Délmagyarország, 2010. január (100. évfolyam, 1-25. szám)

2010-01-30 / 25. szám

12 Cl . ... 2010. JANUÁR 30., SZOMBAT Szieszta t werner krisztina V wMgp* Zsukov kinevezése *• 't Sikerült elérnie Sztálinnál, hogy megszüntessék a politikai Á * JL n tisztek és a vezérlő tábornokok egyenrangúságát. FELBECSÜLHETETLEN NYELVEMLÉKEINK A kódexmásoló is hibázik Egyedülálló tárlaton láthatók együtt az Országos Széchényi Könyvtár kiállításán a magyar nyelv legrégebbi írásos emlékei. A legelső magyar szavak az eredeti ezeréves Tihanyi alapítólevélben böngészhetők. Bebizonyosodik, hogy a kódexmásoló is ember, aki téveszt. v(l) O CD vCD O A SZOVJETEK SZAMARA JÓKOR JÖTT POFON VOLT A FINN HÁBORÚ Hitlert becsapta a tél Olyan összeszedetlennek és erőtlennek tűnt az 1939-40-es szovjet-finn háborúban a Vörös Hadsereg, hogy Hitler úgy látta: mielőbb meg kell támadni a Szovjetuniót. Tévedett. A hetven évvel ezelőtti eseményekről Áldozó István történész-levéltárost kérdeztük. TÖRTÉNELEM HANCZGÁBOR Áldozó István Az oroszok a történelem során több­ször éppen a télnek kö­szönhetően nyertek há­borút, Finn­országban viszont a zord időjárás miatt szen­vedtek. - Az 1939. november végétől 1940 már­ciusáig tartó téli háború legnagyobb ha­tását sokan abban látják, hogy megté­vesztette Hitlert a Vörös Hadsereg erejét illetően. Miért voltak képtelenek a szov­jetek a gyors győzelemre? - Hitler a téli háború után kétségkí­vül úgy látta, hogy a Vörös Hadsereg rendkívül gyenge. Emiatt a németek igyekeztek minél hamarabb támadást indítani, hogy a szovjeteknek ne le­gyen idejük felkészülni. A szovjet gyengeség legfőbb oka egyértelmű­en az 1937-es tisztogatásban kere­sendő, amikor Sztálin a tisztikar nagy részét kiirtotta. A kivégzettek helyére gyorstalpalón végzett új tisztek kerültek. Ilyen volt például Vorosilov, akire a téli háborúban a szovjet csapatok irányítását bízták, ő társaihoz hasonló­an semmilyen háborús tapasztalattal nem rendelkezett. Gustaf Mannerheim finn tábornok megemlítette emlékiratai­ban, hogy akkoriban a szovjet hadsereg­nél a légierő, a szárazföldi hadsereg és a harckocsizók között nem volt semmiféle összhang. - Mi vezetett a háború kitöréséhez? - Az időben egészen 1939. augusztus 23-áig, a Ribbentrop-Molotov-paktum megkötéséig kell visszamennünk, amelyben a náci Németország és a bol­sevik Szovjetunió felosztotta egymás kö­zött az érdekszférákat. A Baltikum és Finnország a szovjet érdekszférába ke­rült. Sztálinnak a balti országokkal aránylag könnyű dolga volt: barátsági szerződést kötöttek velük 1939 őszén, amelynek értelmében területükön szov­jet katonai támaszpontokat hoztak létre. Egy évre rá meghamisított választáso­kon mindháromban szovjetbarát kor­mányok kerültek hatalomra, amelyek szó nélkül kimondták a csatlakozást a Szovjetunióhoz. Finnországgal 1939. ok­tóber-novemberben zajlottak a tárgyalá­sok. A finnek határozottan visszautasí­tották, hogy szovjet támaszpontok léte­süljenek az országban, és barátsági szer­ződést sem kívántak kötni, mert az 1932-ben aláírt megállapodás érvényben volt. Ráadásul a szovjetek területi köve­telésekkel álltak elő Leningrád védelmé­re hivatkozva, többek között a Ladoga-tó és a Finn-öböl közti térség átadását akarták elérni. - Hogyan zajlott a háború? - A szovjetek vigyáztak arra, hogy megteremtsék a háború jogalapját. Utóbb kiderült, hogy ők lőttek a kis ha­tárközeli falu, Mainila szovjet határőri­zeti állomására. A provokációt Zsdanov, az állambiztonsági szolgálat leningrádi parancsnoka szervezte. A támadást a finnekre fogták, és a Szovjetunió no­vember 30-án hadüzenet nélkül megin­dította a háborút. A Vörös Hadsereg há­rom fronton nyomult előre, de december közepén-végén a Kola-félszigeten, Karéliában és délen is elakadt. A legke­ményebb csaták délen voltak, ahol a Mannerheim-vonalnál már de­cember 6-án beállt az állóháború. Sztá­lin őrjöngött emiatt. A szovjet hadveze­tés erre olyan jelentést készített, hogy a Mannerheim-vonal a francia Magi­not-vonalhoz hasonló erődrendszer, ami csak két hónapos kemény harccal vehe­tő be. A valóságban kezdetleges, első vi­lágháborús lövészárokrendszerről volt szó. - Mekkora volt a különbség a két haderő kőzött? - Hatalmas. A szovjet hadsereg egyes források szerint hatszázezer, más forrá­sok szerint egymillió emberrel támadt. Emellett volt háromezer-nyolcszáz repü­lőgépük és háromezer harckocsijuk. A finnek százötven-kétszázötvenezer kato­nával, száz-száz repülővel és harckocsi­val vették fel a harcot. A finnek az álcázás nagymesterei voltak. - Csak a tapasztalt tisztikar hiánya vagy a kemény időjárás is szerepet játszott a szovjet hadsereg elakadásában? - A finnek jobban hozzá voltak szok­va a mostoha körülményekhez. Fehér ruhában, fehér anyagokkal és festéssel tökéletesen álcázták magukat és fegy­verzetüket, a katonák pedig rendkívül gyorsan közlekedtek sítalpon. Ennek ré­vén például egy finn mesterlövész, Simo Hájhá egymaga több mint hétszáz szov­jet katonát lőtt agyon. - Hogyan sikerült a szovjeteknek mégis felülkerekedniük? - Ebben több ok játszott szerepet. Vorosilovot leváltották, és Tyimosenko lett a hadsereg főparancsnoka, aki azért tapasztaltabb volt. Emellett a városok bombázásával megtörték a finnek ellen­állását. A fordulatot az jelentette, hogy 1940. február 11-én a szovjetek át tudták tömi a Mannerheim-vonalat. - Mekkora veszteségek voltak a két ol­dalon? - Nehéz hiteles képet alkotni, mert a szovjetek sohasem ismerték el vesztesé­geiket. Elképzelhető, hogy akár negyed­millió halottjuk is volt. A finn áldozatok száma tízezres nagyságrendűre tehető. A finnek számára nagyobb veszteséget jelentett, hogy Karélia elvesztése miatt mintegy félmillió ember földönfutóvá vált, nekik menekülniük kellett az orosz megtorlás elől. - A háborút a moszkvai béke zárta le márciusában. A szovjetek mindent elér­tek, amit akartak? - Igen, csak hatalmas véráldozatok és presztízsveszteség árán, az agresszió miatt ugyanis a Szovjetuniót 1939 végén kizárták a Népszövetségből. A szovjetek nagy területeket szereztek meg. Hozzá­juk került Karélia egy része a második legnagyobb finn várossal, Viipurival (a mai Vyborggal), a Finn-öböl több szige­te, a Kola-félszigeten Petsamo (a mai Pe­csenga) városa, a Helsinkitől nyugatra fekvő Hankón pedig támaszpontot hoz­hattak létre. Az utóbbi várost Hruscsov visszaadta a finneknek, a többi terület azonban ma is Oroszországhoz tartozik. Ha az ő nyelvükre fordítjuk, imperialista területszerző háborút folytattak, mert például a Kola-félszigeti nikkellelőhe­lyek rendkívül fontosak voltak a páncél­gyártáshoz. - Mi változott 1940 tavaszától 1941-ig, hogy a korszerűtlennek és nem túl erős­nek tűnő szovjet hadsereg mégsem rop­pant össze a németek nyomása alatt? - A szovjetek számára a téli háború jókor jött pofon volt, levonták belőle a tanulságokat. A hadseregszervezést a rendkívül jó képességű Zsukovra bízták. Előtérbe került a szakértelem, korábban ugyanis a politikai tiszt felülbírálhatta a vezérlő tábornok döntését. Nem mellé­kes körülmény az sem, hogy a németek a finnekkel ellentétben nem voltak hoz­zászokva a kemény télhez. - Milyen magyar vonatkozásai voltak a téli háborúnak? - A magyar cégek mindjárt a háború kitörésekor felvették a kapcsolatot a finn nagykövetséggel. Először, 1939 végén a csepeli Weiss Manfréd Művek kötött szerződést lőszerszállításra. Ezt követő­en február elején a budapesti MÁVAG és a győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár kapott megrendelést összesen hetvenöt­ezer rohamsisak szállítására. A MÁ­VAG-tól légvédelmi ágyúkat is vettek a finnek. A levéltári iratok alapján kiderül, hogy a Rábát Mátray Lóránt akkori ve­zérigazgató képviselte a tárgyalásokon. A gyár március 23. és április 23. között teljesítette a megállapodásban foglalta­kat. Érdekesség, hogy a két cég a sisa­kokhoz szükséges nikkelt, ferromangánt és ferrokrómot a magyar stratégiai kész­letből kapta meg, amit aztán az állam Angliából pótolt. A hazai vonatkozások közé tartozik, hogy országos adomány­gyűjtés folyt a finnek megsegítésére, így Magyarország néhány hónapon belül másodszor tett tanúbizonyságot szolida­ritásáról, hiszen 1939 őszén a lengyel menekülteket is befogadta. Emellett Ké­mery Nagy Imre vezetésével 360 tagú önkéntes katonai különítmény utazott Finnországba, legendás kerülő úton ­Jugoszlávián, Olaszországon, Franciaor­szágon és Anglián keresztül -, Norvégiá­ba tartó síturistának álcázva. Kiküldé­sük azért volt titkos, mert a magyar kor­mány a rendkívül feszült magyar ro­mán viszony miatt - ne feledjük, a má­sodik bécsi döntés előtt vagyunk! - nem akarta élezni a kapcsolatokat a Szovjet­unióval. Emiatt aztán például a roham­sisakokra sem ütötték rá a Központi Át­vételi Bizottság pecsétjét, nehogy kide­rüljön, hol készültek. j© WAtk kíiid AöaúíbM -mU £ jdltto'Muwrttkcutvr V flotton* ucFT­mattan rJp ffmtfKcfJéjríx-n. hbggafagot' - f (/Qtytbec&ífed) monit*viF vv.-in! j/ nagy \vt Má rlht &t$ ttógrg A legszebben díszített Festetics-kódex. história dombai tünde Felbecsülhetetlen értékű ki­állításra rendezte össze Ma­das Edit az Országos Széché­nyi Könyvtárban 20 millió forintos költséggel a magyar nyelv 70 legrégebbi írásos emlékét. A február végéig nyitva tartó bemutatót eddig 4500-an látták. A speciális hőmérsékleti és fényviszo­nyok között automatikusan kutatni kezdi a szemünk a tihanyi apátság alig 40-szer 90 centis alapítólevelén a legrégebbi fennmaradt ma­gyar szavakat: „szekesfeher­varu meneh hodu utu rea", ami a Székesfehérvárra me­nő hadi utat jelöli a királyi adománybirtokot leíró ok­mányban. Ezeréves fogal­mazványa is megmaradt, a pannonhalmi apátság mégis csak kivételes alkalmakkor mutatja be az eredetit, az ő tárlatukon csak másolat sze­repel. Az OSZK bemutatóján az eredeti tekinthető meg. A kiállítás címadó idézete ­„Latiatuc feleym", vagyis Lát­játok feleim - a mindössze 15-ször 23 centi méretű Pray-kódexben talált Halotti beszéd és könyörgésből való. Az elnevezést a kódex Pray György után kapta, aki először hírt adott róla. Ez a szöveg a legrégebbi összefüggő magyar nyelvemlék kezdősora. A kódexmásoló is hibá­zik. Erre érdekes példa a Jó­kai-kódex, amelynek az író­hoz csak annyi köze van, hogy az ő születésének szá­zadik jubileumán sikerült árverésen megszereznie a magyar államnak, ezért a tiszteletére keresztelték el. Legrégebbi magyar köny­vünk másolójának a szeme írás közben többször sort ugrott, majd amikor észre­vette a tévesztést, kihúzta a hibás részt, és javította. A legismertebb kódexmásoló­nő, a főnemesi származású apáca, Ráskay Lea meg ösz­szekevert két szövegrészle­tet: a Margit-legenda egy ol­dalát belemásolta a Példák könyvébe, majd ezt utóbb áthúzta, és a következő la­pon már jól folytatta. A keszthelyi Festetics család könyvtárából került az OSZK-ba, innen a leg­szebben díszített Feste­tics-kódex neve. A kicsi, 10-szer 14 centi méretű per­gamenre, vagyis juhbőrre készült imádságoskönyvet a Mátyás király fekete seregét vezető Kinizsi Pál feleségé­nek készítették a nagyvázso­nyi pálos szerzetesek, hálá­ból a kolostoruk alapításá­ért. Egyedülálló a Tabula Hungáriáé, ez a legrégebbi magyar térkép, és „A világ emléke" UNESCO-címet is elnyerte, szerzője miatt hív­ják Lázár-félének. Tájolása is rendkívüli: a keleti irány került az északi helyére. Legnehezebben a sepsi­szentgyörgyi Apor-kódexet szerezték meg a szervezők, amelyet a szegedi származá­sú somlóvásárhelyi apácák köttettek egybe. A székely múzeum egyéves adminiszt­ráció árán úgy adta kölcsön, hogy az OSZK restaurálta a rendkívül rossz állapotú könyvet, amelyet „szétrá­gott" a tinta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom