, kit akarok. De szerencsésnek ér­zem magam, mert mindig jó gyermekeim voltak. Bármilyen korú gyermekek is jöttek hoz­zám, mindig mindegyiket na­gyon megszerettem, és szere­tem a mai napig. Mind anyu­nak hív, csak a 13 hónapos Do­„A lányom javasolta, hogy hozzak ki egy kislányt az állami gondozásból. Megfo­gadtam a tanácsát." Bíró Ferencné férjem, azóta egyedül vagyok a gyermekekkel. Örülök, és büszke vagyok arra, hogy egyikőjük sem kallódott el, mind vitte valamire. A család egyszerre még so­sem tudott összejönni, hiszen szétszóródtak az országban. Bíró Ferencné nemrégiben nyugdíjba ment, de most is négy gyermeket nevel: Domi­nik mellett a 19 éves Alexand­rát, a 18 éves Erzsébetet és a 16 éves Andreát. - Sokan megkérdezték már tőlem, miért lettem nevelő­szülő. Engem meghat a gyer­mekek sorsa, talán azért, mert én is rossz körülmények kö­zött nőttem fel, végül a nagy­szüleim neveltek fel. És jó lát­ni, hogy egy kicsi gyermekből értelmes felnőtt lesz - fogal­mazott Bíró Ferencné. Saját fián és lányán kívül 23 gyermeket nevelt eddig Bíró Ferencné hivatásos nevelőszü­lő. A 63 éves vásárhelyi nő büszke arra, hogy gyermekei mind legalább érettségiztek, s valamennyien anyjuknak te­kintik. HÓDMEZŐVÁSÁRHELY KOROM ANDRÁS minik nevez mamának ­mondta Bíró Ferencné, aki na­gyon büszke arra, hogy az első öt nevelt gyermeke közül mind leérettségizett, van, akinek technikusvizsgája van, Laci fő­iskolán végzett egy évet. Egyetlenegy nevelt gyermekét fogadta örökbe, Katát, aki je­lenleg egyetemista Szegeden. - Tizenkét éve meghalt a Csendes, biztonságos a négysávosított 47-es MÉRNÖK-INFORMATIKUSNAK KÉSZÜL A 26 ÉVES HALLÁSSÉRÜLT FIATALEMBER Pásztor Tamás az álmaiért küzd Csendes és biztonságos a de­cemberben Kishomok és Ko­páncs között átadott, négysá­vosított 47-es főút környéke. A szervizúton még kocogóval is találkoztunk. HÓDMEZŐVÁSÁRHELY IMRE PÉTER - Maguk hallanak valamit? ­válaszolt kérdésre kérdéssel a családjával 4 éve Kishomokon élő Sándomé Óré Erzsébet (36), miután betessékelt a házába, a melyet a 47-es főúttól zajvédő­fal és szervizút választ el. A nappaliban a 2 éves Zsigmond játszott autóival, a család legif­jabb tagja, az 5 hónapos Janka pedig békésen szunyókált. - Sokszor a gyerekek na­gyobb zajt csapnak. Nyáron a nyitott ablaknál valószínűleg jobban halljuk majd az autókat, amelyek eddig nem zavartak bennünket - folytatta Erzsébet. - A lehajtósáv és a szervizút vi­szont kincset ér, utóbbi olyan forgalmas, mint egy falusi utca, nyugodtan tolhatom a babako­csit, amikor boltba vagy ebédért megyek. Korábban rendre ösz­szerezzentem, megijedtem, ha elhúzott mellettünk egy kami­on. Most sokkal biztonságosab­ban közlekedhetünk. A szom­szédokat is jobban megismer­tük. A szervizúton is nyugodtan megállhatunk beszélgetni. Mielőtt távoztunk, a nyitott­ablak-tesztet is megcsináltuk: alig lehetett valamit hallani a 47-es főúton közlekedő autók morajából. A városban na­gyobb a zaj. Amint kiléptünk a kertkapun, egy kocogóba, Bagi Mátyásba botlottunk. - A Ka­szap utcában lakom Vásárhe­lyen, és mióta megépült a szer­vizút, erre futok: elkerülhetem a várost, kényelmesebb, biz­tonságosabb, nagyobb távot teljesíthetek, mint korábban. Kerékpározásra is ideális ­mondta Bagi Mátyás. Bagi Mátyás Kishomokon, az új szervizúton szokott futni. FOTÓ: TÉSIK ATTILA Az oviban csúfolták, több isko­lából elutasították, Pásztor Ta­más azonban soha nem adta fel. Felvette a versenyt halló társaival, jelenleg mérnök-in­formatikusnak készül, terve megvalósításához azonban az kell, hogy gyakorlatot szerez­hessen egy szegedi cégnél. SZEGED BOBKÓ ANNA - Azért szeretnék továbbta­nulni és diplomát szerezni, hogy elégtételt vegyek a gyer­mekkori sérelmekért - hallot­tuk a 26 éves Pásztor Tamás­tól, aki egyéves korában lett hallássérült. Édesanyja min­dent megtett annak érdeké­ben, hogy fia be tudjon illesz­kedni a hallók társadalmába. - Tomi óvónője vette ész­re, hogy a fiamnak van egy kis hallásmaradványa, na­gyon okos gyerek, könnyen tanul, ezért azt tanácsolta: próbáljuk meg fejleszteni és hallóközösségbe integrálni. Az első óvodában nem volt sikerélményünk, több kis tár­sa csúfolta, a másodikban azonban elfogadták, szépen fejlődött - hallottuk Tamás édesanyjától, Pásztor József­nétől. A fiú nem tanult meg jelelni, hiszen ha így kommu­nikál, jobban kilóg a hallók közül. Szájról olvasva értette meg tanárait és társait. Több általános iskolából is elutasí­tották, végül a Zalka Mátéba vették fel. Hatalmas akarat­erővel, kitartással és szorga­Tamás szomorú az elutasítások miatt, ám nem adja fel tervét. FOTÓ: SEGESVÁRI CSABA lommal végezte el az általá­nost és a középiskolát. Jó eredménnyel érettségizett, és általános iskolában a felmen­tése ellenére még angolul is tanult, később pedig jelesre érettségizett belőle. Mindez Tamás vasszorgal­mának köszönhető, és az őt körülvevőknek: a családtagja­inak, barátainak, tanárainak, diáktársainak, akik rengete­get segítettek neki. A fiatal­embert elsőre felvették a sze­gedi egyetemre, ahol viszont teljesen elvérzett - elveszett a több száz hallgató között. Nem tudott jegyzetelni, rende­sen felkészülni. Négy sze­meszteren keresztül kitartóan próbálkozott, aztán abba­hagyta. Két évig szüneteltette az iskolát. Ez idő alatt szerez­te meg a nyelvvizsgát és egy OKJ-s rendszerinformatikus végzettséget. Később pedig új­ra felvételizett: a Gábor Dénes Főiskolára. Jelenleg mér­nök-informatikusnak tanul. Mivel az órákon továbbra sem tud jegyzetelni, diktafonra ve­szi fel az előadást, amit ott­hon édesanyja gépel be a szá­mítógépbe. - A diploma megszerzésé­hez nélkülözhetetlen a gya­korlati tapasztalatszerzés, de ahol most dolgozom, nem tu­dok fejlődni - hallottuk Ta­mástól, aki hiába próbálko­zott más cégeknél. A fiatalem­ber szomorú az elutasítások miatt, ám nem adja fel tervét. Szeretné minél magasabb fo­kon kitanulni szakmáját, és megmutatni a társadalomnak, hogy kellő kitartással és aka­raterővel egy hallássérült em­ber is tud ugyanolyan, sőt ki­magaslóbb teljesítményt nyúj­tani, mint egészséges társai.

Next

/
Oldalképek
Tartalom