Délmagyarország, 2010. január (100. évfolyam, 1-25. szám)
2010-01-02 / 1. szám
2010. JANUÁR 2., SZOMBAT MEGYEI TŰKOR BÍRÓ FERENCNÉ1986-BAN VETTE MAGÁHOZ AZ ELSŐ ALLAMI GONDOZOTT GYERMEKET Huszonhármán szólítják anyunak fl£l Nem panaszkodhat a vásárhelyi Bíró Ferencné (63), aki miután saját csemetéi felnőttek, még huszonhárom kisebb-nagyobb gyermek nevelését vállalta. Bíró Ferencné 1986-ban vállalta az első állami gondozottat, s nevelőszülőként büszkén mondhatja, őt szólítják a legtöbben anyunak. Titka a szeretet és a türelem. Úgy tartja, ezekből kell a legtöbb a gyermekneveléshez. - Két gyermekünk született, Ferenc és Anett. A lányom Kaposvárra költözött a férjével, s nagyon hiányzott, mert úgy voltunk mi együtt, mint a legjobb barátnők. Szegény 22 éve autóbalesetben vesztette életét. Nagyon egyedül éreztem magam, amikor elköltözött, mert a férjem, a Metripond igazgatói sofőrjeként sokat volt távol, a fiam pedig a porcelángyárban dolgozott. Végül a lányom javasolta, hogy hozzak ki egy kislányt az állami gondozásból. Megfogadtam a tanácsát, 1986 augusztusában így került hozzánk a 9 éves Szilvia. Nem sokkal később már a férBíró Ferencné nevelt gyermekeivel, akiket úgy szeret, mint a sajátjait, FOTÓ: TÉSIK ATTILA jem kérte, hozzunk ki még egy kislányt, hogy Szilvi ne legyen egyedül, így került hozzánk a 3 éves Hajnalka. Majd a férjem azt mondogatta, nagyon elnőiesedett a család, fogadjunk be egy kisfiút is a családba. így került hozzánk a ma 25 éves Lacika mesélt a gyarapodás történetéről Bíró Ferencné. Nevelte a gyerekeket, s közben telexkezelőként továbbra is dolgozott a Metripondban. Gyorsan bebizonyosodott, hogy meghaladja erejét a gyermeknevelés és a munka. Ezért úgy határozott: kivesz az állami gondozásból egy kisbabát. A 7 hónapos Marikával végül gyesre ment. - A gyerekek megnőttek, kirepültek, de mindig jött helyettük másik, ugyanis hivatásos nevelőszülő lettem, akinek 5-8 gyermek nevelése szerepelt a munkaköri leírásában. Már nem választhattam, kit akarok. De szerencsésnek érzem magam, mert mindig jó gyermekeim voltak. Bármilyen korú gyermekek is jöttek hozzám, mindig mindegyiket nagyon megszerettem, és szeretem a mai napig. Mind anyunak hív, csak a 13 hónapos Do„A lányom javasolta, hogy hozzak ki egy kislányt az állami gondozásból. Megfogadtam a tanácsát." Bíró Ferencné férjem, azóta egyedül vagyok a gyermekekkel. Örülök, és büszke vagyok arra, hogy egyikőjük sem kallódott el, mind vitte valamire. A család egyszerre még sosem tudott összejönni, hiszen szétszóródtak az országban. Bíró Ferencné nemrégiben nyugdíjba ment, de most is négy gyermeket nevel: Dominik mellett a 19 éves Alexandrát, a 18 éves Erzsébetet és a 16 éves Andreát. - Sokan megkérdezték már tőlem, miért lettem nevelőszülő. Engem meghat a gyermekek sorsa, talán azért, mert én is rossz körülmények között nőttem fel, végül a nagyszüleim neveltek fel. És jó látni, hogy egy kicsi gyermekből értelmes felnőtt lesz - fogalmazott Bíró Ferencné. Saját fián és lányán kívül 23 gyermeket nevelt eddig Bíró Ferencné hivatásos nevelőszülő. A 63 éves vásárhelyi nő büszke arra, hogy gyermekei mind legalább érettségiztek, s valamennyien anyjuknak tekintik. HÓDMEZŐVÁSÁRHELY KOROM ANDRÁS minik nevez mamának mondta Bíró Ferencné, aki nagyon büszke arra, hogy az első öt nevelt gyermeke közül mind leérettségizett, van, akinek technikusvizsgája van, Laci főiskolán végzett egy évet. Egyetlenegy nevelt gyermekét fogadta örökbe, Katát, aki jelenleg egyetemista Szegeden. - Tizenkét éve meghalt a Csendes, biztonságos a négysávosított 47-es MÉRNÖK-INFORMATIKUSNAK KÉSZÜL A 26 ÉVES HALLÁSSÉRÜLT FIATALEMBER Pásztor Tamás az álmaiért küzd Csendes és biztonságos a decemberben Kishomok és Kopáncs között átadott, négysávosított 47-es főút környéke. A szervizúton még kocogóval is találkoztunk. HÓDMEZŐVÁSÁRHELY IMRE PÉTER - Maguk hallanak valamit? válaszolt kérdésre kérdéssel a családjával 4 éve Kishomokon élő Sándomé Óré Erzsébet (36), miután betessékelt a házába, a melyet a 47-es főúttól zajvédőfal és szervizút választ el. A nappaliban a 2 éves Zsigmond játszott autóival, a család legifjabb tagja, az 5 hónapos Janka pedig békésen szunyókált. - Sokszor a gyerekek nagyobb zajt csapnak. Nyáron a nyitott ablaknál valószínűleg jobban halljuk majd az autókat, amelyek eddig nem zavartak bennünket - folytatta Erzsébet. - A lehajtósáv és a szervizút viszont kincset ér, utóbbi olyan forgalmas, mint egy falusi utca, nyugodtan tolhatom a babakocsit, amikor boltba vagy ebédért megyek. Korábban rendre öszszerezzentem, megijedtem, ha elhúzott mellettünk egy kamion. Most sokkal biztonságosabban közlekedhetünk. A szomszédokat is jobban megismertük. A szervizúton is nyugodtan megállhatunk beszélgetni. Mielőtt távoztunk, a nyitottablak-tesztet is megcsináltuk: alig lehetett valamit hallani a 47-es főúton közlekedő autók morajából. A városban nagyobb a zaj. Amint kiléptünk a kertkapun, egy kocogóba, Bagi Mátyásba botlottunk. - A Kaszap utcában lakom Vásárhelyen, és mióta megépült a szervizút, erre futok: elkerülhetem a várost, kényelmesebb, biztonságosabb, nagyobb távot teljesíthetek, mint korábban. Kerékpározásra is ideális mondta Bagi Mátyás. Bagi Mátyás Kishomokon, az új szervizúton szokott futni. FOTÓ: TÉSIK ATTILA Az oviban csúfolták, több iskolából elutasították, Pásztor Tamás azonban soha nem adta fel. Felvette a versenyt halló társaival, jelenleg mérnök-informatikusnak készül, terve megvalósításához azonban az kell, hogy gyakorlatot szerezhessen egy szegedi cégnél. SZEGED BOBKÓ ANNA - Azért szeretnék továbbtanulni és diplomát szerezni, hogy elégtételt vegyek a gyermekkori sérelmekért - hallottuk a 26 éves Pásztor Tamástól, aki egyéves korában lett hallássérült. Édesanyja mindent megtett annak érdekében, hogy fia be tudjon illeszkedni a hallók társadalmába. - Tomi óvónője vette észre, hogy a fiamnak van egy kis hallásmaradványa, nagyon okos gyerek, könnyen tanul, ezért azt tanácsolta: próbáljuk meg fejleszteni és hallóközösségbe integrálni. Az első óvodában nem volt sikerélményünk, több kis társa csúfolta, a másodikban azonban elfogadták, szépen fejlődött - hallottuk Tamás édesanyjától, Pásztor Józsefnétől. A fiú nem tanult meg jelelni, hiszen ha így kommunikál, jobban kilóg a hallók közül. Szájról olvasva értette meg tanárait és társait. Több általános iskolából is elutasították, végül a Zalka Mátéba vették fel. Hatalmas akaraterővel, kitartással és szorgaTamás szomorú az elutasítások miatt, ám nem adja fel tervét. FOTÓ: SEGESVÁRI CSABA lommal végezte el az általánost és a középiskolát. Jó eredménnyel érettségizett, és általános iskolában a felmentése ellenére még angolul is tanult, később pedig jelesre érettségizett belőle. Mindez Tamás vasszorgalmának köszönhető, és az őt körülvevőknek: a családtagjainak, barátainak, tanárainak, diáktársainak, akik rengeteget segítettek neki. A fiatalembert elsőre felvették a szegedi egyetemre, ahol viszont teljesen elvérzett - elveszett a több száz hallgató között. Nem tudott jegyzetelni, rendesen felkészülni. Négy szemeszteren keresztül kitartóan próbálkozott, aztán abbahagyta. Két évig szüneteltette az iskolát. Ez idő alatt szerezte meg a nyelvvizsgát és egy OKJ-s rendszerinformatikus végzettséget. Később pedig újra felvételizett: a Gábor Dénes Főiskolára. Jelenleg mérnök-informatikusnak tanul. Mivel az órákon továbbra sem tud jegyzetelni, diktafonra veszi fel az előadást, amit otthon édesanyja gépel be a számítógépbe. - A diploma megszerzéséhez nélkülözhetetlen a gyakorlati tapasztalatszerzés, de ahol most dolgozom, nem tudok fejlődni - hallottuk Tamástól, aki hiába próbálkozott más cégeknél. A fiatalember szomorú az elutasítások miatt, ám nem adja fel tervét. Szeretné minél magasabb fokon kitanulni szakmáját, és megmutatni a társadalomnak, hogy kellő kitartással és akaraterővel egy hallássérült ember is tud ugyanolyan, sőt kimagaslóbb teljesítményt nyújtani, mint egészséges társai.